Mutatunk egy országot, amelyet még nem leptek el a turisták, pedig tömérdek látnivalót kínál

Ismeretlen a tömegturizmus

A Kaukázus hegység déli részén fekvő Örményország nem szerepel a nemzetközi turizmus fontos célországai között, holott természeti környezete és jelentős épített kulturális öröksége miatt első számú idegenforgalmi célpont lehetne. A 3 milliós lakosú országot 2024-ben 2,2 millió turista látogatta meg. Az összehasonlítás kínálja magát északi szomszédjával, a 3,6 milliós Grúziával (Georgia), amely tavaly csaknem 5,1 millió turistát fogadott, vagyis az örményországi több mint kétszeresét.

Az Örményországba érkező turisták száma ráadásul 2024-ben még vissza is esett 2023-hoz képest, ami elsősorban annak tudható be, hogy egyre kevesebb orosz állampolgár engedheti meg magának a külföldi utazást. Tavaly az összes látogató 43 százaléka érkezett Oroszországból, 13 százalékuk Grúziából, 8,4 százalék pedig a déli szomszédból, Iránból. Az első öt országba befért még India és az Egyesült Államok. Ha az elmúlt öt évet nézzük, akkor összességében emelkedő trend mutatkozik meg: az idegenforgalmi szektor 16 százalékkal bővült. Jereván céljai között szerepel, hogy az Örményországba érkező turisták száma 2030-ra elérje a 3 millió főt.

Örményország turisztikai fejlődésének jelentős hátráltatója geopolitikai helyzete.

A Törökországgal és Azerbajdzsánnal közös határai zárva vannak, az örmény-azeri határ közelébe ráadásul nem javasolt az utazás, ugyanis a két ország között a helyzet továbbra is feszült, habár az utóbbi hónapokban történtek fontos lépések a megbékélés felé. Az eddig legérdemibb lépésnek az tűnik, hogy Nikol Pasinján örmény miniszterelnök és Ilham Alijev azeri elnök Washingtonban találkozott Donald Trump amerikai elnöknél, ahol megállapodás született az Azerbajdzsán nagyobb részét és nahicseváni exklávéját Örményország déli részén keresztül összekötő kereskedelmi útról. A végleges békeszerződéstől azonban még messze van a két fél.

Örményországot szárazföldön csak északról, Grúzia felől, vagy délről, Irán felől lehet megközelíteni. Ugyanakkor egyre több repülőjárat indul európai és ázsiai városokból Jerevánba: a Wizz Air például tavaly nyár óta üzemelteti Budapest és Jereván között közlekedő járatát. Európából is mind több látogató fedezi fel Örményországot, de szép számmal jönnek az arab világból is, például az Egyesült Arab Emírségekből, és az utóbbi időben növekedésnek indult a kelet-ázsiai, elsősorban kínai turisták száma is.

Az idegenforgalom fejlődését infrastrukturális és kulturális tényezők is hátráltatják. Mivel Örményország évszázadokig volt orosz/szovjet fennhatóság alatt, szinte mindenki beszél oroszul, habár a fiatalabb generációk már inkább angolul tanulnak. E sorok írójának tapasztalatai szerint a szállásadók többnyire – de nem mindig – tudnak angolul, azonban a taxisok, boltosok, pincérek sok esetben az oroszon kívül nem beszélnek más idegen nyelvet. Így aki nem csoportos utazást tervez, érdemes elsajátítania pár orosz kifejezést, különben marad a mutogatás és a Google Fordító. A fővárosban, Jerevánban valamivel jobb a helyzet, vidéken azonban elég sokszor ütközik a nyugati látogató nyelvi akadályokba.

Az országon belüli tömegközlekedés az örményt vagy az oroszt nem beszélő turista számára nehezen elérhető. Már az nehézséget jelent, hogy a tömegközlekedési eszközökön többnyire örmény ábécével vannak kiírva a célállomások, így az örmény írás elsajátítása nélkül lényegében lehetetlen elolvasni azokat. Az országon belül mindössze egy működő vasútvonal van, a Jereván és a grúz főváros, Tbiliszi közötti, különben az országon belüli tömegközlekedés fő eszköze az iránytaxik, a volt szovjet térség szinte egészében jelenlévő marshrutkák rendszere.

A marshrutkák Örményországban ma már többnyire Nyugatról importált, ugyan több tíz éves, de a még itt-ott látható régi szovjet marshrutkákhoz képest kényelmes és biztonságos minibuszok. Természetesen ezeken is örmény betűkkel szerepelnek a célállomások, a sofőrnek pedig előre kell telefonálni, ha a látogató egyik városból a másikba szeretne utazni. Nyelvismeret hiányában az egyéni nyugati utazó szinte csak a szállásadója segítségével tud ilyen marshrutkát foglalni. Az iránytaxiknak menetrendje nincs: akkor indulnak, amikor összegyűlt kellő számú utas.

A marshrutkák nagyon olcsók, de a magyar árakhoz képest nem drága a személytaxizás sem. Városokon belül nagy segítséget jelentenek a taxis alkalmazások (GG, Yandex Go), hiszen így nem kell mutogatni az angolul általában nem beszélő sofőrnek. Turisták városok közötti közlekedésre is használják a taxikat: a taxisofőrök szinte bárhova elviszik az embert, nem is drágán. Sőt, a taxizás meglepő módon olcsóbb, mint az autóbérlés, ráadásul aki autót bérel, annak meg kell szoknia az örmény vezetési stílust, amelynek fő jellemzői a közlekedési szabályok be nem tartása, a szerpentines utakon záróvonalon végrehajtott kockázatos előzések, vagy éppen tetszőleges számú sáv önkényes kialakítása az utakon. Emellett az autók általános műszaki állapota is hagy maga után kívánnivalót. A nagyobb városok közötti utak többnyire elfogadható állapotúak, ugyanakkor van olyan, hogy egyszer csak elfogy az aszfalt, és kavicsokon kénytelen folytatni útját a gépkocsi.

Bár a nyelvi akadályok, az infrastruktúra kiépítetlensége az egyéni turista számára sokszor körülményessé teszik az Örményországban történő utazást, ezért bőven kárpótol az, hogy a „túlturistásodás” máshol már a turizmus élvezeti értékét romboló jelensége egyáltalán nem jellemző itt. Még a legnagyobb turistaattrakcióknál sincs hatalmas tömeg, nem kell előre foglalni belépőt, órákig sorban állni, hogy bejussunk valahova. Aki úgy akar megismerni egy természeti és kulturális szempontból is izgalmas országot, hogy elkerülné a turisták hatalmas tömegét, annak a számára első osztályú választás Örményország.

Örményország régen és ma

A mai, 1991-ben függetlenné vált Örményország területe 29 743 km², ez nagyjából a Tiszántúl területének felel meg. Mivel az ország a Kaukázus hegység déli részén, az úgynevezett Örmény-felföldön található, területének 90 százaléka 1000 méter fölötti magasságban fekszik, csaknem fele pedig 2000 méter fölött, átlagmagassága 1800 méter. Legmagasabb csúcsa a 4090 méter magas Aragac (Aragats) vulkán.

Az ország lakossága 3 millió fő, ebből 1 millióan laknak Jerevánban, további mintegy 500 ezren pedig annak agglomerációjában: vagyis Jerevánban és környékén él az örményországi lakosság fele. Összehasonlításképpen: a második legnépesebb városban, az északnyugati Gjumriban (Gyumri) 120 ezren laknak. Az örményországi örmények száma azonban elenyésző a világon élő összes örmény számához képest:

az örmény kormány 7 millió főre teszi az örmény diaszpóra létszámát, vagyis az összes örmény több mint kétharmada él Örményországon kívül.

Az örmény szétszóratás éve 1915, amikor az akkori Oszmán Birodalomban népirtás indult az ott élő örmények ellen. Az örmény genocídium áldozatainak számát a különböző becslések 600 ezer és 1,5 millió fő közé teszik. Törökország a mai napig nem ismeri el, hogy népirtás történt volna a helyi örmények ellen. A tragédia eredményeként a korábban több milliós örmény közösségből mára alig maradtak a mai Törökország területén. Az egykor örmények lakta törökországi részeket az örmények ma is „Nyugat-Örményországnak” nevezik, megkülönböztetve a de jure örmény államtól, ami számukra „Kelet-Örményország”. Az örmények számára szimbolikusan legnagyobb veszteség az, hogy szent hegyük, az 5137 méter magas Ararát – ahol a Biblia szerint Noé bárkája megfeneklett – a határ török oldalára került, bár Jerevánból és térségéből tiszta időben jól látható.

„Nyugat-Örményország” elvesztése mellett a másik nagy örmény tragédia Hegyi-Karabah elvesztése, amely nagyon friss seb, hiszen két éve, 2023 szeptemberében foglalták el az azeri erők teljesen a régiót, az ott élő több mint 100 ezer örmény pedig egy emberként Örményországba menekült. A zömmel örmények lakta Hegyi-Karabah, vagy örményül Arcah (Artsakh) még a Szovjetunió első éveiben került az azeri szovjet tagköztársaság ellenőrzése alá autonóm területként. A szovjet korszakban a határoknak nem volt jelentősége, a keresztény örmények és a muszlim azeriek közötti feszültségek azonban a Szovjetunió felbomlása idején robbantak. Az akkor még katonailag erősebb örmények az első hegyi-karabahi háborúban győzelmet arattak, így jött létre a szakadár Hegyi-Karabahi Köztársaság, amelyet bár de jure Örményország sem ismert el, de facto annak részeként működött.

2020-ban aztán az időközben kőolaj- és gázbevételei révén katonailag megerősödött Azerbajdzsán újabb háborút indított, a második hegyi-karabahi háborút, amely örmény vereséggel végződött. A többhetes háború utáni fegyverszünetet Oroszország hozta tető alá, ennek értelmében Hegyi-Karabah központi része még örmény kézen maradt, de már csak egy kis folyosó (Lacsin-folyosó) kötötte össze Örményországgal. Ukrajna lerohanása után azonban a Hegyi-Karabahba békefenntartókat küldő Moszkva képtelen volt fenntartani a fegyverszünetet, így 2023-ban egy villámháborúval Azerbajdzsán két nap leforgása alatt elfoglalta a még örmény kézen lévő területeket.

Azt, hogy Hegyi-Karabah elvesztésébe az örmények a mai napig nem tudtak belenyugodni, jól mutatja, hogy az ország sok pontján lobog az örmény zászlóra nagyon hasonlító hegyi-karabahi zászló, illetve számos olyan térképet látni, amely Arcahot Örményország részeként mutatja. A hegyi-karabahi tragédia közvetlenül is sok családot érint, és nemcsak a karabahi menekülteket, hiszen sok fiatal örményországi katona harcolt és esett el az öt évvel ezelőtti háborúban. Nincs olyan örmény temető, ahol ne feküdnének a 2020-as háború fiatal áldozatai: az örmény hagyományoknak megfelelően az elhunytak képmását egész alakosan, egyenruhában és fegyverével a kezükben gravírozzák a sírkőbe.

A kolostorok országa

Örményország volt az első ország, amely államvallássá tette a kereszténységet, a hagyomány szerint 301-ben. Az örmény egyház alapítója Világosító Szent Gergely, akinek számos emlékhelye és temploma van Örményországban. Az örmény apostoli egyház az egyik legkorábban függetlenné vált egyház, így sem katolikusnak, sem ortodoxnak nem tekinthető. Apostolinak azért nevezik, mert eredetét Jézus két tanítványára, Bertalan és Júdás Tádé apostolra vezetik vissza.

Örményország épített kulturális örökségének nagy részét teszik ki az olykor több mint ezer, de mindenképpen több száz éves kolostorok,

amelyek a mai napig az örmény apostoli egyház gondozásában vannak, és ingyen látogathatók. A legjelentősebb kolostorok északról dél felé haladva (zárójelben az alapítás évszázada) a Haghpat (X. sz.), a Szanahin (X. sz.), a Goshavank (XII. sz.), a Haghartsin (X-XIII. sz.), a Szevanavank (IX. sz.), a Geghard (X-XIII. sz.), a Hor Virap (VII. sz.), a Noravank (XIII. sz.) és a Tatev (IX. sz.) kolostor. Szinte mindegyikük festői környezetben található, és viszonylag jó állapotban maradt meg.

A kolostorok mellett fontos vallási látnivaló az „örmény Vatikánnak” is nevezett Ecsmiadzin (más néven Vagarsapat). Ebben a Jerevántól nem messze, nyugatra fekvő városban található az örmény apostoli egyház központja, mindenekelőtt az ecsmiadzini székesegyház, illetve körülötte a különböző egyházi funkciójú épületek.

Ecsmiadzintól keletre, Jereván felé, a nemzetközi repülőtérnek is helyet adó Zvartnotszban láthatóak egy egykor monumentális székesegyház romjai, amelyek romokként is lenyűgözőek. A pogány korszakból egyedül a Jerevántól mintegy egyórányi autóútra keletre lévő Garni templom maradt meg, amely hellenisztikus stílusban épült. Bár 1679-ben egy földrengés lerombolta, eredeti formájában sikerült helyreállítani, így ma fontos turisztikai látványosságot jelent (itt – szemben a kolostorokkal – belépőjegyet is szednek).

Maguk az örmény városok építészetileg nem különösebben izgalmasak. A szovjet korszak erőteljesen rajta hagyta a nyomát az országon a nagy tömbházakkal, amelyek a magyarországi panelekhez képest jóval rosszabb állapotban vannak. Aki azonban képet szeretne kapni arról, milyen lehetett a kései Szovjetunió, mindenképpen érdemes ellátogatnia néhány elmaradottabb vidéki városba, ahol olykor több mint 50 éves szovjet Ladák és Volgák róják az utakat.

A vidéki városoktól élesen elüt Jereván, melynek belvárosa akármelyik európai városban elmenne: itt láthatóan sok a turista, ennek megfelelően sok a vendéglátóhely, és főleg késő délután, este nagy élet folyik. (Viszont reggel 9 előtt lényegében kihalt a város, Örményországban szinte semmi nem nyit ki 9 előtt). Jerevánra akár egy nap is elég, de mindenképpen érdemes ellátogatni a Kaszkád nevű komplexumhoz, amely leginkább egy mezopotámiai zikkurathoz hasonlít. A lépcsőkből álló, többemeletes, még a szovjet korszakban épült látványosság belsejében mozgólépcső vezet fel, amelyen haladva kortárs szobrászati alkotásokat tekinthetünk meg. A Kaszkád tetejéről nagyon jó kilátás nyílik egész Jerevánra, és tiszta időben jól kivehető az Ararát két csúcsa is.

Aki nem elsősorban városokat és épített emlékeket nézne, annak is első osztályú választás Örményország. Az egyharmad magyarországnyi terület földrajzilag rendkívül változatos. Északon például alig emelkednek 1000 méter fölé a hegyek, ezért itt zöldes a táj, de itt is vannak látványos természeti jelenségek, például a Debed-kanyon. Dél felé haladva aztán egyre magasabbak lesznek a hegyek: Jerevántól északra található Örményország legmagasabb pontja, az Aragac vulkán, Jerevántól keletre pedig az Azsdahak (Azhdahak) vulkán 3597 méteres magasságban.

Az Azsdahaktól keletre tartva beleütközünk a Kaukázus legnagyobb tavába, az 1900 méteres magasságban fekvő Szeván-tóba, amely a Balatonnál kétszer nagyobb területű. A Szeván-tó és egy belenyúló félszigeten található Szevanavank kolostor a belföldi turizmus egyik fontos központja, bár a nagyon magasan lévő tó viszonylag hideg, ezért kevesen fürdenek benne, így olyan nyaralóövezet sem alakult ott ki, mint a Balaton körül. A Szeván-tónál a hegyek már kopárak, és ez jellemzi a tájat a tótól délre, Szjunik tartományban is, amely Azerbajdzsán nagyobb része és nahicseváni exklávéja közé ékelődik be.

Aki a magashegyi túrákat kedveli, azok az Aragac és az Azsdahak vulkánt is megmászhatják, de érdemes csoportos túrára foglalni, túrajelek ugyanis nincsenek, így az ott nem ismerős túrázó könnyen eltévedhet. (A HikeArmenia mobilalkalmazás ugyanakkor segíthet.) 2015 óta van épülőben a Transzkaukázusi Ösvény (Transcaucasian Trail – TCT), amely a tervek szerint túraútvonalakkal fogja összekötni Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt (bár utóbbi kettőt valószínűleg csak Grúzián keresztül, az ismert geopolitikai viszonyok miatt). A túraút egyes örményországi szakaszai már ma is járhatóak, jól ki vannak táblázva és túrajelzéssel jelölve, így ezeken akár egyénileg is bátran nekivághatunk a Kaukázus hatalmas hegyeinek.

Címlapkép: A festői környezetben lévő Tatev kolostor Örményország déli részén, Szjunik tartományban. Fotó: Sagmeister Virgínia