Az egész világ egyetlen vadászgépről beszél: azt mondják, a legmodernebb európai gépeket győzte le a J-10C
Globál

Az egész világ egyetlen vadászgépről beszél: azt mondják, a legmodernebb európai gépeket győzte le a J-10C

Május 6-ról 7-re virradóra hatalmas légicsatát vívott egymással India és Pakisztán, amely egyértelműen a muszlim többségű hatalom sikerét hozta. A neten keringő információk szerint ugyanis több indiai vadászgépet is megsemmisítettek, amelyet követően a fél világon egyetlen harci repülőgépről a J-10C-ről beszélt mindenki. De mi ez a gép, mit tud pontosan, és hogyan került hirtelen ennyire a fókuszba? Ennek járunk utána elemzésünkben.

Egyetlen hatalmas csata

Némileg meglepő eredményeket hozott a két atomhatalom összecsapása 2025 május elején, amikor az addig még éles helyzetben soha be nem vetett J-10C típusú kínai gyártmányú vadászgépek legalább öt ellenséges gépet megsemmisítettek. A jelentések szerint odaveszett legalább három francia gyártmányú Rafale, és egy orosz/szovjet Szu-30MKI, valamint egy MiG-29-es. A következmények az egész világot megdöbbentették, bár Újdelhi határozottan tagadta, hogy ilyen veszteség érte volna. Ennek ellentmondtak azok a képi bizonyítékok, amelyek hamar körbejárták a közösségi médiát, és több megsemmisült harci repülőgép jól azonosítható alkatrésze látható azokon. Az esetet követően a nyugati médiában is megdöbbenést okozott az eset és sorra jöttek az elismerő nyilatkozatok, amelyek méltatták a J-10C képességeit, valamint Peking is folyamatosan dicsekedett a világnak a fényes győzelmet követően. Hozzá kell tenni, hogy India egyébként azt állítja, hogy ők is nagyon komoly károkat okoztak a szomszédos Pakisztánnak, de ezekről kevesebb bizonyíték került elő. Az egyik ilyen például, hogy az orosz gyártmányú Sz-400-as légvédelmi rakétarendszerrel 314 kilométeres távolságból semmisítették meg a pakisztáni Saab Erieye-2000 légtérfigyelő gépét, de ehhez az elmondásokon kívül semmiféle argumentumot nem villantottak.

A találatok tehát történelmi sikert jelentenek Kínának és a J-10C-nek is, sokan ugyanis éppen amiatt kételkedtek ezeknek a gépeknek a hatékonyságában, hogy éles helyzetben soha nem vetették be ezeket korábban.

Ameddig a nyugati és az orosz fegyverek képességeit az elmúlt évtizedekben az egész világ láthatta, addig a keleti nagyhatalom haditechnológiájával teljesen más volt a helyzet, mivel Kína az elmúlt évtizedekben nem vett részt olyan katonai konfliktusban, ahol ezeket is bevetették volna, valamint külföldre is csak korlátozottan szállítja a fegyvereit. A versenytársak ezzel szemben sokkal több tapasztalattal bírtak, mivel az Egyesült Államok a világ számos pontjára és konfliktuszónájába szállítja a vadászgépeit, sőt, aktívan részt is vesz ezeken a területeken. Bár jelen esetben az amerikai gépekről éppen nincs szó, de a francia Rafalékról szintén elmondható, hogy használták már háborús övezetekben, bár légicsata során nem igazán. Az orosz/szovjet gépek Szíriában villantottak, aztán az ukrajnai háború során is meg lehetett ismerni az előnyeiket és a hátrányaikat. Ezzel szemben a J-10-esek totális homályt jelentettek, bár Peking előszeretettel használja ezt a típust a Tajvan körüli fenyegető megközelítések során, amely arra utal, hogy egy nagyszabású invázió esetén jelentős mértékben támaszkodnának ezekre. Az indiai-pakisztáni összecsapás viszont megvillantotta, hogy mit tud valójában a kínai gép is. Ennek jelentőségét Siemon Wezeman, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) vezető kutatója is kiemelte:

Mindegyik fegyvereket gyártó vagy vásárló állam kíváncsi arra, hogy a termék hogyan teljesít egy valós konfliktusban. A tesztek és gyakorlatok árulhatják el a legtöbbet a fegyverek képességeiről, de a végső próbatétel gyakran a harc

– hangsúlyozta.

A SIPRI adatai szerint Pakisztán jelentős mértékben függ a kínai haditechnológiától, ezért a már 1947 óta állandóan feszült kasmíri régió területi vitája egyértelműen azzal a lehetőséggel szolgált a katonai szakértők számára, hogy itt végre lehullik a lepel a titkokról. Egyébként ez az egyetlen ország jelenleg a világon a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg Légierején (PLAAF) kívül, amelyik használja ezt a típust. Kiemelendő, hogy éles bevetésen már vettek részt 2024 elején, amikor Iránnal kerültek összetűzésbe a beludzsisztáni szeparatisták tevékenysége miatt, ám akkor egy gyors bombázásban kimerült a bevetés.

Akár a milicisták elleni akciót, akár az indiai légierő elleni összecsapást vesszük, Kína mindkettővel hatalmasat nyert.

Ezek a pillanatok adnak ugyanis lehetőséget Peking számára, hogy felmérje a J-10C valódi képességeit. Utóbbinál ráadásul úgy tehette mindezt, hogy a nyugati fegyverekkel mérhették össze a jármű lehetőségeit, nagyon komplex helyzetben. Külön pozitívum volt a kínai hadiipari kutatók számára, hogy Pakisztán mennyire támaszkodik az ország termékeire, ezért az elektronikai hadviseléstől, a radarképességeken á a rakétarendszerekig mindent volt lehetőségük megfigyelni.

Nem eszik olyan forrón a kását

Fontos kiemelni, hogy egyetlen (ráadásul a legtöbb forrás szerint is minimum óvatosságra intő kimenetelű) légicsatából még túlzás lenne azt a következtetést levonni, hogy a J-10C lenne a világ legjobb gépe, amely ellen a nyugati típusok tehetetlenek. Vélhetően még sokáig fogják elemezni a különböző szereplők a május 6-ról 7-re virradóra történteket, viszont néhány megállapítás már született, amely némileg tompíthatja a világraszóló sikert:

  • Egyrészt India a világ egyik legsokoldalúbb gépparkjával bír a légerő tekintetében. Ez amiatt alakult így, mivel az országban a hadiipari képességek nem igazán épültek ki. Az elmúlt években Újdelhi felismerte, hogy ez mekkora hátrányt jelet számukra, ezért igyekeznek minden lehetséges szempontból felpörgetni a „Make in India” programon belül. Ezzel már értek el biztató eredményeket, de egyelőre még kifejezetten távol vannak attól, hogy a saját igényeket kielégítsék. Emiatt, különösen a légierőnél „bábeli kavalkád” alakult ki, a saját fejlesztésű Tejasoktól kezdve a francia Rafalékon át egészen a szovjet/orosz gépekig van minden. Egy ilyen vegyes flottát összehangolni különlegesen nagy kihívás.
  • A másik hátrányt az okozza Újdelhi számára, hogy sokkal kevesebb korai előrejelző repülőgéppel és más megfigyelő eszközzel rendelkezik, mint a riválisa, éppen ezért az ilyen jellegű összecsapásoknál tetemes problémát okozhat az ellenséges gép érzékelése.
  • Kiemelték, hogy az indiaiak valószínűleg kevésbé voltak felkészülve a kínai haditechnológia alkalmazására, sokkal inkább arra gondoltak, hogy talán a nyugati gyártmányú eszközeit veti be majd Iszlámábád. Ehhez képest nagy meglepetést okozhatott, amikor a szinte ismeretlen PL-15-ökkel támadtak a pakisztáni gépek.

A The War Zone (TWZ) hozzátette, hogy a modern légicsaták ráadásul már nem is elsősorban maguknak a vadászgépek teljesítményének lenyomata, hanem egy jóval komplexebb rendszerben kell ezeket értelmezni. Figyelembe kell venni a kiképzés minőségét, a fegyverhasználatot, az elektronikus hadviselést, a taktikát és a más típusú fegyverrendszerek használatát is. Az elemzés kiemeli, hogy amennyiben elfogadjuk a veszteség tényét, akkor is érdemes fenntartásokkal kezelni az állításokat, figyelembe véve, hogy az indiai és a pakisztáni oldalon is mennyire erőteljes a dezinformációs kampány. Justin Bronk, a brit székhelyű Royal United Services Institute (RUSI) agytröszt légierő és technológia részlegének vezető kutatója sorra vette a lehetséges egyéb forgatókönyveket is. Ebben kiemeli, hogy Indiában minden jel szerint megtalálták a PL-15-ös rakéták maradványait, ám ezekből még nem következik, hogy valóban ezek okozták a képeken látható zuhanásokat. Szerinte

okozhatták ezeket akár az üzemanyag hiányából fakadó problémák, vagy az elhibázott manőverek eredménye is.

Ennek alátámasztása mellett hangzik el az az érv, hogy a neten keringő képek tanúsága szerint a maradványok nem szóródtak szét nagy területen, eszerint nem valószínű, hogy találat érte volna a felvételen látható eszközöket.

Egy sikeres projekt

A nemzetközi sajtóban sokan méltatják a J-10C-k teljesítményét, de viszonylag kevesebb szó esik arról, pontosan hogyan is fejlesztette ki ezeket a kínai hadiipar. Peking az 1980-as évek elején fogott hozzá egy új típusú vadászgép kifejlesztéséhez, hogy felváltsák vele a J-7-est (ez a szovjet MiG-21-es kínai változata). Az első koncepció felbukkanásánál többen megjegyezték, hogy az feltűnően hasonlít az izraeli Lavi fejlesztési projekt tervrajzaira. Bár máig nem sikerült egyértelműen bizonyítani ezt a feltételezést, mégis makacsul tartja magát az állítás, hogy lényegében onnan vásárolták fel a szükséges információkat. Egyébként a Laviból végül nem lett semmi. Azt viszont hozzáteszik, hogy

a J-10-es masszívabb, mint amilyennek eredetileg a közel-keleti harci repülőgépet tervezték, így maximum átvettek abból részleteket a saját fejlesztésükhöz.

Bizonyos információk arról is szólnak, hogy a pakisztáni légierő kötelékében álló amerikai F-16-osoktól is „lestek el” bizonyos technológiai megoldásokat. Az első makett egyébként 1991-re készült el, de sokáig hátráltatta Pekinget, hogy a saját fejlesztésű hajtóművel nem álltak jól. Végül hét évvel később, 1998-ban szállt fel első alkalommal a jármű, az orosz AL-31FN turbólégcsavaros hajtóművel. A gyakorlatok öt éven keresztül tartottak, a kínaiak akkor úgy ítélték, hogy hadrendbe lehet állítani a modern negyedik generációs vadászgépet, ami 2004-ben meg is történt. A kezdeti típust aztán folyamatosan fejlesztették, modernebb avionikát kapott, átdolgozták a pilótafülkét, jobb radarokkal szerelték fel. Közben megszületett a haditengerészet számára épített kétüléses J-10ASH is.

A TWZ kiemeli, hogy önmagában a J-10-es is egy kifejezetten fejlett vadászgép, mivel a fülke tartalmazza a széles látószögű head-up kijelzőt (HUD), két monokróm multifunkciós kijelzőt (MFD) és egy színes MFD-et. Eleinte a PL-11-es típusú rakétákkal szerelték fel őket, ezek rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéták. Ezeket idővel elkezdték felváltani a jobb képességekkel bíró PL-15-ösök, amelyek az aktív radarvezérlés miatt jóval nagyobb veszélyt jelentenek és távolabbi célpontok ellen is lehet használni azokat.

A J-10-esekből „A” verzió összesen 270 darabban készült, ezt követte a kevésbé népszerű „B”, ebből 60 darab gördült le a gyártósorról, majd a szóbal forgó „C” érkezett. Ennél kiemelték a szakértők is a modern aktív elektronikusan pásztázó antennás (AESA) radart, ennek a segítségével jelentősen megnövekszik a bemérési képessége, kiterjesztett észlelési és követési távolságot, jobb célmegkülönböztetést és -azonosítást, valamint alacsonyan repülő célpontok, például cirkálórakéták és drónok észlelésének képességét kínálja. Ez egyben a pilóta terhelését is határozottan lecsökkenti. Bronk kiemeli, hogy Pakisztán viszont egészen biztosan nem kapott annyira fejlett radarral ellátott J-10C-t, mint amilyennel Peking rendelkezik. A 2010-es évek végére sikerült megoldani a saját fejlesztésű hajtómű kérdését is, a WS-10-esekkel szerelték fel ezeket, akárcsak a légierő többi típusát is, ami nagyfokú hatékonyságra utal.

Még vannak megválaszolatlan kérdések bőven, de Peking potenciális fegyvervásárló partnerei száma hirtelen megugrott a fényes győzelem után.

Eddig nem volt jó híre a kínai haditechnikának, gyakran úgy jellemezték, hogy „olcsó húsnak híg a leve”, vagyis hiába megy alá az árversenyben a riválisai ajánlatainak, az állandó szervizelési kényszer a visszatérő problémák miatt valójában nem is járnak túl jól, hiába szereznek be olcsóbban eszközöket a hadseregnek. A J-10C sikere után viszont találgatások sora indult meg, hogy melyik országok szerezhetik be Pakisztán után következőnek a vadászgépeket. Az egyik ilyen Egyiptom lehet, Kairó 100 harci repülőgép beszerzését tervezi, itt a dél-koreai FA-50-essel van verseny. A másik szóba jövő légierő a kolumbiai lehet, mivel Bogotá komolyan fontolóra vehette, hogy esetleg a kínai harci repülőgépeket vásárolják meg az eredetileg megnevezett Gripenek helyett. Itt egyelőre még Peking jobban erőlteti a bizniszt, mint amennyire valós szándék lehet. A dél-amerikai ország ugyanis kényes helyzetben van a földrajzi fekvése miatt. Kolumbia rendkívül közel található az Egyesült Államokhoz, és aligha elképzelhető, hogy a Donald Trump vezette amerikai kormány szótlanul tűrje, hogy ennyire közel jelenjenek meg a legnagyobb rivális által gyártott vadászgépek. Az igaz, hogy jelenleg van egy komolyabbnak tűnő mosolyszünet Washington és Bogotá között, de a helyi kormány szinte biztosan nem szeretné megkockáztatni, hogy a Fehér Ház kiszámíthatatlan haragjával kelljen szembenéznie. Egyébként a J-10-es kistestvérének számító JF-17-est több ország is megvette már korábban, például Azerbajdzsán, Nigéria vagy Mianmar, a jövőben ezek a kormányok is válthatnak a nagyobb, erősebb, de már bizonyított típusra.

Győztesek és vesztesek

Az biztos, Kína nyerte messze a legnagyobbat, hiszen, most légierővel foglalkozó szaklapok szinte dugig vannak a J-10C vadászgép és a PL-15 rakéta méltatásával. Ez végre segíthet Pekingnek is meghozni a régóta várt áttörést ahhoz, hogy ne csak az olcsó, de rossz minőségű fegyverek szállítójaként jelenjen meg a nemzetközi fegyverpiacon, hanem olyan gyártóként, amely képes akár a nyugati eszközökkel is versenyezni.

És ha már itt tartunk, a legnagyobb vesztesekről is szót kell ejteni:

közvetlenül mindenképpen India szenvedte el a legnagyobb károkat, különösen a presztízst illetően, ám közvetetten egyértelműen Tajvant érintették legsúlyosabban a látottak.

A sziget ugyanis a kínai nacionalisták 1949-es polgárháborús veresége óta „kvázi függetlenként” működik, amelyet Peking a legkevésbé sem hajlandó elismerni. Az elmúlt években egyre fenyegetőbbé vált, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök jóváhagyja a nagyszabású katonai akciót a Dél-kínai-tengeren, ám eddig abban lehetett bízni, hogy a kínai fejlesztésű vadászgépek majd nem lesznek képesek arra a teljesítményre, amit azoknak a keleti nagyhatalom tulajdonít. Az indiai eset, azonban éppen azt bizonyítja, hogy Tajpejnek még a fejletlenebb J-10-esek ellen is alapos oka van tartani, és akkor még az ötödik generációs, lopakodó J-20-as vadászgépről még szó sem esett. Ezt felismerték a helyi szakértők is, Szu Hsziao-Huang, a tajvani védelmi minisztériummal összefüggő Nemzetvédelmi és Biztonsági Kutatóintézet kutatási munkatársa így nyilatkozott:

Lehetséges, hogy újra kell értékelnünk a Kínai Népi Hadsereg (PLA) légi harci képességeit, amelyek megközelíthetik, vagy akár meg is haladhatják az amerikai légierő kelet-ázsiai telepítéseinek szintjét

– mondta.

Természetesen a kínai állami kommunikációs gépezet is azonnal lecsapott, egyre másra jöttek a győzelmi jelentések, valamint a fenyegető üzenetek. Hu Hszicsin, az államhoz köthető Global Times hasábjain egyenesen azt mondta, hogy „Tajvannak jobban meg kellene ijednie”. A szintén állami CCTV-n pedig már le is vetítették a „legendás” J-10-esekről szóló dokumentumfilmet, hogy „inspirálják a fiatalokat”.

Valószínűleg most Újdelhiben és Tajpejben is lázasan dolgoznak azon, hogy tanuljanak az esetből és valami új, hatékonynak vélt stratégiát dolgozzanak ki az elsőre félelmetesnek tűnő J-10C-k ellen. Azt nem tudni, hogy van-e a két légierő között aktív kommunikáció erről, de egyáltalán nem lenne meglepő, ha az eset Peking két nagy ellenlábasának szorosabb összefonódását eredményezné. Kiemelendő, hogy az eset a gyártó Oroszországban és Franciaországban is fejfájást okozhatott, mivel számukra is keserű lehetett arról értesülni, hogy a fejlesztéseik alulmaradtak a kínai haditechnológiával szemben éles helyzetben. Végső soron pedig maga az Egyesült Államok sem érezheti nyugodtnak magát, mivel

Pekingnek vannak a tarsolyában a J-10C-nél izmosabb harci repülőgépei is, ezek pedig akár komoly fenyegetést jelenthetnek az amerikai légtéri hegemóniára az indo-csendes-óceáni térségben.

Címlapkép forrása: Yu Hongchun/VCG via Getty Images

Holdblog

A piacok bosszúja: késik de nem múlik

Más országok hasonló teljesítménnyel egy gyenge B-besorolásra lennének csak jók, valahol a feltörekvő gazdaságok szintjén - erős kijelentés az USA adósságáról, de igaz lehet. A... The pos

Holdblog

Make Europe Stock Great Again

A legtöbben azt hitték - jogosan -, hogy Trump visszatérése új aranykort jelent majd az amúgy is felülteljesítő amerikai piac számára. Hát, ebből eddig nem... The post Make Europe Stock Great

Holdblog

Lakásom van, vagyonom nincs?

Prominens magyar politikus: úgy látom, a migrációval - mindegy, hogy országhatárokon át, vagy belül - csak a baj van. Prominens közgazdász bárhol a világon: a... The post Lakásom van, vagyonom

PR cikk
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Az egész világ egyetlen vadászgépről beszél: azt mondják, a legmodernebb európai gépeket győzte le a J-10C
Díjmentes online előadás

Limit, Stop, vagy Piaci? Megbízások, amikkel nem lősz mellé!

Ismerd meg a tőzsdei megbízások világát, és tanulj meg profin navigálni a piacokon!

Díjmentes előadás

Hogyan vágj bele a tőzsdei befektetésbe?

Első lépések a tőzsdei befektetés terén. Mire kell figyelned? Melyek az első lépések? Mely tőzsdei termékeket célszerű mindenképpen ismerned?

Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel mobilbarát hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Portfolio Property X 2025
2025. május 28.
Portfolio Financial IT 2025
2025. május 27.
Kelet - magyarországi Gazdasági Fórum 2025
2025. június 4.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet