180 fokos fordulat: a hőhullámok után itt a globális lehűlés

Eddig jóval kevesebbet lehetett tudni, hogy a klímasemlegesség elérése után milyen változásokra lehet számítani a hőmérsékleti szélsőségek kialakulásában. Most, egy a legmodernebb klímamodelleket alkalmazó új kutatás szerint

az extrém hőségjelenségek súlyossága a világ szinte minden lakott területén csökkenhet a nettó nulla emisszió elérését követő években.

A klímasemlegesség elérését követően várhatóan jelentősen csökken majd a hőmérsékleti szélsőségek intenzitása a melegedő időszakhoz képest szinte az összes szárazföldi régióban, de a változás konkrét mértéke attól is függ, hogy milyen pályán, mennyire gyorsan sikerül mérsékelni a karbonemissziót - következtet az ausztrál kutatók által készített tanulmány. Ha ugyanis az emisszió csökkenése viszonylag gyorsan valósul meg, akkor jóval kevesebb üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, mint ha elnyújtva, nagyrészt a távolabbi években történik meg. Vagyis nem csak az számít, hogy mikorra érjük el a nettó nulla kibocsátást, hanem az is, hogy milyen ívű pályán tesszük ezt, hiszen a fentiek miatt a (2050-re kitűzött) klímasemlegességi cél elérésekor a légköri szén-dioxid mennyisége lehet viszonylag kisebb és nagyobb is.

Ennek megfelelően az elemzés nem csak három különböző előrejelzési modell alapján vizsgálja meg a hőmérsékleti (és csapadék-) viszonyok várható jövőbeli alakulását, hanem a nettó nulla állapot elérésekor lehetséges három különböző légköri karbonmennyiség mellett (750, 1000 és 2000 milliárd tonna; jelenleg megközelítőleg 900 milliárd tonna) is.

A hőmérsékleti szélsőségek alakulása a nettó nulla kibocsátási cél elérése után regionálisan is erőteljes eltéréseket mutathat - derül ki a tanulmányból.

A legkedvezőbb hatásokra

az északi mérsékelt övben lehet számítani - ahol például Európa nagy része és benne Magyarország is található -, tehát itt eshetnek a legnagyobbat az extrém hőmérsékleti értékek.

Ezzel szemben a trópusi, illetve a déli félteke szárazföldi területein ez várhatóan kevésbé lesz érzékelhető. Jelenleg a globális felmelegedés által leginkább sújtott kontinens Európa, ahol a világátlagnál kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet.

A nagyrészt emberi tevékenységből a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok (ÜHG) nem csak a bolygó felszíni átlaghőmérsékletét emelik, hanem a szélsőséges hőmérsékleti jelenségek, különösen az extrém hőség mértékét és gyakoriságát is.

Arról már eddig is konszenzus volt a tudósok között, hogy elérése esetén a nettó nulla emissziós állapot - amelyben már csak a kibocsátással egyenlő mennyiségű légköri szén-dioxid kerül megkötésre - nagymértékben le fogja lassítani a globális felmelegedést,

sőt egy lassú lehűlést is elindíthat.

A szezonális átlaghőmérséklet várható változásaira vonatkozó előrejelzések nagyrészt stabil hőmérsékletet vagy lehűlést mutatnak a CO2-kibocsátás megszűnése után, a déli óceáni területek felmelegedése azonban tovább folytatódhat a vizsgált időtávon. Azonban szemben a többi vizsgált eshetőséggel, a legnagyobb, 2000 milliárd tonnás légköri karbontartalom esetén a három modell körül kettő szerint a nettó nulla kibocsátási szint elérését követően is folytatódna a nagymértékű globális földfelszíni felmelegedés is.

Azok a térségek, ahol a nettó nulla kibocsátás elérése után erőteljes lehűlés prognosztizálható, egyben nagyrészt olyan régiók, ahol a felmelegedés időszakában tapasztalt mind gyakoribb és súlyosabb aszályokat a csapadékmennyiség növekedése és egyenletesebbé válása követheti a klímasemlegesség korában.

A korábbi klímakutatások azt már jóval kevésbé vizsgálták, hogy a klímasemlegesség elérése után milyen változásokra lehet számítani a hőmérsékleti szélsőségek kialakulásában, így a kutatók abban sem voltak biztosak, hogy egyáltalán várható-e változás e tekintetben.

A legmodernebb klímamodelleket alkalmazó tanulmány következtetése szerint az extrém hőségjelenségek súlyossága a világ szinte minden lakott területén csökkenhet a nettó nulla emisszió elérését követő években,

de ennek mértéke területileg jelentős eltéréseket mutathat.

Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy a kutatás szerint milyen irányban és mértékben térhetnek el a napi maximum hőmérsékleti szélsőségek a nettó nulla időszakban a melegedő éghajlat idején mértekhez képest. A pontozott régiókban az anomália a kutatás szerint nem térne el szignifikánsan a várható természetes változékonyságtól. Amint az a grafikonon is látszik, a tanulmány a legtöbb esetben Európában és benne Magyarországon a napi maximum hőmérsékleti szélsőség anomália csökkenését vetíti előre a nettó nulla állapot elérését követő évszázadban.

Ha viszont az emberiség a vizsgált legmagasabb, 2000 milliárd tonnás légköri szén-dioxid tartalom mellett érné el a nettó nulla kibocsátási szintet, akkor a szimuláció szerint nagy szárazföldi területeken továbbra is jelentős napi hőmérsékleti szélsőségek fordulnának elő a klímasemlegesség korában is, különösen a trópusokon és a déli féltekén.

Az átlagos hőmérséklet és a hőmérsékleti szélsőségek regionális alakulásában a helyi hidrológiai, csapadék- és domborzati, felszíni viszonyok is fontos szerepet játszhatnak. Mindemellett olyan egyéb tényezők is befolyásolhatják a klímasemlegesség korában a hőmérsékleti értékek regionális alakulását, mint például a terület feletti aeroszolkoncentráció vagy az El Niño és a La Niña jelenségekkel való érintettség.

A kutatás a nettó nulla klímát egy olyan, három évtizedes időszakként definiálja, amelynek közepét a CO2-kibocsátás megszűnése utáni 85. év képezi. Erre az időszakra vonatkoznak a tanulmány megállapításai, míg a bázist a klímasemlegesség elérésekor fennálló melegedő éghajlat jelenti; ez szintén egy harmincéves időszakra vonatkozik, melynek közepét a szén-dioxid-kibocsátás megszűnésének időpontja képezi.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images