Páros lábbal rúgta be az ajtót Trump a világ egyik legfontosabb térségében, ezzel keményen beintett a nagy riválisnak

Váratlanul forduló szelek

Lezajlott Donald Trump első, előre tervezett külföldi útja, ám az előzmények egyáltalán nem könnyítették meg azoknak a dolgát, akik fel akartak készülni az elnök útjának lehetséges következményeire. Alapvetően két fő témára lehetett számítani: Izrael helyzetének politikai változásait követni az amerikai politikus szemében, valamint az üzletközpontú vezető hatalmas „deal”-jeire koncentrálni. A május 13-tól tartott találkozónál előzetesen attól tartottak Washingtonban, hogy Izrael be fog tartani az utazásnak és igyekszik megakadályozni majd mindazt. A geopolitikai helyzetet felmérve a feltételezés egyáltalán nem volt alaptalan, Donald Trump második ciklusában mintha nem annyira lenne feltételek nélkül bizalmas viszonyban Izraellel:

• A republikánus elnök egyik legnagyobb célkitűzése az volt, hogy megállapodjanak Iránnal a nukleáris képességeiknek korlátozásában, ez pedig kifejezetten ellene megy Jeruzsálem érdekeinek. Az izraeli politika kifejezetten ellenzi, hogy az amerikaiak láthatóan hajlandóak gesztusokat tenni Teheránnak, jelezve, hogy komolyan gondolják a megbeszélési szándékot. Ennek része volt az is, hogy a Fehér Ház vezetője egy találkozón váratlanul elmondta, hogy befejezik a húszi lázadók bombázását.
• Egy másik széttartó pont lehet, hogy Palesztina kérdésében az Arab-félsziget országai más állásponton vannak, mint a Benjamin Netanjahu kormánya. Előzetesen elhangzott a várakozások között, hogy Trump akár hivatalosan is elismerheti most az országot.
• A baljós előjelek között volt az is, hogy Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter lemondta a közelgő utazását Izraelbe. Mindez arra utalt, hogy a politikai szereplők is tartják a távolságot – egyelőre vagy átmenetileg – Jeruzsálemtől.

Mindezek különleges várakozásokkal töltötte el azokat, akik akár komoly külpolitikai fordulatokra számítottak az amerikai elnöktől. A politikus nem okozott csalódást, ennek ékes bizonyítéka volt egy beszéd, amely sok szempontból értékelhető.

President Trump has cut contact with Netanyahu, slamming the Israeli PM and his allies for acting arrogant and trying to push him around.Trump reportedly feels disrespected and manipulated by Netanyahu.Follow: @AFpost

— AF (Post) May 8, 2025

Donald Trump ebben kifejezetten a saját világrend megteremtésének alapkövét igyekezett letenni, és lényegében félresöpörte az aggályokat a helyi hatalmak antidemokratikus eljárásaival kapcsolatban.

Az Egyesült Államok korábban rendre az emberi jogi és jogállami problémákat, autokrata berendezkedést és hatalmi elnyomást hozta fel a monarchiák ellen, hogy miért nem tartja őket makulátlanul megbízható partnernek. Az amerikai elnök beszéde után a kritikusok azonnal felhozták, hogy ezeket a szempontokat egy az egyben figyelmen kívül hagyta. Kiemelték, hogy mindkét elnöksége első útja ide vezetett, amely felerősíti azt a folyamatot, hogy Washington mennyire kiemelten fontosnak tartja ezeknek az országoknak a barátságát. Emiatt még arra is hajlandó volt az elnök, hogy modellként emlegesse az Egyesült Arab Emírségeket, Katart és Szaúd-Arábiát. Szerinte itt ugyanis a saját erejükből, a saját jogukon érték el a bámulatos fejlődést.

A modern Közel-Kelet születését maguk a régió népei hozták létre, azok az emberek, akik itt vannak, azok az emberek, akik egész életüket itt élték, saját szuverén országokat fejlesztettek, saját egyedi víziókat követtek, és a saját útjukon alakították a sorsukat

– mondta el az elnök.

Ezek a szavak több szempontból megrökönyödést váltottak ki, mivel ezzel alaposan felkavarta az állóvizet. Egyes vélekedések szerint ez akár lehet Trump „Obama-pillanata”. 2009-ben az akkori amerikai elnök új kezdetet ígért a muszlimoknak Kairóban. Ezt követően aztán jött az arab tavasz, Washington pedig visszatérően beleavatkozott a térségi országok eseményeibe, ezzel megcáfolva saját magát. Trump most szintén azt ígérte, hogy az Egyesült Államok békén hagyja a Közel-Keletet. Közben az is szembetűnő, hogy a Fehér Ház vezetője mintha tényleg kezdene eltávolodni valamelyest Izraeltől. Az előzetes alapján azt tapasztalható, hogy

Washington mintha visszakozna a keményvonalas pro-cionista politikától, a fenti szavak pedig könnyen lehetnek ennek a megerősítései.

Az amerikai elnök a heves és impulzív politikájáról ismert, esetében pillanatok alatt megváltozhat a gondolkodás, szóval nem véletlen, hogy ahogy Obama szavai rosszul öregedtek, úgy benne van a pakliban, hogy Trump már belátható időn belül visszafordul Jeruzsálem felé. Az mindenesetre kirajzolódik, hogy ez a politika könnyedén beilleszthető a nagy képletbe: az Egyesült Államok bizonyos helyeken szeretné radikálisan átalakítani a saját katonai jelenlétét. A távozása előtti pillanatokban egyébként egy egészen érdekes mondatot is elejtett az amerikai elnök: szóba került Gáza kérdése, ám erről inkább az arab országok narratíváját megerősítve elmondta, hogy „sokan éheznek ott” és majd Amerika „gondoskodni fog” erről. Mindez komoly jelzés lehet Jeruzsálem számára.

️JUST IN: U.S President Trump at UAE:We're looking at Gaza and we gotta get that taken care of. A lot of people are starving. There's a lot of bad things going on. pic.twitter.com/9JcaOHRpSc

— Suppressed (News.) May 16, 2025

Nagy bizniszek

Azok sem csalódhattak, akik az üzleti vonalra fogadtak előzetesen, ugyanis a Fehér Ház vezetője több jelentős bejelentést tett, kiemelten a mesterséges intelligencia területén. Olyan vállalatóriások számíthatnak több milliárdos bizniszekre az Arab-félszigeten, mint az Nvidia, az AMD, a Global AI, az Amazon, a Cisco Systems, vagy az Alphabet. Üzletel még itt a Boeing, a hadiipari beszállítók és persze Elon Musk sem maradhatott ki. Az üzletek kettős hatást gyakorolnak, mivel az Egyesült Államok magához csatolhatja a tőkeerős monarchiákat az Arab-félszigeten, valamint még a kulcsfontosságú területen is gazdasági előrelépések sorozata jöhet. Az Öböl országok is elégedettek lehetnek, mivel Washingtonnak köszönhetően nagy lépést tehetnek előre a gazdasági diverzifikáció felé, ami már régóta a térség legfontosabb kihívását jelentette.

Ennek egyik sarokpontja lesz a bejelentések alapján a védelmi szektor.

Szaúd-Arábiában az amerikai elnök gigantikus, összesen 142 milliárd dollár értékű egyezséget kötött Mohammed bin-Szalmán koronaherceggel. Az bizniszt egyenesen „az Egyesült Államok történetének legnagyobb katonai együttműködési megállapodásaként” jellemezék. A bejelentés elsődleges szempontja, hogy az Arab-félsziget legnagyobb országában korszerűsítsék a katonai képességeket, valamint hosszútávú interoperabilitásra helyezzék a hangsúlyt.

A csomag komplex megközelítésben közelíti meg az amerikai-szaúdi hadseregek összeköttetését, a fegyverszállítmányok mellett kiképzéseket és modernizálásokat is magában foglal. Kiemelték, hogy öt fő területet érintenek: a légi és az űrerőket, a rakéták elleni védelmi képességeket, a tengeri és a part menti biztonság megerősítését, a szárazföldi erők és a határőrizet javítását, valamint az infokommunikációs rendszerek fejlesztését. Benne lesznek a legnagyobb amerikai hadiipari óriások, így a Boeing, a Lockheed Martin, a Northman Group és a Palantir is.

Rijád jelenleg is az amerikai haditechnológiára alapozza a saját védelmi képességei gerincét. Ennek fényében a következő fejlesztések jöhetnek:

• Szaúd-Arábia modernizálja az F-15SA típusú vadászgépeket, a sokkal fejlettebbnek számító F-15EX szintjére. Ez azt jelenti, hogy növekszik a teherbírás, újabb fejlesztésű rendszerekkel látják el, valamint a legújabb generációs fegyverek használatára is kompatibilisek lesznek.
• Az ötödik generációs F-35-ös vadászgépekre már régóta ácsingózik a szaúdi vezetés, ezek megvásárlásáról egyelőre nem esett szó, de a Fehér Ház szerint a tárgyalások nem lezártak.
• Alapos ráncfelvarrást kapnak a szaúdi szolgálatban álló C-130 Hercules és C-17 Globemaster III repülőgépek, korszerűbb navigációs rendszerekkel látják el, valamint elektronikus hadviselési és kommunikációs rendszerekkel frissíthetik.
• Fejlesztést kapnak az AH-64E Apache támadóhelikopterek is, újabb érzékelőkkel, valamint modernebb rakétákkal.
• Bővítik a Patriot rakétarendszert, valamint újfajta radarokat, szoftvereket és parancsnoki központokat is kapnak.
• A tengeri képességek fejlesztését elsősorban a drónokra támaszkodva képzelik el, ezek kifejezetten az energetikai infrastruktúra védelmét látnák el a part menti vizeken.
• A szárazföldi fejlesztéseknél egyelőre nem lehet konkrét fegyvertípusokról beszélni, az infrastruktúra bővítése jöhet szóba, valamint a páncélosokra, a páncéltörő rendszerekre, és a radarokra koncentrálódhat a megállapodás, de vélhetően erősítenek a drónok frontján is.
• Infokommunikációs szempontból az elektronikus hadviselésre és a stratégiai parancsnoki képességek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt.

met with U.S. troops and Qatari counterparts at Al Udeid Air Base, underscoring our close defense partnership and shared commitment to regional security. @POTUS

— U.S. (Embassy) May 15, 2025

Kitértek arra is, hogy a két hadsereg között a képzési területen is megerősödnek az együttműködést, új akadémiák létesülnek. Ez összefüggésben van azzal, hogy

Rijád régóta célul tűzte ki a működési autonómiát, de eddig nem sikerült számára is kielégítő szintet elérni ebben.

Egy nappal később Katarban aztán újra hatalmas védelmi megállapodásokról tett bejelentést, összesen 42 milliárd dollár értékben. A szaúdiakkal ellentétben itt inkább a teljesen új berendezések megvásárlása kapott nagyobb figyelmet a meglévő technológia modernizálása helyett:

• Az apró monarchia megvásárolja a légvédelem terén csúcstechnológiát képviselő THAAD [Terminal High Altitude Area Defense] rakétaütegeket,
• valamint KC-46 Pegasus utántöltő repülőgépeket,
• a Desert Viper nevű páncélosokat,
• valamint MQ-9B Sky Guardian drónokat is be fognak szerezni a védelmi erők számára.

Kiemelten fontos, hogy a katari emír továbbra is fenn kívánja tartani az Al-Udeid légibázison az amerikai katonák jelenlétét, ezért pedig hajlandó hatalmas összegeket is áldozni. A támaszpont kiemelt fontosságát adja, hogy 2017-ben, amikor a szomszédos Szaúd-Arábia vezetésével blokád indult a monarchia ellen, akkor felröppentek olyan pletykák, hogy a katonai beavatkozástól az a tény mentette meg Dohát, hogy az ország közepén fekszik a bázis, több ezer amerikai katonával. A stratégiai jelentőségét felismerte Katar az elmondottak szerint vállalta, hogy a következő években

MILLIÁRD DOLLÁROS NAGYSÁGRENDBEN VÁLLALJA A TÁMASZPONT FINANSZÍROZÁSÁT, VALAMINT AZ INFRASTRUKTURÁLIS ELEMEK BŐVÍTÉSÉT.

Érdekesség, hogy az Egyesült Arab Emírségekkel nem születtek olyan védelmi-biztonsági megállapodások, amelyeket bejelentettek volna. Trump május 16-án délután aztán látványosan, F-16-osok kíséretében el is hagyta az országot, tehát ha született is valamilyen biznisz a témában, akkor majd csak később lehet erről értesülni.

Emirati F-16s descending after escorting Air Force Ones departure back to the USA! pic.twitter.com/oulYv1EL40

— Margo (Martin) May 16, 2025

Kemény gyomros a nagy riválisnak

Anélkül, hogy a várható piaci és nemzetgazdasági kilátásokról és az egyoldalú szerkezet átalakulására tett hatásokkal kapcsolatban próbálnánk megállapításokat tenni, kijelenthető, hogy Trump egy területen mindenképpen nagyot lépett előre: Kína globális ambícióinak visszaszorításában.

A hatalmas vagyonok felett diszponáló gazdag monarchiák már régóta vitathatatlanul az amerikai és a kínai globális hatalmi harcok egyik forrópontját jelentették.

Az Egyesült Államok hosszú történelemmel bír a térségben, mivel már gyakorlatilag az első olajkészletek felfedezésénél megjelentek itt az amerikai óriásvállalatok. Ekkor egyébként (nagyjából a 20. század első felében) még nem is igazán Washington számított itt fontos szereplőnek, hanem sokkal inkább az Egyesült Királyság, ám London számára is sokáig inkább az India és Nagy-Britannia közötti hajózási útvonal biztosítása jelentette az elsődleges szempontot. A végtelen mennyiségben kinyerhető olaj viszont mindent megváltoztatott. Az addig a világgazdasági szempontból félreesőnek tekintett térség hirtelen felértékelődött, ez pedig a globális hatalmak számára is új megvilágítást adott a hozzáállásban. Az 1970-es évektől kezdett kialakulni az, ami sokáig megkérdőjelezhetetlen volt az Arab-félszigeten: az Egyesült Államok kétségtelen hegemóniája.

Washington szinte minden szempontból kiemelkedő szerepet vállalt, viszont a csak alig néhány évtizede függetlenedő országok számára egyértelműen a biztonsági szempontok jelentették a legfontosabb kérdést, ugyanis szerették volna megvédeni a hatalmas nyersanyag-vagyont, amire a fél világnak fájt itt a foga. Az Egyesült Államok amolyan „nagy testvérként” jelent meg a régióban, több katonai bázissal, gyakorlatilag biztosította a „fekete arany” szabad folyását a világba, cserébe ő garantálta a védelmet, a világgazdaság pedig fejlődhetett. Ez a helyzet kisebb nagyobb bukkanókkal egészen a 2010-es évek környékéig fennállt, ám akkor a Fehér Ház politikája kezdett megváltozni, a Közel-Kelet fontossága csökkent. Mivel a korábban fennálló biztonsági dilemmák továbbra sem voltak a helyi vezetések számára megnyugtatóan rendezve (elég itt a szélsőséges eszmék terjedésére, Iránra, és a radikális milicisták egyre jobb haditechnikáira gondolni). Ez tetézve azzal, hogy lassan elszivároghatnak az amerikai katonák, egyben azt is jelentette, hogy fel kell váltaniuk Washingtont. Bár Oroszország is próbált kavarni a térségben, végül Kína lett az, amely elkezdte egyre inkább átvenni az Egyesült Államok szerepét, elsősorban technológiai és gazdasági téren, bár nem volt elhanyagolható a politikai erősödés és a lopakodó hadiipari megjelenése sem.

Which countries does the USA control?American military US bases in the Middle East in 2023.The total number of American troops in the region is ~58 thousand. pic.twitter.com/jbMxs4Tb2p

— Sprinter (Observer) December 29, 2023

Ez a helyzet aztán a Hamász terrorszervezet 2023 októberben elkövetett Izrael elleni támadásával szinte azonnal megváltozott, mivel a kirobbanó háború azonnal felsorakoztatta az amerikai politikai elitet Jeruzsálem mellett. Ráadásul egyáltalán nem egy kis lokalizált helyi dologról volt szó, hiszen szerte a Közel-Keleten megerősödtek a radikális hangok, mindenütt feltekerődött a már sokat emlegetett biztonság kérdése. Bár Joe Biden kormánya is jelentősen erősítette jelenlétét a térségben,

Donald Trump megválasztása után az eddigieknél is erőteljesebben tért vissza ide az Egyesült Államok.

A mostani látogatás ráadásul azt is mutatja, hogy Washington egyszerre több fronton is hajlandó felvenni a versenyt a nagy riválissal, mivel újra lenne egyszerre gazdasági, politikai és persze katonai szövetséges is. Kérdés, hogy ezzel mennyire tud vetélkedni majd Peking, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy komoly, versenyképes ajánlatot tudna nyújtani a keleti nagyhatalom. Nem szabad azonban egyáltalán lebecsülni Kína jelentőségét, mivel erőteljesen felívelt a kereskedelme az Öböl államokkal, ezt pedig nyilvánvalóan nem akarják kidobni az amerikai lehetőség miatt.

Trump látogatásának kulcsa az, hogy az egyik legfontosabb területen, a fegyvereladásokban szülessenek nagyszabású üzletek, amely több szempontból előnyös: védelem és üzlet egyszerre, ráadásul hiába fejlődik a kínai haditechnika, egyelőre még nem lehetett arról beszélni, hogy felváltják majd a nyugati fejlesztéseket. Arról már esett szó, hogy az Egyesült Arab Emírségek megvásárolja a kínai J-20-as vadászgépeket, ám az integrálási problémák miatt ez a gondolat egyelőre nem tűnik reálisnak.

Az utazás és a bejelentések azt a feltételezést engedik, hogy igazak lehetnek azok a pletykák, amelyek Washington elhidegülését mutatják Jeruzsálemtől. Nem véletlen, hogy a fontos amerikai szövetségesnek számító ország aggályait fejezte ki a hatalmas mondatok után. Trump nem hagyott sok kétséget, hogy mennyire fontos számára az Arab-félsziget monarchiáinak szövetsége, egyértelműen kiemelt polcra kerültek a háromnapos túra végére. Ezzel egyébként a saját belpolitikai helyzetét is igyekezett javítani, mivel a vámpolitikáját követően szüksége volt gazdasági sikerkommunikációra. A legfontosabb azonban az, hogy ezzel

más szemlélettel, mint korábban, de az Egyesült Államok egyértelműen visszatért a Közel-Keletre, ezzel pedig egy fontos küzdelemben áll pillanatnyilag nyerésre Kínával szemben.

Címlapkép forrása: Win McNamee/Getty Images