Trump bejelentette a saját Manhattan-tervét, de könnyen bukás lehet a vége

Történelmi bejelentés

Május 19-én írta meg a CNN, hogy a Pentagon egyszerre több elképzeléssel hozakodott elő a Fehér Háznak, hogy egy új „rakétapajzsot” fejlesszenek. Ekkor már tudni lehetett, hogy valami készülőben van a háttérben, mivel Donald Trump még januárban jelezte az igényét egy új fejlesztésű modern légvédelmi rendszer kifejlesztésére. Az ötlethez kis, közepes és nagyszabású terveket is az asztalra tettek, ezek nyilvánvalóan eltérő képességeket is jelentettek. Már ekkor azt lengette be az amerikai híroldal, hogy ez bizony akár százmilliárd dolláros összegeket is felemészthet majd. Akkor még csak annyit lehetett látni ebből, hogy 2026-ban elkülönítettek erre a célra 25 milliárd dollárt a védelmi költségvetésben. Egy nappal később aztán Donald Trump ki is állt a világ elé a Fehér Házban, hogy bejelentse:

jön az Aranykupola, ami az Egyesült Államokat fogja megvédeni a ballisztikus, cirkáló- és hiperszonikus rakétáktól, valamint az űrből indított rakétáktól.

Az elnök aztán megerősítette, hogy a célra első körben el lesz különítve 25 milliárd dollár (a teljes védelmi költségvetés mintegy 2,5 százaléka), a projekt végén 175 milliárd dollárra fog rúgni a számla, de az ígéretek szerint még 2028-ban már működőképes lesz és 100 százalékos állapotban védi majd a légteret.

Az elképzelés egyáltalán nem új, ezt maga az elnök is kifejtette beszédében:

Ronald Reagan már évekkel ezelőtt akarta, de nem volt meg hozzá a technológiájuk

– emelte ki, utalva ezzel a korábbi amerikai elnök nagyszabású programjára, amely a híres filmsorozat után a „Csillagok háborúja” elnevezést kapta akkor.

Pete Hegseth on President Trump's {:url}

— {:name} ({:user}) {:date}

Pete Hegseth védelmi miniszter úgy fogalmazott, hogy az Aranykupola „korszakalkotó”, amely „generációs befektetés Amerika és az amerikaiak biztonságába”. A hangzatos kijelentések és az őrült összegek mögött egy olyan rendszer bontakozik ki, amely, ha elkészül, akkor

valóban megváltoztathatja a világot, és egyértelmű stratégiai előnybe juttatja az amerikai légvédelmi képességeket.

Szükséges fejlesztés

Az Egyesült Államok vezetése úgy mérte fel, hogy az elmúlt években egyre sokasodtak azok az ijesztő jelek, hogy a nagyhatalom riválisai egyre nagyobb fenyegetést jelentenek. A  Védelmi Hírszerző Ügynökség (Defense Intelligence Agency – DIA) jelentése bemutatja, hogy  Oroszország, Kína és Észak-Korea is egyre-másra villantja fel az egyre magasabb technológiai színvonalat képviselő rakétáit, amelyek akár képesek lehetnek áthatolni a jelenlegi amerikai légvédelmen és hatalmas pusztítást okozni (2025 júniusa előtt ide sorolták még Iránt is, viszont a síita rezsim súlyos veszteségeket szenvedett az Izraellel vívott háborúban, ezért erőteljesen megkérdőjeleződik a támadóképessége). Ilyen fegyverek lehetnek az egyre magasabb színvonalat képviselő cirkálórakéták, hiperszonikus sebességre képes fegyverek, valamint a ballisztikus pályát követő lövedékek is. Visszatérő elem, hogy a globális vezetői szerepre törekvő kihívók kifejezetten az amerikai csúcstechnológiát képviselő légvédelmi rendszerekhez, így a Patriothoz, a THAAD-hoz (Terminal High Altitude Area Defense), vagy a NASAMS-hoz (National Advanced Surface-to-Air Missile System) hasonlítják a saját fejlesztéseiket, kifejezetten ezeknek a kijátszását igyekeznek elérni. Az orosz rakéták Ukrajnában bizonyították, hogy az átadott nyugati csúcstechnológiát képviselő rendszerek sem tévedhetetlenek, a támadások egy részét még ezek sem tudják megfelelően semlegesíteni. Az is aggodalmakra adhat okot Nyugaton, hogy Moszkva egyre jobban együttműködik Kínával és Észak-Koreával, ezért teljes joggal feltételezhető, hogy

néhány szupertitkos fejlesztési információ is kicserélődik közben és a másik két hatalom is beépíti ezt a tudást a saját fegyvereibe.

Russian Defense Ministry announced the use of the Kinzhal aviation missile system with hypersonic missiles to destroy a large warehouse of missiles and aviation ammunition of Ukrainian troops in the Ivano-Frankivsk region, Russian state news agency reported. pic.twitter.com/4L38MBB0C3 https://t.co/4L38MBB0C3

— People's Daily, China (@PDChina) March 19, 2022

Egy ilyen nagyívű, átfogó rendszerhez arra van szükség, hogy a különböző érzékelőket alaposan szétszórják különböző területeken, hogy a kilőtt rakétákat a lehető leghamarabb érzékeljék. Ezek egy részét a potenciális kilövőállomások közelében kell elhelyezni, hogy már az indítás pillanatától kezdve jelezze a veszélyt. A következő fontos lépés, hogy ezután folyamatosan nyomon kövessék a problémát okozó eszközöket, azok bármilyen magasságban, röppályán és sebességgel is haladjanak. Mivel a modern hadviselés egyre nagyobb területre terjed ki, ezért a szárazföld mellett szükség lesz tengeri, légi és kozmikus platformokra egyaránt. Az amerikai hadsereg már most is érzékelők sokaságával rendelkezik szerte a világon, éppen azért, hogy megvédje magát és a szövetségeset a fenyegetésektől, azonban ez már nem biztos, hogy elegendő lehet. Egyszerre kell növelni a számukat, és fejleszteni a kitelepített szenzorok hatékonyságát, ezzel lefedve az összes lehetséges röppályát. A hagyományos védelmet új fejlesztésekkel, így például lézerfegyverekkel is kiegészíthetik, ez jelentősen megnövelné a leadható lövések számát. Kiemelik, hogy a rendszer csak akkor lehet kellően hatékony, ha a lehető leghamarabb képesek semlegesíteni is az ellenséges rakétákat, mivel így a támadónak kevesebb esélye van elérni a célpontot.

A kilövőállomásokat szintén úgy kell elhelyezniük, hogy az a kilövés pillanatától a becsapódásig eltelt idő bármelyikében képes legyen kiiktatni a veszélyt. Szükség van az elfogórakéták fejlesztésére is, hogy a legmodernebb rakétákat is képesek legyenek semlegesíteni. A leírás szerint az Aranykupola réteges védelemből fog állni, ezzel növelve a hatékonyságot. A The Conversation elemzése szerint a legnagyobb kihívást a hangsebesség többszörösével süvítő rakéták nyomon követése jelenti, ezt csak a szenzorok jelentős modernizálásával lehet megugrani. Az is fontos, hogy különböző típusú érzékelők sorát telepítsék, amelyek a támadás különböző fázisaira képesek koncentrálni. A hálózat több száz műholdat is magában foglalna egy nagy hálózat részeként, ez lesz az egész program sarokköve. Nem véletlen, hogy Trump Michael Guetleint, az amerikai űrhaderő tábornokát nevezte meg a program vezető menedzserének.

Az Aranykupola elnevezése nem véletlenül lehet ismerős, az izraeli Vaskupolát vették alapul.

Utóbbi korábban egyet jelentett a hatékonysággal, nagyon magabiztosan semlegesítették a Hamász és a Hezbollah rakétáit, szinte 100 százalékban (kevésbé ismert tény, de a Vaskupola önmagában egy rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer, amelyet kiegészít a közepes Dávid parittyája, valamint a nagy távolságban bevethető Nyíl). Izrael összecsapása Irán ellen viszont azt mutatta, hogy ennek a rendszernek is vannak hiányosságai, több rakéta csapódott be nagyvárosokban. Az eset jól mutatja, hogy a legmodernebb rendszereknek is van hová fejlődniük. A legnagyobb különbséget maga a kiterjedés fogja jelenteni, ameddig Jeruzsálem a légvédelmével elsősorban a regionális veszélyekre koncentrál, addig Washington globális léptékben gondolkodik.

/ Haifa and Tel Aviv after #Iran's missile strikes. As you can see the scope of damages is extensive.IRGC announced that it targeted BenGurion Airport, the Biological Research Center, alternative command/control centers in #Israel this morning using a variety of missiles. https://t.co/uThPyFD0Ur pic.twitter.com/WogeFhMGFL https://twitter.com/hashtag/Iran?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— IWN (@A7_Mirza) June 22, 2025

Aggasztó dilemmák

Az egyik legnagyobb kérdést az jelenti, hogy miképpen lehet ilyen szoros határidőt betartani, viszont hozzá kell tenni, hogy az amerikai légvédelem bizonyos komponenseit hosszú évek óta fejlesztik, ezért a bejelentés egyáltalán nem volt újszerű. Ebből a megközelítésből az Aranykupola sokkal inkább annak az elköteleződésnek a jele, hogy Donald Trump kormánya kiemelt figyelmet fordít a légvédelmi képességekre. A feszített ütemterv viszont annak is szól, hogy Washingtonban nem veszik félvállról a riválisok fejlesztési programjait. Az valamelyest hozzájárul a gyors haladáshoz, hogy a már meglévő légvédelmi rendszerekre tudnak alapozni. Mindazonáltal 2028-ra nehezen elképzelhető, hogy a rendszer minden eleme működésre készen fog állni, viszont több területen jelentős haladás érhető el, ez pedig már önmagában is hozhat részsikereket. A vállalkozás méreteit tekintve szinte biztosra vehető, hogy az amerikai kormányzati és hadiipari szektor magánvállalatainak szorosan együtt kell majd működniük a siker érdekében.

Az Aranykupolával kapcsolatban az egyik legnagyobb kérdés, hogy pontosan hány százalékos védelmet lehet képes elérni. Az nagyjából alapvetés, hogy

nincs olyan rendszer, amely képes a 100 százalékos lefedésre, maximum közelítheti azt.

Ennél sokkal fontosabb szereppel bír az elrettentő hatás, hasonlóan a hidegháborúban már látott patthelyzethez. Akkor a felek ugyanis annak tudatában tartózkodtak a másik fél elleni közvetlen támadásoktól, hogy ezzel egy olyan spirál indulhat be, amely magukra nézve is drámai következményekkel járhat. Az Egyesült Államok most is valami hasonló szándékkal hozhatja létre az Aranykupolát, amelynek a létezése elveheti a kedvét a riválisoknak, hogy az egyébként rendkívül drága rakétákkal meg se próbáljon „elpazarolni” egy támadásra amerikai célpontok ellen.

Missiles move fast — but America's Golden Dome will move faster, and we’re ready to power it.Discover the future of missile defense in Golden Dome and how we're leading the way. https://t.co/xVPTBHHVEN pic.twitter.com/VmDBYjRAC8 https://t.co/xVPTBHHVEN

— Northrop Grumman (@northropgrumman) June 11, 2025

Vannak azonban olyan szempontjai is az Aranykupolának, amelyek nem arattak mindenütt osztatlan sikert, ez pedig a tény, hogy az Egyesült Államok az űrre is a rendszer kulcsfontosságú elemeként tekint. Ez a már egyébként is ott lévő érzékelők és szenzorok telepítésén felül immár az elfogó állomások telepítését is jelentené Patrick Binning, a Johns Hopkins oktatója szerint. Ez korábban tabunak számított, jól példázza ezt a legutóbbi eset, amikor az oroszokat vádolták meg azzal, hogy nukleáris tölteteket telepítenek az űrbe. Bár ez azóta sem bizonyított egyértelműen, mégis komoly nemzetközi felhördülést váltott ki, hogy Moszkva esetleg ilyen drasztikus módon növelné a saját képességeit. Az amerikai rendszer ezen része miatt feljogosítva érezhetik magukat az oroszok és a kínaiak is, hogy akkor ők is beszálljanak az űrfegyverkezésbe, ennek pedig könnyen az lehet, a vége, hogy

a jövőben atombombák százai keringenek majd a fejünk felett. Észak-Korea éppen ezt a víziót kezdte el emlegetni Trump bejelentését követően.

A másik kérdéses szempont, hogy pontosan mennyibe fog ez kerülni, meg mennyi idő alatt fog elkészülni. Hiába szeretné ugyanis Trump elérni, hogy már 2029 elejére felálljon az egész rendszer, ez a kívánt minőségben teljességgel megvalósíthatatlannak tűnik. Tom Karako, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (Center for Strategic and International Studies – CSIS) munkatársa szerint inkább egy évtizedben mérhető a tényleges elkészülés ideje. A másik nagy kérdést az jelenti, hogy egy ilyen nagyszabású rendszert nem csupán kifejleszteni és telepíteni kell, hanem hosszú időn keresztül üzemeltetni is. Bár már az eddig bemondott 175 milliárd dollár sem kevés (összehasonlításul: Magyarország egy éves GDP-je 213 milliárd dollár volt 2024-ben a Trading Economics adatai szerint), de a Kongresszusi Költségvetési Hivatal ennél is sokkal brutálisabb számot mondott be. Szerintük az Aranykupola költsége a következő két évtizedben összesen 831 milliárd dollárt emészthet fel, vagyis évente mintegy 40 milliárd dollárra rúghat. Ez egy annyira magas szám, amely már a projekt legelvetemültebb támogatóit is elgondolkodásra készteti.

A terv elsősorban az Egyesült Államok légterét fogja védeni, de a szomszédos Kanada máris bejelentkezett, hogy lehetőség szerint ők is igényt tartanának az Aranykupola védelmére. Ebből egyébként szinte azonnal egy, a jelenlegi diplomáciai adok-kapok helyzetet jól jellemző szópárbaj alakult ki, ugyanis Washington annyit jelzett erre vissza, hogy az ország lehetne mondjuk a következő amerikai tagállam és akkor automatikusan megkapnák a védelmet. A nevetséges felvetés mellett azért közöltek egy árat is, összesen 61 milliárd dollárt kért volna el Ottawától az Aranykupoláért.

A Lockheed Martin egyenesen úgy beszél a rendszerről, hogy azt a Manhattan-projekthez hasonlítja. Akkor az Egyesült Államok kifejlesztette a történelem első atombombáját, ezzel megváltoztatva a világot. Donald Trump is ugyanerre készül, de ezúttal más megközelítésből: úgy (is) akar bevonulni a jövő köztudata számára, mint

az elnök, aki képes volt hosszú időre garantálni az Egyesült Államok légvédelmét, és ezért még az űrbe is hajlandó volt elmenni.

Az egész kezdeményezésnek viszont vannak olyan potenciális gyenge pontjai, mint az idő és a költségfaktor, ami az egész projektet is fenyegetheti. Nem lenne példa nélküli, hogy egy kulcsfontosságú, nagyszabású katonai fejlesztés lassan haladjon, emlékezetes példa erre az F-35-ös ötödik generációs lopakodó vadászgép körüli gondok. Jelen esetben viszont már Kína személyében egyértelműen ott lohol a nagy kihívó a szuperhatalom nyakán, szóval egy ilyen baki könnyen a globális vezető szerep megkérdőjeleződéséhez vezethet.

Címlapkép forrása: Chip Somodevilla/Getty Images