Összeomlott Oroszország egyik nagy mítosza, Putyin mégsem áll le – Mikor jöhet fegyverszünet Ukrajnában?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Putyin nem akar békét

Az amerikai közvetítéssel létrejött ukrán-orosz tárgyalások második fordulójának – nem meglepetésszerűen – nem lett igazából semmilyen eredménye. Pontosabban egy nagyon fontos eredménye született, de csak azok nem látják, akik vakok vagy annak tettetik magukat:

Oroszország nem akar békét. De még fegyverszünetet sem.

Putyin talán szándékosan, talán elszólásszerűen világossá is tette, hogy Oroszország győzni akar, nem tárgyalni.

Igen ám, de kiderült, hogy ehhez Ukrajnának is van néhány megjegyzése. Rövid idő alatt két olyan támadást hajtott végre, amelyre senki sem számított. Tette ezt úgy, hogy semmilyen külföldi segítséget nem vett hozzá igénybe. Az orosz stratégiai triád egyik (bár legelavultabb és talán legkevésbé fontos) tagjának, a stratégiai légierőnek jelentős részét megsemmisítette egy vakmerő támadással. Ez a támadás a második világháborús partizánháború legfényesebb győzelmeit idézi, kombinálva a 21. század dróntechnikájával. Jelentősége katonailag is komoly: olyan repülőgépek semmisültek meg, amelyet az orosz ipar képtelen újragyártani, vagy amit igen, az is több évbe kerülne.

Ezzel ugyan Oroszország képessége, hogy civil központokat támadjon Ukrajnában és halomra gyilkoljon ukrán civileket, nem csökkent lényegesen.

De jelentősen csökkent, sőt talán meg is semmisült az a mítosz, ami Oroszország hátországának sérthetetlenségét hirdette.

Ezt a veszteséget leginkább Mathias Rust cselekedetéhez hasonlíthatjuk, aki a szovjet légvédelemre fittyet hányva kis sportrepülőgépével landolt a Vörös Téren, egyszer s mindenkorra lerombolva a szovjet légvédelem hatékonyságának mítoszát. És miközben Putyin sebeit nyalogatva még föl sem ocsúdott meglepetéséből, jött a következő csapás: ukrán diverzánsok felrobbantották a Kercsi híd egy pillérjét.

Már a stratégiai repülőgépek megtámadása és megsemmisítése is szíven ütötte szegény Vlagyimir Vlagyimirovicsot, de a Kercsi híd a kedvenc projektje. Azóta Oroszország – beleértve magát Putyint is – szemmel láthatóan zavarban van. Nyilvánvalóan és majdnem hogy láthatóan heves vita zajlik Putyin környezetében. Ez már önmagában is szokatlan, és valószínűleg Putyint is meglepte.

Nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy vannak köztük Medvegyevek, akik taktikai nukleáris fegyvereket lóbálnak, és vannak, akik félénken felvetik azt a lehetőséget, hogy esetleg gondolkozni kéne a háború leállításán.

A megtorlás biztosan nem fog elmaradni. Putyin lehetőségei azonban rendkívül korlátozottak, mozgástere nagyban leszűkült.

Pont ezért legvalószínűbb egy az eddigieknél is nagyobb erejű pusztító csapássorozat Ukrajnára, esetleg kiterjesztve új célpontokra is. Zelenszkij helyében gyorsan keresnék egy biztonságos bunkert.

Trump nélkül nincs béke

Eközben Amerika, pontosabban Donald Trump, hol otthagyja a tárgyalásokat, hol abbahagyja a közvetítést, és azt nagy hangon be is jelenti, majd másnap durván beavatkozik a folyamatba. Trumpnak egy dolog lényeges: a siker és hogy ezt a sikert kizárólag neki lehessen tulajdonítani. Ez a fő oka annak, hogy nem foglal állást, pedig világosan tudja, amikor mindkét felet hibáztatja a siker elmaradásáért, hazudik. Ez persze neki nem jelent problémát. Figyelmen kívül hagyja, hogy az ukránok már gyakorlatilag minden olyan kompromisszumot elfogadtak, amit az ország biztonságának, sőt létének veszélyeztetése nélkül elfogadhatnak. Putyin viszont egy centimétert sem mozdult el 2021-es induló álláspontjáról.

Ebben a helyzetben aljasság mindkét felet egyformán hibáztatni és szankciókkal fenyegetni.

Persze azt is tudni kell, hogy Oroszországot és személy szerint a Putyin nevű diktátort sokkal nehezebb eredményesen nyomás alá helyezni. Annak ára van, amit a világ fizet meg, beleértve Amerikát is.

Mindezt figyelembe véve is tudomásul kell vennünk – tetszik, nem tetszik –

Donald Trump nélkül nincs béke, de még csak fegyverszünet sem.

Ezt az európaiakon kívül Ukrajnának is tudomásul kell venni. Az ukrán elnöknek azonban óvatosan kell eljárnia. Valószínűleg belpolitikailag szüksége van arra, hogy erőt mutasson még Trumppal szemben is. Azonban ez nem jó politika. Inkább belpolitikailag kéne kompromisszumot kötnie – és ezt más okból is ajánlatosnak tartanám, hiszen az Oroszországgal szembeni harc tekintetében gyakorlatilag minden ukrán politikai erő egyetért, és az európai uniós csatlakozás ernyője alatt sok mindenre meg lehetne nyerni a korrupt ellenzéket, beleértve akár Petro Porosenkót is.

Annyi biztos, hogy Putyint csak az veheti rá a fegyverszünet elfogadására, ha katonailag kilátástalannak látja a győzelmet. Ez egyelőre nem áll fenn:

Putyin győzni akar, és azt hiszi, képes is rá.

Mivel nagyon nem ismerjük a Kreml belső erőviszonyait, nem tudjuk, mekkora valójában Putyin mozgástere. Valóban annyira erős, elmozdíthatatlan diktátor, mint amilyennek kinéz? Inkább az a valószínű, hogy a Kremlen belül már konfliktusok zajlanak. Ezek most talán még nem veszélyeztetik a diktátor hatalmát. De ha elhúzódik a háború, és belátható időn belül nem sikerül valóságos és felmutatható sikert elérni, az orosz politikai vezetésen belüli konfliktusok felerősödhetnek. És kiderülhet, hogy Putyin pozíciója sem megingathatatlan. Ezért a feltételek kialakításakor figyelembe kell venni azt, hogy fennáll a lehetősége egy belső puha puccsnak. Ez persze jó is lehet, de veszélyes is. Tanulva a gorbacsovi idők tanulságaiból, el kell kerülni azt, hogy Putyin túlélése legyen politikánk kialakításának egyik fő szempontja. De oda kell rá figyelni, afelől nem lehet kétségünk.

Mik ezek után a feltételei a fegyverszünetnek?

• A legfontosabb Ukrajna kitartása. Akár kisebb harctéri veszteségek és a civil lakosság szenvedése árán is.
• Folyamatos és erősödő támogatás a Nyugat részéről. Elsősorban minél hatékonyabb fegyverek minél gyorsabb eljuttatása Ukrajnába, használatuk korlátozása nélkül.
• Donald Trump támogatásának biztosítása még akkor is, ha ez nem a kellő módon, sebességgel és mértékben valósul meg. Ha Trump verbálisan Ukrajnát támadja is (erre leginkább nem szabad reagálni), stratégia nyugalomra van szükség.
• Az ígéretesen alakuló európai együttműködés erősítése és felgyorsítása.
• A gyors európai uniós felvétel illúziójának lebegtetése helyett reális és valóságos segítségnyújtás Ukrajnának, mindenekelőtt természetesen pénzügyi területen, beleértve azonban az újszerű megoldásokat is. Ilyenek lehetnek – a teljesség igénye nélkül – amerikai és más fegyverek vásárlása európai uniós finanszírozásban Ukrajna számára, az Európai Unió által biztosítható biztonsági garanciák kidolgozása, tagállamok kétoldalú biztonsági szerződéseinek megerősítése.
• Kína bevonása a folyamatba, nyíltan vagy csak a háttérben. Ebben Európa kiemelkedő szerepet játszhat, de nem kizárt az sem, hogy Trump egy tőle megszokott meglepetésszerű húzással kiegyezik Kínával, és akkor az amerikai-kínai kapcsolatok ebben a tekintetben döntőek lehetnek.

Minden kétség és probléma ellenére – bár kockázatos –

azt várom, hogy a harcok 2025-ben befejeződnek, és kezdetét veszi, a konfliktus egy másik, következő szakasza.

Ebben a katonai erő rendkívül fontos szerepet fog játszani, de nem közvetlen alkalmazása, hanem a politikai és diplomáciai erőfeszítések hátterének biztosításában.

Az biztos, hogy a helyzet megért egy tartós fegyverszünetre. Ennek kidolgozása és megvalósítása azonban még heteket, hónapokat vehet igénybe. De bízhatunk abban, hogy még ebben az évben eredményeket fog produkálni.

Címlapkép forrása: Ukrinform/NurPhoto via Getty Images