A hadiipar legszerencsétlenebb feltalálója, akit csődbe vitt egy egész fegyvertípust meghatározó találmány
Globál

A hadiipar legszerencsétlenebb feltalálója, akit csődbe vitt egy egész fegyvertípust meghatározó találmány

Aki látott már valaha westernfilmet, valószínűleg legalább hallás alapján ismer olyan fegyvergyártó legendákat, mint Samuel Colt, Horace Smith, vagy Daniel Wesson. A polgárháború és a „vadnyugat” fegyvergyártó óriásai évtizedekre meghatározták a maroklőfegyverek fő irányvonalát, a napjainkban is készülő revolvereket. Velük ellentétben Rollin White nevét valószínűleg kevesen ismerik, pedig az amerikai feltalálónak köszönhetjük a modern forgótáras revolverek létezését, bár ő ha tehette volna, valószínűleg utólag a találmánya írmagját is kitörli.

A forgótáras revolverek a 19. század második felének legelterjedtebb maroklőfegyverei voltak. A korai revolverek még fekete lőporral működtek, a forgótárba elölről lőport és egy ólomgolyót tuszkoltak, a hátuljára pedig egy gyúeleggyel töltött csappantyút helyeztek. Az elsütőbillentyű elhúzásakor a kakas előreugrott, rávágott a csappantyúra, ami szikrát vetett egy apró lyukba, melynek a túloldalán begyulladt a lőpor, kilökve a lövedéket. Ebben a korban a revolvergyártás legnagyobb óriása a Colt volt. A gyárban dolgozott egy alacsony beosztású gépkezelő, bizonyos Rollin White.

Colt_Navy_51_Squarebeck
A korai revolverek még elöltöltős fegyverek voltak. A piacot ekkor a Colt uralta a nagyobb kaiberű Army és a kisebb kaliberű Navy (képünkön) modellekkel. Forrás: Hmaag via Wikimedia Commons

White 1817-ben született Vermont államban. Először testvére, J.D. nyomdokaiban kezdett el lőfegyverekkel foglalkozni, J.D. egy kis fegyvermanufaktúrát üzemeltetett. A legendás Colttal való viszony akkor jött létre, amikor az idősebb testvér 1849-ben külsős beszállítóként elkezdett revolvercsöveket gyártani és szállítani a vállalatnak, Rollin White pedig elkezdett Coltnak dolgozni.

White itt kezdett el először próbálkozni azzal, hogy mi történne, ha a Coltok forgótárának jellegzetes hátulsó „kúpját” levágná, hogy a papírba csomagolt lőszerek hátulról is betölthetővé váljanak a fegyverbe.

Az alapelképzelés az lett volna, hogy a papírlőszerek hátulról való betöltésével meg lehetne spórolni a különálló csappantyúk egyesével történő felhelyezését, illetve a lőpor és a lövedék külön-külön betöltését, látványosan lerövidítve a fegyverek újratöltési idejét. Ez a módszer addigra Európában már ismert volt, az Egyesült Államokban viszont még nem jelent meg.

Akadt azonban egy gond: a White által így elkészített egyetlen prototípus minden fennmaradt beszámoló szerint elmondhatatlanul rossz fegyver volt. Gyakran egyáltalán nem működött, a később benyújtott szabadalmi rajzok alapján pedig az egy csomagban tárolt lőszer betöltését sem sikerült teljes mértékben megoldani az új rendszerben.

Rollin_White_patent
White eredeti szabadalma egy lényegében működésképtelen fegyver volt. Forrás: Wikimedia Commons

Mindettől függetlenül a fegyverkészítő 1854-ben távozott a Colt-tól, nem sokkal később pedig megjelent az azóta legendássá vált 12648-as számú szabadalma, az „ismétlő kézifegyverek fejlesztése”.

Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a Colt-rivális Smith & Wessonnak tűnt-e fel az új szabadalom bejegyzése, vagy White kezdett-e el házalni a fegyvergyárnál, az viszont biztos, hogy az S&W 1855-ben kizárólagos jogokat szerzett White szabadalmához. Az alku első ránézésre jónak tűnt, hiszen a fegyvertervező minden, az ő szabadalma szerint gyártott eladott revolver után 25 centet kapott, az S&W pedig éppen ebben az időszakban kezdett el kísérletezni egy forradalmian új találmánnyal, a fémhüvelyes lőszerrel.

Míg a korai lőfegyverekbe a már említett módon külön-külön kellett betölteni a lőport, a lövedéket és a csappantyút, addig a fémhüvelyes lőszerek mindezt már egy csomagban tartalmazták, jelentősen lerövidítve az újratöltési időt, könnyebbé téve a szállítást és raktározást, valamint megóvva a lőport az időjárás viszontagságaitól. A hátulról újratölthető, végig azonos keresztmetszetű töltényűrrel rendelkező forgótárak és az új lőszer örökre megváltoztatta a revolver (illetve általánosságban a fegyverkészítés) történetét.

5_rounds_of_
A korai fémhüvelyes lőszerek kivétel nélkül peremgyújtásos elven működtek. A gyúelegy itt a lőszer alsó peremén körkörösen helyezkedik el. Ez a módszer csak kisebb kaliberű lőszereknél működik, napjainkban főleg sportlövészetre és kis testű állatok vadászatára használják. Forrás: M-134 via Wikimedia Commons

White ekkor még azt érezhette, hogy megfogta az aranytojást tojó tyúkot: az új technológiával a revolvergyártás területén az S&W tizenöt évre minden versenytársát kiütötte a nyeregből, az első így készült revolvert, a Model 1-et pedig vitték mint a cukrot. Akadt azonban egy apró betűs rész White és a fegyvergyár szerződésében, ami egy életre megkeserítette a feltaláló életét:

a szabadalmi jogokat nem az S&W-nek kellett érvényesítenie, hanem White-nak.

A fémhüvely a korban olyan csúcstechnológiának számított, mely lényegében egyik napról a másikra tette elavulttá az összes többi fegyvert. A Smith & Wesson riválisai előtt így három út maradt nyitva, ha meg akartak próbálni felszínen maradni a revolverek piacán: vagy borzasztó drága pénzért gyárakat építettek Európában, ahol a teljesen átfúrt forgótárak szabadon gyárthatóak voltak, majd az S&W-nél sokkal drágábban visszaimportálták Amerikába a saját fegyvereiket, vagy megpróbáltak valamilyen alternatív megoldással előállni (amiből gyakran érdekes, de a ma megszokott hátultöltős revolvernél sokkal rosszabb és bonyolultabb fegyverek születtek), vagy egyszerűen megsérthették a szabadalmat, bízva abban, hogy a jogi hercehurca lezárultáig elég revolvert tudnak eladni ahhoz, hogy profitábilis legyen a vállalkozás.

A szabadalom folyamatos megsértésével kezdődött White igazi pokoljárása:

az S&W folyamatosan a nyakán ült, hogy perelje minél gyorsabban a szabadalmat megsértő más gyárakat, a perköltségek viszont őt terhelték.

Külön só volt a sebbe az, hogy a fegyvergyártó óriás jogászai az esetek nagy részében kiügyeskedték, hogy a más cégek által legyártott fegyvereket jutányos áron felvásárolhassák a szabadalmi perek lezárása után, később pedig profittal eladhassák őket. Kezdett úgy kinézni, hogy White-on kívül mindenki jól járt. Voltak olyan rivális vállalatok, amelyek megpróbálták bíróságon megtámadni a 12648-as szabadalmat (hiszen egyébként az alapját képező fegyver nagyjából működésképtelen volt), White sorra nyerte a pereket, a pénze viszont ironikus módon rohamtempóban fogyni kezdett (egy idő után már a feleségével próbálta meg kifizettetni a perköltségeket).

Rollin_White_Revolver
White korlátozott számban saját neve alatt is próbált revolvereket gyártani az S&W-vel párhuzamosan, ezek azonban sosem lettek igazán sikeresek. Forrás: Hmaag via Wikimedia Commons

A feltaláló 1863-ban elégelte meg az S&W módszereit, és benyújtott egy új szabadalmat, amivel lényegében megpróbált a saját korábbi fejlesztésére rálicitálni: minden, a korábbi szabadalom szerint gyártott fegyver megsértette ugyanis az új szabadalmat. Ezen a ponton vált egyébként világossá, hogy White nem a legügyesebb üzletember, ugyanis egyfelől folyamatosan perrel fenyegette az S&W-t, amikre igazából nem volt pénze, a gyártó pedig ezzel tisztában volt, és figyelmen kívül hagyta,

másfelől pedig megpróbálta eladni az eredeti szabadalmát a rivális Colt-nak, akik tudván az új szabadalomról nem vették azt meg.

White-nak nagyjából egyetlen reménye volt: 1869-ben lejártak volna a szabadalmi jogai, azonban ha valahogy sikerült volna azokat megújítani, kikerülhetett volna a Smith & Wesson szorításából. 1870-ben el is kezdett lobbizni a kongresszusnál, akadt azonban egy igen komoly bökkenő: az 1861 és 1865 között zajló polgárháborúban az Uniónak rettentő sok gondot okozott, hogy White szabadalma miatt kizárólag az S&W gyárthatja a kor csúcstechnológiáját, hiszen így nem tudták kellő számú modern revolverrel ellátni saját csapataikat, be kellett érniük a régi, elöltöltős revolverekkel. A lobbizás nem jött be, maga Ulyses S. Grant elnök vágott keresztbe neki. A feltaláló egészen 1877-ig próbálkozott sikertelenül a szabadalom újraérvényesítésével, arra hivatkozva, hogy míg

ő csak 71 ezer dollárt profitált belőle, addig a Smith & Wesson bő egy milliót, ráadásul a profitjának jó részét perköltségekre kellett költenie.

Rollin White 74 éves korában, 1892-ben középosztálybeli, jórészt ismeretlen emberként halt meg. Szabadalma hiába változtatta meg örökre a revolvergyártás történetét, a gyenge üzleti érzék miatt sosem tudott igazán sikeressé válni.

Címlapkép: a Smith & Wesson Model 1-es a világ első hátultöltős ismétlő fegyvere, ami modern fémhüvelyes lőszerrel készült. A címlapkép forrása: Mikehelms via Wikimedia Commons

Holdblog

New York, te kommunista...

Világvége, összeomlás, Szovjetunió - ez vár New Yorkra a republikánusok szerint, ha a demokrata Zohran Mamdani lenne a város polgármestere. De tényleg bibliai méretű pusztulás... The post New

Holdblog

Az S&P-huszárok hanyatlása

Új jelenség ütötte fel fejét falamon. Az S&P 500 ETF-ező kommentelőket lecserélték a Commerzbankozók.  "Aki három éve Commerzbankot vett, annak annálismégsokkaljobb a hozama!" De hadd.

Díjmentes előadás

A platformok harca – melyiken érdemes kereskedni?

Online előadásunkon bemutatjuk a különböző kereskedési felületeket, megmutatjuk, melyik mire jó, milyen költségekkel számolhatsz, és milyen funkciók segítenek a hatékony befektetésben.

FIN-CON 2025

FIN-CON 2025

2025. szeptember 3.

Portfolio Sustainable World 2025

2025. szeptember 4.

Sikerklub hazai kkv-nak

2025. szeptember 16.

Követeléskezelési trendek 2025

2025. szeptember 16.

Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet