Polgárháború Amerikában: mi lesz, ha valósságá válik mindenki legrosszabb rémálma?

Polgárháború felé tart Amerika?

A hétvégén a New York Times hozott le egy cikket arról, hogy az amerikai közösségi médiában, elsősorban az X oldalon jelentősen megszaporodott a diskurzus egy amerikai polgárháború lehetőségéről. A lap azt írja: múlt csütörtökön összesen 210 ezer alkalommal említették az X közösségi oldalon a polgárháború témáját, az ezt megelőző két hónapban a napi átlag mindössze 18 ezer volt –

ez ugye több mint tízszeres növekedést jelent.

A látványos ugrás azzal magyarázható, hogy szerdán egy fiatal férfi egy távcsöves puskával meggyilkolta Charlie Kirk befolyásos amerikai jobboldali politikai aktivistát.

Bár még nem bizonyosodott be egyértelműen, hogy a lövész szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali aktivista volt-e (a gyilkossághoz használt fegyver mellett talált töltényeken antifasiszta és homofób üzeneteket egyaránt találtak, a férfi személyes üzenetváltásaiból viszont inkább baloldali indíték olvasható ki) –

az ügy újabb löketet adott a két amerikai nagypárt egyre inkább elmérgesedő ellentétének.

Ahogy korábban megírtuk, a közelmúltban jelentősen elszaporodott a politikai indíttatású támadások száma – Donald Trump jelenlegi amerikai elnököt kétszer is megpróbálták lelőni választási kampánya alatt, de 2022-ben Nancy Pelosi volt demokrata házelnök férje is súlyosan megsérült egy betöréses támadás során, Josh Shapiro pennsylvaniai demokrata kormányzó házát pedig felgyújtották. A legsúlyosabb kimenetelű támadás inkumbens politikus ellen a közelmúltban pedig alighanem Melissa Hortman minessotai demokrata önkormányzati képviselő ellen történt, akit a nyáron férjével együtt saját otthonában gyilkolt meg egy 57 éves férfi.

Az, hogy politikailag aktív vezetők, szenátorok, influenszerek polgárháborúval riogatnak, mára sajnos szinte „megszokott” részévé vált az amerikai közbeszédnek. Elon Musk jobboldali kötődésű techguru például rendszeresen figyelmeztet polgárháború lehetőségére az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is, a mostani ügyet úgy kommentálta, hogy

ha nem hagynak minket békén, nincs más választásunk, mint harcolni, vagy meghalni.”

De politikailag pártatlan, befolyásos vezetők is sorra mutatnak rá az erőszak elszabadulásának, polgárháborúnak veszélyére.

Ray Dalio, a világ legnagyobb hedge fundjának, a Bridgewater Associates-nek vezetője többször is értekezett arról, hogy

szerinte kb. 35-40% esély van arra, hogy polgárháború lesz a következő években Amerikában.

Dalio ugyanazokat az okokat hangsúlyozza, melyeket a legtöbb független szemlélő: az Egyesült Államokat jelenleg masszív társadalmi problémák, látványos vagyoni és életszínvonalbeli egyenlőtlenségek mérgezik, külföldön rengeteg háborús konfliktus dúl és összességében az amerikai társadalom egyik része nagyon mást gondol arról, mi a megoldás a fennálló nehézségekre, krízishelyzetekre, mint a másik.

Barbara Walter amerikai politikatudós nemrég arról beszélt: a történelmi példák azt mutatják, hogy azokban az országokban ugrik meg jelentősen a polgárháború veszélye, ahol

1. két nagypárt uralja a közéletet,
2. az ország vezetőjének jelentős hatalma van befolyásolni egyedül is az ország működését,
3. és a két nagypárt inkább vallási, etnikai, faji alapon politizál, nem pedig ideológiai alapon.

Walter úgy látja: az Egyesült Államokra mindez 2016 óta kifejezetten jellemző lett, ebből fakadóan tehát az USA jelenleg minimum a veszélyzónába lépett.

A YouGov egyébként nemrég csinált egy kutatást, ahol explicit rákérdeztek az amerikai lakosság körében, mennyire tartják valószínűnek azt a lehetőséget, hogy polgárháború lesz az USA-ban –

40% válaszolta azt, hogy nagyon valószínű, vagy valamennyire valószínű, hogy ilyen konfliktus robban ki

(ami ugye még mindig a kisebbség). Érdekes módon a demokraták nagyobb arányban (48%) gondolják azt, hogy polgárháború lesz vagy lehet a közeljövőben, mint a republikánusok (32%).

Charlie Kirk meggyilkolása után egyébként egy Polymarket-fogadás is elindult: a fogadóiroda azt akarta feltérképezni, hogy mekkora esélye van annak, hogy idén, 2025-ben polgárháború lesz az Egyesült Államokban. Sokunk számára megnyugtató lehet, hogy a weblap használóinak mindössze 3%-a gondolja azt, hogy idén Amerika ketté fog szakadni, ráadásul a fogadási volumen igencsak alacsony is, mindössze 70 ezer dollár. Hosszabb távú, 3-5 éves távlatú fogadás viszont (még?) nem elérhető az oldalon, talán ennek eredménye lenne érdekesebb.

Hogy nézhet ki egy amerikai polgárháború?

A legtöbb szakértői elemzés, vélemény azzal kapcsolatosan, hogy nézhet ki egy polgárháború az Egyesült Államokban arra mutat rá:

ez a konfliktus nagyon más lenne, mint az előző, 1861 és 1865 közt dúló háború, nem csupán technológiai vagy harcászati, hadászati szempontból.

Ennek okai a következők:

• Az Egyesült Államok ismét rendkívül megosztott, de a törésvonal nem észak és dél, hanem sokkal inkább a keleti / nyugati partvidék és a belső államok, valamint a nagyvárosok és vidék közt látható.
• Az Egyesült Államokban lényegesen több fegyver van a polgári lakosság kezében, mint a haderőnél – egyes becslések szerint kb. 400 millió kézifegyver van civil forgalomban, a fegyveres erőknél, rendőrségnél pedig összesen kb. 6-8 millió. Nyilván, lakossági forgalomban nincsenek vadászgépek, páncéltörő rakéták, tankok, de ezeknek a fegyvereknek a harcértéke már nem feltétlenül olyan kirívó a könnyen beszerezhető és használható pilóta nélküli repülőgépek (UAV-k vagy drónok) korában.
• Az Egyesült Államokban jelenleg rengeteg többé-kevésbé jól szervezett, honvédelmi, polgárvédelmi tevékenységre felkészült milícia működik. Nem csupán a Nemzeti Gárdára kell gondolni: rengeteg nagy politikai alapon szerveződő félkatonai szervezet is aktív, ilyen a jobboldali Oathkeepers, Three Percenters vagy a baloldali John Brown Gun Club, Socialist Rifle Association.
• Az amerikai jobboldal / baloldal és a fegyveres erők is rendkívül fragmentáltak: nincs kvázi-egységes ideológia egyik oldalon se, melynek zászlaja alá milliók beállnának, hogy hadat viseljenek egymás ellen. Politikai pártokon belül most is rendszeresen vannak kisebb-nagyobb ideológiai harcok: ha egy aktuális példánál maradunk, Charlie Kirk gyilkossága kapcsán is azért merült fel, hogy nem biztos, hogy baloldali az elkövető, mert az influenszernek rendszeresen voltak igencsak intenzív verbális konfliktusai a Nick Fuentes vezette szélsőjobboldali groyper-mozgalommal.

Ezek alapján tehát jó eséllyel nem úgy kell elképzelni egy esetleges amerikai polgárháborút, hogy az ország egyik földrajzi régiója harcol a másik földrajzi régió ellen: aligha kerül majd sor arra, hogy a lövészárkokban piros és sárga karszalagot viselő katonák gyilkolják egymást, véres, hónapokon át dúló utcai harcok után felhúzzák a lázadók a zászlót a városházára.

Egy modern amerikai polgárháború sokkal inkább ahhoz lehet hasonló, mint amilyen konfliktusokat az 1920-as, 30-as évek Európájában, például a Weimari Köztársaságban láthattunk: fegyveres milíciák verekednek, lövöldöznek egymásra az utcákon, a meggyengült központi hatalom pedig megpróbál mindent megtenni a rend látszatának fenntartása érdekében.

Robbantások, politikai gyilkosságok, kisebb, helyi hatalomátvételi kísérletek keserítenék meg a polgári lakosság mindennapjait. Megjelennének nyilván a hadviselésben a fent is említett drónok, emellett a hackerek célba vehetik a kritikus infrastruktúrát, áramkimaradások, rohamos éleszínvonal-romlás jöhet különösen az olyan nagy, megosztott városokban, mint Phoenix, Philadelphia, vagy Atlanta.

Hogy egy ilyen konfliktus meddig eszkalálódhat, erősen kérdéses: az 1930-as években ezeknek a konfliktusoknak erős, központosított államberendezkedések vetettek véget (ez volt a fasizmus európai terjedésének az egyik fő oka), Amerika esetén viszont sokan azon a véleményen vannak, hogy elkerülhetetlen, hogy az ország tartósan két részre legyen osztva.

Egyik sem nevezhető ideális, vagy akár pozitív kimenetelnek, mind egy autoriter államberendezkedés, mind pedig egy kettétört Egyesült Államok

súlyos gazdasági áldozatokkal, további politikai konfliktusokkal és a jelenlegi világrend végleges felborulásával járna.

Mit érezhetünk meg ebből itt, Európában?

Akár egy kisebb polgárháborús konfliktus az Egyesült Államokban Európa számára nagyon súlyos következményekkel járna, különösen éreznénk ennek hatásait itt, Kelet-Európában.

1. Amerika destabilizációja és a dollár rohamos gyengülése szinte biztosan gyors globális tőzsdei összeomlást, gazdasági válságot hozna. Mivel a világ vezető ereje gyengülne meg, ez a pénzügyi krízishelyzet minden korábbinál súlyosabb lehet.
2. Európa energiabiztonsági ismét instabillá válna: az EU-s országok jelentős része elsősorban amerikai energiahordozókat vásárol 2022 óta.
3. Az amerikai techcégek termékeinek elérhetetlenné válása miatt komoly infrastrukturális kockázatok merülnének fel: nagyvállalati informatikai rendszerek, közműhálózatok omolhatnak össze, különösen, ha Európával rivális hackerek még szándékosan fokozzák is a káoszt.
4. A NATO elképesztően meggyengülne, lehet, hogy teljesen össze is omlana. Az Egyesült Államok teszi még mindig ki a szövetség költségvetésének közel 70%-át, nukleáris képességének és hagyományos katonai erejének nagy részét.
5. Nem kizárt, hogy olyan, Nyugattal rivális országok, mint Oroszország vagy Kína arra használnák az amerikai káoszt, hogy érvényét szerezzék geopolitikai ambícióiknak. Magyarul: nem kizárt, hogy Kína Tajvant, Oroszország a (volt?) NATO keleti szárnyát támadná meg, ezzel is fokozva a háborús helyzet mellett a gazdasági és politikai káoszt.

Mit lehet tenni?

Komplett könyvek íródnak az Egyesült Államokban arról, mégis hogy lehet elkerülni azt, hogy az egyre erőszakosabb, egyre megosztóbb politikai retorika polgárháborús helyzethez vezessen.

Nincs tökéletes recept: a szakértők többnyire a demokráciába és állami intézményekbe vetett hitet, a gyűlölködő, ellenségképet építő narratíva visszatekerését, a vagyoni különbségek enyhítését szorgalmazzák.

Van azonban ezekkel egy hatalmas probléma: a politikusok a választások megnyerésében érdekeltek, a közös ellenségképre építő, harcos narratíva pedig sikeres receptnek bizonyul. Mindemellett az emberek a politikai paletta két oldalán teljesen mást gondolnak arról, hogy a fent is taglalt problémákat pontosan milyen módon lehetne megoldani – sőt, még ezek alapvetői okaival kapcsolatosan sincs egyetértés.

Nem kizárt természetesen, hogy a narratíva változik, mielőtt az Egyesült Államokban visszafordíthatatlan krízis robban ki – ahhoz, hogy ez megtörténjen, mindkét párt vezetőinek és az őket támogató (közösségi) sajtónak is úgy kell döntenie, hogy enyhítenek a provokatív kommunikáción, még akkor is, ha ez potenciálisan törvényhozói székekbe, netán a Fehér Házba fog kerülni.

Mindemellett persze az sem kizárt, hogy egy következő elnökválasztási kampány során az a jelölt fog tarolni, aki a feszültség csökkentését és az amerikai társadalom egyesítését ígéri.

Ez viszont csak átmenetileg hozhat felüdülést: az új vezetőnek is meglesznek a saját gyengeségei, kisebb-nagyobb krízisei, melyet ellenfelei arra használhatnak, hogy hangsúlyozzák: a békülékeny narratíva hazugság volt, az ellenfél csupán a hatalom megszerzésében volt érdekelt.

Zárógondolatként érdemes ismét hangsúlyozni: a pollok, véleményvezérek, politikai elemzők is azt hangsúlyozzák, hogy egy amerikai polgárháború lehetősége jelen pillanatban még mindig a "kevésbé valószínű" territóriumban mozog, a "teljesen irreális" halmazból azonban már rég kiléptünk.

A jelenlegi narratívák, társadalmi folyamatok pedig egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a feszültség - legalább a közeljövőben - folyamatosan csak fokozódni fog.

Címlapkép forrása: Kevin Dietsch/Getty Images