Ha Trump és Putyin ebben a kérdésben alkut kötne, annak a világon mindenhol örülnének

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az biztos, hogy bármilyen új megállapodás elérése – különösen egy olyan, amelynek Kína is részese –, időbe telik. De első lépésként Oroszország és az Egyesült Államok azonnal visszatérhetne egy jelenleg érvényben lévő, de haldokló megállapodás végrehajtásához: a stratégiai támadófegyverek további csökkentésére és korlátozására irányuló intézkedésekről szóló 2010-es szerződéshez, ismertebb nevén az Új START-szerződéshez. Bár az Új START-szerződés 2026. februári lejárta gyorsan közeledik, a megállapodás újbóli életre keltése és a rendszeres párbeszéd folytatása megteremthetné az alapját a messzebbre mutató megállapodásoknak, és megmutatná a világnak, hogy az USA és Oroszország még mindig képes együttműködni a nukleáris kockázatok kezelése érdekében.

Az Új START-szerződés az USA és Oroszország stratégiai nukleáris arzenálját 1550 telepített robbanófejben, valamint 700 telepített nagy hatótávolságú rakétában és nehézbombázóban maximálja.

A szerződés részletes adatmegosztási, megfigyelési és helyszíni ellenőrzési rendszert tartalmaz az előírások betartásának ellenőrzésére. A korábbi amerikai-orosz fegyverzet-ellenőrzési megállapodásokhoz hasonlóan ez is erőteljes fékként szolgált a korlátlan nukleáris versengésnek.

Mindkét fél betartotta az új START-szerződést annak tízéves időtartama alatt, és 2021 elején megállapodtak abban, hogy öt évvel meghosszabbítják azt. Oroszország 2022 februárjában Ukrajnával szemben elindított, teljes körű invázióját követően azonban a szerződés szinte teljesen összeomlott, akárcsak a stratégiai stabilitás fenntartását célzó kétoldalú párbeszéd. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2023 februárjában bejelentette, hogy Oroszország felfüggeszti részvételét az Új START-szerződésben, beleértve annak ellenőrzési rendelkezéseit is, az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás miatt. Néhány hónappal később az USA jogi ellenintézkedésekkel válaszolt, amelyek lényegében Oroszország lépéséhez hasonlóak voltak.

Míg Joe Biden előző amerikai elnök kormányzata megpróbálta felvenni a kapcsolatot a Kremllel a stratégiai stabilitás kérdésében, Putyin elutasította ezeket a közeledéseket, azt állítva, hogy az USA nem remélhet stratégiai stabilitást, ha Oroszország „stratégiai vereségére” törekszik Ukrajnában. A helyzet azonban megváltozott. Trump hivatalba lépése után egy alig észrevett elmozdulással Putyin kétoldalú kötelezettségvállalásra szólított fel a fegyverzet-ellenőrzés terén anélkül, hogy előfeltételként kifejezetten ragaszkodott volna az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segélyek teljes leállításához.

Putyin elmozdulása és Trump „denuklearizációval” kapcsolatban kinyilvánított vágya lehetőséget teremtett az USA és Oroszország számára, hogy bebizonyítsák, a nukleáris fegyverzet-ellenőrzés még mindig életképes.

Természetesen a korábbi tapasztalatok alapján – amennyiben azokat precedensértékűnek lehet tekinteni – az Új START-szerződést felváltó megállapodás megtárgyalása sok hónapot, ha nem több évet vehet majd igénybe. A tárgyalásoknak olyan kényes kérdésekkel kell foglalkozniuk, amelyek az elmúlt 15 évben megnehezítették az új megállapodások megkötésére tett kísérleteket. Ezek közé tartozik az úgynevezett nem stratégiai vagy taktikai nukleáris fegyvereknek, Kína növekvő nukleáris arzenáljának, a stratégiai rakétavédelemnek és a fejlett hagyományos csapásmérő képességeknek a kérdése.

Ha az új START-szerződés úgy jár le, hogy nem lesz helyette semmi, akkor évtizedek óta először nem lesznek elfogadott korlátozások a világ két legnagyobb nukleáris arzenáljára vonatkozóan.

Ezzel szemben az új START-szerződés visszaállítása és a stratégiai-stabilitási párbeszéd folytatása olyan szükséges alapot biztosítana, amelyből kiindulva messzebbre mutató további megállapodásokat lehetne kötni. További közeli lépésként mindkét fél politikai kötelezettséget vállalhatna arra, hogy a szerződés lejárta után is betartja az abban foglalt korlátozásokat, miközben új felső határértékekről tárgyalnak, és megpróbálják Kínát is bevonni a fegyverzetellenőrzésbe.

Az Új START-szerződés által le nem fedett, növekvő kínai arzenál mellett is van értelme a szerződés fegyverzetkorlátozási előírásai fenntartásának. Kína az előrejelzések szerint még legalább egy évtizedig nem válik sem az USA-val, sem Oroszországgal egyenrangú nukleáris hatalommá a telepített robbanófejek számát tekintve. Továbbá az USA-nak még mindig elég rugalmas képessége van ahhoz, hogy késleltesse ennek kialakulását.

Ezenkívül az aktív amerikai-orosz fegyverzet-ellenőrzési rendszer valószínűleg szükséges feltétele a Kínával kötendő bármilyen jövőbeli fegyverzet-ellenőrzési megállapodásnak. Ezzel egyben csökkenhet Kína motivációja arra, hogy mihamarabb elérje a nukleáris paritást Oroszországgal és az USA-val szemben – amit mindkét utóbbi ország el akar kerülni. Az Egyesült Államok és Oroszország elkötelezettsége az új START-szerződésben meghatározott haderőszintek megtartása mellett, valamint az új felső határértékekre való törekvés csökkenthetné az USA számára annak szükségességét, hogy költséges beruházásokat hajtson végre haderejének növelésére egy olyan időszakban, amikor nukleáris modernizációs erőfeszítései már most is jelentős költségvetési és ütemezési kihívásokkal küzdenek.

Mivel az USA és Oroszország a világ nukleáris robbanófejeinek több mint 85%-át birtokolja, ezért a két ország különleges kötelessége, hogy csökkentse az e fegyverek által jelentett egzisztenciális fenyegetést. Az új START-szerződés betartásához való visszatérés és a stratégiai stabilitásról szóló párbeszéd folytatása azonnali lépés lenne ebbe az irányba.

Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Samuel Charap
A RAND amerikai think tank vezető politológusa. Kutatásai főként Oroszország és Szovjetunió többi utódállamának külpolitikájára, az eurázsiai regionális biztonság, valamint a fegyverzetkorlátozás kérdéseire vonatkozik. 2012 előtt dolgozott az amerikai külügyminisztérium fegyverzet-ellenőrzési kérdésekkel foglalkozó részlegén.

Kingston Reif
A RAND amerikai think tank vezető védelmi kutatója. Korábban az USA védelmi minisztériumának fegyverzet-ellenőrzésért felelős államtitkár-helyettese volt.

Címlapkép forrása: Shutterstock