Egykori NATO-vezető a Portfolio-nak: az ukrajnai béke esélytelen, tűzszünet is csak év végén lehet

Kurt Volker, az Egyesült Államok volt NATO-nagykövete, valamint az ukrajnai ügyekért felelős különmegbízott, jelenleg a Center for European Policy Analysis (CEPA) vezető kutatója, a transzatlanti kül- és biztonságpolitika egyik legismertebb szakértője a héten Budapesten tartott előadást az európai geopolitikai helyzetről az Egyensúly Intézet és a NATO BESTalks konferenciáján, majd utána egy sajtóbeszélgetésen is részt vett, amelyen a Portfolio is ott volt.

Több mint három évtizedes tapasztalata révén Volker meghatározó szereplője a globális stratégiai gondolkodásnak, a washingtoni diplomáciai körök fontos szereplője, így átfogó elemzése a jelenkor ingatag helyzetéről, főként az ukrajnai háború alakulásáról, annak európai és globális következményeiről, valamint azokról a biztonságpolitikai forgatókönyvekről, amelyek meghatározhatják a kontinens következő éveit, különösen fontos betekintést jelentenek a zárt ajtók mögötti diplomáciai világba.

Volker értékelését azzal kezdte, hogy Oroszország célja nem csupán Ukrajna katonai legyőzése, hanem az ország nemzeti létezésének felszámolása.

Az ukránokat a nemzetük, a történelmük, a kultúrájuk és a nyelvük ellen éri támadás

– fogalmazott. A történelmi párhuzamokra utalva hangsúlyozta: Magyarország évszázadokon keresztül szintén harcolt nemzeti fennmaradásáért, különféle megszállások – török, náci, szovjet – alatt. Ezért sem érti, hogy a magyarországi politika miért viszonyul elutasítóan Ukrajna küzdelméhez.

Magyarország megcsinálta. Stabil, független demokrácia, tagja a NATO-nak és az EU-nak. Ez óriási siker

– mondta, hozzátéve, hogy a magyar történelmi tapasztalat alapján természetes szolidaritást tartana helyesnek Ukrajna irányába.

A korábbi NATO-nagykövet úgy látja, hogy már az idei végén reálissá válhat egy tűzszünet, ám tartós békére nem lehet számítani.

Volker szerint ennek oka, hogy Putyin céljai változatlanok: Ukrajna mint önálló nemzet megszűntetése, semlegesítése és kormányának kontroll alá vonása. Ez a nemzetközi közösség számára elfogadhatatlan.

A Portfolio kérdésére elmondta, hogy egy tűzszünet szerinte Észak- és Dél-Korea, vagy korábban Kelet- és Nyugat-Németország viszonyához hasonló helyzetet eredményezhet.

Ukrajna NATO-tagsága nem elrugaszkodott elképzelés, hanem a megoldás

Lapunk azon kérdésére, hogy egy tavaly augusztusi véleménycikkében az ukrajnai tűzszünet és béke zálogának azt nevezte, ha Ukrajna a NATO tagja lesz, mennyire tartja magát, azt mondta, hogy nem változott az álláspontja.

Németország úgy lett NATO-tag, hogy közben Kelet-Németország létezett. Ez negyven évig így volt

– emlékeztetett.

A megszállt ukrán területek hosszú távon békés eszközökkel történő visszacsatolását tartja kívánatosnak – mint az NSZK esetében, amelynek alkotmányában szerepelt a német újraegyesítés célja. Eközben szerinte a nem megszállt területek biztonságát NATO-védelem alá kell helyezni, és a lezáratlan háborús helyzet megint csak a XX. századi német példa miatt nem kizáró ok.

A NATO szerinte továbbra is a legerősebb elrettentő erő Európában. „Ha a balti államok nem lennének NATO-tagok, Putyin már megtámadta volna őket, ahogy tette ezt Georgiával és Ukrajnával” – mondta. Volker szerint Ukrajna tagsága kulcskérdés, és a „hajlandó koalíciója” – vagyis hogy néhány európai NATO-tagország önként vállaljon szerepet Ukrajna védelmében – életképes lehetőség.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire jelentheti a NATO eljelentéktelenedését, hogy Emmanuel Macron francia elnök az elmúlt években többször is agyhalott szervezetnek nevezte az észak-atlanti katonai szövetséget, ezért egy teljesen független európai hadi egység létrehozásába fogott, amihez partnereket is talált, azt válaszolta, hogy ez fontos fejlemény, de nem az euroatlantizmus vége.

Szükség van megerősített európai védelmi képességekre is, ezek azonban nem a NATO-tól függetlenül, hanem annak keretein belül kell hogy működjenek.

Volker szerint Donald Trump amerikai elnök sem szétverni akarja a szövetséget, hanem pusztán elvárja, hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon saját biztonságának garantálásában.

Úgy véli, a jelenlegi háborúban Ukrajna nemcsak önmagáért, hanem Európa jövőjéért harcol. Putyin orosz birodalmi törekvései nem állnak meg Ukrajnánál: a balti államok, Kazahsztán, Grúzia, sőt Finnország is célpont lehet.

A konfliktus Volker szerint nem csupán katonai, hanem hibrid háború is, amely a Nyugat intézményei és társadalmai ellen irányul.

Kiberháború, szabotázs, politikai korrupció, célzott gyilkosságok – Oroszország ezekkel a módszerekkel nap mint nap támadja a nyugati országokat

– mondta. Putyin világnézete szerint Oroszország birodalom, amelynek természetes joga más népek felett uralkodni, különösen a szomszédos régióban. Ezt a logikát a Nyugat szuverenitás-központú rendszerének meg kell törnie.

Magyarország szerepe nehezen értékelhető

Volker kitért Magyarország külpolitikai irányvonalára is. Bár elismeri az ország konzervatív értékrendjét, kérdésesnek tartja a Kína és Oroszország felé való nyitást. Példaként említette Hilarion metropolita magyar állampolgárságának megadását, amit „nagyon különösnek” nevezett. Hangsúlyozta, hogy a moszkvai ortodox egyház a Kreml irányítása alatt áll, nem pedig független vallási szervezetként működik. Emellett megjegyezte, hogy az amerikai külpolitikai közösségben három irányzat létezik – az orosz terjeszkedés ellen fellépő „béke erővel” elvet követők, az izolacionisták és a „Kína az első számú rivális” stratégia hívei –, és ezek másként értelmezik Magyarország szerepét.

Az első csoport számára a magyar álláspont „aggasztó jelenség”, a harmadik irányzat pedig szintén kritikusan tekint a közeledésre.

A Nyugat-Balkánra áttérve az amerikai diplomata úgy véli, hogy a térség geopolitikai sebezhetősége fokozódik, különösen Bosznia-Hercegovina szerb entitásának törekvései miatt. Milorad Dodik elszakadási szándéka – Volker szerint – csak akkor válhat realitássá, ha Vlagyimir Putyin és Aleksandar Vučić támogatják. Bár Magyarországnak jelentős gazdasági kapcsolatai vannak a régióban, Volker figyelmeztetett: az olyan felek támogatása, amelyek ellenzik az uniós és NATO-integrációt, veszélyt jelenthet a térség stabilitására. „A konzervatív eszmék önmagukban nem problémásak – de ha ezeket olyan mozgalmak képviselik, amelyek az EU és a demokrácia ellen dolgoznak, az már súlyosabb kérdés” – tette hozzá.

Törökország szerepét Volker kiegyensúlyozottnak értékelte a Balkánon, és fontos lehet, hogyan reagálna a boszniai állam átalakulására tett kísérletekre. Megjegyezte Ankara az ukrajnai háborúban is fontos szereplő, amely hagyományosan egyszerre próbálja megőrizni a stabil kapcsolatot Oroszországgal és érvényesíteni saját érdekeit – különösen a Fekete-tenger feletti hozzáférés ellenőrzését. Erdogan Ukrajna katonai támogatásával és a Krím annexiójának el nem ismerésével egyértelmű jelzést adott Putyinnak is, hogy a nyugati szövetségesekkel van.

Volker szerint Törökország hosszú távon békeközvetítőként is szerepet vállalhat, és pozíciója közel áll az amerikai célkitűzésekhez.

Végül a volt NATO-nagykövet ismét hangsúlyozta: a háború nem tartható fenn a jelenlegi formájában.

Egy tűzszünet – a megfelelő nemzetközi garanciákkal, például európai védelmi jelenléttel és légvédelemmel – elérhetőnek tűnik.

Egy ilyen helyzetben Ukrajna továbbra is békés eszközökkel törekedhetne a területi egység visszaszerzésére. „Ukrajna jövőjét úgy kell elképzelni, ahogyan annak idején Németország is évtizedekig megosztott maradt – békésen, de világos politikai célokkal” – utalt vissza korábbi állításaira.

A nemzetközi közösségnek – zárta szavait Volker – kötelessége támogatni ezt az utat, mert Európa biztonsága ma Kijevnél kezdődik.

Címlapkép forrása: Egyensúly Intézet/Stiller Ákos.