Kritikus szinten az óceánok elsavasodása – Tízmilliók megélhetése is veszélybe került

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az óceánok elsavasodása a Föld óceánjait alkotó tengervíz pH-értékének folyamatos csökkenését jelenti.

1950 és 2020 között az óceánok felszínének átlagos pH-értéke körülbelül 8,05-re csökkent az iparosodás előtti 8,15-ös értékről, amelynek elsődleges oka az emberi tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátás és annak óceáni elnyelése.

Itt fontos megjegyezni, hogy a pH 0,1-es változása a hidrogénion (H+) koncentrációjának nagyjából 30%-os növekedését jelenti a világ óceánjaiban (a pH-skála logaritmikus, így egy pH-egységnyi változás a hidrogénion-koncentráció tízszeresének felel meg). Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tengervíz savas lenne, az ugyanis még mindig enyhén lúgos (pH-értéke magasabb, mint 8).

A tengervíz pH növekedésének azonban számos káros hatása van a tengeri élőlényekre.

Építőelem a tengeri élőlények mészvázához

De hogyan is változik a tengervíz pH-ja, és miért jelenthez ez gondot? A légköri CO₂ tengervízbe való beoldódása során szénsav (H₂CO₃) keletkezik, amely karbonát- (CO₃²⁻) és bikarbonátionokra (HCO₃-) bomlik, a reakció során pedig H+ keletkezik, ami csökkenti a pH-t és növeli a savasságot. Csökkenő pH mellett azonban egyre kisebb lesz a tengervíz karbonátion-koncentrációja (lásd az 1. ábrát), ami egy alapvető építőeleme bizonyos tengeri élőlények mészvázának.

A mész- vagy karbonátváz kialakulása során az oldott ionok szilárd CaCO₃-struktúrákká állnak össze, amelyek számos tengeri élőlény, például a kokkolitok, foraminiferák, rákok, puhatestűek stb. számára jelentenek külső védelmet. Ezek a mészvázak fajtól függően aragonitból vagy kalcitból állnak (mindkettő CaCO₃). Kialakulásuk után a mészvázak ki vannak téve a feloldódásnak, hacsak a környező tengervíz nem tartalmaz elegendő (a telítettségi koncentrációnak megfelelő) mennyiségű karbonátionokat.

A tengervíz savasságának emelkedése tehát csökkenti a karbonáttelítettségi szintet (Ω) és alapvetően befolyásolja az úgynevezett telítési horizont (vagy oldódási határ) mélységét, ami a tengervízben még további tényezők, így a hőmérséklet, a nyomás és a sótartalom függvénye is. Regionálisan tehát jelentős eltérések vannak az óceánok telítettségében. A telítési horizont felett a Ω értéke nagyobb, mint 1, és így a CaCO₃ nem oldódik vissza. A legtöbb mészképző szervezet ilyen vizekben él. E mélység alatt Ω értéke kisebb, mint 1, és a CaCO₃-ból álló mészvázak visszaoldódnak.

Érdemes megemlíteni, hogy az aragonit sokkal jobban oldódik, mint a kalcit, ezért az aragonittelítési horizont mindig közelebb van a felszínhez, mint a kalcittelítési horizont. Ez azt is jelenti, hogy az aragonitot termelő szervezetek érzékenyebben reagálnak az óceánok savasságának változásaira, mint a kalcit vázat kiválasztó szervezetek. Az óceánok savasodása mindkét forma telítettségi horizontját közelebb emeli a felszínhez és ez az egyik fő tényező, ami miatt a tengeri élőlények mészváz képzése egyre nagyobb óceáni területeken válik nehézkessé vagy lehetetlenné.

Kritikus szintű az elsavasodás

A bevezetőben említett kutatás eredményei szerint

2020-rA az óceánok átlagos állapota már nagyon közel került az elsavasodás biztonságos határához és több térségben túl is lépte azt.

Az arktikus tengerek különösen erősen érintettek (2. ábra). A kutatók szerint minél mélyebb rétegeit vizsgálták az óceánoknak, annál súlyosabb eredményeket találtak. 200 méter mélységben a globális óceánterületek 60%-a már túl van a biztonságos határon. Ez különösen aggasztó, mivel az óceánok élővilágának többsége nem a felszínen, hanem a mélyebb rétegekben él.

Helen Findlay professzor, a kutatás vezetője rámutatott: „ez a mélységi elsavasodás súlyos veszélyt jelent a korallzátonyokra, különösen a trópusi és mélytengeri ökoszisztémákra, amelyek fontos élőhelyet és bölcsőt biztosítanak sok halfaj számára. A pH-csökkenés hatására a mészvázas élőlények – például korallok, osztrigák, kagylók és apró tengeri csigák – nehezebben növekednek, lassabban szaporodnak, héjaik elvékonyodnak, és csökken a túlélési esélyük.”

Fontos kiemelni, hogy

az óceánok elsavasodása egész táplálékláncokat veszélyeztet, és több tízmillió ember függ részben vagy egészben a korallzátonyokhoz kapcsolódó halászati és turisztikai tevékenységektől.

Mit tehetünk?

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentése az egyetlen hosszú távú megoldás az óceánok elsavasodásának megfékezésére. Emellett azonban célzott természetvédelmi intézkedésekre is szükség van: védeni kell azokat a térségeket és fajokat, amelyek a legsérülékenyebbek az elsavasodással szemben. Jessie Turner, a Nemzetközi Szövetség az Óceánok Elsavasodása Ellen elnöke szerint a jelentés világos üzenetet hordoz:

Kifutunk az időből, és amit most teszünk – vagy nem teszünk meg –, az már most formálja a jövőnket.

Turner arra is figyelmeztet, hogy sok faj élőhelye már most elveszett, így az elsavasodást nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni a kormányzati döntéshozatalban és környezetpolitikában.

Az óceánok elsavasodása nem csupán egy környezeti probléma – egzisztenciális fenyegetés a globális ökoszisztémákra és az emberi társadalmakra nézve is. A tengeri élővilág és a part menti közösségek jövője attól függ, hogy a nemzetközi közösség milyen gyorsan és hatékonyan tudja csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, valamint alkalmazkodni az elkerülhetetlen változásokhoz.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images