Veszélyes orosz sakkjátszma zajlik Magyarország közvetlen közelében? – Ismét felrobbanhat Európa lőporos hordója

Szerbia

November óta rendkívül turbulens időszakot él át Szerbia. November 1-jén leszakadt a frissen felújított újvidéki vasútállomás előtetője, 16 ember halálát okozva. A szerencsétlenség után rögtön tiltakozások kezdődtek egyetemisták szervezésében, akik a baleset felelőseinek felkutatását és felelősségre vonását, illetve a vasútállomás felújítására vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra hozatalát követelték. A tüntetések egyre nagyobb méreteket öltöttek, és egyre több társadalmi csoport vonult utcára.

A demonstrációk alapvetően békésen zajlottak, azonban huligánok többször erőszakosan rátámadtak békés tüntetőkre – utóbbiak szerint a hatalom megrendelésére. Ez azonban nem félemlítette meg a demonstrálókat, inkább csak olaj volt a tűzre, így január végén Aleksandar Vučić elnök végül beáldozta miniszterelnökét, Miloš Vučevićet, és vele együtt lemondott Milan Đurić újvidéki polgármester is. Azonban a tüntetések ezzel sem értek véget: március 15-én újabb, 100 ezres tüntetés volt Belgrádban, és bár hasonló méretű demonstrációra azóta nem került sor, kisebb akciók voltak, a héten például a szerb közszolgálati televízió épületét zárták le a tüntető egyetemisták.

Bár a tüntetéssorozat kiváltó oka az újvidéki tragédia volt, a demonstrációk az egész Vučić-rendszer elleni tiltakozássá nőttek. Vučić 2014-ben lett miniszterelnök, 2017-ben pedig elnök, és egy gyenge és széttöredezett ellenzék mellett meglehetősen nagy hatalmat összpontosít a kezében, annak ellenére, hogy az alkotmány szerint az államfő szerepe jobbára ceremoniális. A Budapest–Belgrád-vasútvonalprojekt keretében felújított újvidéki állomás előtetőjének leomlása szimbólumává vált a tüntetők szerint az egész országot behálózó korrupciónak és nepotizmusnak, ezért tudott a tragédia ilyen erőteljes hullámokat kiváltani.

Április elején Vučić egy politikailag tapasztalatlan endokrinológust nevezett meg új miniszterelnök-jelöltnek. A 61 éves Đuro Macut kedden tartotta expozéját a parlamentben, amelyben azt mondta, Szerbia belefáradt a megosztottságba és a blokádokba. Macut felszólította az egyetemi hallgatókat, hogy térjenek vissza a tantermekbe, és ne akadályozzák tüntetéseikkel az ország életét.

Macut beszéde arra utalhat, hogy

a vezetés úgy ítéli meg, a tiltakozások lecsengőben vannak, s eljött az ideje, hogy konszolidálják a hatalmat.

Ennek jele, hogy Vučić márciusban megalapította a Mozgalom a Népért és az Államért nevű mozgalmát, amely szándéka szerint egy ernyőszervezet szeretne lenni, amely mögé felsorakozhatnak a hatalom támogatói.

Április 12-én az államfő egy kormánybarát demonstrációval adott nyomatékot új mozgalma megalakulásának, ahová Szerbia számos részéből, valamint Koszovóból és a boszniai Szerb Köztársaságból is buszoztatták a támogatókat. Beszédében Vučić azt mondta, 2035-ig bizonyosan „erőre van szükség” az országban, és ezt biztosítja majd az általa kezdeményezett új mozgalom. Vučić elnöki mandátuma elvileg 2027-ben lejár, de szavaiból nem nehéz kiolvasni, hogy egyáltalán nem készül a hatalom átadására.

Macutot szerdán választotta meg miniszterelnöknek a szerb parlament. 31 minisztere közül 22 már az előző kormánynak is tagja volt.

Boszniai Szerb Köztársaság

Bosznia-Hercegovinában már évek óta folyamatosan növekszik a feszültség, mivel az egyik entitás, a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) vezetője, Milorad Dodik szecesszionista törekvéseket folytat. A boszniai háború lezáró 1995-ös daytoni békeszerződésben az országot két úgynevezett entitásra osztották: a horvát-bosnyák Bosznia-hercegovinai Föderációra, illetve a Szerb Köztársaságra. A Szerb Köztársaság földrajzilag nem egybefüggő: nyugati és keleti része között fekszik a Brčkói Körzet, amelyet hivatalosan a két entitás közösen irányít, de a gyakorlatban autonómiával rendelkezik. A szövetségi állam élén egy háromtagú – szerb, horvát, bosnyák – elnökség áll, de a három nemzet békés együttműködését az ENSZ főképviselője szavatolja, aki széles jogkörökkel rendelkezik az országban. A főképviselő jelenleg a német Christian Schmidt.

Milorad Dodik azonban többször is kifejezte, illegitimnek tartja a főképviselőt, és a Szerb Köztársaságon belül olyan törvényeket írt alá, amelyek felfüggesztették az ő, valamint a szövetségi alkotmánybíróság döntéseit. Ezért 2023-ban vád alá helyezték, idén február végén pedig a szövetségi bíróság első fokon egy év börtönbüntetésre ítélte, illetve a szerb entitás vezetésétől hat évre eltiltotta (az ítélet nem jogerős). Márciusban a szövetségi ügyészség elfogatóparancsot is kiadott ellene, illetve a Szerb Köztársaság miniszterelnöke és az entitás parlamentjének elnöke ellen.

A szövetségi lépésekre válaszul a Szerb Köztársaság olyan törvényeket hozott, amelyek kivonják az entitás bizonyos szerveit a szövetségi ellenőrzés alól, tehát a Szerb Köztársaság lépéseket tett a függetlenedés irányába. Maga Dodik az elfogatóparancs kiadása után elhagyta hazáját, és több országban is látogatást tett, így Szerbiában, Izraelben, valamint Vlagyimir Putyinnál Oroszországban.

Orosz érdek érvényesül a Balkánon?

Szerbia történelmileg meglehetősen jó viszonyt ápol Oroszországgal, és ez a kapcsolat a két ország között ma is szoros: Vučić elnök a tervek szerint részt vesz május 9-én Moszkvában a Győzelem napi felvonuláson is. A hivatalosan az Európai Unióba törekvő Szerbiánál sokkal látványosabban oroszpárti álláspontot képvisel Milorad Dodik, aki gyakran látogat Moszkvába Putyinhoz.

Oroszország szemmel láthatóan cselekvő módon van jelen a balkáni térségben, bár arról, hogy pontosan milyen eszközöket alkalmaz befolyása erősítésére, nyílt forrásokból kevés információ áll rendelkezésre. Érdekes módon éppen a szerb miniszterelnök-helyettes, Aleksandar Vulin osztott meg részleteket az orosz befolyásszerzésről, amikor Moszkvában járt március közepén.

Nagyon hálás vagyok az orosz különleges szolgálatoknak, amelyek mindig támogatnak minket a színes forradalmak elleni harcban, elsősorban információkkal. Tudják, milyen veszély leselkedik Szerbiára

– mondta Vulin.

A „színes forradalom” kifejezés Vučić szóhasználatában is többször előkerült. Moszkva ezt a terminust azokra, az elsősorban posztszovjet országokban kirobbant tüntetéssorozatokra, forradalmakra szokta használni, amelyek az oroszpárti vezetések megdöntését célozzák, mint például a 2003-as grúziai „rózsás forradalom” vagy a 2004-es ukrajnai „narancsos forradalom”. Az orosz propaganda szerint ezeket a forradalmakat a Nyugat robbantja ki és pénzeli.

A „színes forradalom” emlegetésével Vučić tehát azt a narratívát építi, mely szerint a rendszere ellen zajló tüntetések nem spontán népmozgalmak, hanem Nyugatról mozgatott puccskísérletek.

Vulin szavai eközben azt mutatják, hogy maga a szerb vezetés az, amely külföldről kér segítséget a hatalma megtartásához.

Szerbia egy nagy nemzetközi visszhangot kiváltó esetben is orosz segítséget kért, méghozzá a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) segítségét. A március 15-i nagy tüntetés kapcsán felmerült a gyanú, hogy a rendőrség hangágyút vetett be a tiltakozók ellen. A szerb hatóságok tagadták ezt, és az FSZB-t kérték föl, hoxgy végezzen vizsgálatot ezzel kapcsolatban. Vučić szerdán jelentette be, hogy az orosz szolgálat nyomozása arra jutott, nem vetett be a szerb rendőrség hangágyút. Az államfő hozzátette azt is, felelősségre vonják azokat, akik a rendőrséget hangágyú bevetésével vádolták, és bizonyos fekete ruhás emberekre utalt, akik szerinte megrendezték az incidenst.

BREAKING:The Serbian police just used a LRAD sonic cannon against the student protesters in Belgrade while they were holding their 15 minutes of silence.LRAD is an acoustic weapon that fires a targeted pic.twitter.com/3LYP41jzmj

— Visegrád (24) March 15, 2025

Elemzők rámutatnak, hogy Bosznia-Hercegovina megosztása szintén jól jön Oroszországnak. Milorad Dodik lépései egy nagyon kényes egyensúly megbontását kockáztatják, amely egyensúly harminc év alatt viszonylagos nyugalmat tudott hozni a nemzetiségi ellentétektől sújtott országnak.

A Szerb Köztársaság szeparatizmusa azonban azzal fenyeget, hogy az etnikai feszültségek újra belobbannak, és akár egy fegyveres konfliktus lehetősége sem kizárható.

Miután az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége alatt egyértelműen deklarálta, hogy az európai problémákat az európai országoknak kell megoldani, egy esetleges balkáni konfliktus megoldása is Európára maradna, miközben Ukrajnában zajlik egy véres háború, amely már amúgy is eléggé leköti az öreg kontinens figyelmét. Egy balkáni konfliktus esetleges kirobbanásával tehát Oroszország jól járna, hiszen így Európa figyelme megoszlana Ukrajna és a Balkán között. Minderre egyértelmű bizonyíték nyilvánvalóan nincs, de Dodik Putyin-barátsága és a feszültséget gerjesztő lépései nagyon jól illeszkednek egy ilyen forgatókönyvbe.

Címlapkép: Milorad Dodik és Vlagyimir Putyin Moszkvában 2024. június 6-án. Forrás: Contributor/Getty Images