Hatszáz millió dollárért vásárolt be Amerika az új fegyverekből, most viszont úgy néz ki, mehet az egész a kukába

Valótlant állítanánk, ha azt mondanánk, hogy az Egyesült Államokat elkerülték a katonai beszerzések körüli, minőséget érintő botrányok. A kétes hírű M14-es gépkarabély, vagy a legendás M16-os története sem indult könnyen, az F104 vadászgépeket „özvegycsináló” becenévvel emlegették a balesetek magas száma miatt, a V-22 Osprey repülőgépek pedig gyakrabban vannak a földre kényszerítve a folyamatos meghibásodások miatt, mint amennyit aktív szolgálatban töltenek. Ehhez a nem éppen szép listához most csatlakozott egy új fegyver, a szemmel jól látható összegekért beszerzett M17/18 pisztoly.

Hogy került Amerikába egy svájci pisztoly?

Az amerikai fegyveres erők maroklőfegyvereinek beszerzése sosem volt éppen zökkenőmentes procedúra: a XX. század fordulóján az ősöreg revolvereket több évnyi hercehurca után cserélték le az azóta legendássá vált Colt M1911-es öntöltő pisztolyokra, amikor pedig ezeknek is eljött az ideje, úgy kellett kifeszegetni őket a katonák kezéből, hogy a kisebb kaliberű, de nagyobb tárkapacitással rendelkező, a kor sztenderdjei  szerint szupermodern Beretta M9-esek átvehessék a helyüket (a különleges alakulatok az olasz pisztoly rendszeresítését sok esetben kerek perec megtagadták).

A Beretta egyáltalán nem volt rossz pisztoly, az ezredforduló után viszont a katonáknak a sivatagos Afganisztán, Irak és Szíria területén kellett volna használniuk őket.

A gond abból adódott, hogy az M9 nem viselte túl jól ezt a közeget, korabeli kutatások szerint a katonák nagyjából fele tapasztalt valamilyen meghibásodást a saját Berettájában.

A harcoló alakulatok között elterjedt trükké vált egyébként az is, hogy valamilyen módon tönkretették, vagy elvesztették saját maroklőfegyverüket, annak helyére pedig más, a fegyveres alakulatoknál nem rendszeresített, de nagy számban fellelhető pisztolyt, például Glockokat szereztek be maguknak.

Hiába próbálkozott a Beretta a saját fegyverének feljavításával (ami egyébként a homokos tereptől távol tartva tényleg remek pisztoly lett, ahogy az olasz gyár legtöbb kézifegyvere), a 2010-es évekre az amerikai haderő összes fegyverneme úgy döntött, hogy leváltják az egy kilós monstrumokat egy modernebb eszközre.

Az új oldalfegyverek beszerzése az amerikai viszonyokhoz képest villám sebességgel futott le: a tendert 2015-ben írták ki, 2017 végén pedig már le is szállították az első példányokat a győztes, a legendás minőségéről híres svájci SIG Sauer gyár P320-as modelljének katonai szolgálatra „alkalmassá tett” verziójából. A fegyvert 2 altípusban rendszeresítették a fegyveres erők: a nagyobb M17-est a katonai rendészet, a kompatabb M18-ast pedig az összes többi alakulat.

Az M18-as az úgynevezett „Moduláris Kézifegyver-rendszer” (Modular Handgun System – MHS) keretében került bevezetésre, melynek lényege röviden az, hogy a pisztolyt lényegében minden elemében a használója igényeire lehessen szabni, a markolat méretétől és az irányzékoktól kezdve az az elsütőbillentyű beállításain át az egyéb extra kiegészítőkig, mint például a lézeres irányzékok, vagy hangtompítók.

A fenti „variálhatóság” egy civil használatra tervezett pisztoly esetében már az ezredfordulón is sztenderdnek számítottak, a fegyveres erők azonban igyekeznek ezeket a tényezőket minimalizálni a hatékonyság érdekében, így meglehetősen szokatlan az, hogy a világ legnagyobb hadereje végül éppen egy ilyen moduláris eszköz mellett döntött.

Érdekes anekdota az, hogy az MHS projektben a világ összes ismertebb nyugati pisztolygyártója részt vett, a P320-as teljesítményét látva azonban a legtöbben maguktól visszaléptek.

Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, ez nem volt túl jó ötlet.

A gyártó adatai szerint az M18-as élettartama 35 ezer lövés, ami egy rendkívül magas szám, mindemellett a rendszeresítést megelőző tesztek alapján elmondható, hogy egy kifejezetten pontos, az M9-nél jóval könnyebb fegyverről beszélhetünk.

Érdekesség az, hogy az M17-es és M18-as továbbra is 9x19 mm-es parabellum lőszert tüzel, ugyanakkor a SIG az amerikai Winchesterrel közösen megnövelte a lőportöltet méretét, így a fegyver nagyobb átütőerővel rendelkezik, mint a „sztenderd” NATO 9 mm-es lőszer (hátrány ugyanakkor, hogy a SIG-ek által használt lőszert nem lehet biztonságosan használni más, kisebb nyomásra tervezett 9 miliseknél).

A legtöbb modern kézifegyverhez hasonlóan a SIG-ek markolata is polimerből készül, a szán, illetve az elsütés során nagy nyomásnak kitett alkatrészek azonban természetesen fémből. A tárkapacitás a „normál” tárak esetében 17 lőszer, de a fegyverhez gyártanak 21 lőszeres tárakat is.

Beüt a katasztrófa

Papírforma szerinta P320-as tehát kiváló fegyvernek ígérkezett, akadt azonban egy olyan probléma, ami száz évvel ezelőtt is megpecsételte volna egy fegyver sorsát:

a svájci gyár pisztolya lépten nyomon elsült akkor, amikor nagyon nem kellett volna neki.

Az első probléma még a fegyver életének korai szakaszából, 2017-ből származik: ha a fegyvert a használója elejti, akkor egy meglehetősen specifikus szögben földet érve a tesztek alapján száz alkalomból negyvenszer a csőre töltött P320-as elsült. Az igazán nagy probléma az volt, hogy az említett szögnél éppen felfelé nézett a pisztoly torkolata. A SIG még 2017-ben orvosolta a problémát könnyebb elsütőbillentyűk és megerősített belső alkatrészek alkalmazásával, de számos amerikai rendőrkapitányság így is kikukázta a fegyvereket. Ők döntöttek jól.

Egy 2023-ban napvilágot látott kutatás rámutatott arra, hogy legalább száz esetben a P320-as elsült anélkül, hogy a használója hozzányúlt volna az elsütőbillentyűhöz (a leggyakoribb esetek a pisztolytokba való behelyezéskor születtek). A száz balesetből nyolcvan sérüléshez vezetett, ebből harminchárom alkalommal rendőr sebesült meg. A fegyverek 35%-a 2017 után került piacra, a maradék pedig a SIG által lett feljavítva az elejtéses balesetek után.

Amíg „csak” a civil és rendvédelmi piacra tervezett pisztolyokkal volt probléma, a SIG a lehető legrosszabb stratégiát választotta: a svájci gyár valószínűleg az addig valóban hibátlan renoméját védve kerek perec kijelentette, hogy a pisztolyoknak semmi baja, a balesetek nagy része „fake news”, a maradék pedig azért történt meg, mert a fegyvert kezelő emberek ügyetlenek voltak. A fegyver megbízhatatlanságát bizonyító videók tartalmát a gyár szintén kétségbe vonta. Egészen idén júliusig kellett várni arra, hogy ne tudjanak hova hátrálni, de ehhez is egy tragédia kellett.

2025-re sorra vezették ki az amerikai rendőrkapitányságok a P320-asokat, a fegyveres erők viszont nem tapasztaltak problémákat a saját M17-es és M18-as pisztolyaikkal, vélhetően azért, mert a civil és rendvédelmi variánsokkal szemben azok kaptak külső biztosítókapcsolót.

Érdemes ezen a ponton tenni egy rövid technikai kitérőt, hogy megérthessük, miért is lehet piacra dobni egy külső biztosító nélküli lőfegyvert. Pisztolyok esetében alapvetően két működési elvvel találkozhatunk: a fegyver lehet kakasos, vagy kakas nélküli. A kakasos fegyvernél az elsütőbillentyű meghúzásával a kakas előreugrik (vagy először felhúzódik és utána ugrik előre, de ez jelen esetben nem lényeges különbség), rávág az ütőszegre, ami előrecsúszik, begyújtva a lőszert. A kakas nélküli fegyvereknél az elsütőbillentyű csak az ütőszegre gyakorol hatást: a legtöbb esetben hátrahúzza a félig feszített állapotban lévő alkatrészt, majd az elhúzás végén „átbukva” engedi útjára. Mivel az ilyen kakas nélküli fegyverek elsütéséhez meglehetősen nagy erőkifejtésre van szükség a lövész részéről, ezért előfordul, hogy nem kapnak külön külső biztosítókat. Ha elejtik, vagy falhoz csapják az ilyen fegyvert, a félig feszített elsütőszeg egyszerűen nem fejt ki elég erőt a lőszer begyújtásához.

Ha valakit különösen érdekel a P320-as problematikus működése, az alábbi videóban angol nyelven részletesen ki van fejtve:

A gondot az okozza, hogy a könnyű elsütés érdekében a csőretöltést követően a P320 elsütőszege nem félig, hanem teljesen megfeszül,

ez az alkatrészek nem megfelelő kialakításával összekombinálva végzetes eredményt szült 2025 júliusában.

Néhány héttel ezelőtt ugyanis lőgyakorlat után az amerikai légierő egyik biztonsági őre övtokjába helyezte saját M18-as pisztolyát. A fegyver azonnal elsült és hasba lőtte a katonát, aki életét vesztette. Az esetet számtalan szakértő megvizsgálta, egységesen arra jutottak, hogy a katona nem követett el semmilyen hibát, ha a világ bármely másik, katonai szolgálatban álló pisztolyát rakja el a tokjába, akkor ma is életben lenne.

A légierő azonnal vizsgálatot indított az ügy miatt. Ez mondjuk a P320-as megítélésén sokat nem segített: a legtöbb amerikai lövészegyesület és lőtér megtiltotta a használatát, a bevándorlási hivatal (ICE) azonnali hatállyal lecserélte a fegyvereket, a légierő és számtalan rendőrség pedig felfüggesztette a használatukat. A hadsereg, a tengerészgyalogság és a haditengerészet (akik a légierőtől függetlenül, közösen szerezték be a saját pisztolyaikat) egyelőre nem lépett látványosat az ügyben (mégiscsak 580 millió dollárt költöttek el a fegyverekre), de nagyon valószínű, hogy a P320-asok átvizsgálásáig előszedik a raktárból a sokat szidott Berettákat. Azt sem lehet kizárni, hogy az eddig a kézifegyverek piacán csúcsragadozónak számító SIG Sauer végül utólag elbukja a tendert, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az a moduláris kialakítás, ami 2017-ben kiemelte a tömegből a P320-ast napjainkra már elég elterjedt.

Címlapkép forrása: Daniel Karmann/picture alliance via Getty Images