Alig tudunk róla, pedig volt egy igazán különleges fegyverünk a második világháborúban

Ács Bence

2025. szeptember 06. 12:00

Hasonlóan ahhoz, ahogyan az napjainkban is lenni szokott, a második világháborúban egy kevésbé prominens hadiiparral rendelkező ország előtt is két út állt, ha kézifegyvert akart rendszeresíteni: vagy egy komolyabb fegyvergyártó-kapacitással rendelkező országtól szerezte be az eszközeit (esetleg licenc alapján gyártotta is azokat), vagy megpróbálkozott egy saját fejlesztésű fegyver beszerzésével. Az 1930-as években hazánk egy érdekes középutat választott, melynek eredménye a Magyarországon kívül lényegében alig ismert Király-géppisztoly lett.

Az első világháború végére nyilvánvalóvá vált, hogy a kegyetlen közelharcban a fegyveres erők döntő többsége által használt forgó tolózáras puskák, valamint a relatíve alacsony, általában 7-8 lőszeres tárkapacitású öntöltő pisztolyok behozhatatlan hátrányban vannak az először Németország és Olaszország által alkalmazott géppisztolyokhoz képest.

A géppisztoly egy olyan fegyver, amely aránylag kis kaliberű, alacsony hatékony lőtávolsággal rendelkező pisztolylőszerrel működik, képes sorozatlövésre,

ráadásul az első világégés során többségben lévő ismétlőpuskák általában öt (olaszoknál hat, briteknél és franciáknál tíz) lőszeres tárkapacitásához képest a húsz-harminc lőszeres géppisztolytárak brutális tűzerőt képviseltek.

Maschinenpistole_MP40 — A hazai rendszeresítésért a Király a német MP40-essel vívott harcot. Hideg körülmények között a magyar fegyver jobban teljesített, de a német géppisztoly általánosságban megbízhatóbb volt. Forrás: Stefan Kühn via Wikimedia Commons.

Amikor a Magyar Királyi Honvédségnek a harmincas évek végén géppisztoly után kellett néznie, egy meglehetősen érdekes koncepció mellett döntöttek. a svájci SIG Sauer gyár MKMO és MKMS géppisztolyainak tervezésében részt vett egy tehetséges magyar mérnök, Király Pál is, aki a rendkívül alacsony darabszámban gyártott MKMS-t áttervezve megalkotta a Király-géppisztolyt (gyártási helye alapján más néven Danuvia-géppisztolyt).

Mkmsswedish — A Király alapjául a svájci SIG SKM széria szolgált. A képen látható SKMO az üres hüvelyeket felfelé veti ki, a 39M alapját képező SKMS viszont oldalra. A fotón ugyanakkor jól látható a behajtott tár, ami megkönnyítette a szállítást. Az SKM szériából alig pár ezer darab készült. Forrás: Armémuseum (The Swedish Army Museum) via Wikimedia Commons

1939 januárjában aztán a honvédség próbának tette alá a magyar géppisztolyt, ellenfele a szövetséges Németország azóta legendássá vált géppisztolya, az MP40 volt. Bár a német fegyver olcsóbb, néhány dekával könnyebb és rövidebb volt, behajtható tusával, a Király-géppisztoly fejlettebb zárszerkezetet kapott (amire a használt lőszer miatt szüksége is volt, de erről később), ráadásul nagyobb tűzerőt is képviselt.

Ez, illetve a hazai gyártás által adott biztonság eredményezte azt, hogy végül a magyar fegyver lett 1939M néven rendszeresítve.

Danuvia_39M — Az eredeti 1939M-ről készült modern rajz. A fegyver a háború végéig számos egyszerűsítésen esett át. Forrás: Steifer via Wikimedia Commons

A Király-géppisztoly alapvető kialakítása a kor sztenderdjeihez igazodott: fa tusát és aprólékosan állítható irányzékot kapott. Az idő előrehaladtával, no meg a háború eldurvulásával aztán természetesen a 39M-et is elérte a legtöbb első generációs géppisztolyt érintő változás: először behajtható tusát kapott (1939/A M), majd a fa tusát fém váltotta (1943M), végül az összes fa elem eltűnt róla (1944M).

A fegyver kortársaihoz képest több szempontból számított különlegesnek: fel lehetett rá szerelni egy bajonettet (ez ha nem is teljesen egyedi tulajdonság, Európában egyáltalán nem volt sztenderd), a tárfészek, benne a negyven lőszeres szekrénytárral szállításkor behajtható volt, jóval masszívabb zárszerkezetet kapott, melyre a relatíve nagy, 9x25 mm-es Mauser lőszer miatt volt szükség (a kor többi géppisztolyához képest nagy méretű lőszere miatt kategorizálják néha tévesen gépkarabélynak a Királyt).

Egymás mellett a napjainkban is népszerű 9x19 mm-es Parabellum (b) és a Király által használt 9x25 mm-es Mauser (j). A Mauser lőszere potensebb, de megbízhatatlanabb volt, a II. világháború óta nem használják. Forrás: Twalls via Wikimedia Commons

A 39M fő előnye és fő gyengesége is az említett Mauser lőszerből származott. A Király mind a német, mind a szovjet géppisztolyoknál nagyobb hatékony lőtávolsággal és átütőerővel rendelkezett, ugyanakkor a 9x25-ös lőszer a ’40-es évekre már eléggé elavult volt,

a csőben létrejövő nagyon nagy nyomás miatt elég gyakran esett meg az, hogy az elhasznált hüvely beragadt a csőbe, a hüvelykivonó pedig egyszerűen letépte a hüvely talpát.

Az ilyen hibát csak tisztítópálcával lehetett orvosolni, ami harci körülmények között nem éppen ideális helyzet. A Honvédség azzal próbálta meg orvosolni a problémát, hogy kisebb lőportöltetet tett a lőszerekbe, így azonban a fegyver teljesítménye látványosan leromlott, a német és a szovjet vetélytársakkal szembeni előnyét is elvesztette. Mindemellett mivel a keleti fronton egyedül a Király-géppisztoly használta ezt a lőszertípust, a logisztika is egy kisebb rémálommal ért fel.

Dominican_Automatic_Carbine_(10469804926)_(cropped) — Az utolsó Király-géppisztoly a dominikai San Cristobal. (Megjegyzés: a múzeum plakátja több szempontból is téves, egyfelől a fegyvernek nincs semmi köze az olasz Beretta géppisztolyokhoz, másfelől M39/44-es Beretta géppisztoly nem létezik, a szöveg készítői valószínűleg összekeverték a Beretta M38/44-et a magyar 39M és 44M jelzésekkel) Forrás: Wikimedia Commons

A II. világháború lezárulta után a fegyvereket nyugdíjba küldték, de volt egy meglepő utóéletük is: Király Pál 1948-ban a Dominikai Köztársaságba emigrált, ahol a 39M alapján elkészítette a fegyvercsalád utolsó variánsát, a San Cristobal karabélyt, melyet 1990-ig első vonalban tartott a karibi ország, de kiképzéseken ma is találkozhatunk vele.

Címlapkép: a Magyar Királyi Honvédség Első Hadseregének katonái a Kárpátokban 1944-ben. Az előtérben térdelő katonánál egy már behajtható fém tusával ellátott 1943M géppisztoly. forrása: Cassowary Colorizations via Wikimedia Commons