Változnak az idők: így vesztett el Putyin egy egész országot a közvetlen befolyási övezetében

A kulcsrégió kilengése

Oroszországban a politikai vezetők számára szinte alapvetésnek számít, hogy a közép-ázsiai területeket a saját befolyási övezetüknek tekintik. A térség szerepe különösen az orosz-ukrán háború kirobbanását követően emelkedett meg, mivel Moszkva diplomáciai ereje különösen nyugaton gyengült. Ebben a helyzetben kiemelten arra kellett koncentrálnia a döntéshozóknak, hogy a „hagyományos” befolyási övezetekben megerősítsék a jelenlétüket. Az oroszok meggyengült szerepét azonban több hatalom is igyekezett kihasználni, ezért elkezdték erősíteni a kapcsolataikat a régióban. Egyre erősebb fellépéssel jelent meg itt az Egyesült Államok, Németország, Törökország, Japán, Franciaország és India is.

Putyin csökkenő hatalmát elsősorban azzal szokták magyarázni, hogy a térség országai nem küldtek Oroszországnak segítséget a háborúban, valamint nem számítanak a Moszkva elleni szankciók hangos ellenzőinek.

Ehelyett az itteni kormányok igyekeznek inkább semleges politikát képviselni, amelyet óvatos távolságtartásként értelmeznek. Az is változást jelent, hogy nem csupán a külső hatalmak keresik az együttműködés lehetőségét, hanem az itteni országok is folyamatosan törekednek a saját kapcsolataik bővítésére. Ezek a folyamatok egyben azt is jelzik, hogy az oroszok helyi hatása fokozatosan csökken.

China-Kyrgyzstan-Uzbekistan railway agreement finally signed aft 20 yrs of negotiations. Construction could begin in 2023.The rail would drastically cut travel time frm Kashgar to Tashkent. Part of Chinas plan to develop #Xinjiang

— Carl (Zha) September 27, 2022

A trendek nem újszerűek, mivel Kína a 2013-ban elindított Övezet és Út Kezdeményezését (Belt and Road Initiative – BRI) is éppen itt jelentette be, igaz, akkor még más elnevezéssel. Ez egyben jelezte azt is, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök számára mennyire fontos, hogy növelje a befolyását a tőle nyugatra fekvő szárazföldi területeken, mivel a régiót mintegy kulcsnak tartotta ahhoz, hogy segítsen sokoldalúvá tenni a saját gazdaságát, hogy ezzel több helyről legyenek képesek biztosítani a gazdasági fellendüléshez szükséges nyersanyagokat. Ez egyben azt is jelentette, hogy a kiépülő infrastruktúrának köszönhetően egyre kevésbé függött Oroszországtól, valamint a közép-ázsiai országok is diverzifikálni tudták a kereskedelmüket. A térség számára az új útvonalak komoly felüdülést jelentettek, mivel a zárt földrajzi helyzetük miatt csak nehezen tudják megtalálni az összeköttetéseket. Észak felé a legnagyobb befolyással bíró Oroszország van, errefelé könnyű volt kialakítani útvonalakat, ráadásul a történelmi kapcsolatrendszer is efelé mutatott. Kelet felé a hegyvidéki, nehezen átjárható táj okozott gondokat, dél felé szintén a nehezen kiépíthetőek az útvonalak zavartak. Nyugat felé a Kaszpi-tenger jelent akadályt, valamint ebben az irányban elsősorban szintén Oroszország felé lehet érni. Ezt az egész helyzetet megspékeli, hogy olyan súlyos politikai helyzettel kell valahogy zöldágra vergődniük, mint az iráni vezetés, a tálibok Afganisztánban vagy éppen a napokban kiújuló indiai-pakisztáni viszály.

German exports to Kyrgyzstan in Feb. '24 were 74 mn. That's a 1500% rise from before Russia invaded Ukraine. These exports only serve to strengthen Russia's war economy and - thus - make it more likely that Putin will prevail in Ukraine. This is NOT in Germany's interest... pic.twitter.com/j2xChtgTfY

— Robin (Brooks) April 9, 2024

A történelmi hatás

Az orosz befolyást szinte minden esetben a kereskedelmi és katonai szempontokon keresztül mutatják be, gyakran viszont elfeledett, hogy Moszkva mekkora kulturális hatást gyakorolt a térségben, ennek a nyomai pedig máig jelentős hatást gyakorolnak a közgondolkodásra, vagy az identitásra. Az imperialista cári Oroszország a hódításait követően oroszosítási politikát alkalmazott, elsősorban azért, hogy szorosabb felügyelet alá tudják vonni az eltérő etnikai, vallási, nyelvi vagy kulturális háttérrel rendelkező csoportokat. Bár ezt a megközelítést már a birodalmi időkben is alkalmazták, a legnagyobb támogatója ennek később Joszif Sztálin kommunista vezető lett az 1920-as évektől.

A diktátor abban hitt, hogy a sokszínű országban a kisebbségeket erős felügyelet alá kell vonni, ezzel őrizhető meg a saját hatalma.

Kifejezetten erőltette, hogy minden egyes népcsoport sajátítsa el a kommunista identitást, amely sok egyéb következménnyel is együtt járt. Moszkvában úgy gondolták ugyanis, hogy csak akkor lehet valaki „jó kommunista”, ha érti az orosz nyelvet, ezért igyekeztek a legeldugottabb területeken is nyelvreformot végrehajtani. A kényszerített eljárás hosszú távú hatásokat hozott, máig több országban hivatalos nyelv az orosz, valamint a lakosság egy jelentős része ezt használja elsődlegesen.

A nyelv, mint identitásképző hatás aztán Ukrajnában is megmutatta hogy mennyire fontos szempont: az országban milliók tartják magukat orosz etnikumúnak, és orosz anyanyelvűnek, mégis a kormányzat igyekszik minimálisra csökkenteni az orosz nyelv használatát. Ennek egészen 2014-re visszanyúló történelme van, ugyanis akkor Oroszország elfoglalta a Krímet, valamint a Donbasz egy részét, és Kijev pedig úgy látta, hogy az országban élő orosz nyelvűek identitása talán inkább Moszkvához lojális, és inkább az ukrán nyelv erőltetését kezdték támogatni. Ennek értelmében született meg a diplomáciai szempontból nagy vihart kavaró nyelvtörvény, amely egyébként más kisebbségek számára is korlátozást jelent. Az ukránosítás különösen a 2022-es orosz invázió után gyorsult fel, a vezetős jelentős erőfeszítéseket tett a nyelv mindenütt általánossá tételére.

Hasonló folyamatok zajlottak a baltikumi posztszovjet államokban is, ahol gyakorlatilag a függetlenség elnyerését követően törekedtek az orosz kisebbség minél hatékonyabb integrációjára, ennek része volt a helyi nyelv ismeretének kötelessége. Egyes kormányok egészen addig is hajlandóak voltak elmenni, hogy aki nem ismeri a helyi nyelvet, az könnyen elveszthette az állampolgárságát is.

Moszkva számára már az eddigi folyamatok is intő jelekként hathattak, hiszen az orosz nyelv visszaszorulása egyben azt is jelentette, hogy az adott területekről szorul vissza az ország befolyása is. A korábbiakkal ellentétben most viszont az eddig stabilnak gondolt Belső-Ázsiában is elfordultak a kormányok az orosz befolyástól és inkább a saját szempontjaik alapján alakítanák át az ország nyelvpolitikáját. Putyinnak intő jele lehetett, amikor még a nagyszabású ukrajnai katonai invázió előtt, már 2021-ben úgy határozott Üzbegisztán vezetése, hogy a cirill ábécéről inkább latinra vált.

A látványos példa: Kirgizisztán

Izgalmas egyedi példát jelent a változásokban Kirgizisztán, amely igyekezett a maga javára fordítani Moszkva befolyásának csökkenését. Az ország nyitott ajtókkal várta az Oroszországból elmenekülők tömegeit, akik a 2022-es részleges mozgósítás hatására döntöttek úgy, hogy inkább elhagyják hazájukat, mivel nem szerettek volna a frontvonalra menni a harcokba. Ez a lépés erős jelzést adott a Kreml számára, hogy hajlandóak az általános orosz narratíva ellen fordulni, mivel az orosz politikai vezetés nyilvánvalóan nem nézte jó szemmel a távozó tömegeket. A helyi hatóságok akkor csak későn cselekedtek, ezért több százezres nagyságrendben hagyták el az országot. Kirgizisztánban 2022-ben összesen 273 ezer főnyi érkezőt regisztráltak Oroszországból, ez 30 százalékos növekedést jelentett az egy évvel korábbihoz képest. A döntéshozók létrehozták a „digitális nomád” vízumot, amelyeket sok orosz igényelt.

A folyamat kettős volt, hiszen ameddig rengeteg orosz érkezett, akik jellemzően a pénzügyi lehetőségeikkel hozzájárultak a gazdaság kilátásainak javításához, addig az etnikai arányok elkezdtek felborulni.

A befogadást követően kiépült egy valódi jogi iparág, amely elősegítette, hogy az érkezők gyorsan hozzájussanak az ország papírjaihoz. A biskeki kormány arra nagyon odafigyelt, hogy ne távolodjon el túlzottan az orosz narratíváktól, minden esetben hangsúlyozták, hogy mennyire jó a kapcsolat Moszkvával és a két nép is milyen jó kapcsolatokat ápol. A háttérben viszont éveken keresztül zajlott a kirgiz állampolgárság nagy számú kiadása oroszoknak. A folyamat végül 2024-ben jutott el addig, hogy a vezetés már túlzásnak érezte, és 7 ezer fő honosítása után Biskek végül leállította a folyamatot. Az oroszajkúak növekedése egyben vitát generált a belpolitikában, mivel főleg a kirgizek elkezdtek aggódni az etnikai összetétel miatt, ezzel pedig komoly történelmi sebeket téptek fel.

A topographical view of Kyrgyzstan - a country I haven't shared many maps of... Source: https://t.co/nWnDsXryRs

— Simon (Kuestenmacher) April 6, 2021

A Tien-san és Pamír találkozásánál található, alapvetően hegyvidéki országban a lakosság nagy része a termékeny völgyekben és a kevés alföldön tömörül. Valamivel több, mint 7 millióan laknak itt, az etnikai összetétel pedig változatos ország képét mutatja. A lakosságszám jelentősen növekedett a magas születésszámoknak köszönhetően az elmúlt években, ez pedig alapvetően rajzolta újra az etnikai erőviszonyokat, különösen a nemzetalkotó kirgizek száma és aránya növekedett meg, kifejezetten az orosz lakosság súlya csökkenésével. A kommunista Moszkva erőteljes oroszosítási politikája azt eredményezte, hogy az 1926-os népszámláláson tapasztalt nemzetiségi arányok néhány évtized alatt alaposan felborult. Akkor az oroszok aránya a korább 11,7 százalékról 1959-re 30 százalék fölé ment. Ugyanekkor a kirgizek aránya jelentősen csökkent, a korábbi 66,6 százalékról 40,5 százalékra esett. Ez jelentette a mélypontot, ettől kezdve újra elkezdett visszafelé mozogni az arány.

Az 1991-es függetlenség elnyerése egyben azt is jelentette, hogy sok orosz döntött az Oroszországba vándorlás mellett.

Ez kirgizisztáni számuk és arányuk csökkenését eredményezte, mára kevesebb mint 4 százalékkal vannak jelen az országban, míg a kirgizek 77 százalék feletti részt képviselnek. Közben a jobb lehetőségek miatt a kirgiz lakosság jelentős része Oroszországba költözött, egyes becslések szerint nagyjából másfél millión, az összlakosság mintegy ötöde él ott.

Az oroszok nagyszámú beáramlása a szovjet éra rossz emlékeit idézték elő, akkor ugyanis szinte minden orosz nyelven zajlott a tagköztársaságban. Ez volt az oktatás és a közigazgatás elsődleges nyelve, valamint a média is ezt használta tájékoztatásra. Ennek ráadásul volt egy olyan vetülete, hogy a moszkvai vezetés lenézte a cári Oroszország idején meghódított népcsoportok kultúráját, ezért kifejezetten törekedtek arra, hogy mindenütt színvonalasabbnak számítson az orosz nyelven elérhető szolgáltatás. A függetlenség elnyerését követően a nyelvpolitika a nacionalista törekvések egyik legfontosabb eszköze lett minden posztszovjet országban, még az Oroszországhoz nagyon erősen kötődő belső-ázsiai területeken is. A Kreml erős befolyása megmaradt különféle csereprogramokon keresztül a kulturális színtéren, de eközben a kormányok törekedtek a nemzetalkotó népcsoport nyelvét megerősíteni az élet minden területén. A hivatalos nyelvben viszont 1991 óta nincs változás, azóta is az orosz is annak számít. Moszkva számára viszont ez nem jelentett elegendő biztosítékot, mivel szerintük a Szadir Japarov kirgiz elnök által aláírt törvény bírálatot váltott ki, amely arról szólt, hogy minden hivatalban kötelezővé válik a kirgiz nyelv használata. A nyelvpolitika azzal vívta ki a Kreml ellenkezését, hogy a történelmi sajátosságok miatt a Kirgizisztánban élő oroszajkúak szinte kivétel nélkül a helyi elithez tartozik és a legnagyobb városokban élnek. A megosztottság egyben az ország töredezettségét is jellemzi, mivel a kirgizek többsége vidéken él. Ezt a különbséget a politika is igyekszik felhasználni a kampányai során és inkább nacionalista hangnemben szólítják meg a lakosságot.

Meeting with President of Kyrgyzstan Sadyr Japarov: assistance in resolving political crisis in the republic, coronavirus response effort https://t.co/FhS159eZuv

— President (of) February 24, 2021

A helyi oroszok szerint a kirgiz nyelv kötelező ismerete azt jelenti, hogy őket igyekeznének kiszorítani az állami közigazgatásból. A Foreign Policy riportja arra világított rá, hogy a nem kirgiz etnikumúak sorra kezdtek el a többségi nyelven tanulni a korábbi orosz helyett, mivel úgy találják, hogy megfordultak az erőviszonyok és immár jobb lehetőségeket lehet azzal elérniük.

Közben Moszkva arra törekszik, hogy ne szűnjön meg a nyelven keresztül gyakorolt befolyása,

ezért 2024-ben kilenc orosz nyelvű iskola felépítésére kötöttek megállapodás Biskekkel. A nyelvi kavalkádban új jelenségnek számít, hogy az angol is egyre népszerűbbnek számít, amit egyébként az Egyesült Államok is igyekszik erősíteni. Washington ezt egyébként nem kifejezetten Kirgizisztánnak teszi lehetővé, hanem Közép-Ázsia több országában is biztosít csereprogamokat, ennek keretében többen eljuthatnak a tengerentúlra tanulmányi okokból. A lassan kiépülő nyugati kapcsolatrendszer Donald Trump elnöksége alatt viszont megváltozott, mivel ezek a programok is a leállított projektek között voltak. Ez a húzás akarva-akaratlanul, de ismét Moszkva felé lökheti Kirgizisztánt.

Biskek közben nem akart teljesen elszakadni Moszkvától, sőt, igyekezett az ukrajnai háború miatt adódó lehetőségekre lecsapni a saját pozíciója javítása érdekében. Ennek egyik része volt például, hogy 2022-re jelentősen megugrott a kirgiz export az oroszok felé az egy évvel korábban nyilvánosságra hozott adatokhoz képest. A jelenség hátterében egyértelműen az állt, hogy Biskek segített kijátszani a nyugati szankciókat, melyeket az oroszok ellen hoztak (annak ellenére, hogy egyébként a helyi kormány névleg betartotta a korlátozásokat). Biskek igyekszik növelni a gazdasági kapcsolatait más hatalmakkal is, így például Kína felé törekszik szorosabb kapcsolatokra.

Az oroszok renoméja komoly csapásokat szenvedett el az elmúlt években még az olyan, korábban megkérdőjelezhetetlenül orosz befolyási övezetekben is, mint Közép-Ázsia.

Ez az egyik utolsó bástyája a moszkvai nagyhatalmi törekvéseknek kulturális szempontból, éppen ezért a régió elvesztése egyben azt is jelentené Putyinék számára, hogy jóval kisebb tényezőt jelenthetnek a jövőben globálisan. A folyamatot már érzékelte a Kreml is, ezért igyekszik mindenféle megállapodások mentén fenntartani a pozícióját, de a kulcsfontosságú kulturális színtéren mindez kevésnek bizonyulhat. Más hatalmak igyekeznek betölteni ezt az űrt, és átvenni Moszkva szerepét, bár ezek egyelőre inkább csak tapogatózások, mint valódi átgondolt és hosszútávú stratégiák. A jövőkép viszont vészjósló lehet itt Oroszország számára, ha nem találnak egy olyan megoldást, amely újra szimpatikus hatalommá teszik őket a helyiek szemében, kulturális szempontból is meg kell, hogy találják a befolyásuk növelésének lehetőségeit. Azt is ki kell emelni, hogy a kulcsfontosságúnak számító védelmi-biztonsági területen még mindig Moszkva az úr, bár a kulturális visszaesés akár ott is következményekkel járhat.

Címlapkép forrása: Contributor/Getty Images