Ezúttal tényleg elvethette a sulykot a Közel-Kelet egyik legerősebb hatalma: megvalósulhat Izrael rémálma

A kis országból nagy játékos

Katar már évtizedek óta építi a regionális közvetítő szerepét, igyekszik minden komolyabb konfliktusban (legyen az állami, vagy éppen nem állami szereplők között) megjelenni, és közvetíteni a felek között a békés megoldás érdekében. Mindez nem működhetne, ha Dohában az 1995-ös vértelen puccsot követően az új emír nem épít fel egy teljesen új stratégiát, amellyel a kisállami szerepkörből jóval nagyobb regionális befolyásra tudnak szert tenni. A gazdasági alapot megteremtette a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgáztartaléka, az ebből származó jövedelmeket pedig olyan beruházásokra lehetett költeni, amelyekkel Katar kitűnik a térségi gazdag monarchiák közül. Létrehozták az iszlám világ vezető médiahálózatát, befektettek a látványos sportrendezvényekbe, kulturális központokat hoztak létre, és

szerte a világon erős kapcsolatokat építettek ki kormányokkal, de akár olyan (akkor még) nem állami szereplőkkel is, mint az afganisztáni tálibok.

Az elképzelés jól működött, a kis ország komoly regionális szereplővé vált, egyes nem állami szervezetekkel kiépített kapcsolatokon keresztül pedig más országok helyi politikájába is nagyobb hatalma lett. Ilyen volt például, amikor az arab tavasz idején Hoszni Mubarak hosszú idő után megbukott Egyiptomban, és a 2012-es választást Muhammad Morszi, az Dohával igen szoros kapcsolatokat ápoló Muszlim Testvériség jelöltje nyerte. Alig egy évig volt hatalomban, 2013 júliusában megbukott, majd bíróság elé állították. Mindez elég rossz fényt vetett Katarra is, mivel azonnal felmerült a gyanú, hogy a kis monarchia pénzelte valójában az iszlamistákat, a korábbi vezető is a börtönben halt meg.

https://t.co/I73yHmlTiX

— Warfare Analysis (@warfareanalysis) June 12, 2025

Később is okozott gondot, hogy Doha ennyire jóban van nem állami szereplőkkel, akár radikális mozgalmakkal, mivel több ország ezt úgy értékelte, hogy Katarból be akarnak szólni a belpolitikai ügyekbe. Volt is ebből néhány diplomáciai csörte, de a legsúlyosabb 2017-ben érte a monarchiát: ekkor a „legszorosabb szövetségesei” diplomáciai, tengeri, légi és szárazföldi blokádot indítottak ellene, a totális elszigetelésre játszottak. Felmerült a katonai beavatkozás gondolata is, de ezt akkor Rex Tillerson, akkori amerikai külügyminiszter nyomására nem valósították meg. A krízist végül éppen az segített túlvészelni az emírnek, ami bajba is sodorta: a kiterjedt kapcsolatrendszere. A válság mintegy három és fél éven keresztül tartott, mire 2021 elején az érintettek végül elásták a csatabárdot. A hangulat nem javult azonnal, sokáig igen fagyos volt a viszony több országgal, ezen valamelyest javított a 2022-es labdarúgó-világbajnokság megrendezése, akkor az Arab-félsziget több vezetője ellátogatott egy-egy mérkőzésre, és személyes jelenlétével fejezte ki, hogy oldódik a hangulat.

Katar aztán 2023 októberében vált újra komoly regionális tényezővé, amikor a Hamász támadást indított a Gázai övezetből Izrael déli részén található kibucok és egy fesztivál ellen.

Már ekkor látható volt, hogy Jeruzsálem nagyon súlyos megtorlást fog indítani, a tárgyalásoknál pedig jól jöhet, hogy Doha 2012-ben befogadta a palesztin iszlamista szervezet politikai irodáját (ez a nyugati világban a legtöbb helyen terrorszervezetnek számít, az arab világban viszont nem – legalábbis a politikai szárny), ezzel pedig a szervezet több vezetője is áttelepült. A Jeruzsálem és a Hamász között folyó párbeszédben ismét Katar kapta a reflektorfényt, mivel igyekezett az Egyesült Államok bevonásával közvetíteni a felek között, kisebb eredményeket el is értek.

Visszatérően előkerült a vád, hogy Doha inkább az iszlamistákat támogatja, azért növekedett rajta a nemzetközi nyomás – különösen az amerikai –, hogy szakítsa meg a kapcsolatokat a palesztin szervezettel. Az emírség engedett is a nyomásnak, 2024 nyarán a Hamász be is jelentette, hogy bezárják az irodájukat és más országba települnek, de továbbra is Katar maradt a legfontosabb közvetítő. Így jutottunk el addig, hogy 2025-ben már másodszor éri rakétatámadás az országot, először Irán csapott le az el-Udeid légibázisra, ahol az amerikai katonák állomásoznak.

A váratlan csapás

Világszerte megdöbbenést váltott ki, hogy Izrael minden eddiginél tovább ment a Hamász radikális iszlamista szervezet elleni harcban, és nem tartotta vissza az sem, hogy egy semleges ország területére mér csapást. Egymásnak ellentmondó információk keringenek arról, hogy ez mennyire érte el a célját: egyes hírek szerint hat, mások szerint hét áldozata volt a detonációnak, de abban minden híradás megegyezik, hogy a főtárgyalók többsége lényegében sértetlenül megúszta az akciót. Egyetlen vezető halála merült fel, nem egyértelmű, hogy Halíl el-Hajja túlélte-e az akciót. Önmagában már ez nem fest túl jól Jeruzsálem számára, hiszen

inkább azt mutatja, hogy nem volt megfelelően előkészítve a terep egy ilyen rendkívül kényes akcióhoz.

Israel bombs Doha - How many countries Israel is going to attack in the name of so-called self defense! pic.twitter.com/YSgwqSmQa0 https://t.co/YSgwqSmQa0

— Ashok Swain (@ashoswai) September 9, 2025

Jeruzsálem azt akarta elérni, hogy a legfontosabb vezetők kiiktatásával elérje, hogy a lassan haladó tűzszüneti és túsztárgyalásoknál inkább az ő akarata érvényesüljön. Izraelben a Hamász 2023 októberi terrortámadás óta az egyik legfontosabb belpolitikai téma, hogy az elhurcolt embereket (vagy azok holttestét) szerezze vissza. Bár az elmúlt közel két évben különböző cseremegállapodásokkal többeket sikerült kiszabadítani, a legfrissebb információk szerint még mindig tucatjával lehetnek a szélsőségesek fogságában emberek, bár azt nem tudni pontosan, hogy mennyien vannak még életben közülük. Az ügy a jeruzsálemi kormányra is nagyon rossz fényt vet, mivel nem elég, hogy a legtöbb választó közvetlenül a kormányt tartja a felelősnek, amiért a biztonsági szolgálatok nem szúrták ki időben és nem reagáltak kellő gyorsasággal az szélsőségesek akciójára 23 hónapja, de a túszok kérdése további muníciót ad az elégedetlenkedőknek, akik elsősorban

Benjamin Netanjahu miniszterelnök távozását szeretnék.

Izrael a támadással ráadásul más, számára igencsak kedvezőtlen kilátással kecsegtető dolgok sorozatát is elérte:

• A tárgyalások ettől nemhogy felgyorsultak a felek között, hanem éppen ellenkezőleg: megálltak, és nem is ismert, mikor indulhatnak újra. Ráadásul egy meg nem nevezett magas rangú izraeli tisztségviselő arról nyilatkozott, hogy nagyon jól álltak a megbeszélések, belátható közelségben volt az áttörés a felek között.
• Bár Izrael igyekezte azt kommunikálni, hogy az Egyesült Államokat időben tájékoztatták, azóta egyre többen állítják, hogy valójában csak az utolsó pillanatban értesítették a legfontosabb partnerüket. Ekkor igyekeztek átadni az információkat Katarnak, de már késő volt: a robbanások pillanatában jelezték ezt a monarchiának. Az eset kivívta Donald Trump amerikai elnök haragját, aki most inkább Dohával szeretné megerősíteni a védelmi kapcsolatát, de látványosan azért nem megy neki Jeruzsálemnek sem.
• Hiába mondta el Netanjahu egy újságírói kérdésre válaszul, hogy nem fognak többé a katarihoz hasonló akcióban gondolkodni, ebben nem sokan hisznek. Úgy gondolják a helyi hatalmak, hogy Izrael sokkal inkább egy regionális veszélyfaktor lett. Szeptember 9-e után az egyiptomi hatóságok is nyilvánosságra hozták, hogy az országban él a Hamász néhány vezetője, és korábban már megakadályoztak egy készülő merényletet ellenük. Kijelentették, hogy egy újabb hasonló elképzelést hadüzenetnek vennének és megtorlást helyeztek kilátásba.

JUST IN:Israeli channel 12 reports that Egypt will stop all security cooperation with Israel and will no longer share details of military movements, including in Sinai.It has also invited Hamas leaders to Cairo, promising full protection from Israeli attacks. pic.twitter.com/KNIMmtPCqs https://t.co/KNIMmtPCqs

— Current Report (@Currentreport1) September 12, 2025

A támadást követő folyamatok ezzel viszont még nem zárultak le: könnyen meglehet, hogy a Közel-Keleten megfordulnak a folyamatok, és az arab országok sokkal inkább egy „NATO-szerű” védelmi-biztonsági szövetségben látják majd a megoldást, hogy ezzel elszigeteljék a Földközi-tenger partján fekvő országot.

Összezár az iszlám világ

Izrael kifejezetten előnyös szerepben volt 2023. október 7-e előtt, úgy nézett ki, hogy hamarosan jöhet egy hatalmas hármas megállapodás Szaúd-Arábiával és az Egyesült Államokkal. Ez a tervet végül teljesen átírta a Hamász támadása. A terror után Jeruzsálem sorra kapta meg a térség vezetőinek támogató és együttérző üzeneteit, de már ekkor azonnal világossá vált, hogy elsöprő megtorlás jön, Izrael egyenesen a Gázai övezetet irányító iszlamista radikálisok totális elpusztítását tűzte ki célul. A rendkívül sűrűn lakott térségben szinte elkerülhetetlen volt a civil áldozatok elkerülése, ráadásul a polgári és a katonai infrastruktúra gyakran összefonódott. Mindez ahhoz vezetett, hogy rengeteg palesztin halálos áldozatot követel a háború, ez pedig

világszerte a Jeruzsálem politikáját hangosan elítélő csoportok felemelkedéséhez vezetett.

A Közel-Kelet hatalmai eddig amolyan „megfigyelő” státuszba helyezkedtek: kiadtak nyilatkozatokat arról, hogy elítélik az eseményeket, és a kétállami megoldást tartják a helyesnek, de ezeket nem a politikai nagyágyúk tették. A csendes szemlélődés taktikája tükröződött akkor is, amikor Izrael háborúja túlnyúlt a Gázai övezeten. Jeruzsálem Jemenben, Libanonban, Szíriában és Iránban hajtott végre támadásokat, ezeknél volt felhördülés, de a legtöbben úgy voltak vele, hogy ez nekik még tulajdonképpen jó is, mivel a politikai vezetőkre jóval nagyobb veszélyt jelentő iszlamista eszméket terjesztő Teherán szövetségesei gyengültek mindenfelé, ráadásul még a balhét is Jeruzsálem vitte el.

A Katarban elkövetett 2025 szeptemberi támadás viszont túlment minden határon, és az országok szinte egyként álltak ki Doha mellett. A következmények most az egyik legrosszabb rémálmának eljövetelével fenyegetik Izraelt: egy térségi katonai szövetség megalakulásával, amelyből kihagyják. Mindez felveti annak a lehetőségét is, hogy egy ilyen szervezet tulajdonképpen a Földközi-tenger partján fekvő ország elpusztítására irányul.

Az „arab NATO” gondolata már korábban is felmerült, de igazán Donald Trump első elnöksége ideje alatt kapott lendületet. Akkor az volt az egyik fő hajtóerő éppen az lett volna, hogy a jelentős térségi katonai hatalomnak számító

Izrael köré gyűjteni arab országokat, akik technológiai-gazdasági előnyökért cserébe lényegében Jeruzsálem szövetségesévé válnak, és Irán ellen fognak össze.

Miután Joe Biden lett az Egyesült Államok vezetője, ez a koncepció valamelyest úgy alakult át, hogy a már korábban említett hármas szövetséggel valósulhat meg az elképzelés. A katari támadás után viszont megfordult a helyzet: szeptember 14-én Dohában rendkívüli arab-iszlám találkozót tartottak, amelyen katonai integrációról szóló javaslatot is megvitatták, de ebben már Izraelt tartják a fő fenyegetésnek. Másnap az Arab Liga és az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) rendkívüli közös ülését tartották ugyanott.

Emir of Qatar Sheikh Tamim bin Hamad Al Thani told a summit of Arab countries that Israel's attack on Hamas negotiators in Doha proves Israel is lying when it says it seeks the liberation of captives held by Hamas in Gaza. He said the true objective is to make Gaza unliveable. pic.twitter.com/cLONQJGBUq https://t.co/cLONQJGBUq

— Al Jazeera English (@AJEnglish) September 15, 2025

A megbeszélésről származó információk szerint az országok különböző ötleteket támogatnak. Egyiptom lényegében egy „arab NATO” gondolata mellett van, míg Pakisztán egy munkacsoportot állítana fel. Ennek célja az lenne, hogy közösen tartsák szemmel Izrael tevékenységét a térségben, és amennyiben szükséges, együttes erővel tudjanak intézkedéseket végrehajtani. A találkozó megnyitója mindjárt egy erős kijelentéssel indult:

Izraelt felelősségre kell vonni a háborús bűncselekményekért és az emberiség elleni bűncselekményekért. Nem szabad megengedni, hogy büntetlenül megússzák az iszlám országok megtámadását és az emberek megölését

– mondta Iszhák Dár pakisztáni külügyminiszter-helyettes.

Az „arab NATO” gondolata már Katar megtámadása előtt elkezdett körvonalazódni, a bombázás viszont lendületet adott az előkészítésnek. Egyiptom és Szaúd-Arábia vezetésével kidolgoztak korábban egy terrorizmus ellenes keretrendszert, ezt az Arab Liga szeptember 5-én fogadta el. A fókuszban a régió stabilitása van, kiemelten a stratégiai infrastruktúra védelmén és a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalak biztosításán keresztül. A részletek kidolgozása Izrael támadását követően az eddigieknél nagyobb lendületet vett.

Közben Katar igyekszik kihasználni a korábban kiépített regionális befolyási hálózatát, ezzel pedig az élére állni a törekvéseknek:

Ami történt, az nem pusztán célzott támadás volt, hanem maga a közvetítés elve elleni támadás

– mondta a találkozón Mohammed bin Abdulrahmán as-Száni katari miniszterelnök.

Beszédében a Nyugatot is számonkérte, amiért nem tudják megzabolázni Jeruzsálemet, majd ezt követően arra szólította fel a jelen lévőket, hogy együttesen tegyenek „valódi és kézzelfogható lépéseket”, hogy ezzel egyszer és mindenkorra megfékezzék Izraelt.

A megbeszélések különlegessége, hogy a régió békéjét eddig garantáló Egyesült Államok lényegében a partvonalra szorult. A szeptember 9-i eseményeket követően Donald Trump ódzkodott a látványos megrovásoktól, az amerikai elnök óvatosan kommunikált és inkább Katar bizalmát igyekezett visszanyerni. A nyugati nagyhatalomba vetett bizalom viszont rendkívül megrendült, mivel eddig sokan úgy tartották, hogy Washington képes lehet „rövid pórázon tartani” Izraelt és a legutóbb látott veszélyes akciókat megakadályozni. A dohai bombázás ékes bizonyítéka volt annak, hogy ez nincs így, de már korábban, Irán nukleáris létesítményeinek támadásainál is

felmerült, hogy a Fehér Ház nem teljesen tartja a kezében az irányítást.

A biztonsági együttműködés gondolata nagyjából is azt az üzenetet közvetíti, hogy az arab országok Amerika kihagyásával veszik kézbe a dolgokat.

Az egyelőre még nem világos, hogy milyen formában, milyen jellegű szövetségről van szó, és milyen alapokra helyeznék a szervezetet. Azt az elmúlt évtizedek történelme már bemutatta, hogy az ilyen átfogó regionális kezdeményezések a számtalan érdekellentét miatt nehezen megvalósíthatóak, ezekből most is van bőven. Mindenesetre Katar támadásával kialakult egy pillanat, amely elhozta az arab világ összefogását, még akkor is, ha ez végül látszólagosnak bizonyulhat. A történetnek viszont már most jól láthatóan nyertesei és vesztesei:

Izrael erődemonstrációja inkább saját maga ellen fordult és ezzel az Egyesült Államok térségi befolyása is megkérdőjeleződött.

Más szempontból Katar azzal szembesült, hogy 2022 után újra a figyelem középpontjába került, ezt pedig igyekeznek is meglovagolni. Jeruzsálem lépésének pedig közvetetten éppen a legnagyobb ellenfele, Irán lehet a nyertese: az iszlám világ ugyanis a síita hatalom helyett Izraelt kezdi tartani a fő veszélynek, így Teheránnak lehet ideje a háttérbe húzódva csendben újjáépítenie magát. Hozzá kell tenni, hogy még azért Washingtonnak is lehet pár szava a térségi folyamatokhoz, kérdés, hogy merre indulnak el.

Címlapkép forrása: Jon Hobley | MI News/NurPhoto via Getty Images