Egyre közelebb sodródik egymáshoz Amerika két legvérmesebb riválisa, de vannak aknák a kapcsolatokban

Látványos gesztusok

Májusban Hszi Csin-ping kínai elnök közvetlenül Vlagyimir Putyin orosz elnök mellett foglalt helyet a második világháború európai színterén aratott győzelem 80. évfordulóra tartott május 9-i katonai parádé alkalmával a Vörös téri emelvényen. Bár kétségtelenül ő volt a legnagyobb hatalmú vezető, aki ellátogatott aznap Moszkvába, a kivételezett bánásmód jelezte, hogy itt bizony ennél is többről szó: Oroszország nagy becsben tartott, legfontosabb szövetségesét kell lenyűgözni a látványos felvonulással. A két vezető ezt követően közös nyilatkozatot írt alá, ebben közösen ítélték el a nyugati erőfeszítéséket, amelyek megítélésük szerint a felemelkedő hatalmak ellenében erősödnek (ilyen például az AUKUS). Azt is lefektették, hogy az elmúlt három év találkozóihoz hasonlóan elkötelezettek maradnak a kapcsolatok elmélyítése és a stratégiai stabilitás fenntartása mellett. Az elmélyült együttműködést jelzi, hogy a következő személyes találkozóra még 2025 augusztusában sor kerülhet Putyin és Hszi között.

A korábbiakhoz hasonló hangzatos együttműködési jelszavak mögött azonban ismét csak viszonylag kevés konkrétum hangzott el arról, hogy ez pontosan mit takar a valóságban.

Éppen ez hagyja nyitva az ajtót a rengeteg találgatás számára. Az ukrajnai háború árnyékában ez érthető, mivel egyik félnek sem az érdeke, hogy nyilvánosságra kerüljön, ki, milyen katonai támogatást nyújt a másiknak.

Chinese soldiers Chinese People's Liberation Army (PLA) at the grand parade at the Red Square in #Moscow marking the 80th anniversary of the victory in the Soviet Union's Great Patriotic War! pic.twitter.com/MRrwKE2vM9 https://twitter.com/hashtag/Moscow?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Li Jingjing 李菁菁 (@Jingjing_Li) May 9, 2025

Kínával kapcsolatban visszatérő vád, hogy élénken támogatja Oroszországot az Ukrajna ellen vívott háborúban, még akkor is, ha a közvetlen beavatkozástól távol maradt. Ennek az elsődleges oka, hogy Pekingnek számottevő érdeke fenntartani és bővíteni a kereskedelmet az Európai Unióval. Amennyiben megjelennek a kínai fegyverek/katonák az orosz határvidéken vagy akár az ukrajnai frontvonalon, akkor szinte borítékolható, hogy Kijev szövetségesei kemény reakciót lengetnek be, elsősorban gazdasági szankciók sorozatával, ez pedig éppen azzal menne markánsan szembe, amire alapozta a gazdaságát. Az viszont belefér Pekingnek, hogy kéz alatt, lassan és óvatosan folyamatosan támogassák Moszkvát a céljaik elérésében, ez veszélyes játék, bár csak részint okoz gondokat, néhány vállalat szankcionálásával.

A két ország kapcsolatrendszerében viszont megjelent a függés, Vlagyimir Putyin orosz elnök lényegében az ország jövőjét „adja el” azzal, hogy a nyersanyagokat olcsón értékesíti szomszédjának, cserébe a nyugati szankciók ellenére is fenn tud maradni a gazdasága és nagy felvevőpiacot jelent Pekingnek. A másik szempont, hogy

Kína egyik legfontosabb érdeke a béke, mivel ez kedvez a gyors kereskedelmi-gazdasági fellendülésének.

A háborúk nem segítik elő a bővülést, különösen az okozna komoly problémákat, ha az ukrajnai háború következtében a szomszédjában fekvő atomhatalom rendülne meg. Így a keleti nagyhatalom rendszeresen juttat el különböző, a hadiiparban is bevethető, „kettő felhasználású termékeket” az oroszoknak. A folyamat álcázására létrejönnek harmadik országok részvételével, és különböző gyanús hátterű cégek részvételével kereskedelmi láncolatok, melyeknek célja, hogy a fürkésző nyugati tekinteteket megtévesszék. Mégis, az egyre szorosabb katonai összefonódás közben nincsenek olyan bejelentések, amelyek például a hadiipar közös fejlesztéseire térnek ki. Az együttes gyártás hivatalos elmaradása ellenére az információmegosztás zajlik a felek között, de ennek pontos mélységét – így a technológiaátadást –, nem ismerni pontosan. Mindez viszont előnyös a kínai hadiipar számára, mivel így önállóan tudják a saját képességeiket erősíteni. Mindez olyan időszakban történt, amikor Kína egyre inkább az önállóságra törekszik a hadiiparban is, ennek eredményeként egyre jobban csökkennek az ilyen típusú vásárlásaik az oroszoktól, de a teljes függetlenséget még nem érték el.

Na, de mi van a stratégiával?

Kína és Oroszország elsődleges stratégiai érdekközössége elsősorban nem Európában van, hanem sokkal inkább az indo-csendes-óceáni térségben, valamint az északi sarkvidéki területeken. Ameddig Moszkva elsődleges prioritása sokkal inkább a nyugati befolyásának terjeszkedése, addig Kína a keleti irányba tekintget, mivel itt törekszik a riválisai által felügyelt az Első és Második Szigetlánc megtörésére, hogy ezeken keresztül zavartalanul kijusson a Csendes-óceán irányába. Éppen ez a kettősség sodorta egymás mellé a két hatalmat, ugyanis, így

Oroszország igen hasznos szerepet tud felvenni, amennyiben Kína összetűzésbe keveredik az amerikaiakkal a térségben.

Ez két eltérő szempontból valósulhat meg:

• Az oroszok katonai támogatást nyújtanak Kínának, akár saját csapatokat is küldenek szövetségesük megsegítésére a Dél-kínai-tenger környékére. Önmagában mindez lassan elhozhatja, hogy a két ország tényleges katonai szövetségre lép egymással.
• Moszkva képes a nyugati világ figyelmét elvinni, amennyiben például a balti NATO-tagállamok megtámadásával fenyeget. Ez abban a helyzetben nagyon kényelmes lehet Pekingnek, ha támadást indítana Tajvan elfoglalására, és tartania kellene az Egyesült Államok beavatkozásától.

A Külpolitikai Kutatóintézet (Foreign Policy Research Institute – FPRI) tanulmánya kiemeli, hogy

Moszkva és Peking egyre szorosabbá váló kapcsolata azért is tudott ilyen szintre eljutni, mivel 2011-ig az Egyesült Államok még nem igazán fordított túl nagy figyelmet a távol-keleti térségre,

pedig addigra már világosan kirajzolódott, hogy Kína lassan az első számú globális kihívóvá válik. Akkor a washingtoni Obama-kormányzat lépett és kihirdette, hogy a jövőben jóval nagyobb figyelmet fordítanak Peking politikájára. Két évvel később Vlagyimir Putyin is csatlakozott hozzá a keleti fordulat bejelentésével. Ezt a részletet később elhomályosították az ukrajnai események 2013 végétől, majd a donbaszi harcok, valamint az orosz hadsereg beavatkozása Szíriában. Mindezek azt a geopolitikai következtetést vonták le, hogy az orosz elnök beszéde másodlagossá vált és Moszkva sokkal inkább a hagyományos érdekeinek védelmét helyezi előtérbe.

China, U.S. underscore common interests, agree to control differences: Xi meets Obama https://t.co/XybGaV2Yw9 pic.twitter.com/zxjpNf9jz0 https://t.co/XybGaV2Yw9

— China Xinhua News (@XHNews) September 3, 2016

Putyin viszont egyáltalán nem vette félvállról a Távol-Kelet felemelkedését, és szépen lassan folyamatosan emelte az összeköttetéseit Kínával, míg Moszkvában visszatérő elem lett az eurázsiai egység hangsúlyozása, amely mögött már sokkal inkább az Oroszországban felébresztendő egykori Szovjetunió szándéka volt, miközben elsősorban a hídszerepet hangsúlyozták Európa és az újonnan felemelkedő gazdasági centrum között. Az orosz megközelítés abban különbözött az Egyesült Államoktól, hogy ameddig

az amerikaiak egyre inkább a rivális növekedése miatti feszültségekre koncentráltak, addig az oroszok inkább keresték a partnerségi lehetőségeket.

Ennek egyik része volt, hogy a nyersanyagokra kiéhezett kínai gazdaságnak adtak el energiahordozókat és más bányászati termékeket, míg a keleti hatalomból olcsó, de egyre jobb minőségű termékek árasztották el az oroszokat. A másfajta szerepfelfogás abban mutatkozott meg elsősorban, hogy a nyilvánvaló érdekellentétek (például Szibéria kérdése, amelyre a kínai vezetés foga is fájhat) mellett is inkább egy potenciális szövetségest láttak bennük az Egyesült Államok ellen.

Az FPRI arról ír, hogy Putyin a kijelentéseiben kereste a közös pontot és az együttműködést Kínával, ám ez sokáig kérdéses volt: a két ország ugyanis egymás természetes riválisa, és benne volt a pakliban, hogy Moszkva igyekszik valami fogódzkodót találni, hogyan kerekedjen felül a szomszédján. Ennek az elméleti lehetősége is elúszott akkor, amikor az oroszok 2022-ben megtámadták Ukrajnát, de aztán nem bírtak a kelet-európai országgal. A rengeteg nyugati szankció megnehezítette a helyzetét, így éppen a legjobbkor sietett a segítségére Peking.

A nagy megmentő

A fegyveres konfliktusban viszont Pekingnek nagyon óvatosan kellett meghatároznia a saját politikáját. Az egyik oldalról ott volt, hogy nem szabad hagynia, hogy Vlagyimir Putyin vereséget szenvedjen. Ezt Vang Ji kínai külügyminiszter a kiszivárgott információk szerint egy brüsszeli találkozón adta az Európai Unió vezetői tudtára egy ingerült hangvételű találkozón. Hogy mindez mit jelent pontosan, azt nem tudni, de vélhetően az elfoglalt területek zavartalan „annektálása” a minimum, amit el kell érnie az oroszoknak, ezen felül még a tűzszünethez feltételként megadott dolgok közül néhányat. Más szempontból

kifizetődőnek tűnik Kínának a háború: Oroszország kénytelen volt megnyitni azokat a területeket, amelyeket korábban gondosan óvtak a külföldi befolyástól.

Így történhetett meg, hogy Moszkva a kulcsfontosságú, a jövő egyik kiemelkedő jelentőségű, hatalmas gazdasági és kereskedelmi potenciállal bíró északi-tengeri területeket lassan megnyitotta szövetségese előtt, aki nem sokat teketóriázott, szinte azonnal megjelentek ott a különböző vállalatok, tőkebefektetések. Ez egyébként önmagában a putyini stratégia egyik fő irányvonalát is kijelölte, mivel Moszkvában kiemelt figyelmet szentelnek a Jeges-tenger környékének kiaknázására, és ebben látnak potenciált arra, hogy a gazdaság megerősödésével amolyan egyensúlyi erőt tudnak majd képviselni a jövőben Kína és Európa között gazdaságilag is.

Ennél izgalmasabb irányt mutat, hogy Putyin Oroszországot csendes-óceáni hatalomként kezdte el jelölni, amely rávilágít, hogy Moszkva továbbra is fenntartja a szuperhatalmi ambícióit a fennálló nehézségek ellenére. Ez a nyilvánvaló képességbeli hiányok miatt nem jelent veszélyt Kína térségi jelenlétére, éppen a már említett módon arra viszont jó lehet, hogy kritikus helyzetben a segítségére siessenek az orosz hadihajók, fokozva ezzel a nyomást a térségi Amerika-barát hatalmakon.

Moszkva sokoldalú stratégiai irányvonala többféleképpen is értelmezhető:

• Magabiztosságra utal, hogy az ukrajnai háború lezárását követően fellendülés jön, amely az előzményeket elfeledtetve visszaállítja Oroszország reputációját a világban.
• Az ország lényegében megköveteli a helyét a világ nagy(szuper)hatalmai között, emögött pedig lapul egy nagyobb vízió, hosszútávú stratégiával.
• Moszkva minden szempontból hajlandó megvédeni/kiterjeszteni az érdekérvényesítő képességét, ez pedig lénygében egy konfrontatív politika megvalósítását jelzi.

Az érdekes ebben, hogy Moszkva tulajdonképpen arra támaszkodik, hogy harmonikus marad a kapcsolata Kínával. Mindezt mutatja, hogy a távol-keleti szárazföldi katonai egységeket gyakorlatilag nyugatra vonták, kifejezetten védtelenek ezen a részen. Ez viszont nem zavarja a Kreml döntéshozóit, mivel az egyre szorosabb viszony miatt nem gondolják, hogy Kína felől szárazföldi támadásra kellene felkészülniük. Mindez egyszerre két fontos, de egymásnak ellentmondó folyamatra hívta fel a figyelmet: ameddig a szárazföldi erőknek itt nincs helye, addig Ukrajnában van, míg a haditengerészet éppen a Fekete-tengeren jelentéktelenedett el és itt kap jóval nagyobb figyelmet. Ez azt eredményezte, hogy az orosz csendes-óceáni flotta kiemelkedő szerepet kapott a fejlesztéseknél, ellentétben az ország más térségeiben állomásozó flottákkal. Különösen a nukleáris csapásmérő képesség megerősítésére fordítanak itt nagy gondot, de kisebb hadihajók is érkeznek.

️ On June 1, 2025, a detachment of the Pacific Fleet of the Russian Navy, consisting of the corvettes Rezky and Hero of the Russian Federation Aldar Tsydenzhapov, accompanied by the medium sea tanker Pechenga, made a port call to Tanjung Priok. The Russian ships were… pic.twitter.com/epgqfOfojz https://t.co/epgqfOfojz

— Russian Embassy, IDN (@RusEmbJakarta) June 1, 2025

Az egész orosz stratégia megvalósításáért Putyin egyik legfontosabb embere Nyikolaj Patrusev, az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára a felelős. Ez már önmagában jelzi a keleti tengeri beruházások fontosságát a gondolkodásban, mivel korábban ő volt az, aki éppen a Fekete-tengerre való átállást koordinálta. Bár voltak olyan feltételezések, amelyek szerint Moszkva ezzel éppen Kína északi-tengeri nyomulását igyekszik lelassítani, a menetrendszerűen érkező újabb és újabb közös járőrözések hamar zárójelbe tették ezeket a gondolatokat. A másik árulkodó jel az volt, hogy a legnagyobb orosz vállalatok sorra jelentek meg a legfontosabb üzemekben és központokkal Kínával együtt, így egyértelműsítve, hogy Moszkva komolyan gondolja a geopolitikai áthuzalozást.

Az egyre szaporodó kínai-orosz távol-keleti katonai gyakorlatok azt mutatják, hogy a két hatalom nem tervezi integrálni az erejét egymással, viszont a koordináció elkerülhetetlen közöttük.

Aknák a barátságban

A felszínen mutatkozó stratégiai együttműködés és szívélyes barátság mélyére ásva viszont mutatkoznak azok a jelek, amelyek megmutatják, hogy bizony vannak kifejezetten komoly érdekellentétek:

• Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) kiszivárgott dokumentuma úgy fogalmazott, hogy egy teljesen új csoportot, az Antant-4-et kellett létrehozniuk a kínai kémművelet elhárítására. Leírták, hogy a szomszédos nagyhatalom kifejezetten „ellenséges”, valamint komoly hírszerzési versenyfutás zajlik a két ország között. Hangsúlyozták, hogy lépéseket kell tenniük a beszivárgások megakadályozása érdekében.
• A kínai politikai elithez tartozó hackercsoportok folyamatosan támadják az orosz vállalatokat, hogy információkat szerezzenek meg azoktól.
• Az amerikai The Hill újságban jelent meg egy olyan véleménycikk, amely szerint Kína hamarabb fog Szibéria megtámadása mellett dönteni, mint a Tajvan elleni felvonulásról. Ennek oka, hogy az előtt könnyű prédát jelent hatalmas erőforrásokkal, míg utóbbi túl drága és kockázatos lenne.

TRIPLE MAP BREAK Power of Siberia 2 is the proposed Russia-China oil pipeline that will cross Mongolia and united Russia eastern and western gas infrastructure Power of Siberia 1 opened in 2019 pic.twitter.com/IXIrpQVHh9 https://t.co/IXIrpQVHh9

— Jack Poso (@JackPosobiec) February 8, 2022

Mindez nem jelenti azt, hogy Peking és Moszkva a felszín alatt valamiféle háborút vívna egymással, viszont mutatja, hogy a két hatalom kapcsolata jóval összetettebb, mint ahogy azt kifelé beállítják. A két ország évtizedeken át feszült viszonyban volt, ez pedig nem múlik el nyomtalanul, főleg akkor, ha néhány stratégiai érdek óhatatlanul is keresztezi egymást. Ilyen például az is, hogy Kína egyértelműen az Egyesült Államok vezető szerepére törne, vagy annak legalábbis egyenrangú kihívójává szeretne felnőni. Ehhez jól jön számára, ha van egy komolyan vehető, de nála jóval gyengébb hatalmi partnere. Ez éppen ellenkezik Oroszország elképzeléseivel, mivel a Kreml továbbra is a világ egyik globális erőközpontjaként képzeli el magát, bár egyre inkább regionális szintre korlátozódik a hatalma.

Kína elkötelezettségét jelzik a legfrissebb események is. Donald Trump amerikai elnök megunta a láthatóan eredménytelen tárgyalásokat Putyinnal, és arra a megállapításra jutott, hogy az orosz vezető mellébeszél a háborúról. Washington ezt nem kizárólag szavakkal fejezte ki a Kijev mellé állással, hanem azzal is, hogy újraindította a fegyverszállítmányokat az országba, sőt, az eddigieknél is komolyabb rendszerek átadása merült fel. Peking ebben a helyzetben egyértelműen kifejezte a támogatását Moszkvának, ezzel pedig jelezte: nem szándékozik távolságot tartani Oroszországtól. Ez szinte bizonyossá teszi, hogy a fű alatt már évek óta zajló hadiiparban is alkalmazható termékek szállítása nem fog leállni az oroszoknak. Az orosz fegyvergyártók termékeitől megmaradt függés megszüntetése egy másik indok, ami miatt Kína nem engedheti el a szövetségese kezét, de

az továbbra sem tűnik reálisnak, hogy kínai haditechnológia, vagy a hadsereg jelenjen meg az európai hadszíntér közelében.

Címlapkép forrása: Contributor/Getty Images