A világ egyik legerősebb hatalma már a háborúra készül, ennek már látszanak a jelei

Japán egyik legdélibb területét az Rjúkjú-szigetlánc jelenti, amely összesen 161 apró szárazföldből áll Kína partjaitól keletre. A fekvése egyébként kifejezetten frusztrálja Pekinget, mivel az észak-déli irányban elhúzódó csoport gyakorlatilag egy amolyan „Japán falnak” tekinthető számára, amely akadályozza a korlátlan hozzáférését a Csendes-óceán irányába. Bár Kína (vagyis a Kínai Népköztársaság) befolyásának növekedése itt is komoly aggodalmakat kelt a tokiói vezetésben, a felemelkedő nagyhatalom figyelme láthatóan inkább Tajvanra szegeződik (amely egyébként Kínai Köztársaságként is ismert), amelynek az ellenőrzését már 1949 óta követeli magáénak az ország vezetése. Bár Tajpej és Peking kapcsolatát folyamatos hullámzás jellemezte az elmúlt évtizedekben,

a megváltozott hangnem viszont egyértelművé teszi, hogy Kína szeretne minél hamarabb pontot tenni az ügy végére.

A feszült helyzetben egyelőre inkább szemlélődő félként jelenik meg Japán, amely egyébként szoros kapcsolatokat tart fenn „mindkét Kínával”. Tokió számára viszont egyértelműen problémát jelentene, ha Hszi Csin-ping kínai elnök sikerre vinné a tervét, és el tudná foglalni a szigetet. Ez ugyanis Japán globális súlyának jelentős visszaesését jelentené, ráadásul ezzel elvesztenék az egyik legfontosabb partnerüket, illetve várhatóan jóval nagyobb lenne a kitettsége Kínától. A fokozódó veszélyt a tokiói döntéshozók sem akarják tétlenül szemlélni, ezért szakítottak a második világháború utáni pacifista politikával, és egyre többet fektetnek a hadiipari szektorba. Arra is készülnek, hogy esetleg egy komolyabb fegyveres összecsapás fog kialakulni Tajvan körül, ekkor pedig a már említett Rjúkjú-szigetcsoport fog hatalmas stratégiai jelentőséget képviselni, azon belül is kiemelkedik egy apró szárazföld, Jonaguni.

Egy apró sziget a globális összecsapás közepén

Jonaguni területe mindössze 28,8 négyzetkilométer, ezzel alig nagyobb, mint mondjuk Budapest XV. kerülete. Eddig arról volt híres, hogy a déli fekvése miatt vonzó turistacélpont, mivel a kristálytiszta vizű tengerpartok az érintetlen természetet mutatják a búvárok számára. Itt él az apró termetű jonaguni ló, amely Japán őshonos lófajtáinak egyike, de az utóbbi évtizedekben a kihalás szélére sodródott. Az egyedi flóra és fauna miatt eddig jellemzően a turisztikai szempontok érvényesültek, az elmúlt évek megváltozott geopolitikai körülményei miatt viszont egyre nagyobb védelmi-biztonsági jelentőséget ad. A szigetet a fekvése ugyanis lényegében a globális versenyfutás / feszültségzóna kellős közepébe helyezi. Jonaguni ugyanis mindössze 110 kilométerre helyezkedik el keletre Tajvantól (Tokió mintegy 2000 kilométerre van), ezzel lényegében ez Japán első bástyája a régióban.

Az utóbbi idők eseményei arra sarkallták a japán védelmi döntéshozókat, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet fordítsanak a térségre, erősítsék a katonai jelenlétet, az utóbbi időben pedig egyre-másra jönnek is a beruházások:

• Japán és az Egyesült Államok közös tengeri hadgyakorlatot tart február 19. és március 7. között a térségben. Az Iron Fist 25 a kétéltű hadműveletekre, valamint az amerikai és japán szárazföldi erők közötti kapcsolatok javítására összpontosít. A szigetország részéről a 31. tengerészgyalogos expedíciós egység, a kétéltű gyorsbevetési dandár (ARDB), az 1. helikopter dandár és a nyugati hadsereg egységei. A jelentés szerint összesen 6 hadihajóval gyakorolnak, 3 amerikai és 3 japán jármű műveleteit hangolják össze. Az Iron Fist korábbi helyszíne egyébként Kalifornia volt, viszont a változó geopolitikai szempontoknak köszönhetően inkább áthelyezték a Távol-Keletre.
• Nakatani Gen védelmi miniszter 2025 januárjában jelentette be, hogy Jonagunit felkészítik arra, hogy föld-levegő rakétarendszert telepítsenek oda. Ide vélhetően a Mitsubishi Electric Corporation által kifejlesztett CHU-SAM fog települni. A technológiai adatok szerint 50 km-es hatótávolságon belül képes repülőgépeket, cirkáló rakétákat és ballisztikus rakétákat elfogni. A beruházás illeszkedik az elmúlt évek trendjébe, amikor Patriot PAC-3 típusú elfogó rakétakilövőket telepítettek a közeli Isigaki ás Mijako szigetekre.
• Szintén 2025 elején ismertette a japán védelmi minisztérium, hogy egy 2016-os szerződés alapján katonai kiképzések indulnak Okinaván.
• A tervek szerint növelik Jonaguni repterének és kikötőjének kapacitását, amely szintén alkalmasabbá teheti komolyabb hadi tevékenységre.

held the opening ceremony of IRON FIST 25, bilateral exercise with 3rd Marine Expeditionary Force on 19 FEB 2025. #JGSDF

— Japan (Ministry) February 20, 2025

Jonagunin a változásokat jól mutatja, hogy egy korábbi szarvasmarhatelep helyére a Japán Szárazföldi Önvédelmi Erők tábora költözött. A több riportban a helyiek is arról beszélnek, hogy mennyire megváltozott a helyzet az elmúlt időszakban. A Defense News által megszóltatott helyiek arról beszéltek a lapnak, hogy ameddig korábban a béke jellemezte a térséget, addig mára a kommunikációs panelek szinte mindegyike hangsúlyozza, hogy egyre veszélyesebbé válik a terület. Az alacsony lakosságú szigeten körülbelül 1500 ember lakik, ám ez a szám csökkenésnek indult a fenyegetések hatására (1947-ben még 12 ezren éltek itt). Sokan úgy látják, hogy éppen a katonai beruházások növelik a veszélyét annak, hogy egy szélesebb háborúban esetleges célponttá válhat az ellenséges erők számára. A térségi döntéshozók azonban

számolnak azzal, hogy akár már a közeljövőben is harcok robbanhatnak ki, ezért evakuációs terveket dolgoznak ki a lakosság kimenekítésére.

Ebben a kormány szorosan együttműködik a helyi önkormányzatok vezetéseivel.

A kérdés megosztja a helyieket, egyesek éppen abban látják a fejlődést, hogy a biztonságpolitikai szempontok miatt jóval nagyobb figyelem vetül majd a szigetre, ezzel pedig beruházás áramlik majd Jonagunira. 2015-ben népszavazást írtak ki, ahol a helyiek dönthettek arról, hogy befogadják-e a szigetre a japán csapatokat. A sikeres referendum utáni évben el is kezdődött a térség militarizálódása: 160 fős partfigyelő egység települt ide, valamint katonai radarok költöztek a helyi földrajzi magassági csúcs, az Inbi-hegy tetejére. A szigeten lévő katonák létszáma azóta tovább növekedett, jelenleg 210-en vannak, köztük olyan kulcsfontosságú képességek is megjelentek, mint az elektronikus hadviselés. A katonák és családtagjaik mostanra a sziget lakosságának mintegy ötödét teszik ki, amely jelentős hozzájárulást ad a helyi boltok forgalmához, más szempontból a fenyegetés növekedésével elmaradoznak a turisták.

Japanese Self-Defense Units have begun to arrive at their new Base on Ishigaki Island in the Okinawa Prefecture only 140 miles to the East of Taiwan, the Base is set to house an Anti-Ship and Anti-Air Missile Unit that will be used to Secure the Southern East China Sea pic.twitter.com/hAailEWcrm

— OSINTdefender (@sentdefender) March 6, 2023

A fenyegetés 2022 augusztusában kézzelfoghatóvá vált, amikor a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (People’s Liberation Army – PLA) Nancy Pelosi amerikai képviselőházi elnök látogatására válaszul ballisztikus rakétatesztet hajtott végre. Az egyik becsapódás a szigethez közel volt, ezt követően a helyi halászok még egy egész hétig nem nagyon hajóztak ki, mivel attól tartottak, hogy nem egyszeri eset volt a végül sérüléssel nem járó teszt. Ennek fényében egyáltalán nem meglepetés, hogy Tokió elfogó rakétákat szeretne telepíteni az apró szigetre, mivel a két és fél évvel ezelőtti példa jelezte, hogy az eddigieknél hatékonyabb védelemre lesz itt szükség.

Régi feszültség újabb fejezete

Kína és Japán között történelmi okokból komoly érdekellentétek húzódnak meg, a két hatalom régóta versenyben van a regionális vezető szerepéért. A kapcsolatot a viharos múlt sem kímélte, a 20. században a birodalmi Japán jelentős területen terjeszkedett, többek között az akkor rendkívül instabil, állandó hatalmi harcokkal sújtott Kína északi és keleti területein. A hódító csapatok a második világháború lezárásával távoztak az átmenetileg gyarmatosított területekről, ám a sérelmek máig nem múltak el teljesen. Bár a sötét történelmi periódus is okoz feszültséget a felek között, a 20. század végétől már egyértelműen a gazdasági-politikai szempontok kerültek előtérbe.

A változást az okozza, hogy a jóval népesebb Kína a 2010-es évekre gazdaságméretben leelőzte a szigetországot, és mára sokszorosan le is körözte.

A kilátások ráadásul nem is mutatnak szignifikáns változást: Kína csillaga tovább emelkedhet, míg Japánra a stagnálás és a lassú visszaesés vár a forgatókönyvek szerint. Ennél is nagyobb kihívást jelent, hogy Peking terjeszkedése egyáltalán nem csak gazdasági jellegű, hanem egyre inkább a katonai területen is aktív, ez pedig a visszafogott fegyverkezés mellett hitet tévő japán kormányok számára mindez azzal fenyegetett, hogy túl erőssé válik a nagy rivális befolyása a Csendes-óceánon, ezt pedig nem engedhették ilyen könnyelműen.

The Japanese Government has recently announced Guidelines for the Outlying Islands for the Okinawa Prefecture on the Construction of several Bomb and Fallout Shelters that would be used in case of a Chinese Invasion of Taiwan; Shelters will soon be built on the Islands of pic.twitter.com/u9g2qyz5YX

— OSINTdefender (@sentdefender) March 30, 2024

Tokió különösen azokon a területeken erősíti a katonai erejét, amelyet a legsebezhetőbbnek tart, ezek a déli szigetek. Tokió a katonai fejlesztéseinél ide összpontosítja a legtöbb figyelmét. A stratégiai szerepkör már jóval korábban világossá vált: a második világháborúban itt, vagyis Okinaván zajlott az egyik legvéresebb összecsapás az amerikaiak és a japánok között, később az Egyesült Államok a szigetre telepített hatalmas katonai bázist, amely máig az egyik legfontosabb támaszpont az amerikai globális hegemón hatalmi szempontok érvényesítésére. Bár ez a körülmény önmagában biztosítékot adhat számukra ahhoz, hogy magabiztosabban gondolkozzanak a helyi erőviszonyokról. Az amerikai politikai változások szele azonban ide is elért, ezért Tokiónak is át kell gondolnia a szempontjait:

• Donald Trump beiktatásával alapvetően átalakult a kép, ahogy az Egyesült Államok gondolkodik a világban betöltött szerepéről. Érzékelhető, hogy Washington mindenütt ellentételezést vár el a katonai védelemért cserébe. Bár az új kabinet egyelőre még kérdőjelezte meg hadsereg jelenlétét Japánban, semmi sem zárja ki, hogy ez a jövőben is így marad.
• Tajvannal még a kampány során lengette be a republikánus politikus, hogy „fizetniük kell” majd az amerikai hadsereg elrettentő erejéért. Önmagában a vitatott hovatartozású sziget körüli instabilitás megköveteli, hogy a japán védelmi képességek növekedjenek.
• Kisebb fellélegzésre ad okot a politikai vezetők körében, hogy a Fehér Ház most jól láthatóan Ukrajnával és Oroszországgal van elfoglalva, a Távol-Keletről csak kevés szó esik. Nem lehet tudni, hogy ez csak „a vihar előtti csend”, vagy a csak egy tudatos átmeneti haladék, ameddig ide nem fordul az amerikai politikai gépezet figyelme. Trump a keményvonalas Kína-kritikus kirohanásairól is ismert, ez pedig reménykedésre ad okot Japán (Dél-Korea, Tajvan, a Fülöp-szigetek, Vietnám stb.) számára, hogy itt nem kell majd olyan drasztikus fordulatoktól tartaniuk, mint amilyenek jelenleg Európában borzolják a kedélyeket. Vannak azonban jelek, amik arra utalnak, hogy előbb-utóbb ide is el fog érni a felszólítás, hogy drámai mértékben emeljék a védelmi kiadásokat.
• Kína felemelkedése az Egyesült Államok bármilyen nemű viselkedésétől függetlenül is óhatatlanul megkívánja, hogy Japán tartsa a lépést a hadifejlesztésekben. A megváltozott helyzetben egyszerűen nem támaszkodhatnak arra a feltételezésre, hogy egy külső hatalom kvázi átveszi tőlük a felelősséget.

Hiragi Takuhiro, a Japán Tengerészeti Önvédelmi Erők parancsnoka kifejtette a véleményét a szerepükről:

Mobilnak, gyorsnak és alaposnak kell lennünk, hogy figyelemmel kísérjük ezt a régiót. Figyeljük a gyakorlataikat, nemcsak Tajvan közelében, hanem mindenhol, ahol szükséges

– mondta, utalva a kínai katonai tevékenység fokozódására. Az aggodalmak jogosságát mutatja, növekvő alkalommal fordul elő, hogy a keleti nagyhatalom katonai gépei megsértik a szigetország területét. 2024 augusztusában egy kínai Y-9-es felderítőgép közelítette Kjusút, napokkal később pedig illetéktelen hajók hatoltak be japán felségvizekre. Ezek a kisebb incidensek elsőre ártalmatlannak tűnnek, ám a háttérben a PLA igyekszik minél többször nyomást gyakorolni a riválisaira, és a lehető legtöbb információt gyűjteni a képességeikről.

Tokió védelmi fejlesztéseinél már óvatosan azzal is számolnia kell, hogy Tajvan után esetleg ő következik. Peking több terület fennhatóságát is vitatja, így például a lakatlan Szenkaku-szigetekre bizonyosan igényt formálna a felemelkedő nagyhatalom, de Hszi Csin-ping nyilatkozata alapján Rjúkjú-szigeteken is érdekében állna az instabil helyzet kierőszakolása. Az ilyen, Japán számára riasztó jövőkép elkerülése miatt az olyan apró területek katonai fejlesztése is jóval nagyobb figyelmet kap, mint a kis paradicsomi Jonaguni, ráadásul a helyzet csak fokozódni látszik.

Címlapkép forrása: Kyodo News via Getty Images