Példátlan csapást mértek Irán utolsó szövetségesére – Most fog igazán eldurvulni a helyzet?

Az, hogy er-Rahvi bombatámadás áldozata lett inkább abból a szempontból meglepő, hogy erre csak most került sor. A jemeni lázadók  2023 novemberében kezdték meg a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben közlekedő, szerintük Jeruzsálemhez köthető teherhajók vegzálását, a zsidó állam ellen pedig hatékonynak még jóindulattal sem nevezhető drón- és rakétatámadásokat indítottak, az IDF ugyanakkor egészen mostanáig nem végzett prominens húszi vezetőkkel.

Abból, hogy a kormány ellen intézett támadással majdnem két évig vártak, egy valamire lehet következtetni: Jeruzsálem nem tekintette igazán veszélyes ellenfélnek a jemeni lázadókat.

A jemeni helyzet sokkal érthetőbbé válik akkor, ha megnézzük Jeruzsálem meglehetősen egyszerű alapon nyugvó katonai doktrínáját:

minden egyes, az országot érő támadásra sokszorosan válaszolnak, ugyanakkor a kellemetlenkedő, de valós fenyegetést aligha nyújtó ellenfeleket hajlamosak „megtűrni”.

Erre a jelenségre az utóbbi két évben két remek példát is láthattunk, hiszen a háború korai szakaszában a libanoni Hezbollah belövései is úgy néztek ki, hogy az iszlamisták átlőttek a határon néhány rakétát, amit az izraeli légvédelem általában elfogott, vagy hagyott lakatlan területen becsapódni, cserébe az IDF vadászbombázói szétlőttek néhány rakétaindító állást. Ahhoz, hogy Jeruzsálem nyílt háborút indítson, a gázai harcok viszonylagos elcsendesedése és a Hezbollah egyre nagyobb mértékű aktivizálódása kellett.

A másik precedens Irán 2024 április 13-i, egyébként szintén példátlan támadása volt. Teherán több mint kétszáz drónt és rakétát lőtt ki Izraelre, válaszul az IDF korábbi, Damaszkuszban található iráni nagykövetség elleni akciójára. A perzsa állam által kilőtt lövedékek döntő többségét az izraeli, jordániai és szaúdi légvédelem, kiegészítve a térségben állomásozó francia és amerikai vadászgépekkel lelőtte, Jeruzsálem pedig válaszul szétlőtt egy iráni légvédelmi üteget, ami történetesen az ország atomprogramjának egyik legfontosabb komplexumát védte.

A status quo rendezésre került: Teherán megmutatta, hogy meg meri támadni Izraelt, Jeruzsálem pedig azt, hogy bármikor ki tudja cselezni a perzsa légvédelmet.

Az iráni katonai vezetés lefejezéséig Izrael ugyanakkor átvészelt még egy második rakétazáport is, csak akkor indították meg a valóban elsöprő támadást, amikor "együtt álltak a csillagok", azaz Donald Trump nyíltan Irán ellen fordult, a perzsa állammal pedig sokak szerint túl türelmes Nemzetközi Atomenergia-ügynökség elmarasztalta az ország atomprogramját.

A hét végéig többé-kevésbé a húszikhoz is hasonlóan állt hozzá Jeruzsálem. A jemeni szakadárok megeresztettek néhány drónt, vagy rakétát Izrael irányába, ezeket a légvédelem az esetek döntő többségében elfogta, cserébe megbombáztak pár indítóállást, vagy fegyverraktárat.

Arra, hogy az IDF szárazföldi csapatokat juttasson Jemenbe, vajmi kevés esély van, ezt ugyanis csak légi, vagy vízi úton tudnák megtenni, ami rögtön négy akadályba is ütközne:

• A levegőben, vagy vízen aránylag nagy utat megtevő katonák ki lennének téve a nem elhanyagolható húszi lég- és partvédelmi képességeknek.
• A szeparatisták irányítása alatt álló Nyugat-Jemen nagy részét magas hegyek borítják, természetes fedezéket kínálva az iszlamistáknak.
• Az IDF szállítóapacitása nem úgy lett összeállítva, hogy egy ilyen jellegű műveletet hatékonyan meg tudjanak oldani, egyszerűen kevés katonát tudnának egy fordulóval Jemenbe juttatni.
• Ezeket a katonákat ráadásul hadianyaggal is el kéne látni, ami a fent említett okokból szintén megoldásra váró feladat.

Jeruzsálem tehát már abban a fiktív szcenárióban is hátrányban van, ha egyedül próbál meg szárazföldi műveletet indítani Jemen ellen, Washington pedig számtalan alkalommal jelezte, hogy semmilyen körülmények között nem tervez csapatokat küldeni az országba.

Véget nem érő háború?

Bár a szárazföldi hadműveletre a mostani merénylet után sincsen sok esély, egy kulcstényező mostanra megváltozott: Izrael lassan kifogy a megtámadható ellenfelekből.

Korábban már írtunk arról, hogy Netanjahu számára a folyamatos háborúskodás igazából több előnnyel jár, mint hátránnyal:

• Amíg háborús helyzet van, addig nem lesznek választások, melyeket a kormányfő jó eséllyel nem tudna megnyerni. Netanjahu korrupciós vádakkal nézne szembe egy választási vereség után, logikus, hogy nem kíván börtönbe vonulni.
• A média értelemszerűen most sokkal inkább a háborúkkal és katonai akciókkal van elfoglalva, az említett korrupciós vádak háttérbe szorultak.
• Netanjahu bízhat abban, hogy a hazai történelemkönyvekbe egy rég nem tapasztalt válsághelyzetet sikeresen kezelő vezetőként vonul be, nem pedig úgy, mint a miniszterelnök, aki megpróbálta irányítása alá vonni az ország igazságszolgáltatását.
• Az izraeli hadiipar szárnyal: a friss statisztikák szerint a hazai fegyvergyártó vállalatok a nemzetközi közösség ellenséges nyilatkozatai ellenére is rekordszámú megrendelést kapnak.

Ugyanakkor lassan nem lesz kit lőni ennek a helyzetnek a fenntartása érdekében: a gázai Hamász katonai ereje mostanra lényegében megszűnt aktívan létezni, a gázai bombázások pedig már otthon is egyre ellenségesebb reakciókat eredményeznek. A Hezbollah szintén csúnya pofonokat kapott, most pedig éppen egy törékeny tűzszünet van érvényben az északi iszlamistákkal. Az Irán által támogatott iraki milíciák az elmúlt lassan két évben nagyjából nulla fenyegetést jelentettek Izraelre, ráadásul az iraki méhkas megbolygatásának a helyben állomásozó csapatok miatt valószínűleg az Egyesült Államok sem örülne túlzottan.

The Iranian-backed Houthi terrorist group in Yemen has released footage of their attacks against as well as the sinking of the Liberian-flagged and Greek-owned cargo vessel, M/V Eternity C, earlier today in the Southern Red Sea. Significant damage to the ship can be seen prior to… pic.twitter.com/yC8Erot8EU https://t.co/yC8Erot8EU

— OSINTdefender (@sentdefender) July 9, 2025

Bár biztosra még nem lehet látni, hogy a július közepi szíriai akcióknak lesz-e folytatása, egy valami már körvonalazódik:

Hiába járt le Trump Iránnak adott, atomprogramra vonatkozó ultimátuma, Washington éppen más dolgokkal (Ukrajnával, Kínával és Latin-Amerikával) van elfoglalva, Izrael tehát kisebb sansszal találhatna újabb Casus Belli-t Teheránnal szemben.

Jelenleg tehát a végletekig kivéreztetett Gázán kívül egy valakivel tudnak verekedni: a húszikkal.

Jemen ráadásul egy soha ki nem fogyó háborús mézescsupor: ahogyan azt jó előre sejteni lehetett, a helyi iszlamisták ellen indított amerikai-angol légicsapások egyszerűen nem tudták kiásni a hegyekbe vájt fegyverdepókat és rakétaindítókat, így Izraelnek is sok-sok nehezen megközelíthető, ezáltal hosszú ideig bombázható célpontja marad, mindez ráadásul alacsony rizikófaktorral. A húsziknak kevés fegyvere van, azoknak a hatótávolsága és a megbízhatósága sem éppen világszínvonal, a hajóforgalomra viszont komoly fenyegetést jelentenek, ahogyan nyilván az izraeli civilek sem örülnek a havonta egyszer-kétszer megszólaló légvédelmi szirénáknak.

A fentiekből következik, hogy a Jemen nyugati harmadát irányításuk alatt tartó iszlamisták elleni légicsapások minden valószínűség szerint valamivel komolyabb intenzitással folytatódni fognak, ezek azonban inkább amolyan valószínűleg „látszatintézkedések” lesznek:

a húszik túlságosan jól beásták magukat az országban, és ha Washington nem bírta pénzzel a nagyon intenzív bombázásokat, akkor Izrael sem fogja.

Az ugyanakkor a hétvégi támadás után már körvonalazódni kezd, hogy Jeruzsálem „előléptette” a jemeni lázadókat. A politikai vezetés lefejezése valószínűleg fog zavart okozni a húszik működésében, de a teljes összeomlástól nagyon messze vannak, hiszen sem emberből, sem hadianyagból nem vesztettek el annyit, mint akár a Hamász, akár a Hezbollah.

Címlapkép forrása: Mohammed Hamoud/Getty Images