A felszínen csak egy kisebb balhénak tűnik, de valójában ez határozhatja meg a feltörekvő nagyhatalom jövőjét

A nagyhatalmi státusz alappillére

Kína a 21. században befolyási és hatalmi szempontból lassan elkezdte beérni a nagy riválist, az Egyesült Államokat. Peking elsősorban a gazdasági növekedésre és az exportra épülő kereskedelemre alapozza a jövőt, de egyre hangsúlyosabbá válnak a védelmi-biztonsági szempontok. Ebben a különleges státusszal bíró Népi Felszabadító Hadsereg (People’s Liberation Army – PLA) kap szerepet, az elmúlt években pedig több kulcsterületen történt látványos előrelépés, ezek már a nemzetközi szereplők figyelmét is felkeltik. A teljesség igénye nélkül néhány látványos példa a fejlődésre az utóbbi időből:

• Május elején nagyszabású légicsatáig eszkalálódott a feszültség India és Pakisztán között. Ekkor a kínai fejlesztésű pakisztáni J-10C típusú negyedik generációs vadászgépek Iszlámábád állítása szerint több ellenséges gépet is megsemmisített, köztük nyugati Rafalékat is. Külön kiemelkedő, hogy a szintén kínai PL-15-ös rakéta képességeit is dicsérték. Bár az eset óta sok elemzés sok különböző szempontból vizsgálta a sikert, némileg megkérdőjelezve a kínai haditechnikai kizárólagos szerepét, mindenesetre azóta komolyan megnövekedett a nemzetközi érdeklődés a J-10C-k iránt.
• Szintén a légierőhöz kapcsolatható hír, hogy szinte hetente záporoznak az újabb és újabb képek és felvételek, amelyeken titkos, hatodik generációs lopakodók prototípusai bukkannak fel. Nyilvánvaló, hogy ezek a „meglepő felbukkanások” egyáltalán nem véletlenek, hanem Peking üzenni akar a világnak, méghozzá sikerrel: az amerikai vezetés láthatóan kapkodva ugrott neki a saját fejlesztései meggyorsításának.
• A haditengerészet sem fogja vissza magát: mára több hadihajóval rendelkeznek, mint az Egyesült Államok. A járművek tűzerőben és merülőtonnában még nem érik el a nagy riválist, de látva Washington folytonos bukdácsolását a saját hajóépítési kapacitásai feltornászásában, az előzés egyáltalán nem tűnik távolinak.
• Peking nem fukarkodik a rakétaerők képességeinek fitogtatásával sem, 2024 őszén interkontinentális rakétatesztet hajtott végre, nemrégiben pedig a DF-100-as cirkálórakétát villantotta fel az állami televízió. Ezek mindegyike egyértelműen az Egyesült Államok elrettentésére szolgált.

An interesting quantitative analysis (via Lethe/SDF) shows that we will be approaching a crossover point in the next few years, when the number of major surface combatant in the Chinese PLA Navy will exceed the number in the US Navy. Major surface combatants are defined here as… pic.twitter.com/1HDWuSThcq https://t.co/1HDWuSThcq

— Eurasia Naval Insight (@EurasiaNaval) July 15, 2025

Az a fránya korrupció

Hiába az egyre félelmetesebb tűzerő és az egyre izgalmasabb eszközök felbukkanása, a korrupciós vádak makacsul fennmaradtak a fegyveres erők körül. Az ügy azért jelent Peking számára egyre nagyobb gondot, mivel egyáltalán nem újszerű a jelenség, korábban visszatérően felmerült a hűtlen kezelés és a hatalommal való visszaélés vádja, emitt pedig gyakran magas rangú vezetők buktak. 2025 nyarára a helyzet aligha változott, sőt, egyes állítások szerint most az eddigieknél súlyosabb szituáció állt elő:

a hadsereget irányító legfőbb párttanács, a Központi Katonai Bizottság (Central Military Comission – CMC) az eredeti hét tag helyett mindössze négy főből áll, mivel a többieknek távozniuk kellett különböző vádak miatt.

A testület fontosságát mutatja, hogy az elnöke maga az ország vezetője, vagyis Hszi Csin-ping (aki egyébként az irányító Kínai Kommunista Párt főtitkára is).

A kínai belpolitika jellegzetessége, hogy a lehető legritkább esetben kerül a felszínre a vezetők közötti belső feszültség, többnyire abból lehet megítélni, hogy történt valami, hogy egy vezető beosztású politikus váratlanul nem jelenik meg egy kiemelt vagy szimbolikus nyilvános eseményen. Bár ritkán előfordul, hogy az idősödő párttagok körében nem ritka betegeskedés áll a hátérben, a többségében ezek inkább jelzésértékűek arra, hogy az illető szándékosan lett „eltakarítva”. Ugyanez a helyzet a CMC-ben is: volt, aki egyszerűen csak „eltűnt” a testületből anélkül, hogy az utódja meg lett volna nevezve.

A legfontosabb katonai irányító szervből jelenleg Ho Vejtung tábornok a legmagasabb hiányzó, aki lényegében a második számú döntéshozó közvetlenül Hszi után alelnökként. Hiányzását nem magyarázták meg nyilvánosan, ez azt jelentheti, hogy a háttérben vizsgálat folyik ellene, de ennek csak maximum a végeredményét lehet majd megtudni a későbbiekben. Ami különlegessé teszi a helyzetet, hogy a 2022-ben pozícióját elfoglaló katonai vezető már március óta egyáltalán nem mutatkozott sehol. A katonai bizottság alelnökéről nem adtak ki semmilyen információt, de amerikai források szerint korrupciós eljárás folyik ellene. Amennyiben ez igaznak bizonyul, akkor ő lehet a legmagasabb rangú személy, aki ellen eljárás folyik Kínában az elmúlt három évtizedben, utoljára 1989-ben Csao Cejangot távolították el helyéről ilyen magas pozícióból, akinek a demokráciapárti diákok támogatása miatt kellett mennie.

2/ BOMBSHELL: Former Defense Minister Li Shangfu? GONE Military Admiral Miao Hua? Under investigation General He Weidong (3rd most powerful military figure)? Missing since MARCH pic.twitter.com/veSvG5Utby https://t.co/veSvG5Utby

— Rod D. Martin (@RodDMartin) April 28, 2025

Hiányzik a CMC-ből Miao Hua tábornok is, aki a hadsereg politikai munkáját felügyelte. Róla többet tudni, ugyanis a 2024 vége óta hiányzó vezető ellen „súlyos fegyelmi vétség” gyanúja miatt folyik vizsgálat. 2025 júniusában anélkül, hogy közölték volna a vizsgálatok eredményét, közölték, hogy végleg kiteszik a vezető döntéshozó szervből. A vádak egyébként gyakran ismétlik magukat Kínában, de ezeknek elsősorban politikai vonzata van. Az elmúlt néhány évben a politikát is érintették a hasonló purgálások, akkor rendszeresen vették elő a „korrupció” vagy a „hűtlen kezelés” vádját. Visszatérő elem viszont, hogy ez lényegében a „politikai hűtlenség” szinonimájává vált, tehát akkor is ezzel vádolnak meg valakit, ha lényegében csak terhes lett a kormánynak a személye.

Vétségből rendszerprobléma

A Jamestown University a China Brief kiadványban nemrégiben összegyűjtötte, hogy pontosan milyen hatalmi átalakulások voltak a különböző kínai döntéshozó testületekben az elmúlt időszakban. Ezek összességében arra utalnak, hogy az elnök hajlandó erőteljes lépéseket tenni szinte minden szempontból, hogy az akaratát érvényre juttassa. A két tábornok viszont korábban kifejezetten a rendszer kegyeltjének számított, ezért az ő elvesztésük határozottan azt jelzi, hogy nincs minden rendben. A felépítés zárt és titokzatos természetéből kiindulva nem feltételezhető, hogy egyértelmű válaszok születnek majd az eltávolítások valódi okára, de a helyzet kihívás elé állítja a teljes rendszert.

Mindez jelzi, hogy Hszi Csin-pingnek komoly nehézségekkel kell megküzdenie, a személycserék és a korrupció problémái gyakorlatilag végig kísérik a több mint egy évtizedes vezetését. A 2012 végén Kína legfontosabb vezetőjévé váló (2013 elején lett hivatalosan elnök) politikus már a beiktatását követően levezényelt egy komoly tisztogatási hullámot a fegyveres erőknél, de hiába töltötték be a legfontosabb pozíciókat az új vezetés által kinevezett emberek, a helyzet aligha javult. A The New York Times szerint a visszatérő, megoldhatatlannak tűnő probléma már a vezetés türelmét is egyre jobban kikezdi.

Amikor Hszi Csin-ping látja, hogy saját emberei hibákat követnek el, valószínűleg különösen dühös lesz. A hadsereg feletti ellenőrzés egzisztenciális. Eredendően robbanásveszélyes. Ezért kell elfojtani minden olyan érzést, ami kilóg a sorból

– jelentette ki Joseph Torigian, az Amerikai Egyetem docense, aki a kínai vezetők és a hadsereg kapcsolatait tanulmányozza.

A kínai Központi Katonai Bizottság új irányelvek megfogalmazásával próbál tenni a trendek megfékezése érdekében. Kifejtették, hogy ennek kifejezett célja a politikai lojalitás növelése, valamint kifejtették, hogy mit várnak el a katonai vezetőktől: „tisztességesen és feddhetetlenül járjanak el a személyzeti ügyekben, és jó példával járjanak elöl”. A teljes szöveg ismeretlen maradt, ahogy azt sem hozták nyilvánosságra, hogy ezek a szabályok pontosan mikortól kezdve léptek életbe. Mindezek egyértelműen azt mutatják, hogy a központilag meghatározott ideológia megerősítése az elsődleges cél. A folyamatos személycserék viszont nem tesznek jót a fegyveres testületek irányításának sem, mivel

a tökéletesen lojális személyek keresése közben éppen az alacsonyabb beosztású sokadvonalbeli, de rendkívül fontos parancsnokok körében rendülhet meg a bizalom Hszivel és/vagy a rendszerrel szemben.

Xi Jinping was elected Chinese president and chairman of Central Military Commission of the PRC. Xi then took a public oath of allegiance to the Constitution. (Courtesy of CGTN) pic.twitter.com/Uc0NI2HuTY https://t.co/Uc0NI2HuTY

— China Xinhua News (@XHNews) March 17, 2018

Hszi elnökségének egyik legfontosabb eleme, hogy a rendszer centralizációját erősíti, melynek központi része, hogy a legfontosabb vezető testületeket megerősíti. Ebben a kialakult rendszer nem mindig volt partner, és burkolt ellenállást tanúsítottak. Ennek egyik látványos példája, hogy a döntéshozók nem, vagy nem megfelelően hajtják végre az utasításokat, ezzel lényegében szabotálják a vezetés akaratát. Nem feltétlenül mellékes, hogy a korrupció sem tűnt el Kínából, ez pedig az államigazgatás presztízsét ronthatja. Az egész hatalomgyakorlás stabilitását a központosított rendszerben maguk a fegyveres testületek adják, mivel azok a kritikus instabil pillanatokban a politikai vezetés mellé állva garantálják a hatalmat (mint Mao Ce-tung halála után a hatalomátvétel, vagy az 1989-es tüntetések). A PLA viszont szokatlanul nagy autonómiát birtokol a rendszeren belül, ez pedig rivalizálásra adhat okot, vagy a korábban említett csendes ellenállás formáit válthatja ki, akár a legmagasabb szinten is. Korábbi beszédeiben Hszi nem is kertelt, hogy miért van szükség a tisztogatásra, ugyanis

szerinte a hadseregen belüli „rothadás” elterjedése azzal fenyeget, hogy végső soron a párt ellen fordulnak.

Az elnök csomagolhat?

Azt a Jamestown Foundation is megfogalmazta, hogy Hszi tekintélye a látványos személycserék ellenére sem tört meg. Az elnök a saját befolyását egyértelműen minden ágazatra kiterjesztette, politikailag minden szempontból biztosítottnak tűnik a pozíciója, fel sem merül, hogy esetleg idő előtt távozzon. Vannak viszont olyan körülmények, amelyek a jövőt már kevésbé teszik biztossá számára. A fontosabb kérdést viszont egyre inkább az jelenti, hogy ő pontosan meddig marad hatalomban és mi lesz majd a hagyatéka. A 2013-ban hivatalba lépő vezető két ötéves ciklusa ugyanis 2023-ban lejárt volna, ám ekkor formabontó módon újabb néhány évre a személyét jelölték Kína élére. 2028-ban tehát újra kérdéssé válik, hogy a felemelkedő nagyhatalomnak ki egyengesse tovább a sorsát, lesz-e még egy különleges beiktatás. Mindez azért is fontos, mert a felszín alatt

a párt vezetője a belső harcokat eddig stabil mederben tudja tartani, viszont ez sem tarthat örökké, így a hatalmi körök közötti csatározás másfajta erőviszonyokat eredményezhetnek.

Hszi Csin-ping korábban úgy fogalmazott beszédében, hogy 2027-re szeretné elérni, hogy a PLA modernizált legyen és megfeleljen a 21. századi, jól felszerelt, ütőképes hadsereg eszményének. Mindez viszont nem lesz egyszerű, ha továbbra is az marad a legfontosabb probléma, hogy a hadsereg vezetőit kiszámíthatatlannak titulálja az elnök. Samuel Paparo, az Egyesült Államok Indo-csendes-óceáni Parancsnokságának (INDOPACOM) vezetője szintén ezt a dátumot nevezte meg a Tajvan elleni invázió lehetséges kezdetének. Az idő azonban sürget ehhez, és a látványos megjelenések mellé szükséges lesz a lojális vezérkarhoz is, ebben egyelőre nem igazán tud előrelépést elérni a kínai vezető. Bár egyelőre nem úgy látszik, hogy ez bármennyire is kikezdené az uralmát, az erről szóló találgatások már önmagában nem tesznek jót a megingathatatlan vezető képének.

Természetesen nem véletlen, hogy a 2027-es dátum merül fel a hadsereg modernizálásával kapcsolatban, hiszen a PLA megalakulásának 100. évfordulója mellett ez még pont Hszi ciklusába esik, ezért Tajvan elfoglalásával az egyik legnagyobb vezetőként vonulhatna be a történelemkönyvekbe. Ez azonban csak az egyik szempont, hiszen az ország erősen központosított hatalmi berendezkedés visszaépítésével már önmagában letette a névjegyét, de könnyen meglehet, hogy ő ennél is többet tűzött ki célul. A legfőbb katonai vezetők eltávolítása egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a politikai és a katonai csúcs között nincs meg a szükséges összhang, és ez egérutat jelenthet Tajvannak, mivel kellő összehangoltság nélkül aligha kivitelezhető súlyos instabilitás nélkül egy akkor hadművelet, mint az áhított sziget elleni támadás.

Ha nem tudja ellenőrizni, hogy ezek az emberek őszinték, professzionálisak és hozzáértőek-e, akkor szerintem csökken a háborús étvágya, mert: Hogyan lehetne biztos a kimenetelben?

– mondta erről a kínai hadsereget tanulmányozó Joel Wuthnow, a washingtoni Nemzetvédelmi Egyetem vezető kutatója.

BREAKING Chinese President Xi Jinping declares in 2025 address that China’s reunification with Taiwan is unstoppable “no one can stop us” pic.twitter.com/2H1Zmlc5Wz https://t.co/2H1Zmlc5Wz

— Open Source Intel (@Osint613) December 31, 2024

A hadsereg körüli viták azért érdekesek, mert nem direkten arról árulkodnak, hogy a fegyveres testületek akkora bajban lennének, hogy ez esetleg veszélyt Peking nagy álmaira, hanem sokkal inkább arról, hogy nincs meg a szükséges bizalom a különböző vezetők között. Ez viszont sokkal inkább arra utal, hogy létezik csendes belső ellenállás Hszi központosítási elképzeléseivel szemben, erre pedig a megtorlás a válasz. Mindenesetre már lassan készülnek a forgatókönyvek az elnök jövőjével kapcsolatban, amiben már lassan felmerülhet a távozása is. Bár ezt még a legtöbben kizártnak tartják,

könnyen meglehet, hogy mindez pusztán a határozott alternatíva teljes hiányát jelenti.

Címlapkép forrása: VCG/VCG via Getty Images