A szomszédjában készül háborúra Amerika? – Egyre furcsább dolgok történnek

A múlt hét vége kifejezetten mozgalmasnak ígérkezett a Karib-tengeren: Egy amerikai hadihajó áthajózott a Panama-csatornán, így jelenleg hét hadihajó és egy atomtengeralattjáró tartózkodik a térségben. Donald Trump két országban is meglengette a katonai beavatkozás lehetőségét: a bűnbandák által uralt Haitiben és a Washingtonnal régóta rivalizáló, a globális kokaincsempészet számára fontos tranzitországnak számító Venezuelában.

Trump kampánya már nagyban épített a drogkereskedelem elleni háborúra, így abban nincs túl sok meglepő, hogy mostanra érdemi, vagy annak tűnő lépésekre is sor kerül, a megvalósítás viszont annál furcsább.

Az amerikai kormány a venezuelai vezetést kerek perec drogkereskedőknek titulálta, Stephen Miller, a Fehér Ház helyettes kabinetfőnöke pedig az amerikai drogkereskedés és terrorizmus felszámolása felé tett lépésként magyarázta a haditengerészet nyolc hajójának megjelenését a Karib-tengeren. Ezzel a kijelentéssel azonban van néhány igen komoly probléma:

• Egyfelől az Egyesült Államok pillanatnyilag leginkább a fentanil nevű szintetikus kábítószer miatt van gondban, a fentanil azonban nem Venezuelában, hanem Mexikóban kerül előállításra, döntően Kínából becsempészett alapanyagokból.
• Másfelől ha már kokain: a Dél-Amerikában előállított kábítószer 74%-a nem a Karib-térségen, hanem a Csendes-óceánon keresztül jut az USA-ba, ráadásul a Karib-tengeren át szállított drog általában nem hajókkal, hanem repülőgépekkel utazik. Az már csak mellékes, hogy Venezuela tranzitország, a globális kokaintermelés mérhetetlenül alacsony szintjét produkálja csak.
• Harmadrészt pedig a nyolc hajó 4500 fős, tengerészekből és tengerészgyalogosokból álló legénysége egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy érdemben zavarni tudja a drogkereskedelmet.

A venezuelai kormány szerint az amerikai műveletnek nincs igazán köze a kábítószerhez, Caracas megdöntése a céljuk, ezt az opciót azonban pillanatnyilag ismét ki kell zárni, hiszen a Venezuelánál jóval kisebb, könnyebb terepnek számító, gyengébb haderővel rendelkező Panama 1989-es megszállásához is jó 45 ezer embert mozgósított Washington,

ennek a haderőnek 10%-ával egészen biztosan nem fogják megpróbálni leváltani Nicolas Maduro kormányát.

De akkor mégis minek mentek oda?

Figyelembe véve Donald Trump meglehetősen eklektikus külpolitikai stílusát, nehéz feladat pontosan megmondani, hogy mit is keresnek az amerikai hadihajók a Karib-térségben, ugyanakkor a dolgok jelen állása szerint három magyarázat tűnik valószínűnek.

A legvalószínűbb opció az, hogy Trump

a világszerte rettegett amerikai haditengerészettel igyekszik nyomást gyakorolni

az Egyesült Államokkal nem túl barátságos (Oroszországgal és Kínával viszont annál jobb viszonyt ápoló) Maduro-kormányra. Bár az már most nyilvánvaló, hogy a jelenleg a venezuelai partok környékén mozgó hadihajók nem biztosítanak elégséges erőt egy invázióhoz, a Venezuela fölött mostanában egyre gyakrabban repkedő P-8 Poseidon kémrepülőgépek valószínűleg kellemetlenül érintik Caracast, a hajókon található Tomahawk rakétákról nem is beszélve.

Valamelyest az első lehetőséghez kapcsolódik az az opció, hogy csak egy előörsről van szó, és amennyiben Maduro nem kezd el koordinálisabb viszonyt kialakítani Washingtonnal, úgy hamarosan újabb hadihajók fognak megérkezni a térségbe. Bár

az nem valószínű, hogy Trump tényleg le szeretné rohanni a könnyű terepnek nem nevezhető Venezuelát,

több tucat nagy hatótávolságú rakéta megsétáltatása az ország partjainál elég nyomós érv lehet Caracas számára a Washingtonnal ápolt kapcsolatok javítására.

A harmadik, kevésbé valószínű opció az, hogy a hajók majdani feladata a múlt hét végén Panamaváros és Washington által belengetett közös, Haiti felé irányuló katonai akció megalapozása lehet. Bár a karibi ország felett az uralmat lényegében teljes egészében átvették a különböző bűnbandák, ezeknek a csoportosulásoknak természetesen nincs olyan nehézfegyverzete, melyekkel hadihajókat veszélyeztethetnének.

Ezen a ponton ugyanakkor érdemes röviden kitérni arra, hogy a haiti helyzet legalább olyan kényes, mint a venezuelai: mostanra már kijelenthető, hogy Haiti egy bukott állam, a kormány egyáltalán nem képes ellenőrzése alá vonni a bandák által uralt területeket, az országba vezényelt kenyai rendőrök pedig mind ez idáig nagyon kevés eredményt tudtak felmutatni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a haiti lakosság nem igazán vágyik arra, hogy más nemzetközi szervezetek békefenntartókat küldjenek az országba, hiszen a legutóbbi, 2004-es ENSZ-misszió két nem túl fényes eredményt tudott elérni: kirobbantottak egy nagyon komoly kolerajárványt az ENSZ-bázisok nem megfelelő víztisztítási gyakorlatának hála, illetve látványosan megugrasztották a prostitúciót, valamint a szexuális bűncselekmények számát, nem ritkán kiskorúak kárára.

Panama Canal, #Panama ()The @USNavy () Ticonderoga-class cruiser USS Lake Erie (CG-70) seen docked at the old Rodman Naval Station in Balboa often used by USN vessels transiting the Panama Canal.: @NTN24 https://t.co/yiHfXuBW0y pic.twitter.com/1uN2CiKgZ9 https://twitter.com/hashtag/Panama?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— SA Defensa (@SA_Defensa) August 29, 2025

Az már biztosra vehető, hogy az Egyesült Államok elsődleges célja a térségben az erőfitogtatás. A Panamával közösen beadott, Haitit érintő akcióterv egyik célja is a stratégiai fontosságú közép-amerikai állam elszakítása az ott egyre nagyobb teret nyerő Kínától, ahogyan Venezuela esetében is inkább az elrettentés, mintsem a valós invázió képe merül fel. Az továbbra is nyitott kérdés, hogy ha Caracas nem hátrál meg, akkor milyen további lépésekre lehet számítani az Egyesült Államoktól, az viszont már most kijelenthető, hogy

a hadihajók Karib-térségbe történő vezénylése a kokainkereskedelmet minimálisan, a fentanil útvonalát pedig egyáltalán nem fogja érinteni.

Címlapkép forrása: Mauricio Valenzuela/Bloomberg via Getty Images