Nagyon félti Moszkva a gigantikus Fehér Hattyút, és jó oka van rá

A Tu-160-as (NATO hívójele Blackjack) a világ legnagyobb harci, azaz fegyverek hordozására is képes repülőgépe: a monstrum több mint ötven méter hosszú, tömege üresen is meghaladja a 100 tonnát, így látványosan nagyobb, mint a második helyezett amerikai B-52 Stratofortress.

A fehér festés miatt Oroszországban Fehér Hattyúként ismert repülőgép fejlesztése a ’60-as évek végén kezdődött, sorozatgyártásba pedig 1984-ben került, bár a Szovjetunió felbomlása miatt a gyártósorokat 1992-ben leszerelték.

A Tu-160 egy változtatható szárnyállású, négy sugárhajtóműves repülőgép, ami képes a hangsebesség kicsivel több mint kétszeresével haladni (tehát durván kétszer olyan gyors, mint a rivális Stratofortress), gyomrába pedig 45 tonnányi fegyvert lehet beszerelni. A Tu-160-asok eredetileg rakéták és bombák hordozására is alkalmasak voltak, leggyakrabban ugyanakkor manőverező robotrepülőgépekkel (köznyelvben cirkálórakétákkal) szerelik fel őket, általában H-55-ösökkel, vagy H-101-esekkel.

A négy fős legénységgel repülő Fehér Hattyúk az atomfegyverek hordozására is alkalmas orosz stratégiai bombázóflotta ékköveinek számítanak, azt azonban teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy pontosan hány darabot is sikerült legyártani a gépből. Azt biztosra lehet tudni, hogy a Szovjetunió felbomlása után Ukrajna 19 ilyen gépet örökölt meg, ezek közül nyolcat átadtak Moszkvának, a maradékot pedig szétszerelték. Az Oroszország által megörökölt gépek számát pedig általában 13-ra teszi a szakirodalom.

A gyártási darabszám ugyanakkor csak egy dolog. Arról sincsenek teljesen megbízható információk, hogy hány Tu-160-as működik még napjainkban. Moszkva kétszer is indított programot a gépek modernizálására, valamint a gyártás újraindítására, a projekt sikerességéről azonban viszonylag kevés információ áll rendelkezésre (a leggyakrabban arról lehet olvasni, hogy a hajtóművek fejlesztése eléggé akadozik), így pillanatnyilag csak egy erős becslésre lehet támaszkodni, melynek alapján

az orosz légierőnek most összesen 12-18 bombázója lehet, ezek egy része (általában öt gépet szoktak ide sorolni) a kazanyi repülőtéren esik át nagygenerálon,

hogy a legújabb, új hajtóművel és elektronikával ellátott Tu-160M2 szintre hozzák őket.

A látványosan alacsony darabszám (a már említett B-52-esből több mint 70 darab üzemképes) már önmagában jó indok arra, hogy Moszkva a lehetőségeihez képest minél jobban vigyázzon a Tu-160-asokra, akad azonban egy másik probléma is: nagyon lassan tudnak új gépeket gyártani.

Míg a Tu-22-es és Tu-95-ös gépek újragyártására már egyáltalán nincs lehetőség, addig a Fehér Hattyúból papírforma szerint Moszkva évi 1-3 darabot képes előállítani (már az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt érkeztek megrendelések a gépekre), sok pletyka szerint a „gyártás” inkább a szovjet érából megmaradt géptörzsek összeszerelése, majd Tu-160M2 szintre történő felfejlesztése. Azt biztosra mondani nem lehet, hogy Moszkva rendelkezik-e még a nulláról történő gyártáshoz szükséges ismeretekkel, az viszont biztos, hogy nagyon lassan tudnak új Tu-160-asokat szolgálatba állítani, a leváltásukra tervezett PAK DA pedig még a meglehetősen optimista orosz jelentések szerint sem készül el 2030 előtt.

Kijev számára éppen ezért számítanak kiemelt célpontnak a hatalmas monstrumok, Moszkva pedig jó eséllyel ezért szállította át legalább a gépek egy részét Szibériába.

Fontos megjegyezni, hogy az ukrán titkosszolgálat a június 1-i akció során Kazanyt is támadta, de a legtöbb rendelkezésre álló információ szerint egy Tu-160-as sem szenvedett komoly károkat.

Címlapkép forrása: Alex Beltyukov via Wikimedia Commons