A Jarlung Cangpón megépülhet a modern világ legújabb csodája, de ez elhozhatja két atomhatalom súlyos csatáját

A 21. század olaja

Állandóak a viták a kutatók között arról, hogy mi lehet a 21. század legfontosabb nyersanyaga. Jelenleg több versenyző is szóba kerülhet, így a lítium, a ritkaföldfémek, de akár az adatot is szokták gyakran ennek nevezni, viszont a klímaproblémák emelkedésével egyre inkább visszatérően az édesvíz merül fel, mint évszázadunk legnagyobb hatású erőforrása. A „kék aranyként” is emlegetett víz korábban is az emberiség egyik kulcsfontosságú alapeleme volt, ám a technológia fejlődésével, és a közműhálózatok gyors terjedésének köszönhetően amolyan „harmadik világbéli”, rövidesen megoldódó problémának tűnt a vízellátás hiányossága. Ezzel szemben egyre inkább az látható, hogy a klímaváltozás hatására egyre szélsőségesebb időjárás tapasztalható szerte a világban, miközben a népességszám növekszik, valamint az ipari termelők is egyre szomjasabbak, emelkedik a vízfogyasztás a világban.

A folyamat mára egyre inkább olyan jövőképet vetít előre, amelyben a szomszédos hatalmak egyre inkább hajlandóak akár fegyveres konfliktusba is bocsátkozni egymással azért, hogy több erőforrást biztosítsanak maguknak.

A jövő vízháborúinak egyik legfeszültebb térségét már ma is Dél- és Délkelet-Ázsia jelenti, mivel itt jóformán a teljes régió attól függ, hogy mennyi a Tibetből és a Himalájából érkező vízmennyiség. Az utóbbi években ez is megrendülni látszik, mivel az olvadó gleccserek miatt a térségben is kiszámíthatatlanabbá vált az ellátás. Ebben a helyzetben jött Peking bejelentése, amely szerint megépíti a világ legnagyobb vízerőművét a Jarlung Cangpó folyón. Kínától egyáltalán nem váratlan, hogy hatalmas méretű beruházásokkal igyekszik modernizálni a gazdaságát, ebben pedig nem jelentenek meglepetést a bővizű folyókon felhúzott gátak sem. A mostani bejelentés viszont nagyon komoly feszültséget kelthet a vízfolyás alsóbb szakaszain lévő országokkal, mivel azok joggal tarthatnak attól, hogy a keleti nagyhatalom elveszi tőlük a nekik járó erőforrásokat.

The Brahmaputra's high sediment load contributes to the abrupt change in the river's shape as it exits the Himalayas and hits flatter land. https://t.co/v3tCRDGNut pic.twitter.com/Gz5nX3Z7lc https://t.co/v3tCRDGNut

— NASA Earth (@NASAEarth) November 29, 2020

A Jarlung Cangpó szinte alig ismert vízfolyás Európában, de ez inkább annak köszönhető, hogy sokkal inkább az alsó folyásánál használt neve lehet ismerős: ez ugyanis a Brahmaputra felső, kínai szakaszának a neve. A folyam Tibet déli részén ered, 5000 méternél is magasabban, majd hosszasan kelet felé veszi az útját. A Himalája nyolcezres csúcsaitól északabbra haladva átvág a Jarlung Cangpó nagy kanyonján, amely hosszabb és mélyebb, mint a jóval híresebb amerikai társa, a Grand Canyon. A folyó itt viszonylag rövid szakaszon süllyed nagyot, közel 3000 méteres magasságból 1500 méterig. Mivel itt a vízhozam már kifejezetten bőséges, ezért ez a rész ideális ahhoz, hogy a hegyeken áttörő víz energiáját hasznosítsák. A folyó több kanyar után nyugat felé fordul, majd egy déli görbületet követően mintegy 600 méteres magasságban az indiai Arunácsal Prades államon (a területet egyébként Kína a magáénak követeli, arra hivatkozva, hogy ez valójában Dél-Tibet) folyik keresztül. Itt már sokkal kisebb az esése, de még mindig többezres csúcsokkal övezett szűk völgyön halad keresztül. India keleti síkságaira érve az egyre szélesebbre terebélyesedő, immár Brahmaputra néven ismert folyó ismét nyugat-délnyugat felé fordul, majd a kelet felől érkező Padméval (ez valójában India szent folyóját, a Gangeszt takarja) egyesülve Bangladesben a világ legnagyobb torkolatvidékén a Bengáli-öbölbe ömlik.

Az utolsó szakaszán a már mintegy 20-25 ezer m3/s átlagos vízhozamával a világ legnagyobb folyamjai közé tartozik.

A gigaprojekt

A mostani bejelentés valójában nem is egy, hanem rögtön öt nagy duzzasztóművet fog jelenteni. A tervezett gátrendszer mérete egészen megdöbbentő lesz: összesen 70 GW beépített kapacitással fog rendelkezni, ezzel háromszorosan múlja majd felül a jelenlegi csúcstartót, a szintén Kínában található Három Szurdok-gátat. Maga az elképzelés egyébként egyáltalán nem új, már évek óta tudni lehetett, hogy Kína szeretné kiaknázni a térségi áramtermelési potenciált, ennek döntő többségét viszont nem helyben akarják hasznosítani, hanem más területekre szállítják, valamint a tibeti igényeket is kielégítik vele.

A munkálatok megkezdésére tartott ünnepségen Li Csiang miniszterelnök is részt vett, aki lényegében Kína második legfontosabb politikai vezetője, ez mutatja, hogy Pekingben mennyire fontosnak találják a beruházást. Nem csoda, hiszen összesen 167,2 milliárd dollárnyi költséggel számolnak a befejezés pillanatában, ez az IMF 2025-ös adatai szerint Marokkó éves GDP-jével megegyező érték. Kínában először 2020-ban jelentették be az elképzeléseket, de akkor még csak kevesen gondolták, hogy ténylegesen meg is valósul a szupergát.

China has begun building the world’s largest dam on the Yarlung Tsangpo River raising concerns of irreversible harm to the fragile plateau & downstream ecosystems in India & Bangladesh, footage from the inaugural ceremony helps geolocate the site near Mainling in Tibet pic.twitter.com/bMgmdilYoE https://t.co/bMgmdilYoE

— Damien Symon (@detresfa_) July 22, 2025

A kínai állam aztán 2024 végén jelezte, hogy a tervekből valóság lesz, és hamarosan nekilátnak a kivitelezési munkálatoknak. Már akkor is úgy fogalmaztak, hogy a vízerőmű „egy biztonságos, az ökológiai védelmet előtérbe helyező projekt”, amely fellendíti a jólétet és a klímasemlegességi célok eléréshez járul hozzá.

Vannak azonban hátulütői is az ilyen méretű projekteknek: a duzzasztóművek mögött kialakuló víztározók miatt több ezer embernek kell elhagynia a lakóhelyét.

Kirívó példát mutatott ezzel a már említett Három Szurdok-gát: 2003-as átadását megelőzően mintegy 1,4 millió embernek kellett elköltözni otthonából. Más tibeti példák is rendszeresen kivívják a helyiek rosszallását, több alkalommal is előfordult már, hogy ezreknek kellett távozniuk egy-egy nagyberuházás miatt. Az emberi jogok védői most is attól tartanak, hogy a tibetiek kizsákmányolásának egy újabb példája fog következni. Amikor a nagyszabású beruházásokkal szemben kritikát fogalmaznak meg a helyiek, azt gyakran megtorlások követik. 2024-ben a tibeti lakosság egy része elégedetlenségét fejezte ki egy beruházással kapcsolatban, Peking erre letartóztatásokkal reagált, egyes értesülések szerint százakat vittek el a hatóságok. Akkor az váltotta ki a kormányellenes megmozdulásokat, hogy egy gát megépítésével elárasztottak volna a lakóépületek mellett szent kolostorokat is.

A másik rendszeresen visszatérő kritika, hogy a gigantikus beruházások drámaian átalakítják a tájat, beavatkoznak az ökoszisztémába, megváltoztatják az élővilágot. Az ökológusok és a helyi halászok most attól tartanak a leginkább, hogy a Brahmaputrán nagy számban élő halfajták vándorlási mintázatai megváltoznak, nem tudják elérni az ívóhelyeiket, ez pedig a populáció pusztulását is eredményezheti.

Starting tomorrow morning, we'll be talking, breathing, thinking about #RiverIslands at @AshokaUniv for two days! Can't wait!So just to set the mood, here's one of my beautiful moments in #Majuli, by the mighty river #Brahmaputra!#island #Islandia #islandlife #rivers #fishing pic.twitter.com/x1oIGL34RH https://twitter.com/hashtag/RiverIslands?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Mitul Baruah (@Majuli_Chapori) October 15, 2023

Fokozódó szomszédharcok

Nem aratott mindenütt nagy sikert az elképzelés, India már januárban jelezte, hogy aggódik a beruházás miatt, figyelemmel követik az eseményeket, valamint megteszik a szükséges intézkedéseket a saját érdekeik védelmében. Az ország külügyminisztériuma arra kérte északi szomszédját, hogy a beruházás során végig biztosítsák a folyó alsóbb szakaszain élők vízellátását, és ne sértsenek állami érdekeket a beruházással.

A Jarlung Cangpó-gát építési munkálatainak megkezdése előtt Peking már azonnal igyekezett leszögezni, hogy a gigantikus beruházás nem fog jelentős környezeti átalakulást eredményezni. Ez a kijelentés annak fényében érdekes, hogy az eddigi ismeretek szerint azt tervezik, hogy

legalább négy, nagyméretű alagutat fúrnak a 7782 méteres magasságba törő Namcsa Barva-csúcs alá.

Az elterelt vízmennyiség miatt úgy vélik, hogy ez Kínának lehetőséget adna, hogy teljes jogú felügyelettel bírjon az alsóbb szakaszokon található országok számára juttatott mennyiségének ellenőrzésében. Egy 2020-as jelentésben a Lowy Institute ausztrál elemzőház egyenesen úgy fogalmaz, hogy a beruházás lényegében „fojtófogást” biztosít Kínának India gazdaságára.

China is building a $16.7B mega-dam on the Yarlung Tsangpo to generate 70 GW of power, over three times the output of the Three Gorges Dam, while aiming to control water flow to India. But with over 80% of the Brahmaputra’s water generated in India, China’s leverage is limited. pic.twitter.com/XHUPRMQ57v https://t.co/XHUPRMQ57v

— infoindata (@infoindata) July 21, 2025

A másik potenciális természeti veszélyforrást maga a helyszín jelenti, ugyanis Kína kifejezetten földrengés-veszélyes területen akarja megvalósítani a gátrendszert. Egyes kutatások szerint ekkora beruházás önmagában előidézhet szeizmikus aktivitást és földcsuszamlásokat okozhat.

A beruházás következményei Indiát érinthetik a leginkább, a világ legnépesebb országa különösen Asszámban nagymértékben támaszkodik a Brahmaputrára. A folyó vízhozamától függően egyszerre több szektor kerülhet veszélybe, így a mezőgazdaság, halászat, de a folyamatosan bővülő ipar lehetőségeit is jelentősen behatárolja. A folyó vize itt körülbelül 130 millió ember életét befolyásolja és hatmillió hektár termőföld függ tőle. Kína adott esetben képes lehet a szélsőségek felerősítésére, így esős évszakban az áradások növelésére, száraz évszakban pedig az aszály növelésére a vízhozam manipulációjával. A másik félelem, hogy a gát megakadályozza a termőföldek számára nélkülözhetetlen üledékek zavartalan áramlását, ezzel pedig csökkenhet a talaj termékenységét.

A folyó legalsó szakaszánál fekszik Banglades, amely még inkább érintett a klímaváltozás hatásaitól, ráadásul az ország a világ egyik legsűrűbben lakott részén található, itt másfél Magyarországnyi területen 170 milliónál is többen élnek. A helyi kormányzat szinte minden szempontból a folyókra támaszkodik, ez adja az ivóvizet, az ipari igényeket kiszolgálja, a termőföldeket ellátja.

Amennyiben Kína megvalósítja az elképzeléseket, akkor a már így is nehéz helyzetben lévő országban tovább emelkedik a külső kitettség.

Jöhet a Kína-ellenes nagykoalíció?

Kína azzal sem nyerte el az érintett országok támogatását, hogy egyáltalán nem konzultált senkivel a beruházásról, teljesen egyedül döntött annak megépítéséről. A vita egyébként nem új, gyakorlatilag Tibet elfoglalása óta állandó a feszültség Peking és Újdelhi között a vízmegosztási kérdésekről. A „világ tetejének” megszerzésével ugyanis Kína rátette a kezét Ázsia legfontosabb édesvízbázisára is, ez kifejezetten Indiának jelent súlyos biztonsági kockázatot. A két nagyhatalom között 2006 óta él egy információmegosztási megállapodás a folyókhoz köthetően, de a legtöbb vélekedés szerint ez egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy a vitákat elsimítsa, mivel a széleskörű szerződést ez nem képes helyettesíteni (2008 óta Banglades is kap hidrológiai adatokat).

Ellenintézkedések azonnal fel is merültek, az indiai kormány 2021-ben jelentette be, hogy megvalósítanák a Brahmaputra egyik legfontosabb mellékfolyóján, a Sziangon az Alsó-Sziang-gátat, mintegy 11 ezer MW beépített kapacitással, reményeik szerint ezzel valamelyest képesek lehetnek ellensúlyozni a kínai beruházás okozta problémák egy részét. A legfőbb probléma ezzel, hogy lényegében teljesen ugyanazt a megoldást választaná, mint a szomszédja, hasonló várható következményekkel: ökológiai katasztrófától tartanak, valamint várhatóan több ezer embernek kellene elhagynia a lakóhelyét, valamint ugyanúgy negatív hatást gyakorolna a hordalék visszatartásával.

A helyzet ezzel viszont a legkevésbé sincs elintézve, főleg az egymással egyébként sem túl jó viszonyt ápoló Kína és India között.

1. Siang Upper Multipurpose Project (SUMP): India must quickly complete Siang counter-dam in #ArunachalPradesh, with an installed capacity of 11,000 MW and a reservoir capable of storing 9 billion cubic meters of water2/5. pic.twitter.com/inSrdnmBVP https://twitter.com/hashtag/ArunachalPradesh?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Nepal Correspondence (@NepCorres) July 19, 2025

Az utóbbi időszakban is voltak már olyan összezörrenések, amelyek az édesvíz növekvő szerepére irányították rá a figyelmet. Ilyen volt például, amikor 2020-ban összecsapásokig fajult a két nagyhatalom területi vitája, ezek jellemzően magashegységi területekért mentek, amelyek éppen a vízbázis legfontosabb részeit adják. Ezek a viták máig tartanak, a felek nem tudtak megegyezni a határ pontos futásáról. Ebbe a kategóriába sorolható Pakisztán és India 2025-ös összecsapása is. Ennek a kiváltó oka közvetlenül egy kasmíri terrortámadás volt, de a helyzet akkor eszkalálódott igazán, amikor Újdelhi egyoldalúan felrúgta az Indus-egyezményt. A világ legnépesebb országa arra hivatkozott, hogy a jelenleginél nagyobb hozzáférést szeretne kapni az ősi folyam vizéhez.

Valódi megoldást csak a konszenzusos megállapodások jelenhetnének, amelyekbe minden érintett hajlandó belemenni. A jelenleg viszont egyre inkább olyan kép sejlik fel, amelyben Kína egyedüliként diktálja a feltételeket és mindenki más kénytelen ezt elfogadni. Az ENSZ 1997-es Vízügyi Egyezménye segíthetne közeledni a feleknek, ám egyelőre csak kevés előrelépés történt az ügyben. A Jarlung Cangpó-gát megépítése emellett egy nagyobb trend része, melyben nemcsak India vagy Banglades érintett, hanem több délkelet-ázsiai ország, mivel Kína más folyókra is gátakat húz fel.

A 21. század legfontosabb erőforrásáért vívott harcban ez egyre inkább egységfrontot hozhat össze Peking ellen, ez pedig kellemetlenül érintheti a szuperhatalmi álmokat dédelgető országot.

Címlapkép forrása: Thierry Falise/LightRocket via Getty Images