Súlyos válság tombol a Távol-Kelet hatalmában: könnyen meglehet, hogy drasztikus átalakulás vár Tokióra

Japán második világháborút követő politikatörténetében csak nagyon ritkán fordultak elő olyan időszakok, amikor nem a Liberális Demokrata Párt (LDP) volt kormányon. A politikai csoport 1955-ös megalakulása óta mindössze két rövid periódus (1993 augusztus–1994 június és 2009 szeptember–2012 december) idején nem voltak benne a vezetésben. Az elmúlt években a japán nacionalizmust és nemzeti konzervativizmust hirdető párt támogatottsága viszont elkezdett beesni, ez különösen a 2020-as évekre lett szembetűnő jelenség. A szigetországban a 2010-es években sokasodtak meg azok a problémák, amelyekre nem nagyon sikerült megoldásokat találni, így a lakosság egyre kevésbé támogatta a vezetést. Ez 2025-re egy újabb, egymás után a sokadik kormányválságot idézi elő.

Súlyosodó gondok

A Távol-Keletet egy sor probléma sújtotta az elmúlt években, az ezekre adott válaszokat pedig már nem tudta elodázni a tokiói kormány:

• A legnagyobb változást egyértelműen Kína növekvő katonai és gazdasági ereje jelentette a térségben. Japán a második világháború óta nem rendezett mindent Pekinggel, ez a feszültség abban is megnyilvánult, hogy a kínai vezetés néha pedzegette, hogy néhány szigetnek talán nem is kellene Tokió felügyelete alá tartozni.
• Észak-Koreát az első kormányzása idején nem sikerült megzaboláznia Donald Trumpnak, hiába találkozott Kim Dzsongunnal több alkalommal is személyesen. A 2020-as években a rezsim felpörgette az atomprogramját, majd Oroszországgal kezdett egyre szorosabb kapcsolatot kialakítani. A sokasodó rakétatesztek fenyegetést jelentenek a japán területekre is.
• Dél-Korea szintén hagyományos riválisa Japánnak, ennek történelmi okai vannak, a két országot mégis összeköti, hogy mindketten szoros katonai szövetségesei az Egyesült Államoknak. Az elmúlt években volt némi közeledés a hatalmak között, de néhány kérdés máig megoldásra vár.
• Az Egyesült Államok politikai változása azzal fenyegetett, hogy Washington lényegében szép lassan kivonul a térségből. Kína hatalmának növekedése egyelőre a katonai kivonulást nem teszi valószínűvé, de közben Donald Trump amerikai elnök vámokkal kapcsolatos politikája alaposan megváltoztatta Washington szerepét az egész világon.

A nagyobb képhez hozzátartozik, hogy a külső kihívások mellett a szigetország olyan belső gondok sokaságával küzd, amelyek sehogy sem akarnak megoldódni:

• Évtizedek óta Japán volt a szinonimája a „demográfiai probléma” és az „elöregedő társadalom” kifejezéseknek. A kormány minden igyekezete ellenére sem sikerült megoldást találni a népesedési kihívásokra. Az utóbbi néhány év bizonyította, hogy a jelenség nem specifikusan a szigetországot érinti, hanem lényegében az egész térségben jellemző az alacsony születésszám, sőt, mára jóformán Japán követendő példa lett, mivel évtizedeken keresztül „egész oké” szinten tudta tartani a teljes születési arányszámot (TFR). Ez nem vigasz a japánoknak, a probléma továbbra is létezik és komoly fejtörést okoz.
• A gazdasági növekedés hosszú évek óta elmarad, Japán a stagnálás mintapéldája, gyakorlatilag az 1990-es évek óta nincs érdemi előrelépés.
• Az ország a második világháború tanulságait levonva pacifista alkotmányt született, ez lényegében csak önvédelmi erők felállítását engedte. A sokasodó biztonsági fenyegetésre reagálva Tokió feladta ezt a politikát, és elkezdte növelni a védelmi kiadásokat, ez viszont megosztotta a társadalmat.

https://t.co/5YGAUCGdjV

— Dr. Paul J. Sullivan (@DrPJSullivan) December 17, 2024

A sokasodó kihívásokkal küzdő kormány az LDP támogatottságát is megtépázták, ez belpolitikai instabilitáshoz vezetett. 2021-ben még többségi kormányt tudtak alakítani, de ezután több botrány is megrázta a politikai elitet. Ott volt például a csúszópénzbotrány, mivel több helyi pártvezető „elmulasztotta” bevallani a kampányfinanszírozási törvény keretében az adománygyűjtő rendezvényekről származó bevételeit. Kisida Fumió korábbi miniszterelnök igyekezett belső változtatásokkal orvosolni a helyzetet, sikertelenül: lemondott, 2024. október 1-ével kinevezték Isiba Sigerut kormányfőnek, aki azonnal új választásokat írt ki, hogy megerősítse pozícióját, ám ez nem hozta meg a várt eredményt. A korábbi védelmi minisztertől azt remélték, hogy meg tudja szólítani a bizonytalanokat, mivel kifejezetten mérsékelt politikát folytatott, támogatta a melegek házasságát, és a nőkre bízná a tradicionális családmodellben élő nők családnevének megválasztását.

A mesterterv nem sült el valami túl jól: az LDP a koalíciós partnereivel mindössze kisebbségi kormányt tudott alakítani.

Ez a helyzet már nagyjából előrevetítette, hogy Sigeru nem lesz egyszerű helyzetben, ráadásul további nehezítést jelentett, hogy az amerikai választáson a globális kereskedelmi rendszer teljes felforgatását ígérő Trump nyert. A régi-új amerikai elnök be is váltotta az ígéretét, és a világ minden országára komoly vámokat vetett ki. Ebből a legfontosabb szövetségesei sem maradtak ki, így Japán sem. Hosszú huzavonát követően végül abban állapodtak meg, hogy a szigetország termékei után 15 százalékos vámot kell majd fizetni, az intézkedések szeptember 16-án lépnek életbe. Eredetileg Washington ennél jóval magasabb számot mondott be, de ezt azzal sikerült lejjebb tornászni, hogy Tokió mintegy 550 milliárd dollárnyi beruházást ígért meg az Egyesült Államok stratégiai ágazataiba, bár az nem derült ki, hogy pontosan mit jelent és mennyi idő alatt. A japán társadalom nem nézte jó szemmel ezeket a változásokat, de az Egyesült Államok megítélése nem romlott számottevően, sokkal inkább a megélhetési költségek növekedése határozta meg a gazdasággal kapcsolatos aggodalmakat.

A felsőházi kudarc

A miniszterelnök a 2025 júliusi felsőházi választások előtt szokatlanul erős nyelvezetben kommunikált, ezzel jelezni akarta a választók számára, hogy egy stabil és állhatatos vezető, aki minden helyzetben kiáll Japán érdekeiért. Az ország pacifista alkotmányának felülvizsgálatát is szorgalmazta, erre kifejezetten nagy figyelmet fordított. Érzékelte, hogy a legfontosabb problémát a gazdaság jelenti, a jen erősítésének szükségességét, az adók reformját, ezért ez volt leginkább a fókuszban.

Az LDP helyzetét nehezítette, hogy 2020-ban megalakult az ultrakonzervatív Szenszeito párt, (magyarul talán a Csináld magad! Párt fordítás a legjobb – röviden: DIY) vezetője pedig az LDP-ből lépett ki, ő Szóhei Kamisza. A politikai csoportosulás különösen az országba érkező külföldiekkel szemben fogalmaz meg keményvonalas üzeneteket. Ez megosztotta a konzervatív nézeteket valló japánokat, éppen a konzervatív, de mérsékelt kormánypártoktól szívta el a szavazókat a felsőházi szavazásnál.

https://t.co/ggAD9Ny0Sx

— Colonel Otaku Gatekeeper (@politicalawake) August 31, 2025

A 248 fős testületben júliusban 124 helyért ment a harc, és a kormánykoalíciónak összesen 50 helyet kellett megszereznie, hogy megtarthassa a többségét.

Közben a hagyományos ellenzék igyekezett élesen ellentétes üzeneteket megfogalmazni a kormánytól, így adócsökkentéseket hirdettek az országban meglepő módon megugró áremelkedések ellen (az infláció egyébként közép-európai szemmel nem kiugróan magas, mindössze 3 százalék körül alakul, ám a koronavírus-járványt megelőzően jellemzően maximum 1 százalékos értékek voltak jellemzőek).

Előzetesen a kormánypártok 32 és 51 közötti helyre számíthattak a július 21-i eseményen, végül mindössze 47 jött össze a szükséges 50-ből. Mindez azt jelenti, hogy innentől lényegében mindenhez az ellenzéki pártok beleegyezése szükséges, mivel a felsőház vétójoggal bír az alsóház döntései felett.

On 20th July 2025, #Japan elected 125 of their 248 members of the House of Councillors.The #LDP remained largest party while experiencing heavy losses, especially in the national vote. Far-Right #Sanseitō (DIY) gained 14 seats, coming from one.#参議院議員通常選挙 pic.twitter.com/9VzGIDL8Er https://twitter.com/hashtag/Japan?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Elections Stats All About Elections ️ (@ElectionsStats) July 22, 2025

Az eredmények nagyjából világossá tették: Sigerunak mennie kell, őt teszik felelőssé a csúfos kudarc miatt.

Végül szeptember 7-ig kellett várni a bejelentésre, egy helyi idő szerint 18 órakor sebtében összehívott sajtótájékoztatón egyszer és mindenkorra véget vetett a találgatásoknak a távozása időpontjáról és lemondott.

Merre tovább, Japán?

Azt még nem tudni, hogy a még mindig legnagyobb pártot jelentő LDP pontosan kit dobhat be következőnek a kormányfői szerepre. A Reuters gyűjtötte össze az esetlegesen felmerülő neveket:

• Felmerült Takaicsi Szanae neve, aki a máig nagy tiszteletnek örvendő Abe Sinzó néhai miniszterelnök támogatottja volt. Ő 2024-ben elindult a kormányfői pozícióért, az első körben ő is kapta a legtöbb szavazatot, de a második körben a többi induló váratlan húzásának köszönhetően végül kisebb meglepetésre Isiba Sigeru lett a befutó. A 64 éves politikus lehet Japán első női miniszterelnöke.
• A fiatalabb generációt képviseli a 44 éves Koizumi Sindzsiró, aki a korábbi kormányfő Dzsunicsiró Koizumi fia (ő 2001 és 2006 között vezette az országot). Reformerként hirdeti magát, korábban környezetvédelmi miniszterként az atomreaktorok leállításának hangos szószólója volt, emiatt egyébként kifejezetten sok kritikát kapott. Arról keveset tudni, hogy a gazdaságpolitikát illetően milyen álláspontot képvisel.
• Esélyesként emlegetik Hajasi Josimasát, aki 2023 decembere óta kabinetfőtitkár, ami kulcspozíciónak számít az országban, magába foglalja például a kormányszóvivőséget is. A 64 éves politikus „tapasztalt rókának” számít, többször töltött már be ideiglenes tárcavezetői pozíciót.
• Felmerül, hogy megtörik az LDP 13 éves vezetése, és az most ellenzéki pártok valamelyike kerül hatalomba. A leggyorsabban a jobbközép Demokrata Párt a Népért (Democratic Party For the People – DPP) növekszik a kihívók közül, élén Tamaki Juicsiróval. Hangsúlyozza az adócsökkentés szükségességét, támogatja a védelmi képességek növelését, szigorítaná a külföldiek földszerzési lehetőségeit, és a nukleáris erőművek mellett foglal állást.
• Noda Josihiko nem ismeretlen a japán politikában, a Japán Alkotmányos Demokrata Párt (Constitutional Democratic Party of Japan – CDP) 2011 és 2012 között egy évig már volt miniszterelnök, akkor az elszálló államadósság megállítására bedobott adóemelési terveivel nem szerzett túl nagy népszerűséget. Most egyébként éles váltással ennek éppen az ellenkezője mellett foglal állást.

Sanae Takaichi is one of the top contenders to become the next PM of Japan after Shigeru Ishiba redesigns.She’s a member of Japan’s largest nationalist organisation Nippon Kaigi and is known as a hard-line conservative.Takaichi opposes same-sex marriage and supports a… pic.twitter.com/KWCb5pQLn8 https://t.co/KWCb5pQLn8

— Visegrád 24 (@visegrad24) September 7, 2025

Felmerült, hogy egy újabb alsóházi választással próbálják megoldani a válságot, egyelőre nagyobb esélye van, hogy az LDP egy másik miniszterelnökkel próbálja meg helyreállítani a támogatottságát, az új névre október 4-én derülhet fény. Kérdés, hogy miképpen gondolkodik majd erről az új jelölt, mivel Sigeru a beiktatása után rögtön kiírt egy új választást, azzal a reménnyel, hogy megerősítheti a pozícióját. Ilyen forgatókönyv most is benne van a pakliban, ahogy az is, hogy

a kisebbségben lévő kormánykoalíció nem tudja érvényesíteni az akaratát, hiába az LDP-Komeitó jelenti a legnagyobb politikai egységet az alsóházban.

Erre azért kevés az esély, mert az ellenzék csak akkor tudna többséget szerezni, ha a szélsőjobbtól a szélsőbalig szinte mindenki egyként megszavazna egy jelöltet a jelenlegi kormánypártok ellen.

Japán korábban arról volt híres, hogy az egyik legstabilabb politikai berendezkedés itt épült ki, kiszámítható volt a rendszer. Tokió viszont már évek óta egyre kevésbé tud megnyugtató válaszokat adni a sokasodó problémákra, ráadásul a politikai paletta is egyre sokszínűbb, megjelentek a populista jobboldali formációk, akik egyre nagyobb támogatottsággal bírnak, és a Nyugaton már nagyon jól ismert recepttel hódítanak: egyszerű üzeneteket osztanak meg, főképp a fiatalabbakat igyekeznek elérni, a fő kommunikációs csatornájuk pedig többnyire a közösségi média. A jelenség még nem tudni, hogy pontosan mekkora változást hozhat a világ egyik legdemokratikusabb országában, de

az már most is látszik, hogy gyökeresen felfordulás van készülőben Japánban, ez pedig akár az eddigi stabilitásnak is véget vethet.

Címlapkép forrása: Toru Hanai/Bloomberg/Pool/Anadolu via Getty Images