Politikai földrengés rázta meg Lengyelországot, nagy lépésre kényszerült Donald Tusk

Elvesztett elnökválasztás

Nem úgy alakult a május-júniusi lengyel elnökválasztás, ahogy azt Donald Tusk miniszterelnök remélte. A kormányfő mögött álló Polgári Koalíció elnökjelöltje, Rafał Trzaskowski varsói polgármester ugyan az első fordulóban első helyen végzett, de a második fordulóra hiába állt be mögé az összes kormánypárt, végül az ellenzék vezető ereje, a Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott független jelölt, Karol Nawrocki lett a győztes június 1-jén.

Nemcsak súlyos presztízsveszteség érte ezzel a Tusk-kormányt, hanem komoly közjogi problémával is szembe kell nézniük, az alkotmány szerint az államfő ugyanis a költségvetés kivételével az összes törvényt megvétózhatja, az elnöki vétó felülírásához pedig a parlamenti képviselők háromötödének szavazata szükséges. Ez azonban nincs meg a kormányerőknek.

A Tusk-kormány már 2023 decemberi hatalomra kerülése óta küzd az ellentétes politikai táborból érkezett államfővel, az augusztusban leköszönő Andrzej Dudával, aki számos törvényjavaslatot megvétózott, és igyekezett megakadályozni, hogy az előző, a PiS-kormány által bebetonozott tisztviselőket Tuskék kipenderítsék pozíciójukból. A kormány olykor még a törvényesség határait súroló lépésekre is hajlandó volt, hogy megszabaduljon az ellenzék embereitől, például a köztelevízióban.

Belső széthúzás

Nawrocki győzelmével a kényelmetlen „társbérlet” fennmarad a kormány és az államfő között, sőt a történészből lett elnök azzal fenyegetett, hogy ő még keményebben szembe fog menni a kormánnyal, mint Duda. De a Tusk-kormánynak az ellenséges államfőn túl is több problémával kell szembenéznie, mindenekelőtt saját magával, vagyis azzal, hogy a kormányt négy párt alkotja, a jobboldali konzervatív Lengyel Néppárttól (PSL) a centrista Lengyelország 2050-en és a Polgári Koalíción (KO) át a Baloldalig (Lewica). Az Európában rendkívül szigorúnak számító lengyel abortuszszabályozás enyhítését – ami az egyik fontos kampányígéret volt – például azért nem tudta keresztülvinni a koalíció a parlamenten, mert a PSL ellene szavazott.

Újabb keletű problémát jelent Szymon Hołownia, a Szejm marsallja, vagyis a házelnök, egyben a Lengyelország 2050 alapítója és vezetője. A korábbi népszerű televíziós műsorvezető a 2020-as elnökválasztáson robbant be, majd pártot alapított, amely 2023-ban belépett a koalícióba. (A parlamenti választásokon a PSL-lel együtt indult „Harmadik Út” néven). A mostani elnökválasztás első fordulójában is elindult, de már csak alig 5 százalékot ért el. Pártja egy felmérés szerint mindössze 2,8 százalékon áll.

Hołowniáról kiderült, hogy nemrég PiS-vezetőkkel, köztük Jarosław Kaczyński pártelnökkel találkozott egy PiS-képviselő házában egy éjjel. Pletykák szerint Kaczyński azt ajánlotta neki, hogy pártja 31 képviselőjét vezesse ki a koalícióból, cserébe PiS-támogatással megteszik miniszterelnöknek. Hołownia tagadta, hogy ilyen felajánlást kapott volna: azt állította, hogy azon kevés lengyel politikus közé tartozik, aki minden párt képviselőivel le tud ülni beszélgetni, és most is csak ezt tette. A házelnök egyébként a koalíciós megállapodás értelmében pozícióját ősszel átadja egy baloldali képviselőtársának.

Gyenge népszerűségi adatok

Hogy miért következett be az elnökválasztási vereség Tuskék számára, azt sokan sok szempont szerint elemezték. Bizonyára szerepet játszott a kudarcban, hogy Trzaskowski nem volt a legjobb jelölt, mert túlságosan kötődött a kormánypárthoz, illetve elsősorban a városi, liberálisabb szavazókat tudta megszólítani, a vidék konzervatívabb lakosságát nem. Nawrocki viszont jó jelöltnek bizonyult abból a szempontból, hogy a politikán kívülről jött, függetlenként indult, és ezzel még úgy is rá tudott ülni az establishment-ellenesség hullámára, hogy egészen nyilvánvalóan a PiS állt mögötte (személyesen Kaczyński jelöltje volt). De a jelöltek személyén túl a döntő valószínűleg az lehetett, hogy

az elnökválasztás második fordulója a Tusk-kormány másfél éves teljesítményéről szóló népszavazássá lényegült át.

Egy felmérés szerint a lengyel kormány igencsak csehül áll a népszerűséget illetően: a megkérdezettek mindössze 32 százaléka elégedett a kormány munkájával, miközben 48 százalék elégedetlen. A Tusk-kabinettel szemben a leggyakoribb vád, hogy szinte semmit nem tudott megvalósítani programjából, csak sodródik az árral. Még ha Duda elnök valóban jelentős akadályt jelent is, a választók úgy gondolják, a kormány nem kenhet minden kudarcot az akadékoskodó államfőre.

Poland, United Surveys poll:PiS-ECR: 32% (+1)KO-EPPREG/EFA: 31% (+3)Kon-ESNPfE: 14% (-2)Lewica-S&D: 8% (+1)KKP-NI: 5% (+1)PSL-EPP: 4%Razem-LEFT: 3% (-2)PL2050-RE: 3% (-2)+/- vs. 27-29 June 2025Fieldwork: 11-13 July 2025Sample size: 1,000… pic.twitter.com/hdRLoVl2Mt https://t.co/hdRLoVl2Mt

— Europe Elects (@EuropeElects) July 16, 2025

Átalakul a Tusk-kormány

Ilyen körülmények között következik be a kormány átalakítása, amelyet szerdán jelentett be a miniszterelnök. Tusk több ponton is fontos változtatást tett:

• Karcsúsította a kormányt, 26 miniszter helyett maradt 21.
• Egyesítette a pénzügyminisztériumot a fejlesztési és technológiai minisztériummal, létrehozva egy gazdasági csúcsminisztériumot Andrzej Domański vezetésével, jelezve, hogy a kormány munkájának egyik fókuszpontja a gazdasági növekedés erősítése lesz. Emellett egy új energiaügyi minisztériumot is létrehozott Miłosz Motyka vezetésével.
• Miniszterelnök-helyettessé tette az inkább konzervatív irányba húzó külügyminisztert, Radosław Sikorskit, ezzel jelezve a külpolitika fontos szerepét, az Oroszország és Belarusz hibrid hadviselésével szembeni keményebb fellépést, illetve erősítve a kormány kemény, válságkezelő arcát.
• Leváltotta Adam Bodnar igazságügy-minisztert és főügyészt, akit az a vád ért, hogy lassan haladt az igazságszolgáltatás reformjával, illetve a PiS-kormány idején állítólagos bűncselekményeket elkövető politikusok elszámoltatásával. Az igazságszolgáltatás reformja azért fontos, mert a PiS-kormány idején ez volt az Európai Unió és Varsó közötti jogállamisági vita fókuszában.

Ezeken kívül több minisztercserére is sor került.

Tusk a kormányátalakítás bejelentésekor a következőt mondta:

A választások utáni trauma időszaka most véget ért. Nincs okunk azt gondolni, hogy egy egyszerű vereséggel az egész háborút elvesztettük.

Az új összetételű kormány pénteken ült össze először. Tusk kijelentette, „a kormányülés nem vitaklub”, és felhívta a miniszterek figyelmét, hogy a parlamentben kötelesek mindig a konszenzusos kormányálláspontot megszavazni.

Ha a kormány közös álláspontja ellen szavaznak, másnap búcsút inthetünk

– nyomatékosította Tusk. A kormányfő ezzel egyértelművé tette, hogy a következő választásokig hátralévő bő két évben nem tűri el a széthúzást, ami a kormány eddigi sikertelenségének egyik fő oka volt.

Elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a kormányátalakítás szükséges lépés lehetett, ez magától nem fogja megoldani a Tusk-kormány problémáit.

Az igazi kérdés az, hogy mit akar elérni a kormány. Ha ez az új kabinetfelállás nem hoz érdemi eredményeket, és nem tud kommunikálni egy történetet arról, hogy mire való, akkor semmi sem fog változni. Csak sodródni fogunk

– mondta Adam Traczyk politikai elemző a Politicónak.

Az elnökválasztás utáni bizalmi szavazás megmutatta, hogy a koalíciós pártok összezártak Tusk mögött. A kormány többsége törékeny, de mivel a pártok népszerűsége nincs a csúcson, egyelőre az az érdekük, hogy maradjon a kormány. Ez pedig talán több eszközt ad a miniszterelnök kezébe is.

Címlapkép forrása: MTI/EPA/Pawel Supernak