Magára hagyta szövetségesét Washington – Sokkal nagyobb háborúra készülnek?

A Jemen nyugati negyedét, köztük a fővárost, Szannaát is irányításuk alatt tartó húszi lázadók eredetileg azért kezdték el lőni a Vörös-tengeren, illetve az Ádeni-öbölben közlekedő kereskedelmi hajókat, hogy ezzel is tiltakozzanak Izrael gázai hadjáratához. A lázadók korai nyilatkozatai szerint hivatalosan csak az Izraelbe tartó, vagy izraeli tulajdonú hajók voltak veszélyben, a gyakorlat viszont finoman szólva is mást mutatott:

a húszik lőttek nagyjából mindenre, ami mozgott, egyes jelentések szerint orosz és iráni hajók is veszélybe kerültek a rakéták és drónok miatt.

A támadások a globális ellátási láncokra is hatást gyakoroltak: a Szuezi-csatorna a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonala, a fenyegetés miatt pedig brutálisan megugrott a hajókra kötött biztosítások ára. A hajózási társaságok előtt két út állt: vagy kifizetik a kegyetlen összegeket a biztosításért, és vállalják annak a kockázatát, hogy rakétát kapnak az iszlamistáktól, vagy megkerülik a Jóreménység fokát, ami jó 5-7 napos kitérőt (ezáltal pedig újabb komoly költségemelkedést) jelentett.

Amerika közbelép

Izrael szoros szövetségeseként kézenfekvő volt, hogy az Egyesült Államok (illetve kisebb lendülettel más NATO-tagállamok) valamit lépni fog a húszi támadások közepette, a valós indok azonban sokkal inkább a kereskedelmi útvonal biztosítása volt, hiszen a jemeni támadások korai szakaszukban nem jelentettek komolyabb fenyegetést Izraelre nézve.

Washington még a Biden-adminisztráció alatt gyorsan bejelentette, hogy lebombázzák a húszikat, azonban már akkor többször megírtuk, hogy ez a gyakorlatban valószínűleg nem lesz járható út.

A jemeni lázadóknak hosszú éveik voltak arra, hogy a fegyverraktáraikat mélyen a föld alá rejtsék, ezek bombázókkal történő „kiásása” pedig időigényes és drága elfoglaltság.

A NATO ettől függetlenül igyekezett annyi rakéta- és drónindító állomást megsemmisíteni, amennyit tudott, a hajóforgalom elleni támadások azonban nemhogy nem mérséklődtek, Washington hajói is célpontokká váltak.

Donald Trump hivatalba lépése után felemás elvárásokat támasztott a jemeni helyzettel szemben a nemzetközi közvélemény: egyfelől lehetett tudni, hogy a republikánus elnök erőteljesebben fog fellépni Irán ellen elődjénél, másfelől több olyan találgatás is volt, melyek szerint a Közel-Kelet egyéb területein kevésbé lesznek aktívak.

Pont emiatt a kettősség miatt lógott a levegőben Jemen helyzete is, hiszen a húszi lázadók éppen a Teherán által életben tartott „Ellenállás tengelyéhez” tartoznak, a gyakorlatban tehát Trump nagy riválisainak a proxyszervezeteként működnek.

Trump a húszik esetében is egy Iránhoz hasonló utat választottak: egyik kezével olajágat nyújtott, és tárgyalásokat ajánlott, a másik kezével pedig a maximális nyomás elvét alkalmazta, azaz felhajtott egy csomó repülőgépet a levegőbe, és elődjéhez hasonlóan lebombázta a lázadókat.

„Győzött”, de tényleg?

Május 6-án jött az új hír: Trump bejelentette, hogy a húszik „megadták magukat”. Washington közölte, hogy ennek fényében leállítják a légicsapásokat, éppen egy héttel azután, hogy az egyik filléresnek éppen nem nevezhető F/A-18-as vadászbombázójuk belecsúszott a Harry S. Trumanról a tengerre, mivel a hajó éles manőverekkel próbált elkerülni egy jemeni rakétát. A következő komoly lépésre az Egyesült Államok akkor szánta el magát, amikor múlt pénteken közölték: a Truman és köteléke elhagyja az Ádeni-öböl vizeit, más kötelék pedig nem fog érkezni a helyére.

Bár elsőre kifejezetten furcsán hathat, hogy Washington úgy vonja ki a fegyvereit a húszik környékéről, hogy a jemeni lázadók jól látható módon átvészelték a bombázásokat, mi több, továbbra is lövik Izraelt, mostanra már egyre intenzívebben, egyre nagyobb hatótávolságú fegyverekkel.

Trump visszavonulója három tényezőből ered, melyek közül az első meglehetősen prózai: túl drága volt az akció. A Pentagonból kiszivárgott jelentések alapján az amerikai haditengerészet harminc nap alatt nagyjából egymilliárd dollárt költött el a hadműveletre, mindeközben balesetek miatt elveszített több F/A-18-as vadászbombázót és jó néhány MQ-9 Reaper drónt, ráadásul komoly veszélynek tették ki a hadihajóikat is.

Egyes források szerint a Pentagon kifejezetten aggódott amiatt, hogy gyorsabban használják el a modern lőszereiket, mint ahogy gyártják őket.

A hadművelet tehát drága volt, látható sikerek nélkül. Trumpnak ugyanakkor esze ágában sincs teljesen kivonulni a régióból, itt jön be a második tényező: Washington valószínűleg igyekszik nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy felhalmozzon annyi fegyvert a térségben, amely megrettentheti az atomprogrammal kapcsolatos tárgyalásokon akadékoskodó Iránt. A különféle jelentések azt mutatják, hogy hiába hagyja el az amerikai hordozókötelék Jemen partjait, az Indiai-óceán legfontosabb amerikai támaszpontjára, a Diego Garcia légitámaszpontra tovább özönlenek a fegyverek.

A harmadik ok Izraelhez kapcsolódik: a korábbi gázai tűzszünet megmutatta, hogy a húszik valóban felfüggesztik a hajók, valamint a zsidó állam elleni támadásokat akkor, ha Jeruzsálem leáll a palesztinok elleni támadásokkal. Az már hónapokkal ezelőtt kiszivárgott, hogy Trumpot bosszantja Benjamin Netanjahu hozzáállása, az izraeli kormányfővel ráadásul már az első ciklusában sem volt éppen felhőtlen a viszonya. Könnyen elképzelhető, hogy

Trump a húszik elleni támadások leállításával próbálja belekényszeríteni szövetségesét egy újabb, tartósabb tűzszüneti megállapodás elfogadásába.

Az ugyanakkor továbbra is minimum kérdéses, hogy a jemeni lázadók valóban „csak” Izrael ellen fognak támadásokat indítani. Az egyik oldalról a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a húszik nagyjából bármelyik teherhajóra rásütötték az „izraeli érdekeltség” bélyeget, másrészt viszont a hajózási útvonalak elleni támadások azért váltak a lázadók szemszögéből szükségessé, mert fegyverzetük korábban nem tudta megbízhatóan elérni Izraelt. Mostanra a helyzet változni látszik, egyre több hír érkezik arról, hogy a Jemenből indított újabb fegyverek eljutnak a zsidó állam légterébe, így könnyen lehet, hogy a hajók elleni támadások valóban mérséklődni fognak, Washington pedig a húszik rakétáival próbálja meg belekergetni Netanjahut a tűzszünetbe.

Címlapkép: F/A-18-as vadászbombázók a USS Harry S. Truman fedélzetén. A címlapkép forrása: Gerard Bottino/SOPA Images/LightRocket via Getty Images