Saját szövetségese túrja ki az oroszokat az egyik legzsírosabb fegyverbizniszből

Rosszul választott hadiipari partnert Irán

IDF: The IDF carried out a major strike against Iran’s air defense system in western Iran.Air Force jets, guided by precise intelligence, destroyed dozens of radars and surface-to-air missile launchers.This operation is part of ongoing efforts to degrade the Iranian regime’s… pic.twitter.com/4Ajr4t7fO5 https://t.co/4Ajr4t7fO5

— Israel War Room (@IsraelWarRoom) June 13, 2025

2025. június 13-án Izrael megtámadta Iránt: a perzsa állam légvédelmét és légierejét gyakorlatilag egy nap alatt sikerült teljesen leszerelni. Ennek az oka a Moszad gondosan előkészített akciója mellett az is volt, hogy Irán légiereje és légvédelme túlnyomórészt régi, hidegháborús színvonalú technikai eszközökből áll, ezek a gépek pedig lényegében tehetetlenek voltak az izraeli F-35-ös lopakodó vadászbombázók és drónok ellen.

Irán pontosan tudott ezekről a hiányosságokról és tettek is konkrét lépéseket a helyzet orvoslására.

Teherán legfontosabb szövetségeséhez, Moszkvához fordult: még 2020-ban kezdett el tárgyalni modern Pancir-Sz2, Tor M2 és Sz-400-as légvédelmi rendszerek, valamint Szu-35-ös vadászbombázók beszerzéséről. Biztosan lehet tudni, hogy utóbbiról konkrét szerződést is kötöttek 2025 elején.

A megvásárolt orosz technika azonban nem érkezett meg időben.

A késés oka elsősorban az ukrajnai háború: egyrészt 2022 elején a nemzetközi szankciók miatt számos haditechnikai eszköz gyártási üteme visszaesett, sok mindent át kellett tervezni, másrészt pedig az orosz haderő második világháború óta nem látott veszteségei miatt az orosz védelmi minisztérium megrendeléseinek teljesítését priorizálták. Mivel a háború jelen állás szerint még évekig eltarthat, nem várható, hogy a helyzet egyhamar változik.

Irán mellett egyébként több másik ország is hasonlóan járt: közülük kiemelkedő példa Örményország és a Hegyi-Karabah régió, a csúszó fegyverszállítmányok miatt keletkezett hézagot pedig tudatosan ki is használta az ellenséges ország, Azerbajdzsán, hogy támadást indítson. Izrael esetében is biztosan tudatosan mérlegelt szempont volt, hogy Oroszországot leköti a háború, ezért nem fognak tudni Iránnak segíteni, ha a zsidó állam támadást indít. Ez a feltételezés be is igazolódott a júniusi katonai művelettel.

Kína veheti el Oroszország egyik legfontosabb piacát

Irán jelen helyzetben nem várhatja ölbe tett kézzel, hogy véget érjen az ukrajnai háború és az orosz hadiipar ismét fókuszba helyezze az exportot, hiszen szó szerint bármelyik pillanatban megindulhat Teherán ellen egy újabb izraeli-amerikai támadás. A fegyverszünet kihirdetése után az iráni katonai beszerzési ügynökség azonnal neki is állt a vásárlásnak:

úgy döntöttek, hogy Oroszország helyett Kínától vesznek légvédelmi rendszereket.

A konkrét megállapodásról semmit nem tudni, azon kívül, hogy a szankcióktól sínylődő Irán olajban fog fizetni, annyi viszont gyakorlatilag biztos, hogy záros határidőn belül meg fognak érkezni a fegyverek Iránba.

Reálisan várható, hogy a közeljövőben a légvédelmi képesség mellett a légierő fejlesztésébe is beszáll majd Kína. A pakisztáni légierő J-10C vadászgéppel elért légiharc-győzelme az újabb kasmíri konfliktus során hatalmas nemzetközi visszhangot kapott, lényegében bebizonyosodott ugyanis, hogy

nagyot tévedtek, akik azt feltételezték, hogy az olcsó kínai haditechnika egyszerre használhatatlan is.

Irán számára ráadásul az is rendkívül kedvező, hogy olajban tudnak fizetni Kínának, hiszen az oroszok dúskálnak a nyersanyagban és biztosan nem fogadnának el egy ilyen dealt. A készpénz, arany Irán számára rendkívül értékes, az Oroszország által is gyártott drónokon és rakétákon kívül pedig nem nagyon tudnak már újat felmutatni Moszkvának.

Arról is pletykálnak, hogy Irán annyira frusztrált az orosz késések miatt, hogy lehet, hogy felrúgják a Szu-35-ösök beszerzésére vonatkozó megállapodást is. Ha ez tényleg megtörténik, az Moszkva számára egyértelmű jelzés lesz arra vonatkozóan, hogy Teherán hosszabb távon sem gondolkodik orosz haditechnikában.

Mekkora kiesés lehet ez Moszkvának?

Israeli Strike on Iranian Russian-Made TOR-M1 Air Defense System. Russia delivered 29 TOR-M1 air defense systems to Iran in 2007 under a $700 million contract signed in December 2005.It was precisely this Russian-made system that Iran used to shoot down Ukraine International… pic.twitter.com/dhcyTrxNHQ https://t.co/dhcyTrxNHQ

— Special Kherson Cat (@bayraktar_1love) June 21, 2025

Az oroszok számára hosszabb távon egészen biztosan nem jó hír az, hogy Irán elfordul az orosz hadiipartól: ha vége a háborúnak – és egyszer biztosan vége lesz -, Moszkva biztosan számít(ana) a hadiipari exportbevételek jelentős felfutására. Rengeteg gyár épült a háború során és sokféle fegyvert kezdett el gyártani Oroszország:

a bevételek, munkahelyek, osztalék szinten tartása végett a külpiaci termelés számottevő növelésére van szükség a háború után.

Nem lehet tudni, pontosan mekkora piactól esik, eshet el Moszkva, ha Irán hosszú távon inkább Pekinggel bútorozik össze. A hadiipari, fegyverpiaci szerződések még demokratikusan működő államok közt is titkosak, így maximum erős becsléseket lehet erről olvasni. Annyit biztosan tudni, hogy az elmúlt 20 évben Irán szinte kizárólag Oroszországtól vásárolt fegyvereket, illetve hogy minimum néhány százmillió dollár, de talán inkább 1-2 milliárd dollár megmozdult minden ilyen tranzakciónál.

Vegyünk egy példát: a fent is említett Szu-35-ösöket eredetileg Egyiptom akarta megvenni, 24 gépről volt szó, melyért Kairó 2 milliárd dollárt fizetett volna, ha Amerika nem beszéli őket le a dologról. Elképzelhető, hogy a gépeket Teheránnak kedvezőbb áron kínálta fel Moszkva, de nem valószínű, hogy a perzsák a fent említett összeg kevesebb mint felét fizették volna ki, ha a teljes flottát megvették.

Emellett Irán ugye légvédelmi rendszereket is akart vásárolni az oroszoktól, ezek nem annyira drágák, mint a vadászgépek, de a modern Pancir és Tor rendszereket az oroszok 15-30 millió dolláros darabáron mérik, felszereltségtől, képességektől és természetesen a vevővel ápolt viszonytól függően.

Nyilván ezek a számok messze eltörpülnek akár az orosz olajpiaci bevételektől (ez tavaly 189 milliárd dollár volt), akár nagyobb hatalmak, pl. India fegyvervásárlásaitól (ez átlagosan minden évben 1-2 milliárd dollárt tesz ki), de

Irán Oroszország egyik utolsó jelentős szövetségese (Észak-Korea mellett), amely hajlandó kvázi-nyíltani kiállni Moszkva mellett akár háborús helyzetben is, ezért semmiképpen nem jó hír Moszkvának Teherán Döntése.

Biztos, hogy Moszkva hosszú távon tervez Iránnal: lehet, hogy épp a Közel-Kelet páriája a perzsa hatalom, de nem kizárható, hogy előbb vagy utóbb valamilyen formában az energiahordozók miatti bevételei miatt Teherán is lényegesebb gazdasági és politikai szereplő lesz, nagyobb, akár hadiipari beszerzésekre fordítható büdzsével.

Irán viszont most jól láthatóan sérelmezi, hogy Oroszország nem volt nekik hajlandó segíteni, pedig ők is kihúzták az oroszokat a csávából 2022-ben az azóta is pusztító Sahed drónokkal. Ennek fejében, mivel Moszkva (ismét) bizonyította, hogy nem teljesen megbízható partner, a hadiipari együttműködés mellett több más dolog is kérdésessé válhat a közeljövőben.

Címlapkép forrása: Dmitry Beliakov/Bloomberg via Getty Images