A Közel-Kelet katonai hatalma leporolta az évszázados tervet: ez az egész térséget felforgatná

Váratlan szavak

Közel két éve dúl a háború a Hamász iszlamista terrorszervezet és Izrael között a Gázai övezetben, egyelőre nem igazán látni, hogy mikor érhet véget a konfliktus. A Földközi-tenger partján fekvő terület már gyakorlatilag a földdel vált egyenlővé, a nagyhatalmak igyekeztek közvetíteni a felek között, de az alapkérdés szinte változatlan maradt: túszok átadásáról van szó, illetve magának az övezetnek a sorsa is ismeretlen. A legnagyobb vitát még mindig az váltja ki, hogy egyáltalán nem tudni, Jeruzsálem mit szeretne látni a területen. A találgatásokhoz újabb adalékot adott a kormányfő nemrégiben közzétett interjúja.

Augusztus 12-én az izraeli i24NEWS médiaplatformnak adott nyilatkozatában Netanjahu egy olyan dolgot vett elő, ami sokak számára meglepőnek tűnhetett. A riporter, Sharon Gal ugyanis éppen ezekről faggatta a politikai vezetőt, aki el is mondott néhány dolgot: a miniszterelnök elmondta, hogy „történelmi és spirituális küldetése van”, valamint hozzátette, hogy ragaszkodik az „Ígéret Földje” és „Nagy(obb)-Izrael” víziójához. A beszélgetés ezen pontján a korábbi jobboldali parlamenti képviselő meg is kérdezi a kormányfőt, hogy kötődik-e a „Nagy(obb)-Izrael” víziójához, amire egyértelmű megerősítés érkezett. Később bővebben is kifejti a gondolatait:

Tudod, gyakran emlegetem az apámat. A szüleim generációjának kellett létrehoznia az államot. A mi generációnknak, az én generációmnak pedig garantálnia kell annak folyamatos fennmaradását. És ezt nagy küldetésnek tekintem

– mondta.

אתה מתחבר לחזון ארץ ישראל השלמה?נתניהו: מאוד pic.twitter.com/n0STPVHtrG https://t.co/n0STPVHtrG

— עמיאל ירחי (@amiel_y) August 12, 2025

Szavai nem maradtak visszhang nélkül a Közel-Keleten, számos ország vezetése hevesen elítélte ezeket a mondatokat. Szaúd-Arábia külügyminisztériuma úgy fogalmazott, hogy Netanjahu „Izrael terjeszkedésére törekszik” és „fenyegetik a regionális békét”. A reakciók hallatán okkal merül fel, hogy a fenti interjú pontosan miért is váltott ki ennyire határozott ellenvéleményeket, ennek megfejtése pedig a fogalmak pontos jelentésének kifejtésében van.

Az évszázados álom

„Nagy-Izrael” vagy a „Nagyobb-Izrael” elképzelés egyáltalán nem új, már nagyon régóta létezik ez a fogalom, viszont egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit jelent pontosan. Az egészen biztos, hogy az ország területi expanzióját támogatja, ám erre vonatkozóan eltérő magyarázatok vannak:

• Abban mindegyik megegyezik, hogy Izrael mai nemzetközileg elismert területe mellett ide veszik még Gázát, Ciszjordániát, valamint Libanon, Szíria, Jordánia és Egyiptom egyes részeit.
• A második legismertebb, az „Ígéret Földje”, ami az Ószövetség sorai alapján igyekszik megállapítani a területet. Ez tulajdonképpen a Földközi-tenger teljes keleti partvidékét jelenti.
• A legszélsőségesebb elképzelés szerint Izraelhez tartozna minden, az Eufrátesz folyótól nyugatra a Földközi-tengerig, valamint a Nílustól keletre. A két vonalat egy nagyjából egyenes határ kötné össze az Arab-félsziget északi részén, körülbelül Kuvaitnál érnének össze. Ez lényegében egy új nagyhatalmat hozna létre a Közel-Keleten.

With every World War, this map was redrawn. 1916 & 1917 Sykes-Picot agreement and Balfour declaration in WWI1948 creation of Israel after WWII2025 Netanyahu announces ambitions for a Greater IsraelIsrael will drag the world into WWIII to create new borders for them. pic.twitter.com/shldNTuBt9 https://t.co/shldNTuBt9

— Halima Khan (@HalimaNyomi) August 14, 2025

Az elképzelések közös jellemzője, hogy egyik verziónak sincs szigorúan vehető határvonala, különösen az „Ígéret Földje” koncepció tűnik zavarosnak. A másik egyezés, hogy mindegyik a jelenleginél jóval nagyobb Izraelt képzel el Jeruzsálem felügyelete alatt, amit aligha nézne jó szemmel bárki a térségben. Maga a „Nagy-Izrael” gondolat lényegében a cionizmus megszületésének pillanatától jelen van, az első erre vonatkozó terveket még a Budapesten született Herzl Tivadar (Theodore Herzl) nevéhez kötik. Ő jegyezte fel a naplójában, hogy

az „Erec Jiszráél” nemcsak a hagyományos zsidó területekre terjed ki, hanem „Egyiptom patakjától az Eufráteszig”.

Ezt a kifejezést egyébként a héber Bibliából, a Tanakhból vette (ez az Ószövetség a kereszténységben), az alapján ezt a területet ajándékozza Isten Ábrahámnak.

Az eszme a második világháborút követően háttérbe szorult, mondhatni „elfelejtődött”, mivel ekkoriban a túlélésért vívott háborúban az önálló Izrael létrehozása jelentette az elsődleges célt. Ezt 1948-ban sikerült elérni, bár az arab világ nem ismerte el, folyamatosan háborúval fenyegette a fiatal országot. A helyzet 1967-ben változott meg, amikor a hatnapos háborúban az Izraeli Védelmi Erők (Israel Defense Forces – IDF) gyakorlatilag pillanatok alatt megsemmisítették a sokkal nagyobb erőt képviselő arab koalíciót. Ekkor ugyanis jelentős területeket is megszereztek, ez pedig azonnal visszahozta a közbeszédbe a „Nagy-Izrael” tervet. Az ekkor szerzett területek egy részét visszaadták – például a Sinai-félszigetet Egyiptomnak egy békeszerződés keretében –, de a Golán-fennsíkot például 1981-ben annektálták. Az 1967-es események azt eredményezték, hogy az ultranacionalista politikai erők eszmeiségében megjelent Herzl ideája az ország bővített határairól. Mozgalmak és pártok is létrejöttek, amelyek szorgalmazták Izrael területének kiterjesztését, valamint az újonnan ellenőrzés alá vont részek benépesítését a saját állampolgáraikkal. Több mű is született, ezek közül a leghíresebb az 1982-es Oded Yinon-terv, amely a térségi arab országok felosztását vetítette előre. Később Saul Cohen a 2000-es évek elején a Közel-Kelet mozaikosodását jósolta, nem feltétlenül nemzetállami entitások megjelenésével, ebben az erős hatalomként fellépő Izrael érvényesíteni tudja az akaratát.

Ettől kezdve kisebb-nagyobb mértékben az ország része maradt a „Nagy-Izrael” gondolat, bár többnyire kisebb ultranacionalista közösségekben maradt meg, a mindennapi politikai gondolkodásnak ez nem volt része. A jobboldali Benjamin Netanjahu a parlamenti választásokon 2022-ben nem ért el egyedül átütő sikert, ezért a kormánykoalícióban a keményvonalas cionisták is helyet kaptak, ettől kezdve

egyre nagyobb teret kapott a gondolkodás a kormányzati kommunikációban is, bár a miniszterelnök nyilatkozata még így is szintlépésnek tekinthető.

Ebben a helyzetben érkezett el a 2023 októbere, amikor a Hamász nagyszabású támadást indított a Gázai övezetből Izrael déli részén fekvő települések és egy fesztivál ellen is. A drámai jelenetek az egész világot megdöbbentették, a helyi lakosság felháborodott, a keményvonalasok pedig a terrorszervezet „vérét kívánták”. Ez óhatatlanul megerősítette az egyébként is terjedőben lévő ultranacionalisták kommunikációját a „Nagy-Izraelről”. Látványos megnyilvánulás volt, amikor egy IDF katona felvarróját fotózták, ezen a legnagyobb koncepció szerepelt.

The IDF used to wear a patches of the map of 'Greater Israel'.They want Syria, Iraq, Lebanon, Jordan, Egypt and bits of Saudi Arabia and Turkiye. pic.twitter.com/XsgFqG2dPk https://t.co/XsgFqG2dPk

— Mukhtar (@I_amMukhtar) June 21, 2025

Komolyabb jelzést jelentett, amikor a politikai szereplők körében is megjelent a téma. Avi Lipkin politikus 2024 elején mondta a következőket nyilvánosan:

…végül a határaink Libanontól a Nagy-sivatagig, azaz Szaúd-Arábiáig, majd a Földközi-tengertől az Eufráteszig fognak húzódni. (…) és akkor elfoglaljuk, azt hiszem, elfoglaljuk Mekkát, Medinát és a Sínai-hegyet, és megtisztítjuk ezeket a helyeket.

Nem ő volt az egyetlen döntéshozó, aki hasonlóan nyilvánult meg a témában, Bezalel Szmotrich pénzügyminiszter például szintén a témával kapcsolatban fogalmazott meg véleményt egy felvételen:

Azt írják, hogy Jeruzsálem jövője Damaszkuszig fog terjeszkedni.

Önmagában ezek a kijelentések még lehetnének egy szűk, de szélsőséges csoport fenyegetései is, viszont az arab világ félelmét az a tény jelenti, hogy Izrael területe az ország megalakulása óta folyamatosan növekszik. Eleinte még mindössze egy csekély part menti sávot jelentett, később több háború során egyre több helyen vette át az ellenőrzést. Recep Tayyip Erdogan török elnök 2024 májusában fogalmazott úgy, hogy: „…ha ezt a … Izrael államot nem állítják meg, Anatóliára fog tekinteni az ígéret földjének téveszméjével” – hangsúlyozva ezzel Jeruzsálem terjeszkedését. Tavaly szeptemberben az ENSZ Közgyűlése határozatban ítélte el, hogy Jeruzsálem palesztin területeket tart megszállás alatt, és követelte ennek megszüntetését, ezeket viszont látványosan ignorálják az ország döntéshozói. A területekkel kapcsolatban sokkal inkább a zavarkeltés politikáját választják, a Gázai övezetről elképzelt jövőről máig nincs egyetemes gondolat, de ennél is leíróbb, ami Ciszjordániában történik.

A sorsfordító beruházás

Az NBC News 2025 augusztusi riportja egy mindössze 8 négyzetkilométeres terület sorsát ecseteli Jeruzsálem közvetlen közelében, amire Izrael és a Palesztin Hatóság is igényt tart, mégis mindez jól példázza a területi expanziós törekvéseket. Ez az apró rész azért is fontos, mivel itt épülhetne fel Palesztina fővárosa, és a ciszjordániai palesztin területek egységét is ez tarthatja meg, vagy választhatja ketté véglegesen. A stratégiai jelentőségével Izrael is tisztában van, éppen ezért engedélyezték a hatóságok újabb 3400 otthon felépítését, ezzel tovább haladva a felügyelet alá helyezett részek teljes annektálása felé. Szmotrich ebben a témában is kifejtette a véleményét:

Gyakorlatilag eltörli a kétállamú tévhitet, és megszilárdítja a zsidó nép hatalmát Izrael földjének szívében

– mondta a szélsőjobboldali miniszter.

Az újabb telepek felhúzását egyébként azzal indokolják, hogy a főváros egyre túlzsúfoltabbá kezd válni, ezért szükséges az agglomeráció felé terjeszkedni, mivel a sűrűn lakott nyugati részeken már nem tudnak építkezni. A palesztinok ezzel szemben azt állítják, hogy a hivatalosan Palesztin Hatóság ellenőrzése alá eső Kelet-Jeruzsálem és a Maale Adumim zsidó település között fekvő terület az egyetlen, ahol van elegendő hely ahhoz, hogy kormányzati épületeket húzzanak fel. A döntés ellen Izrael európai szövetségesei is kifejezték tiltakozásukat, az elmúlt közel két év alatt egyre jobban elfordulnak Jeruzsálemtől a nyugati szövetségesei.

Finance Minister Bezalel Smotrich has approved a move that he says “buries the idea of a Palestinian state.” After a 20 year freeze, he gave the green light to the construction of 3,401 housing units in the E1 (East 1) area between Jerusalem and Ma’ale Adumim.Let’s break down… pic.twitter.com/0St0sTx3th https://t.co/0St0sTx3th

— Amit Segal (@AmitSegal) August 14, 2025

David Weinberg, a Misgav Nemzetbiztonsági és Cionista Stratégiai Intézet munkatársa szerint a diplomáciai nyomás még rá is erősít a Kneszet terjeszkedő elképzeléseire. A legjelentősebb lökést azonban az E1-nek nevezett területen nem az európai hatalmak megváltozó hozzáállása adja, hanem az Egyesült Államok tétlensége. A tervek ugyanis már az 1990-es évek elején elkészültek, de ezt eddig Washington végig blokkolta.

Donald Trump második elnöksége viszont nem fejtett ki ellenállást a projekt ellen, ettől pedig Izrael feljogosítva érezte magát a régi álma beteljesítéséhez.

A Fehér Ház vezetője közismert arról, hogy a közel-keleti ország hangos támogatója, első ciklusa idején elismerte (egész) Jeruzsálemet Izrael fővárosaként (ezzel elfogadva, hogy az elfoglalt Kelet-Jeruzsálem szintén Izrael része), most pedig megszüntette a ciszjordániai zsidó telepesek elleni szankciókat. Az újabb telep része az intenzív terjeszkedő politikának, amelyet a jelenlegi kormányzat képvisel, csak az idén 25 ezer engedélyt adtak ki, ami több, mint a duplája a tavalyinak.

Netanjahu szavai sokkal inkább úgy értelmezhetők, hogy szeretné a saját táborát megerősíteni, mivel egyszerűen a miniszterelnök belpolitikai támogatottsága nem túl magas. Sokan őt és a meggondolatlan politikai húzásait tartják a felelősnek a Hamász támadásának sikerességéért. Az ugyanis szinte az első pillanattól kezdve világos volt, hogy az ország védelmi erői és a hírszerzés súlyosan leszerepelt, ám a jobboldali kormány politikája teremtett jogállami káoszt Izraelben. A támadást követően Jeruzsálem háborút indított a Hamász ellen, de Szíriában, Libanonban és Iránban is eredményes csapásokat mért ellenségeire.

Az elhúzódó háború egyre jobban kikezdi a lakosság türelmét, viszont ez tűnik az egyetlen olyan pontnak, ami garantálja Netanjahunak a hatalomban maradást.

Netanyahu’s coalition has dropped from 68 to 61 seats, now holding the smallest possible majority, after Degel HaTorah and Agudat Yisrael withdrew over dissatisfaction with the new draft exemption law. Shas is also expected to leave soon, which would reduce the government to just… pic.twitter.com/LYYfI9yJs2 https://t.co/LYYfI9yJs2

— Open Source Intel (@Osint613) July 15, 2025

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Izrael lakossága nagyjából 10-10,5 millió fő (ebből nagyjából 7,3-7,5 millió zsidó vallású), addig az úgynevezett „Nagy-Izrael” tervben több tízmilliós népességről van szó, amelyben a vallási megoszlás rendkívül beszédes: szinte nulla izraelita, némi keresztény kisebbség, de a döntő többség az iszlám valamelyik ágát követi. Ilyen körülmények között – legyen bármennyire erős is az IDF – egyértelműen fantazmagóriának minősül, hogyha valaki Jeruzsálem hatalmának ilyen jellegű kiterjesztéséről beszél.

A közbeszédben terjedő nézet viszont ténylegesen figyelmeztető értékkel bírhat, ugyanis helyben, kicsi és lassú lépésekkel Izrael valóban növeli a saját területét, és láthatóan nincs is terv arra vonatkozóan, hogy ezzel felhagyjon. Éppen a Jeruzsálemtől keletre fekvő E1 terület bizonyítja, hogy a Földközi-tenger partján fekvő ország lassan, de biztosan és kitartóan növeli tovább a területét lépésenként. Mindez nagyon messze van attól, hogy valóban a „Nílustól az Eufráteszig” tartó zsidó birodalom jöjjön létre, de már ennek a felemlegetése is jelzi, hogy

új szelek fújnak Izrael politikájában, az Egyesült Államok támogatásával a háta mögött a kormányzat jóval magabiztosabb hangnemre váltott.

Címlapkép forrása: Tsafrir Abayov/Anadolu via Getty Images