Kis szürke emberek – Európa senkijei, akik feltűntek az észt–orosz határon

Miközben 2014-ben a Krím félszigeten a határ orosz oldalán „kis zöld emberek” léptek be Kelet-Ukrajnába, hogy ott katonai akciókat hajtsanak végre, addig Észtország keleti végében, Narvában ma is „kis szürke emberek” állnak sorban órák hosszat – hogy bejussanak Oroszországba.

Nem katonák, hanem civilek. Nem titokban lépnek át, hanem napok óta várnak – türelemmel, csomagokkal, gyerekekkel, a szinte mindig szemerkélő észt esőben állva. A céljuk gyakran csak annyi, hogy meglátogassák a nagyszüleiket, elintézzenek valamit, vagy visszatérjenek egy múltba, amelyből jogilag sosem érkeztek meg teljesen a jelenbe.

Nem a háború, már a Szovjetunió összeomlása elég volt

Narva, Észtország legkeletibb városa hídon kapcsolódik Oroszországhoz – nemcsak térben, de időben is. Egyik oldalán az Európai Unió, a másikon Putyin Oroszországa. De nem csak ez teszi különlegessé.

A város határátkelőjénél, ahol egykor csak percekig kellett várni, ma akár tizenkét órát is eltöltenek azok, akik át akarnak kelni.

2022 óta – az ukrajnai invázió kezdete óta – a közlekedés lelassult, autók már nem mehetnek át, így az emberek gyalogosan, nagy csomagokkal küzdenek előre. Egyik délután, amikor ott jártam, a sor végén állók azt mondták, talán csak másnap hajnalra érnek át a túloldalra.

A sorban sokan „szürke útlevelesek” – hivatalosan: állampolgárság nélküli személyek, akiknek a dokumentuma nem egy országba, hanem egy joghézagba helyezi őket.

Többségük a Szovjetunió idején telepedett le Észtországban vagy már ott is született, ám az ország függetlenné válása után nem kapták meg automatikusan az észt állampolgárságot. Észtországban élnek, dolgoznak, adóznak, gyerekeik iskolába járnak – de egyik ország sem tekinti őket teljes jogú polgárának. Ők azok a „kis szürkék”, akik nem titokban lépnek át határokat, hanem hivatalos útlevelekkel – mégis a világ egyik legszűkebb mozgásterében élnek.

Kis szürke vagyok, egy UFO. Nem is vagyok földi

– mondta félig nevetve Artyjom, aki már több mint tizenkét órája várt a sorban. Narvában született, sosem élt máshol, de mint mondta: „ez a világ egyetlen határa, amit átléphetek.”

Ahogy mesélte, az utóbbi években sokan lettek szürke útlevelesek azok közül is, akik Oroszországból menekültek ide – főként a 2022-es kényszersorozás elől. Ha valaki nem tud észtül, nem tudja megszerezni az állampolgárságot. Észtország ugyan nyitott a honosításra, de a B1 szintű nyelvvizsga követelménye sokak számára leküzdhetetlen akadály, különösen az idősebbeknek vagy a friss menekülteknek.

Az áhított állampolgárság

Egy másik várakozó, Elvira, huszonéves fiatal nő, már a második generációja annak, aki szürke útlevéllel él. Ő viszont változtatni akar. Aktívan tanulja az észt nyelvet, és már nem is használ orosz nyelvű beállításokat a telefonján – meg is mutatta, minden menü észtül van. „Remélem, néhány hónap múlva meglesz az állampolgárság. Már nem is olvasok oroszul.” Amikor megkérdeztem, miért vállalja ezt a hosszú sorban állást, csak annyit mondott: „A nagyszüleimet látogatom meg a nemzeti ünnep alatt.”

Elvira dolgozik is – takarítóként egy narvai gyárban. Bár egyik ország állampolgára sem, Észtországban joga van munkát vállalni, iskolába járni, orvosi ellátást kapni. Az oktatási rendszer azonban nyelvi akadályokat támaszt: mivel évekkel ezelőtt még nem tudott észtül, nem vették fel egyetemre. Oroszországba nem akart menni, Észtország viszont nem engedte. Elmondta, hogy

bár orosz származásúnak tartja magát, ma már európainak érzi magát.

A balti államban ma nagyjából 60 ezer ember él ebben a szürke zónában. Ők azok, akiket nem tart nyilván egyetlen ország sem állampolgárként, de nem is idegenek abban az országban, ahol élnek. A szociális rendszerekhez hozzáférnek, de a politikai jogokból kimaradnak: nem szavazhatnak az országos választásokon, nem lehetnek köztisztviselők, és az állampolgársághoz vezető út lassú, költséges és nyelvi akadályokkal teli. A többségük – 2024-es felmérések szerint mintegy 65 százalék – mégis azt mondja: szeretné, ha egyszer teljes jogú észt állampolgár lenne.

Narva különös hely, egy határváros a szó minden értelmében. Itt a múlt, a jelen és a jövő szorosan egymásba fonódik, és a sorban állók nemcsak térben, de történetükben is két világ között rekedtek. A híd a Narva folyó felett ugyan összeköti a két partot, de nem biztosít átjárást a sorsok között. A szürke útleveleseknek az állampolgárság nemcsak okmány, hanem elismerés is, amelyre sokan egy életen át várnak.

Címlapkép forrása: Portfolio