Sosem hallott részletek derültek ki Izrael legvakmerőbb támadásáról - Megszólalt az egyik pilóta

Az első éles harci bevetését a 2006-os libanoni háború során repülő tiszt az interjú során elmondta, hogy az Irán elleni légicsapások során hogyan osztották fel egymás között a feladatokat az IAF gépei: az első berepülők a komoly lopakodó képességekkel rendelkező, de valamennyivel kevesebb fegyver szállítására alkalmas F-35-ös vadászbombázók voltak, akiknek az elsődleges feladata a felderítés volt.

Tehát azt csináljuk, hogy az F-35-ös megy először, megnézi, mi történik, összegyűjti a felderítést és az információkat, és átadja nekünk és a többi repülőgépnek, majd ezt az információt felhasználjuk és támadunk.

Az F-35-ösök után az érdemi csapásmérést az F-15-ös és F-16-os vadászbombázók végzik. Az érdemi különbség a két géptípus között az, hogy az F-15-ösök jóval több fegyvert tudnak szállítani, míg az F-16I-nek van felderítő képessége is, így néha megesik, hogy a kisebb F-16-os vezeti rá nagyobb társát a célpontokra. Levegő-levegő harcban, amire az elmúlt években nem volt példa, a két típus ugyanazt a feladatkört látja el.

A pilóta az Irán ellen indított Rising Lion hadművelet során tizenkét nap alatt két bevetést repült, az elsőt ráadásul a hadművelet első napján. Elmondása szerint az első támadás élete legjobb bevetése volt, a légierő pedig a várakozáson felüli sikereket ért el.

Meglátása szerint a Rising Lion hamarosan tanagyag lesz a világ összes katonai akadémiáján.

A pilóta azt hozzátette, hogy az első hullámban Iránba repülni egyáltalán nem volt nyugodt feladat: hiába rendelkeztek minden szükséges információval a támadás indításakor, így is az ismeretlenbe repültek. Megerősítette továbbá azt az információt, hogy az iráni légvédelem lényegében tehetetlen volt a vadászgépek ellen, csak a drónokra tudtak légvédelmi rakétákat indítani, a vadászbombázókra nem. Így függetlenül attól, hogy az F-16I korlátozottan tudja zavarni az ellenséges légvédelmet, erre a funkcióra nem is volt szükség.

És ahogy visszaindultunk nyugatra, és láttuk az összes többi gépet, amelyek Izraelből jöttek, hihetetlen érzés volt, a siker és a hatalom érzése, hogy valami történelmi dolgot teszünk.

Meglepetés egyetlen alkalommal érte a pilótát: arra számított, hogy mire visszaérnek Izraelbe, már láthatóak lesznek az iráni válaszcsapások okozta károk, de Teherán nem tudott azonnal válaszcsapásokat indítani. Arra a drúz tiszt nem számít, hogy a közeljövőben újra támadniuk kell a perzsa államot, ugyanakkor hozzáteszi, hogy „a Közel-Keleten semmi sem biztos”.

Az F-16I másodpilótája szerint az Irán elleni akciók során kiemelten fontos szerep hárult a levegőből indítható ballisztikus rakétákra, mivel ezek a fegyverek nagy hatótávolságból, pontosan tudják eltalálni a célpontjaikat.

Úgy gondolom, hogy ezek nélkül a rakéták nélkül, stratégiai és taktikai szempontból nem tudjuk fenntartani a fölényt a keleti oldalról vagy az ellenséges országokból érkező temérdek drónnal szemben.

Hozzáteszi, hogy egyetlen olyan fegyver létezik, amit pillanatnyilag nem használ az IAF, de nagy szükség lenne rá, az Egyesült Államok által Iránra ledobott GBU-57 MOP bunkerromboló bomba, bár azt elismeri, hogy pillanatnyilag nincs olyan gépük, ami ezt a fegyvert a levegőbe tudná emelni.

Gázáról kérdezve a pilóta (aki nagyjából 100-150 bevetést repült a terület fölött) indokoltnak tartja a háborút, és sajnálatát fejezi ki a civil áldozatok nagy száma miatt, ugyanakkor úgy véli, Izrael a világ más háborúzó államaihoz mérten kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a polgári lakosság védelmére: meglátása szerint sem az orosz-ukrán háborúban, sem más konfliktusokban nem folyik olyan széles körű tájékoztató kampány, mint Izraelben, ahol rendszeresen tesznek közzé információkat a palesztin lakosság számára arról, hogy mely területeket fogják lőni.

A tiszt szerint nem azért veszti életét sok civil, mert az IAF szándékosan őket lövi (az elrabolt túszok, valamint az övezetben tevékenykedő szárazföldi csapatok jelenléte miatt szerinte erre egyébként sem lenne lehetőségük), hanem mert a Hamász emberi pajzsként használja őket, direkt menekülttáborokban, kórházakban és iskolákban keres menedéket.

A pilóta azt is elmondta, hogy Szíria fölött még nem repült, viszont arra a kérdésre, hogy szeretné-e megtenni, úgy válaszol, hogy

Természetesen. Meg akarom védeni a testvéreimet.

Az interjú végén arról is szó esik, hogy bár a tiszt szereti saját F-16I vadászbombázóját, megérti, hogy nem vásárolnak többet belőle. Az F-15-ösök több fegyvert tudnak szállítani, az F-35-ös pedig a világ legjobb vadászbombázója, ami Iránban is remekül szerepelt, így erre a két géptípusra van most nagyobb szükségük.

Zárásként a pilóta kifejti, hogy meglátása szerint éppen az Izraellel ellenséges országok ellen indított támadás tud hosszú távon békét teremteni a régióban, hiszen ha Jeruzsálem megmutatja, hogy a szomszédai erővel nem fognak tudni eredményeket elérni, talán hajlandóak lesznek tárgyalóasztalhoz ülni.

Az interjú teljes, angol nyelvű szövege, melyben a pilóta a kiképzéséről, az IAF taktikáiról és az általuk használt fegyverekről is bővebben beszél, itt olvasható el.

Címlapkép forrása: David Silverman/Getty Images