Mi az a Tomahawk és miért retteg tőle egész Oroszország?

Mi a helyzet most a Tomahawkok körül?

Kedden megjelent egy cikk a Washington Poston, melyben David Ignatius, a lap neves külpolitikai újságírója a Fehér Házból közölt állítólagos exkluzív információkat:

azt írta, hogy Donald Trump elnök komolyan fontolóra vette, hogy Tomahawk cirkálórakétákat ad Ukrajnának.

Ignatius is írta, hogy az ötletet végül (átmenetileg) elvetette az amerikai elnök, este pedig Donald Trump egy sajtótájékoztatón is elmondta, hogy Kijev nem fog semmilyen nagy hatótávolságú rakétát kapni. Ignatius információinak egyébként olyan szempontból is lehetett valóságalapja, hogy a múlt héten Lindsey Graham szenátor is azt állította, hogy Trump „rekordmértékű” támogatást tervez adni Kijevnek.

Bár a transzfer egyelőre meghiúsult, Oroszországban természetesen alaposan felkavarta az állóvizet a hír: több orosz szakértő, katonai vezető, vojenkor is nyilatkozott különféle médiaportáloknak, lapoknak, figyelmeztetve a Tomahawk-transzfer esetleges veszélyeire.

A Tomahawk egy hadászati fegyver, melyet nukleáris robbanófejjel is fel lehet szerelni. Ez már nem a harmadik világháború előszobája, hanem a kezdete. Válaszolni fogunk megfelelően. Szerintem a Trump adminisztráció ezt nem fogja meglépni. Ezek csak szeszélyes fenyegetések”

– mondta Vlagyimir Popov orosz tábornagy az News.ru-nak.

Ismerve Donald Trump kiszámíthatatlanságát, nem kizárható, hogy később ismét előkerülnek a Tomahawkok, különösen valószínű lehet ez, ha lejár a washingtoni vezető által hétfőn bejelentett „50 napos határidő.”

Széljegyzeten annyit is érdemes megjegyezni, hogy nem ez az első alakalom, hogy a Tomahawk-rakéták Ukrajnának való átadása felmerült: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2024-es "győzelmi tervének" egyik titkos jegyzékében is Tomahawk-rakétákat kért Amerikától. Az ekkor leköszönő Joe Biden elnök azonban nem volt ezeket hajlandó átadni legfontosabb szövetségesének.

Miért veszélyes fegyver a Tomahawk?

A BGM-109 Tomahawk cirkálórakéta alapvetően egy amerikai haditengerészetnek fejlesztett, nagy hatótávolságú fegyver, mellyel elsősorban szárazföldi célpontokra mérhet csapást a felhasználó haderő.

A fegyver alaptechnológiája nem nevezhető „szupermodernnek,” hiszen az első Tomahawk-rakéták még 1983-ban álltak hadrendbe, a fegyverrendszer azonban folyamatos fejlesztéseket kapott, mely során növelték hatótávolságát, manőverezhetőségét, célkereső képességét és rombolóerejét.

A legújabb, Block 5-ös változat hatótávolságát 1600-1700 kilométer közé becsülik, 450 kilogrammos hagyományos vagy kazettás robbanófejet tud célba juttatni.

A cirkálórakéta képes repülés közben változtatni röppályáját, ami megnehezíti az elfogását, elhárítását. Régen volt a fegyvernek nukleáris robbanófejjel felszerelt változata is, ezt azonban elvileg kivonta hadrendből az Egyesült Államok a 2000-es években.

A Tomahawk-rakéták alapvetően hadihajókról, tengeralattjáróról indíthatók. Az alapvető koncepció az, hogy az amerikai tengerészeti eszközök a tengereken, óceánokon áthajózva szinte bárhol a világon fel tudnak bukkanni, csapást tudnak mérni adott ellenséges ország területére, majd vissza tudnak vonulni, mielőtt az ellenség viszonozni tudja a támadást. A 2020-as évek elején azonban készült a Tomahawkokhoz egy szárazföldi indítórendszer is: ez a Typhon MRC, mellyel Tomahawk cirkálórakéták mellett SM-6-os légvédelmi rakétákat is tud indítani a kezelő.

Itt van az újabb „háborúdöntő csodafegyver”?

A legnagyobb kérdés nyilvánvalóan az, hogy mit jelent a háború szempontjából egy ilyen fegyverrendszer Ukrajnának való transzferje. Kérdés, hogy valóban „fordulat” jönne-e a háborúban, ha Ukrajna Tomahawkokat kapna, ahogy ezt Lindsey Graham szenátor is állította.

Ukrajna szinte biztosan a szárazföldi Typhon indítókat kapta volna / kaphatja meg, mivel a Fekete-tengerre nem tudnak biztonságosan kihelyezni ilyen képességet. Az orosz drónerők és tüzérség hatótávolságán kívülről, mondjuk Kijev környékéről

az ukrán haderő könnyen be tudná lőni Szentpétervárt, Moszkvát, de még távolabbi városokat is, mint Kazán, Szamara, Jaroszlavl vagy az Uszty-Luga melletti kikötő.

Egy 450 kilogrammos robbanófej képes elpusztítani egy nagyobb üzemcsarnokot, lángra lobbantani egy iparkomplexumot, megrongálni egy reptéri irányítóközpontot, betemetni egy parancsnoki bunkert.

Fordulatot jelentene-e ez a háborúban? Nem valószínű.

Ukrajna most is rendelkezik olyan fegyverrel, amely képes teljesíteni a Tomahawk-rakéták lőtávolságát, ez az AN-196 Ljutyij-drón, amely elvileg 2000 kilométeres, de bizonyítottan legalább 1300 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik. A Ljutyij robbanófeje azonban „csak” 50-75 kilogrammos robbanófejet képes célba juttatni, rombolóereje lényegesen kisebb, mint a Tomahawk-rakétáé. Mindemellett vélhetően a Tomahawk-rakéta elfogása is nehezebb.

Ukrajna számára a legnagyobb probléma az, hogy hiába szofisztikált, ütőképes és nagy rombolóerejű fegyverek a Tomahawkok, borítékolható, hogy nem fognak annyit kapni sem cirkálórakétákból, sem Typhon-indítókból, hogy végzetes csapást tudjanak mérni az orosz háttérországra.

Ennek a fő oka az, hogy egy nagy hatótávolságú cirkálórakéta minimum 100-szor annyiba kerül, mint egy Ljutyij drón, valószínűleg többek közt ezért is döntött úgy például Németország, hogy Taurus-rakéták átadása helyett inkább beszállnak az ukrán drónképesség fejlesztésébe, pénzzel, technológiával és tudással. Hasonló megfontolások alighanem a minimum 2 millió dollár / darabáron mért Tomahawk-rakétáknál is játszanak, főleg, hogy Trump elnök az Ukrajnának átadott fegyverek költségét az EU-val akarja kifizettetni.

Mindemellett, rakéták, tüzérségi eszközök, légi képesség ide vagy oda: nagyon úgy fest, hogy ez a háború a lövészárkokban és a szétbombázott kelet-ukrajnai falvakban fog eldőlni, Ukrajnának katonákra, kézifegyverekre, „buta” tüzérségi eszközökre, olcsó páncélosokra és kis hatótávolságú drónokra van szüksége elsősorban, ha nyerni akar, ezek utánpótlása, főleg a rohamlövész-állományé, pedig egyre problémásabb.

Miért kell már megint atomháborúval riogatni?

It has been revealed that one of the requests by Ukraine regarding the victory plan, which were kept secret but were leaked, considered BGM-109 Tomahawk cruise missiles. Even the Block II versions of that missile type has a range of 2,500 km (1,550 miles). The entire area west of… pic.twitter.com/d4PDJhW9R1 https://t.co/d4PDJhW9R1

— (((Tendar))) (@Tendar) October 30, 2024

Joggal merül fel a kérdés a kedves olvasóban, hogy ha nem „háborúdöntő csodafegyver” a Tomahawk (sem), akkor miért riogatnak megint az oroszok atomháborúval?

Oroszország érdeke, hogy Ukrajna minél kevesebb fegyvert kapjon, függetlenül attól, hogy milyen típusú, funkciójú eszközökről van szó, ezért folyamatosan ijesztgetik a világot azzal, hogy adott fegyvertípus átadása esetén atomháború lesz.

Láthattuk ezt a típusú kommunikációt a Panzerhaubitze 2000-es tarackok, HIMARS-rakétaindítók, Leopard harckocsik, F-16-os vadászbombázók, ATACMS-rakétarendszerek esetén is – Oroszország különféle vezetői mindig világháborúval, atomháborúval próbáltak ráijeszteni Ukrajnára és partnereire, aztán nem történt semmilyen katonai esemény, ami elhagyta volna a két ország államhatárait.

Oroszország valószínűleg azt reméli, hogy a folyamatos atomháborús pánikkeltés eredményeképpen egyrészt megrettennek a nyugati döntéshozók, másrészt maguk a választók is; utóbbi célcsoport pedig olyan politikusokat juttat majd hatalomra, akik nem támogatják tovább Ukrajna háborús gépezetét.

Láthatóan sikeres a stratégia: a háború elhúzódásával még Ukrajna legszorosabb szövetségesei is folyamatosan vesztik el harci kedvüket. Mindemellett az is biztosra vehető, hogy végül a "MAGA tábor" valamelyik tagja szólt rá a Fehér Házban magára Trumpra is, hogy Tomahawkokat csak nem kéne küldeni Ukrajnának, hiszen világháborús veszélyt jelent egy ilyen fegyver transzferje, holott a valóság az, hogy Oroszország szinte biztosan nem támadná meg a NATO-t, ha még Ukrajnával sem bír el. Egyelőre, legalábbis.

Címlapkép forrása: Official U.S. Navy Page from United States of America, Public domain, via Wikimedia Commons