Ezt a napot várta az egész világ: Trump és Putyin találkozóján ma eldőlhet Ukrajna sorsa

Alaszka lesz a világ közepe

Augusztus 15-én kerül sor Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozójára az alaszkai Anchorage városa melletti katonai bázison, Elmendorf-Richardsonban. A helyszín már önmagában okozott némi meglepetést, mivel korábban a felek igyekeztek olyan országokban találkozni, amelyek semlegesek próbáltak maradni a háborúban. Lehetett számítani ezek alapján Törökországra és Szaúd-Arábiára is, de más opciók is felmerültek, de mindegyikkel kapcsolatban volt valami kifogás. A győztes így az Egyesült Államok legészakibb állama, Alaszka lett. A választás egyben szimbolikus jelentőségű is, mivel Washington 1867-ben 7,2 millió dollárnyi aranyért vásárolta meg a területet a cári Oroszországtól (ők egyébként a 18. században kezdték el ellenőrzésük alá vonni a területet a Bering-szoroson keresztül).

Az állam 2025-ben is a többször előkerült a két ország vitájában, így július végén a Kreml néhány képviselője kifejtette, hogy Moszkva „piaci áron” visszavásárolná az államot, hogy az Egyesült Államok „ebből tudja törleszteni az államadósságát”. Ez persze nevetséges felvetés, de arra pont jó volt, hogy idegesítsék vele az amerikaiakat. Alig két hét alatt viszont nagyot fordult a világ, most szó sincs hasonló beszólogatásról.

Nem volt egyszerű eljutni addig, hogy a két nagyhatalom vezető összeüljenek, noha erről már korábban többször is volt szó.

Donald Trump még a 2024-es választási kampánya során többször is kijelentette, hogyha ő lett volna az amerikai elnök 2022-ben, akkor az orosz-ukrán háború nem robbant volna ki. Később azt is mondta, hogy a megválasztása esetén „24 óra alatt” megoldja a helyzetet és békét teremt a felek között. A republikánus jelöltet az amerikaiak elsöprő többséggel választották meg négy év kihagyással a második ciklusára, és beiktatása után a Fehér Ház vezetője tényleg nagy elánnal ugrott neki a „békecsinálásának” (egyébként nemcsak ebben a konfliktusban, hanem világszerte egy sor másik helyen).

Eleinte lassú mederben haladtak a dolgok, de azon kívül, hogy a delegációk üzengettek egymásnak, nem igazán látszott az áttörés. Trump és Putyin július elején telefonbeszélgetést folytatott egymással, ekkor viszont mintha eltört volna valami: Washington hirtelen megváltoztatta a kommunikációját és elkezdte fenyegetni Moszkvát, a feszültség nőttön-nőtt. A fordulatot végül Steve Witkoff amerikai különmegbízott augusztus 6-i háromórás moszkvai tárgyalása hozta el Putyinnal, ettől kezdve felgyorsultak az események, a felek kisvártatva egy személyes találkozót is bejelentettek.

Nehéz menet lesz

Az előzmények után viszont sokkal fontosabb, hogy pontosan mi várható majd a mai találkozón. A várakozások hatalmasok, miközben

egyre több jel utal arra, hogy akik ettől várják majd az ukrajnai konfliktus lezárását, azoknak csalódniuk kell majd.

Erre enged következtetni, hogy a Fehér Ház vezetője már előre igyekezett azt a narratívát erősíteni, hogy már a találkozó is nagy eredmény (ezzel lényegében a saját kritikusait is kiosztva), valamint, hogy ez inkább amolyan „felmérés”, mint egy valódi tárgyalás a felek között. Ezt némileg erősíti és egyben cáfolja is, hogy az Egyesült Államok belengette, hogy szeretnének egy második kört is, méghozzá Volodimir Zelenszkij ukrán elnök részvételével. Mindez azért is érdekes, mert Moszkva korábban már viszonozta a meghívást Trumpnak, és Oroszországba invitálta őt egy találkozóra. Az egyelőre kifejezetten irreálisnak tűnik, hogy a kijevi vezető a nagy ellenséghez menjen lezárni a vitát, ez némileg megalázó is lenne számára.

Zelenszkij jelenléte egyébként az orosz kommunikáció szempontjából is érdekes fordulatot jelenthet, korábban ugyanis a Kreml folyamatosan azt hangoztatta, hogy az ukrán politikus nem legitim vezető, mivel 2024-ben lejárt a mandátuma. Ez tényszerűen egyébként igaz is lehetne, hiszen addig tartott volna a megbízatása, ha a 2022-es orosz invázió miatt nem kell hadiállapotot hirdetni Ukrajnában, ami pedig lehetetlenné teszi a voksolás megtartását. Jelen esetben éppen Moszkva politikája tette lehetővé, hogy ne lehessen kiírni a választásokat, így egészen a hadiállapot kivezetéséig az ukrán alkotmány szerint Zelenszkij nagyon is legitim államfő. Viszont önmagában azt már el lehet adni Oroszországban, hogy

az ukrán elnök csak azt követően foglalhatott helyet, hogy az igazi nagyágyúval, a fontos emberrel, Donald Trumppal négyszemközt tudott Putyin tárgyalni.

A következő gondot az jelentheti, hogy a feleknek egyáltalán nem lesz egyszerű megegyezni a felmerülő kérdésekről, mivel sok esetben kifejezetten eltérő álláspontot képviselnek. A legfontosabb témát szinte biztosan a területiség fogja jelenteni, ez tűnik messze a legkényesebbnek is. Az amerikai elnök úgy fogalmazott, hogy sor kerülhet „némi területcserére” az alaszkai csúcson, mindez érdekes helyzetet teremtene. Ez a kifejezés önmagában finoman fogalmazva is félrevezető, mivel Oroszország egyetlen, nemzetközileg is elismert területéről sem mondana le, az összes szóban forgó rész Ukrajna jog szerinti határán belül fekszik. Trump ezzel vélhetően arra akart célozni, hogy Moszkvának olyan részeket „kellene” visszaadnia Kijevnek, amelyeket korábban elfoglalt. Felmerült, hogy az Egyesült Államok de facto (gyakorlatilag, de nem jogilag) is elismerheti az oroszok által megszállt ukrán területeket, a legnagyobb kérdést ebben az jelentené, hogy ki, hogyan gondolkodik egy esetleges jövőbeni határvonalról, ebben több szcenárió is felmerült:

• Az egyik visszatérő felvetés, hogy a viszonylag csekély Szumi és Harkiv megyei orosz betörésekből kivonulnak a katonák, ezek visszakerülnek Kijev felügyelete alá. „Cserébe” Donyeck és Luhaszk teljes egészében Oroszországhoz kerülne. A legnagyobb gond ezzel, hogy nagyon nincs „pariban” a két rész mérete és jelentősége, Moszkva a Donbaszban százezres városokat kapna meg, cserébe falvakat adna vissza.
• Az oroszbarát oldalak inkább azt szeretnék látni, hogy a 2022-es „népszavazás” során „elcsatolt” négy ukrán megye egészét megkapják az oroszok, plusz a Krímet. Ez a forgatókönyv azért is tűnik elképzelhetetlennek, mivel Zaporizzsja és Herszon megyékben ez többszázezres megyeszékhelyek átadását is jelentené, mindez megsemmisítő hatással járna az ukrán vezetés számára.
• Az ukrán vezetés azt hangsúlyozza, hogy ők nem hajlandóak egyetlen területet sem átadni, de azért a realitás nem az, hogy elérjék az oroszok kivonulását az elfoglalt területekről. Éppen ezért elvileg bedobták fű alatt, hogy végül is a jelenlegi határvonalak befagyasztása számukra voltaképpen megfelelne. Ennek viszont azok a fő buktatói, hogy az oroszok több várost gyakorlatilag teljesen körbekerítettek, ez pedig fenntarthatatlan helyzetet jelentene.

Putin is likely attempting to frame Russia's seizure of Luhansk, Donetsk, Zaporizhia, and Kherson oblasts as inevitable in order to push Ukraine and the West to capitulate to Kremlin demands. Russia's occupation of the four oblasts is neither inevitable nor imminent, as Russian… https://t.co/trVe6j0r2j pic.twitter.com/sjIX6NGdsO https://t.co/trVe6j0r2j

— Institute for the Study of War (@TheStudyofWar) August 8, 2025

Bár felmerültek egyéb határvonal opciók, elsősorban az elsőhöz kapcsolódóan vannak viták az jövőbeni de facto határvonal futása mentén.

A lényeg gyakorlatilag minden verzióban az, hogy Ukrajnának le kellene mondania a Donbaszról.

Mindez hatalmas győzelmet jelentene Putyinnak, amelyeket otthon is tudna úgy reklámozni, hogy bizony megérte minden áldozat, hiszen legyőzte a „nácikat”. Ennél is fontosabb lenne, hogy lényegében megszerezné a Krímet, amellyel komoly fekete-tengeri hatalommá válhatna egy nyugodtabb környezetben.

Azt egyelőre nem tudni, hogy Ukrajna nemzetközi szervezetekhez való csatlakozása pontosan milyen elbírálás alá esne. Korábban az oroszok hallani sem akartak arról, hogy Kijev akár az Európai Unióhoz csatlakozhasson, a legújabb értesülések szerint ebben mára engedékenyebbek. Nagyobb vitát jelent majd az, hogy a NATO például milyen szerepet kap majd Ukrajnában. Korábban Moszkva nagyon ellenkezett a biztonsági szervezet keleti terjeszkedése ellen, viszont látni arra esélyt, hogy a Tettre készek koalíciója (ez az Ukrajna támogatása mellett elkötelezett nyugati országok csoportját jelöli) az Egyesült Államokkal karöltve továbbra is fegyverrel támogatja majd Kijevet, ebbe talán hajlandó belemenni a Kreml is.

A következő vitás pont a tűzszünet vagy békemegállapodás témaköre lehet.

Az oroszok ebben kifejezetten ragaszkodtak ahhoz, hogy ki kell alakítani a tűzszünet körülményeit, de ez lényegében egy diplomáciai játék volt részükről.

A nemzetközi gyakorlat ugyanis az, hogy a felek tűzszünetet kötnek, hogy a békemegállapodás részleteiről tudjanak tárgyalni. Éppen ezért most inkább az tűnik esélyesnek, hogy egy ideiglenes deal születik, már amennyiben lesz ilyen.   

A motiváció

Felmerül a kérdés, hogy pontosan mi motiválja az amerikai elnököt a béke kikényszerítésében, erre több magyarázat létezik, amelyek közül egyszerre több is igaz lehet:

• Személyes motiváció: Donald Trump érezhetően amolyan nagy béketeremtőként szeretne bevonulni a történelemkönyvekbe, ez lehetne a koronaékszer.
• Kína: az Egyesült Államoknak „lenne fontosabb dolga”, mint Európával törődni, mivel a keleti nagyhatalom egyszerűen a fejére nőtt, és inkább az indo-csendes-óceáni versenyfutással foglalkozna.
• Humanitárius okok: Trump többször hangsúlyozta a felesleges áldozatokat és a háború barbárságát.
• Geopolitikai stratégia: Washington nem nézi jó szemmel, hogy egyre erősebbé válik a Peking-Moszkva tengely, ezért egy „fordított Kissinger” húzással (a 2023-ban elhunyt egykori amerikai külügyminiszter a hidegháborúban erősen szorgalmazta Kína és az Egyesült Államok közeledését) az oroszokat inkább az Egyesült Államok felé húzza.
• Gazdasági okok: régi probléma, hogy a nyugati világ erősen függ a kínai ritkaföldfémektől, mivel Peking gyakorlatilag monopolhelyzetbe került a rendkívül értékes anyagok bányászata és feldolgozása terén. Ha Amerika hozzájutna az orosz készletekhez, akkor jelentősen jobb helyzet állna elő.

Azért fontos kihangsúlyozni Trump kifejezett ambícióit, mivel ezek mindegyike előjöhet a megbeszélés során, valamint

Putyin is tudatosan építheti a saját stratégiáját ezekre az igényekre.

Charted: Where the U.S. Gets Its Rare Earths From https://t.co/Tjjb4pKJGQ pic.twitter.com/n3DbOEgUUT https://t.co/Tjjb4pKJGQ

— Elements (@VCElements) July 11, 2025

Itt érdemes kiemelni, hogy Putyinnak mi lehet most a legnagyobb érdeke a tárgyalások során, ugyanis vannak a két vezető szempontjai között bőven vannak átfedések:

• Több nyugati vezető – és kifejezetten Volodimir Zelenszkij – hangsúlyozza, hogy a Kreml valójában csak egy jól felépített csapdát állít, mivel nem az oroszok csak az időt akarják húzni. Moszkva korábbi viselkedéséből ez most is lehetséges forgatókönyv.
• A harctéri események is azt támasztják alá, hogy Moszkvának nincs oka leállítani a hadműveleteket, mivel egyszerűen jól alakulnak számukra a dolgok, több helyen is áttörtek, valamint jelentős városokat fenyegetnek katonailag.
• Az orosz gazdaság állapota már kevésbé indokolja, hogy túl sokáig húzzák a harcokat, mivel a szankciók lassan megteszik a hatásukat. Mindezzel valószínűleg az orosz elnök is tisztában van, ezért megpróbálhatja elérni azok egy részének enyhítését vagy eltörlését, ellenkező esetben záros határidőn belül – egyes jelentések szerint 2026-ban – magától be kell szüntetnie a harcokat.
• Putyin az egyik legfontosabb célját máris elérte: visszakerült a világ diplomáciai térképére azzal, hogy Trumppal személyesen ült le. Ez reményt adhat számára, hogy még van esélye az orosz nagyhatalmi státuszt valamiképpen fenntartani.
• Az ukrán nyersanyag-kitermelési megállapodás mintájára bedobhatja, hogy az Egyesült Államok hozzáférést kapna az orosz nyersanyagok kitermeléséhez, ezzel egyszerre tudna külföldi tőkét bevonni, és felpörgetni a saját gazdaságot, és még az amerikai elnök érdekeivel is találkozna.
• Bár Moszkva nem igazán akarja elengedni a „nagy barát”, Kína kezét, de azért az világos, hogy Oroszország stratégiai céljainak jobban megfelel, ha a korábbi elszigeteltsége csökken és ezzel kevésbé függ Pekingtől.

Mi lehet ezután?

A kérdés komplexitása miatt az szinte biztosnak tűnik, hogy a nagy áttöréseket nem a mai alaszkai találkozó fogja meghozni. Alapból már az a kiindulási pont beszédes, hogy a felek már letárgyaltak egy második találkozót – már amennyiben minden jól alakul.

Zelenszkij viszont kihagyhatatlan a képletből, ezért ameddig Ukrajna nem vesz részt ebben, addig nincs esély, hogy ténylegesen megállapodásra kerüljön sor.

Látványosan kimaradt ebből az egészből az Európai Unió, bár arról csak kevés információ szivárgott ki, hogy az augusztus 13-i online megbeszélésen mennyire tudtak hatást gyakorolni Trumpra. Az ukrán elnökre bizonyosan jóval erőteljesebb benyomást tettek, ezért az sem kizárható, hogy valamikor a jövőben az EU vagy inkább a Tettre készek koalíciója is be legyen vonva a folyamatokba vagy feladatot kapjon, ha addig meg nem bicsaklik az egész történet. Egyelőre viszont inkább az ukránok kisebb jelentőséggel bíró háttértámogatóinak tűnnek az egészben.

The sixth meeting of the Coalition of the Willing. Together with our partners, we supported the efforts of U.S. President Donald Trump to end the war, stop the killings, and achieve a just and lasting peace. I am grateful to the partners for our shared position: the path to peace… pic.twitter.com/ZEGFHBWc04 https://t.co/ZEGFHBWc04

— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) August 13, 2025

A lehetséges végkimenetelről egyébként sok pletyka kering, leginkább a következőek emelhetőek ki ezekből:

• A lengyel Onet tudomása szerint a jelenlegi területeket ismernék el egy 49 vagy 99 évre szóló tűzszünet keretében, valamint lépcsőzetesen megindulna az Oroszországra kivetett szankciók feloldása.
• A Bloomberg értesülései alapján szintén a terület lesz a középpontban, de ők a Donbasz teljes átadásáról írtak.
• A már említett ukrajnai területi engedmény akkor jöhetne létre Kijev álláspontja szerint, amely biztonsági garanciákat nyújtana az ukránok számára a későbbi NATO-csatlakozáshoz.
• A The Telegraph értesülései szerint létrejön a „területcsere”, és tűzszünetet kötnek a felek. A gazdasági vonatkozásban kölcsönös megoldás lehet: az Egyesült Államok a Donbaszhoz férhet hozzá, míg az oroszok Alaszkában kapnak kitermelési jogokat.
• A CNN jelentése szerint a megállapodás részét képezheti egy nukleáris egyezmény a felek között.

Donald Trump az elmúlt napok kommunikációja alapján kettős stratégiát folytatott, egyszerre fenyegette az oroszokat, mégis engedményeket is adott számukra. Látványos volt például, hogy a hétfő esti rendkívüli sajtótájékoztatón kifejezetten kritikus hangnemet ütött meg Zelenszkijjel és az ukránokkal kapcsolatban, később viszont lényegében megfenyegette az oroszokat, hogy „nagyon súlyos következményei” lesznek, amennyiben folytatják a harcot.

Az tehát könnyen meglehet, hogy a vezetőknek vagy-vagy helyzetben kell majd a különböző forgatókönyvek és lehetőségek közül a számukra legmegfelelőbbet kiválasztani, amiben igyekeznek a lehető legjobb helyzetbe kerülni. A reménykedők számára egy fontos támpontot adhat, hogy némileg blama lenne mindkét vezető számára, ha a nehezen összehozott találkozót követően üres kézzel távoznának Alaszkából, ugyanis az ilyen személyes találkozók korábban már csak a titokban zajló egyezkedések csúcspontját szokták jelenteni. Persze,

Trump és Putyin is nagyon ért ahhoz, hogy páros lábbal rúgja fel a hagyományos diplomáciai alapelveket, így majd hamarosan kiderül, hogy nász- vagy harci táncát vívja-e most a két nagyhatalom.

A címlapképen Vlagyimir Putyin és Donald Trump 2019 találkozója látható az oszakai G20 csúcstalálkozón. Címlapkép forrása: Mikhail Svetlov/Getty Images