Brutális mennyiségű rakéta hullott a háború alatt Izraelre, mégis alig jött hír veszteségekről – Itt meg mi történt?

A jelenleg elérhető számok alapján Irán az elmúlt szűk két hétben nagyjából 400 rakétát, illetve több mint ezer drónt indított meg Izrael felé. Ehhez képest Jeruzsálem hivatalos közleményei szerint mindössze 28 ember (ebből egy kivételével mind civil) veszítette életét, a sebesültek száma pedig háromezer fő környékén mozog, ami meglehetősen alacsony szám, ha figyelembe vesszük azt, hogy az iráni fegyverekkel az esetek döntő többségében olyan sűrűn lakott városokat céloztak, mint Tel-Aviv, Haifa, vagy Beér-Seva.

Az izraeli veszteségek alacsony száma két kulcstényezőnek köszönhető:

egyfelől a világszínvonalon is hatékony légvédelemnek, másfelől az évtizedek alatt kiépített polgári óvóhelyhálózatnak.

#Breaking: Ballistic missiles launched by #IRGC Aerospace Force have hit the city of #TelAviv in #Israel, once again killing Israeli civilians in response to #Israeli airstrikes on Iran’s military and nuclear sites.#OperationRisingLion #OperationTruePromise3 pic.twitter.com/9WcO3cDVsG https://twitter.com/hashtag/Breaking?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Babak Taghvaee - The Crisis Watch (@BabakTaghvaee1) June 19, 2025

A legendás légvédelem az elmúlt két hétben is tette a dolgát: az Iránból elindított drónok közül bizonyítottan egyetlen egy sem érte el a célpontját, de az izraeli légtérbe is csak nagyjából 20%-uk tudott bejutni. A rakéták már valamivel jobb teljesítményt nyújtottak, legalább húsz becsapódásról érkeztek hírek, ezek közül egy ráadásul az izraeli védelmi minisztérium környékén vágódott be, ugyanakkor ez még mindig azt mutatja, hogy a légvédelem bőven 95%-os hatékonyság fölött teljesített.

Fontos megjegyezni, hogy az említett húsz becsapódás csak a lakott területekre érkező, kép és videoanyaggal megerősített találatokat jelenti. Az izraeli légvédelem nem lövi le azokat a fegyvereket, amelyek lakott területen kívülre fognak becsapódni, illetve lehetséges, hogy néhány találatról nem készültek felvételek.

A légvédelem jó teljesítménye mellett azonban kiemelt szerep jutott annak az óvóhely hálózatnak is, melyet a zsidó állam évtizedek óta bővítget. A rendszer első eleme egy előrejelző radarhálózat, amely észleli az Izrael felé tartó fegyvereket. Azt követően, hogy a radarok bejeleznek, megindul a lakosság tájékoztatása: a nagyobb városokban, valamint a Gázai övezet környékén fekvő kibucokban megszólalnak a szirénák, illetve a közelgő rakétacsapást jelző, a helyiek által már jól ismert női hang. Az eredeti jelzőrendszert azóta a modern kor követelményeinek megfelelően számos ponton kiegészítették már: a kormányzat telekommunikációs eszközökön is jelzi a veszélyhelyzetet, sőt, még telefonos applikációt is le lehet tölteni erre a célra.

A vészjelzés beérkezése után a civilek a lakott területeken kifejezetten sűrűn elszórt óvóhelyekre tudnak menekülni.

Az 1951-es polgári védelmi törvények értelmében minden egyes lakóháznak, irodának illetve gyárnak rendelkeznie kell saját óvóhellyel, emellett pedig a közterületeken is sok ilyen épület van elszórva.

Nem utolsó sorban azt is ki kell emelni, hogy az óvóhelyek használata Izraelben lényegében mindennapos jelenség, oktatják az iskolákban is, ráadásul az izraeli zsidók között nemtől függetlenül kötelező a sorkatonaság, így a lakosság valószínűleg jóval fegyelmezettebb és higgadt módon tud eljutni egy-egy óvóhelyre, mint például egy átlagos európai lakos, aki életében valószínűleg soha nem kerül hasonló helyzetbe.

Címlapkép forrása: Uriel Sinai/Getty Images