Egy elszigetelt térség lett a világ demográfiai csodája: olyan népesedési bumm zajlik itt, amire Kína és Oroszország is irigykedve néz

Az elszigetelt régió nagy ereje

Közép-Ázsia fogalmára több különböző fogalom is létezik – földrajzi, történelmi és politikai –, a legáltalánosabban elfogadott értelmezés szerint ez öt posztszovjet országot, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt, Türkmenisztánt és Üzbegisztánt jelöl. Földrajzilag nem alkotnak egy egységet, a keleti, délkeleti területeket magashegységek övezik, nyugat felé haladva viszont inkább a sivatagos, sztyeppei területek jellemzőek. Közös bennük viszont az, hogy egyik országnak sincs tengeri kijárata. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Kaszpi-tengerhez több országnak is van hozzáférése, ám ez egy beltenger, ami nincs összeköttetésben a világtengerekkel. A térség hosszú történelemre tekint vissza, több birodalom is kiterjesztette ide a hatalmát az elmúlt évezredek során, ennek máig érezhető kulturális hatásai vannak. Az egyedülálló karakterjegyei miatt egyre nagyobb figyelmet kap Közép-Ázsia a globális struktúrában, elsősorban a kínai Övezet és Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative – BRI) következtében került előtérbe.

A térséget leggyakrabban az orosz-kínai befolyási csatározások szempontjából közelítik meg, ám van egy méltatlanul alulértékelt, mégis meghatározó karakterjegye a területnek: a demográfiája.

A 21. század egyik legfontosabb kérdését az jelenti, hogy miképpen alakulnak a népesedési mutatók, mivel ezek közvetlen hatást gyakorolhatnak a hosszútávú gazdasági kilátásoktól kezdve a bevándorlási politikán át akár az infrastrukturális fejlesztésekig mindenre. A demográfia feltérképezésében az egyik legáltalánosabb mutató a teljes termékenységi ráta (Total Fertility Rate – TFR), amely azt jellemzi, hogy egy nő átlagosan hány gyermeket szül élete során. Ennek segítségével többé-kevésbé előre lehet jelezni, hogy a jövőben miképpen fog alakulni egy ország népessége (a migrációs mutatók ehhez plusz információt adnak).

Mivel a lakosságszám a regionális és globális hatalmi ismérvek egyike (sok más mellett), ezért egyetlen ambiciózus célokkal bíró ország sem veheti félvállról a népesedési szempontokat (megjegyezve itt, hogy korábban éppen a túlnépesedés volt jellemző néhány helyen, ezért bizonyos vezetések a gyermekvállalás visszafogását támogatták). Ez az, amiben Közép-Ázsia kifejezetten jónak számít: 2023-ban mindegyik térségi országban magasnak számított a TFR. Üzbegisztán vezet 3,4-es értékkel, majd sorban Tádzsikisztán (3,1), Kazahsztán (3), Kirgizisztán és Türkmenisztán (mindkettő 2,7) követi. Ezek a számok messze a globális átlag 2,3-as értéke felett vannak (összehasonlításul, Kínában mindez 1, Oroszországban 1,41). A mutatók nem pusztán azért érdekesek, mert magasabbak, mint a környező hatalmakban, hanem egy szokatlan jelenség miatt is, ugyanis itt

sikerült a csökkenő tendenciát megállítani, sőt, vissza is fordítani.

Global Fertility Rates have dropped from 5.3 in 1963 to 2.3 in 2021.3.0 decline in ~58 years. pic.twitter.com/OwImWAkU5h https://t.co/OwImWAkU5h

— The Rabbit Hole (@TheRabbitHole84) October 30, 2024

A becslések szerint Közép-Ázsia öt országának összlakossága 2025-ben lépi át a 80 milliót, 2050-ben pedig már 100 millióan élhetnek itt. Mindez azért is fontos, mert a két legbefolyásosabb szomszédos hatalom egyaránt komoly demográfiai válsággal néz a jövőben szembe. Kínában 2023-ban rekordmélyre zuhant az egy évben született gyermekek száma, mivel ekkor 9,02 millió újszülött látta meg a napvilágot, ez a szám 2016-ban még 18 millió felett volt. Mindez az jelenti, hogy a világ egykori legnépesebb országa súlyos negatív demográfiai spirálba fordult, amely elöregedő társadalmat, csökkenő gyermekszámokat, növekvő szociális kiadásokat jelenthet az államnak. Oroszországban szintén ugyanilyen folyamatok zajlanak, ott 2015-ben volt csúcson a születések száma 1,94 millióval, azóta folyamatos az esés. Ez azért fontos, mivel mind az oroszok, mind a kínaiak idővel egyre inkább a külföldi munkaerőre támaszkodhatnak, ebben kifejezetten előnyös lehet számukra a közép-ázsiai népesedési bumm.

Bár Kínában egyelőre nem látszódik, hogy a kormány tudatosan építene a bevándorlókra, a jövőben erre a fordulatra is sor kerülhet. Sokkal fontosabb ebben a kérdésben Oroszország szerepe, mivel Moszkva már régóta nyitottan viszonyul a külföldről beáramló munkások tömegeire, már most is mintegy 10-12 millió főre becsülik az országban élő migránsok számát, ez az összlakosság mintegy 7-8 százalékát jelenti. Kiemelkedő a közép-ázsiai térségből érkezettek száma és aránya, különösen az üzbégek és a tádzsikok száma, ezek a népcsoportok milliós tömegekben vállalnak munkát Oroszországban. A tendencia a jövőben tovább emelkedhet, annak ellenére, hogy mindkét félnek vannak problémái a másikkal: rendszeres vád, hogy közép-ázsiai katonákat toboroz az orosz hadsereg, azzal az ígérettel, hogy nem fogják őket az ukrajnai frontra küldeni. Ez az ígéret nem teljesül, sokszor a megfelelő képzettség nélküli emberek hirtelen a legforróbb összecsapások kellős közepén találják magukat. A másik oldalról visszatérő gondot jelent, hogy az Oroszországba, főleg nagyvárosokba áramló olcsón dolgozó külföldi munkások gyakorlatilag

párhuzamos társadalmat hoznak létre, ez pedig termékeny táptalajt ad a radikális iszlám tanok terjedésének.

Russia–Central Asia Summit was held in Astana. President #Putin: Russia is open to strengthening versatile cooperation with our Central Asian friends, in particular, to building alternative logistics routes https://t.co/1g76Bvjm3S pic.twitter.com/vNpsW7akvc https://twitter.com/hashtag/Putin?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— MFA Russia (@mfa_russia) October 14, 2022

Emlékezetes, hogy 2024 márciusában több fegyveres hatolt be a Moszkva melletti Crocus Hall plázába, ahol az Iszlám Állam Horászán ágának hűséget fogadott terroristák válogatás nélkül kezdtek gyilkolásba. Az elkövetőket nem sokkal ezután azonosították és elfogták, majdnem mindegyikük tádzsik származású volt. Az esetet követően a Kreml szigorú fellépést hirdetett az országban tartózkodó külföldiekkel szemben. Pedig könnyen meglehet, hogy a jövőben tovább növekszik majd a migránsok száma és aránya, mivel az orosz demográfiai mutatók nem kedvezőek a szükséges munkaerő folyamatos pótlására.

Egyedi útvonal

Közép-Ázsia a Szovjetunió egyik legfejletlenebb része volt, ezért amikor a szocialista köztársaságok szövetsége az 1990-es évek lején darabjaira hullott, akkor az itteni frissen függetlenedett országok komoly gazdasági nehézségekkel nézhettek szembe. A romló helyzet a népesedésen is meglátszódott, a TFR mindenütt gyorsan esni kezdett, majd a 2010-es években stabilizálódott, sőt, még növekedett is a termékenység, ehhez egy sor dolog járult hozzá:

• A térség előnye volt, hogy nagyon magas bázisról indult, az 1980-as években nem egyszer 5 feletti értékeket rögzítettek. Mindez azt jelentette, hogy az esés után is kifejezetten magas maradt mindenütt, egy-két kivételtől eltekintve (például Kazahsztán a 2000-es évek fordulóján) soha nem süllyedt a reprodukciós ráta (2,07) alá még a nagy visszazuhanást követően sem.
• A gazdasági visszaesés okán nőtt a munkanélküliség, emiatt gyakran a nők kerültek elsőként az utcára. Bár nem állítható, hogy ez a tény hozzájárult a későbbi szülési kedv növekedéséhez, nem kizárható, hogy közvetetten ez is hatással volt rá.
• A térségben az urbanizáció aránya kifejezetten alacsony maradt, a lakosság jelentős része máig a mezőgazdasági munkákból él. Mivel a gépesítés is alacsonyabb szinten van, ezért a családi gazdaságoknál az élőerőre támaszkodnak, így a gyerekeket hamar bevonják ezekbe.
• A közép-ázsiai országokban a szociális ellátórendszer alacsonyan kiépített, ráadásul ebben is volt visszaesés. A Szovjetunióval együtt egy sor erőltetett kormányzati politikai is megszűnt, így például nem kampányoltak az abortusz mellett. A szegénység máig meghatározó szereppel bír a gyermekvállalásban, mivel a nyugdíjrendszer kezdetlegesen kiépített, így sokan az utódokban látják annak zálogát, hogy idős korukban is biztosított lesz az ellátásuk.
• A függetlenség elnyerésével a területen egyszerre jelentkezett a nyelvi, kulturális és etnikai öntudat megerősödése. Ez kifejezetten az államalkotó népeknél volt erős, mivel szerették volna magukat minél határozottabban megkülönböztetni az oroszoktól. A szocializmus bukása egyben azt is jelentette, hogy a helyiek szabadabban gyakorolhatták a vallásukat, az iszlám pedig hagyományosan támogatja a sokgyerekes családmodellt. Ezek összességében a helyi identitás részét is alkotják, a „nemzeti erő” fogalmát testesítik meg a nagyobb termékenységgel.

Percent of Russian population in Central Asia (1959 vs 2010s) pic.twitter.com/LNgY3yF45U https://t.co/LNgY3yF45U

— Nicole Grajewski (@NicoleGrajewski) December 1, 2016

A térség másik fontos szempontja, hogy lassú gazdasági fellendülés jellemzi, bár ebben éles törésvonal mentén megosztottak az országok két csoportra: Kazahsztán és Türkmenisztán a hatalmas szénhidrogén-készletek kitermelésére és exportjára alapozva elindultak a jólét felé, viszont Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán csak nagyon lassú haladást tud felmutatni. Éppen az utóbbi helyeken

jellemző az elvándorlás, fiatal munkavállalók tömegei mennek át Oroszországba, mivel ott a bérek sokkal magasabbak.

Nem véletlen, hogy a hegyvidéki, kevés megművelhető földdel, és nem túl sok kitermelhető ásványkinccsel bíró Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban mára az egyik legnagyobb államháztartási pillért jelentik a külföldről hazaküldött pénzek.

Áldás és átok

A közép-ázsiai népesedési trendek egyelőre kitartani látszanak, bár vannak bizonyos helyek – így például Kirgizisztán –, ahol a fellendülést követően újra esés tapasztalható. Amennyiben képesek lesznek ezek az országok a magas TFR számokat fenntartani, az elhozhat egy sor lehetőséget:

• Mindenképpen előnyös helyzetet jelentene az országok számára, hogy a növekvő lakosságszámmal komolyabb politikai befolyásra tehetnek szert. A „globális dél” országait tömörítő BRICS kifejezetten azt tűzte ki a zászlajára, hogy a nemzetközi szervezetekben erősítse azoknak az országoknak a szavát, amelyek – álláspontjuk szerint – népességarányosan jelenleg nem kapnak elég beleszólást a döntésekbe. Ennek a célnak közvetve Közép-Ázsia is nyertese lehet.
• Szintén nagy lehetőséget rejt magában a munkaerőpiacon is, mivel a fejlett hatalmak gyakran költöztetik ki a saját üzemeiket olyan helyekre, ahol olcsón tud gyártatni, ennek egyik alappillére a sok, dolgos kéz. Mivel ebben kifejezetten jók a kilátásai a térségnek, ezért nem meglepetés, hogy egyre több külföldi működőtőke befektetés (FDI) érkezik a térségbe. Ezek eddig elsősorban a helyi erőforrások kiaknázását célozták, de például Üzbegisztánba települt a Hyundai gépjárműgyár.
• A belső piac és a termelékenység növekedése mellett a fiatal társadalmak jellemzője, hogy a kreativitás növekedhet, kérdés, hogy ezt mennyire tudja az állami vezetés kiaknázni.

Türkiye is now the second-largest investor in Central Asia, following China (64%). pic.twitter.com/La2wOvA1S8 https://t.co/La2wOvA1S8

— Daily Turkic (@DailyTurkic) February 24, 2025

Fontos kiemelni, hogy a növekvő népesség csak akkor hozhat egy ország számára pozitív hatásokat, hogyha a kormány képes azt megfelelően kihasználni, például erős oktatási rendszer kiépítésével. Ellenkező esetben a népességnövekedés súlyos problémákat is okozhat, amiknek Közép-Ázsia különösen kitett:

• Alapból kifejezetten kettős felosztású a terület: ameddig a nyugati sivatagos, vagy szárazabb sztyeppés területen komoly vízhiány van, addig a hegyvidéki területeken az energiahordozók hiánya okoz problémát. A klímaváltozás hatásai az eddigieknél aszályosabb időszakokat hozhat, ez pedig nehéz helyzetet hoz a mezőgazdasági területeken, ellátási zavarokkal fenyegetve.
• A vezetésnek gyors tempóban kell bővítenie a munkahelyeket, mivel egyre szélesebb tömegek igyekeznek majd belépni a munkaerőpiacra. Amennyiben ez nem sikerül, akkor éppen a kormány pozíciója remeghet meg, mivel az elégedetlen tömegek a vezetés ellen fordulhatnak, úgy, mint Tádzsikisztánban, ahol a 2000-es években több politikai puccs történt.
• A nagyarányú fiatal lakosság egyben nagy terhet ró a költségvetésre is, mivel széles tömegeknek kell biztosítani az oktatást és az ellátást.

Ezek mellett vannak a kettős hatású lehetőségek/kihívások, így például a munkaképes korú lakosság kivándorlása. Előnye, hogy csökkenti a munkanélküliséget, ezzel pedig a társadalmi elégedetlenség enyhül. A hazaküldött pénzek jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasághoz, kifejezetten Kirgizisztán és Tádzsikisztán esetében jelentős ennek a mértéke. A gondot viszont az jelenti, hogy többségében a kreatív réteg távozik, ez hiányzik az ország felemelkedéséhez.

Közép-Ázsia abban a különleges helyzetben van, hogy a demográfiai fordulata miatt a világ számos országában irigykedve nézik, mégis a térség egyedi vonásai miatt

ez a népesedési „modell” nem tűnik lemásolhatónak.

A helyi népesedési fellendülés kifejezetten támaszkodik a helyi identitás megerősödésére, amely az 1991-es függetlenséget követte. Ebben nagy szerepet játszik a helyi vallás, valamint az erőltetett megkülönböztetési szándék az oroszoktól. Megjelenik továbbá a gyengén kiépített szociális ellátórendszer, a szegénység és a városi lakosság alacsony aránya, ezek mind olyan dolgok, amelyek egyértelműen nem lehetnek célok Nyugaton (de például Oroszországban sem). A következő problémát az jelenti, hogy bár a hatalmi szerepköre emelkedik Közép-Ázsiának a lakosságszám növekedésével, ugyanez rengeteg terhet is ró a kormányzatokra, kifejezetten korlátozva így a lehetőségeit, bár hosszútávon gazdaságilag is profitálhat a növekvő lakosságból.

Az biztos, hogy a térségre még jobban fog figyelni Oroszország és Kína is, kérdés, hogy ez a régiónak mennyire hoz majd hasznot.

Címlapkép forrása: Igor Kovalenko/Anadolu Agency via Getty Images