Hadiállapot, önpuccs és káosz után csillapodhatnak a kedélyek a világ egyik legerősebb országában, de vannak bőven buktatók

Az önpuccsoló elnök káosza

2024 végén megdöbbentő események zajlottak le Dél-Koreában: az elnök december 3-án váratlanul hadiállapotot hirdetett ki, az ország katonái hirtelen megjelentek a főváros utcáin. Az államfő azzal próbálta alátámasztani a lépését, hogy az ellenzék „államellenes” tevékenységet végez, amellyel Észak-Korea kezére játszanak. A közvélemény viszont nem igazán állt ki az elnök mellett, ahogy a képviselők sem, hamar vissza kellett vonni az intézkedést. Egy ilyen drámai húzás nem maradhatott következmények nélkül, Dél-Koreában a hatóságok úgy ítélték meg, hogy Jun Szogjol túllépte a hatáskörét. Országszerte arról beszéltek, hogy a lépéssel kizárólag a saját politikai céljait akarta megerősíteni.

A jogi eljárások ahhoz vezettek, hogy a politikus elvesztette a jogköreit, valamint további felelősségre vonással kell szembenéznie. Az alkotmánybíróság április 4-én hagyta jóvá, hogy az elnököt elmozdítsák a pozíciójából, ettől kezdve élt a törvényben megfogalmazott 60 nap az új választások kiírásához. Az átmeneti időszak sem telt eseménytelenül, a decembertől áprilisig tartó időszakban három megbízott elnöke is volt az országnak.

️ The situation in South Korea after the introduction of martial lawHelicopters are flying over Seoul, armored vehicles have been spotted on the streets.️Airborne troops stand at the rear entrance to parliament. People don't let them in there. The people's policies pic.twitter.com/yZzSUdQYVp

— Angelo (Giuliano) December 3, 2024

Jun Szogjolt 2022-ben választották meg, a mandátuma eredetileg öt évre terjedt volna ki, ám a váratlan események miatt ez éppen a ciklusa felénél megszakadt, így most újraindulhat az ötéves ciklus az új elnök számára. Az egyik legfontosabb kérdést a mostani választást megelőzően az, hogy miképpen lehet helyreállítani a demokratikus közbizalmat. Az államfő döntéséhez éppen a súlyos megosztottság vezetett el, ugyanis a helyzet nem éppen egyszerű: a megválasztott elnök alakíthat kormányt, de a parlamentet külön választják. Így állhatott elő az a farmuci helyzet, hogy

a konzervatív kabinetnek a majdnem kétharmados többségben lévő ellenzéki képviselőtestülettel szemben kellett volna irányítania.

Ez finoman fogalmazva sem jött össze, jelentős túlerőben lévő baloldali csoportosulás gyakorlatilag a kormány minden elképzelését megakasztotta. Ez vezetett el ahhoz, hogy az elnöknek elege lett a működésképtelenségből, ezért a lehető legradikálisabb utat választva próbálta valahogy javítani a kormánya helyzetét. Az önpuccs viszont nem sült el jól, komoly válságot idézett lő, ezért a következő elnöknek bőven lesz tennivalója ezen a téren. A helyzetet nehezíti, hogy a parlament összetétele várhatóan 2028-ig nem fog változni, továbbra is marad ez a felosztás. Bárki is legyen viszont az új vezető, egyértelmű, hogy valahogy egységet kell majd teremtenie belpolitikai színtéren, a közbizalom helyreállítása érdekében, és adott esetben el kell indítani a korábbiaknál hatékonyabb párbeszédet a parlament és a kormány között. Ellenkező esetben fennmaradhat ez a kifejezetten kényelmetlen megosztott helyzet, amely az ország regionális hatalmi törekvéseit veszélyeztetik.

Kemény kihívások minden téren

Nem a belső törésvonalak felszámolása lesz az egyetlen kihívása az új elnöknek. Kiemelten fontos szempont lesz, hogy a következő államfő milyen kapcsolatot tud kialakítani Donald Trump amerikai elnökkel. Dél-Korea gazdasága ugyanis erősen exportfüggő, 2023-ban több, mint 170 milliárd dolláros kereskedelmi többletet regisztráltak ezzel. A legnagyobb partnerek között Kína után nem sokkal ott van az Egyesült Államok is, így amennyiben a Fehér Ház fenntartja a szigorú vámpolitikáját, akkor az súlyos csapást fog jelenteni Szöulnak. Az amerikai elnök 25 százalékos behozatalt sújtó adót vetett ki az országra, bár korábban tett olyan kijelentéseket, amely nyitva hagyja a kaput a korábbi kereskedelmi szabályozáshoz. Ez sem lenne „ingyen”, ugyanis

Trump szeretné, ha növekedne az országban állomásozó amerikai katonák költségeinek helyi támogatása, erre a felvetésre pedig Szöul is nyitottnak mutatkozik.

Nem szabad közben azt sem elfelejteni, hogy Dél-Koreának kényes egyensúlyi politikát kell folyatnia Kínával is, amely egyre nehezebb kihívást jelenthet a két nagyhatalom eldurvuló hatalmi versengésében. Ennek éppen a távol-keleti ország lehet az egyik kulcsterülete, ugyanis Peking és Washington is egyaránt szeretné Szöult a saját befolyási övezetében tudni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Dél-Koreán egy pillanatig sem csökkent Észak-Korea nyomása. Kim Dzsongun, az északi rezsim vezetője további modernizálási elképzeléseket vázolt fel, amellyel országa hadserege az eddigieknél is komolyabb fenyegetést tudna jelenteni déli szomszédjára. A kialakult helyzet miatt elengedhetetlen, hogy továbbra is nagyon erőteljes figyelmet kapjon a haderő fejlesztése, valamint az a szempont, hogy miképpen tudják az északiak jelentette fenyegetést valahogy csökkenteni. A 2010-es években volt, hogy kifejezetten közeledett egymáshoz Szöul és Phenjan, az elmúlt években viszont történelmi mélységekbe süllyedtek a kapcsolatok.

Az új elnöknek a megosztottság felszámolásán túl az olyan, egyre fenyegetőbb belpolitikai problémákat sem szabad majd figyelmen hagynia, mint a demográfia kihívásai. Dél-Koreában a teljes termékenységi arányszám (ez azt jelenti, hogy egy szülőképes korú nő [15-49 év között] hány gyermeket hozott világra élete során) megdöbbentően alacsony, mindössze 0,75-ös, ez messze elmarad a természetes reprodukcióhoz szükséges 2,07-es értéktől. A probléma nem új, viszont napról napra súlyosabb következményekkel jár, mivel az elöregedő társadalom egyre nagyobb megterhelést jelent, a költségvetés számára problémás a szociális ellátásokat azonos színvonalon fenntartani, miközben az aktív munkaképes korú réteg aránya csökken. A tendenciák egyáltalán nem újak, viszont sokan egyenesen népesedési katasztrófáról beszélnek, mivel szerintük ez már átbukott azon a ponton, hogy visszafordítható legyen. Az ország következő vezetőjének arra kell törekednie, hogy a születésszámok emelkedjenek, ehhez pedig akár komoly reformokat is meg kellhet hoznia.

Szorongató küzdelem

Összesen hatan futnak neki idén az elnökválasztásnak, de közülük ketten kiemelkednek, akik a legnagyobb politikai formációkat képviselik.

Az egyik legnagyobb esélyes az ellenzéki Li Dzsemjung lehet, aki a Demokratikus Összefogás Pártja színeiben fut neki a választásnak. Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán el tud-e indulni, mivel több büntetőeljárás is folyik ellene, elsősorban korrupció és hatalommal való visszaélés vádjában. Ezek egyébként komoly árnyékot is vetnek rá a kampányban, pedig ezek csak a legújabb fejlemények vele kapcsolatban, a politikus kifejezetten megosztó személyiségnek számít Dél-Koreában. Korábban több olyan véleménnyel is előállt, amely nem aratott osztatlan sikert az országban. Ilyen volt például a 2022-es univerzális alapjövedelem bevezetésére tett vállalása, amelyet rengetegen elleneztek. Meglepő kijelentésekből most is jutott,

ugyanis megváltoztatná a főváros helyét, és a jövőben a 400 ezer fős Szedzsong lehetne az adminisztratív központ.

A felemelkedése igazi dél-koreai történet, amely sok választó számára szimpatikus lehet. 1963-ban született egy hétgyerekes családban ötödikként, saját elmondása szerint gyermekéveiben nyomorúságos helyzetben éltek. Az középiskolát kihagyva dolgozni ment egy gyárba, ahol 13 éves korában maradandó sérülést szerzett, amikor egy présgép összetörte a csuklóját. Később visszatért a tanuláshoz, 1986-ban tette le a jogi vizsgát. Ügyvédként dolgozott, majd 2005-ben belépett a szociálliberális Uri Párthoz. Karrierjét ettől kezdve a munkásosztály tagjaira támaszkodva építette, mivel a múltja miatt a hagyományos elit nem fogadta őt be a saját köreibe. 2010-ben Szongnam polgármestere lett, nyolc évvel később pedig Kjonggi tartomány vezetője. Nagy népszerűséget szerzett a koronavírus-járvány idején, amikor azt követelte, hogy a kormány nyújtson általános segélyeket minden lakos számára. 2022-ben a Demokratikus Párt elnökjelöltje lett, ám a választáson szűken – mindössze 0,76 százalékkal – vereséget szenvedett.

South Korean presidential election results map at 99% counted. Yoon won the capital Seoul, and flipped some western provinces pic.twitter.com/tNjftvYRZA

— Populism (Updates) March 9, 2022

Több témában is kérlelhetetlen politikusként lett ismert, ám éppen emiatt többen agresszívnak tartják. Felemelkedését beárnyékolták az olyan esetek, mint egy 2004-es ittas vezetés, családon belüli viták 2010 körül, valamint a házasságon kívüli kapcsolata 2018-ban. Dél-Korea kifejezetten konzervatív társadalmi attitűdje nem igazán elfogadó az ilyen botrányokkal kapcsolatban. 2023-ban ennél is súlyosabb vádak érték egy fejlesztési projekt kapcsán. Az ügy azóta sem zárult le teljesen. 2024-ben Puszanban válaszolt újságírói kérdésekre, amikor merényletet követtek el ellene, késsel nyakon szúrta egy férfi. A merénylő (akit elkaptak és 15 éves börtönbüntetésre ítéltek) később azzal magyarázta tettét, hogy „biztosítani akarta, hogy Li soha ne lehessen elnök”. A politikus súlyosan megsebesült, műteni is kellett, nem véletlen, hogy a mostani kampányban kiemelt figyelmet kapnak a biztonsági szempontok. Az eset kiemelte, hogy mennyire polarizálódott a társadalom Dél-Koreában, ehhez nagyban hozzájárult Li politikája is. Az ellenzék vezéralakjaként ugyanis gyakorlatilag mindent leszavazott, ami Jun elnök indítványozott, az ellenzéki többségű parlamenttel szemben a kormány tehetetlennek bizonyult. Ezek is hozzájárultak az államfő radikális lépéséhez a hadiállapot kihirdetésével.

Legfőbb kihívója a konzervatív Kim Munszon, aki a Népi Hatalom Párt színeiben indul. Fiatalon még a baloldali és liberális aktivista tevékenységével szerzett hírnevet, később viszont inkább a jobboldali formációhoz csatlakozott. A jelöltségéhez az kellett, hogy sokkal óvatosabb centrista álláspontot képvisel, mivel úgy vélte a kormánypárt, hogy az elnök botrányát követően ez a politika szólíthatja meg a bizonytalanokat is. Az üzenetei is ehhez viszonyulnak, igyekszik a megosztottságot áthidalni, próbálják az egységet szimbolizálni személyével. A 73 éves politikus fiatalon valóságos legenda volt bizonyos körökben, állhatatosságáról ismerték, többször került összetűzésbe a hatóságokkal. Börtönben is ült emiatt ezt követően pedig a politikai pártéletben is megjelent. 1996-ban csatlakozott a mostani pártja elődjéhez, majd lassan emelkedett a ranglétrán. A közvélemény szemében egyre inkább a jobbra tolódó politikájával kapott figyelmet, gyakran csapott össze a baloldaliakkal.

Kim volt az egyike azoknak, akik kitartottak a korábbi elnök mellett azt követően is, hogy az hadiállapotot vezetett be.

Programjukban mindkét jelölt foglalkozik a legfontosabb problémákkal:

• Észak-Koreával a baloldali jelölt megértőbb lenne, igyekezne enyhíteni a feszültséget, és elkötelezett a nukleáris leszerelés mellett. Kim ezzel szemben a keményvonalas politika híve, elrettentéssel tartaná kordában az északi rezsimet.
• A szélesebb hatalmi harcokra tekintve Li elkötelezett amellett, hogy fenntartsák a szoros kapcsolatot az Egyesült Államokkal, valamint működjenek együtt katonailag Japánnal (ez egyébként érdekes fordulat részéről, mivel korábban éppen ő volt a leghangosabb kritikusa a közeledésnek), de közben Kína és Oroszország tekintetében is konszolidációt szorgalmaz. Konzervatív ellenfele sokkal inkább Washington felé húz, megválasztása esetén azonnal találkozna is Donald Trumppal. Ezen felül az eddigieknél határozottabb fellépést szorgalmaz Pekinggel és Moszkvával is egyaránt.

Ki nyerhet?

A kutatások szerint Li számít a legfőbb esélyesnek a keddi választásokon, a legutolsó felmérések alapján a szavazatok 49 százalékára számíthat, ezt a Gallup Korea hozta nyilvánosságra. Ellenfele, a konzervatív kormánypárti jelölt 35 százalékkal követi, emiatt pedig szinte biztosra veszik sokan, hogy Szöulban váltás készülődik. Sok múlik viszont a „futottak még” kategóriában lévő Li Junszok döntésén, mivel a konzervatívok folyamatosan nagy nyomást helyeztek rá, hogy a nyerhetetlennek tűnő pozícióját (körülbelül a szavazatok 10 százalékára számíthat) adja fel és lépjen vissza a javukra. A különbség azonban így is érzékelhetően csökken az első két helyezett között, a korábbi kormánypárt támogatottsága folyamatosan emelkedik, míg a baloldal jelentősen vesztett az erejéből. A Next Research közvélemény-kutatása szerint már mindössze 3,2 százalék a különbség az elnökjelöltek között, amely azt jelentheti, hogy a konzervatív jelölt „lőtávolságba” ért ellenfeléhez képest, kérdés, hogy ez pontosan mire lehet elég a szavazás végére.

Survey Gallup Korea (25-26 Mei 2025) Calon Presiden Korea- Lee Jaemyung (Partai Demokratik Korea) 49%- Kim Moonsoo (People Power Party) 36%- Lee Junseok (Reform Party) 9%Pemilu dilaksanakan 3 Juni 2025, selama 5 hari menjelang Pemilu, akan ada 'Dark Period' dimana pic.twitter.com/1JicZDl4C7

— Bintang (@tang__kira) May 27, 2025

A választásokkal felmerülhet más probléma is, vagyis, hogy a bíróság Li ellen dönt, mivel akkor a politikus elveszítheti az elnöki reményeit.

Ez majd csak a szavazatok leadását követően fog kiderülni, ahogy addigra már az is bizonyos lesz, hogy ki lehet Dél-Korea következő elnöke. Amennyiben a baloldali jelölt nyer, és számára kedvezőtlen ítélet születik, akkor újabb hónapokig tartó politikai válság fenyeget az országban, és akár egy új választást is kiírhatnak, de már a 61 éves politikus nélkül. A győztes a következő öt évben vezetheti az országot, Dél-Korea jogrendszerének sajátosságai miatt ez viszont mindössze egyetlen ciklust fog jelenteni, nem lehet másodjára újraindulni a pozícióért. Ezen egyébként szintén változtatni akar Li, egy ötéves helyett két négyéves ciklust engedélyezne egy induló számára. Ebben egyébként osztja a véleményét ellenfele Kim is, de ő két hároméves ciklust engedélyezne. Az egyfordulós választás helyett kétfordulós lehetne a választás, amennyiben az első körben senki sem szerezte meg a szavazatok legalább felét, a második körbe a két legtöbb szavazatot kapó jelölt jutna be.

Amennyiben újra konzervatív vezetője lesz Szöulnak, akkor viszont számolnia kell azzal, hogy a következő három év még mindenképp a meddő politikai csatározásokról fog szólni, mivel a parlamentben az ellenzék megmaradhat az eddigi stratégiájánál: mindent blokkolni, és arra az érzésre játszani, hogy az elnök képtelen irányítani az országot. Egy ilyen forgatókönyv könnyen egyszerre lehet veszélyes és sikeres is: a dél-koreaiak érezhetik úgy, hogy csak akkor halad majd az ország valamerre, ha a parlament és a kormány azonos színekben induló politikusokból áll, ám egyszerre áll fenn annak a lehetősége, hogy a választópolgárok elfordulnak az ellenzéktől, mivel nem tartják majd eléggé építőnek az állandó ellenpolitikát.

Címlapkép forrása: Chung Sung-Jun/Getty Images