Megalázó katonai vereséget szenvedett a világ egyik leggazdagabb állama - Ez mégis hogy lehetséges?

Katari fegyveres erőkről 1971, azaz az ország függetlenedése óta beszélhetünk. Az olajmonarchia a világ legtöbb országához hasonlóan három haderőnemet tart fent: szárazföldi haderőt, haditengerészetet és légierőt. 2020-as adatok szerint az ország aktív állománya 26 ezer fő környékén mozog, további négyezer tartalékossal, 2010-es információk szerint nagyjából 460 ezer katonai szolgálatra alkalmas lakossal (Katarban az arab országoktól szokatlan módon a nők is teljesíthetnek szolgálatot a fegyveres erőknél).

Pusztán a számadatok alapján tehát a katari fegyveres erők relatíve kicsinek tekinthető a régiós sztenderdeket figyelembe véve, ugyanakkor komoly pénzek mennek el a haderőfejlesztésre, jelenleg körülbelül a GDP 2,5%-át költik erre a célra.

A pénz nem akadály

Gazdag olajmonarchiaként Katar az elmúlt 30 évben látványos összegeket mozgósított annak érdekében, hogy a döntően Franciaországtól örökölt eszközparkját feljavítsa. Csak az amerikai MIM-104 Patriot légvédelmi rendszer beszerzésére 12 milliárd dollárt költöttek, de az amerikai védelmi minisztériumtól is vásároltak logisztikai támogatást, illetve kiképzést 400 millió dollárért.

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint Doha 2014 után kezdett el igazán bevásárolni:

2014 és 2024 között az olajmonarchia védelmi kiadásai 434%-os növekedést mutattak,

de már a 2010-2014 közötti időszakban is a világ 46. legnagyobb fegyverimportőrei voltak.

A nagybevásárlásra szükség is van, mivel Doha nem rendelkezik érdemi hadiiparral. A felszerelést és a ’know how’-t is külső partnerektől, döntően nyugati államoktól szerzik be. Mondjuk meglehetősen jó érzékkel.

Katar fő fegyverbeszállítói Franciaország, Németország és az Egyesült Államok, de Törökország is kezd előretörni a versenyben.

A monarchia páncélos erejének gerincét a német Leopard 2-es harckocsi A7+ verziója alkotja (a műszaki mentéshez használt, Leopard 2-es alapra épült Wisentekkel együtt), de a tervek szerint vásárolni akarnak majd Törökország hazai fejlesztésű Altay MBT-jéből is.

A könnybben páncélozott járművek terén mondjuk már nem ilyen jól felszerelt Doha: használnak nem éppen modern francia AMX-VCI és VAB páncélozott szállító harcjárműveket (az utóbbi adja a pszh-k gerincét), szintén francia AMX-10P gyalogsági harcjárműveket, illetve kisebb számban AMX-10RC és Morwag Piranha II-es harcjárműveket is.

Az előbbi onnan lehet ismert, hogy az ukrán fegyveres erők kapott belőlük jópár darabot, amikről gyorsan megállapították, hogy modern háborús helyzetben lényegében használhatatlanok. A svájci Piranha II-eseket 90mm-es páncéltörő löveggel szerelték fel, és bár biztosan jobb teljesítményt nyújtanak, mint a francia kollégáik, napjainkban már ezek a páncélosok is meglehetősen elavultak. A fejlesztési szándék mondjuk itt is látszódik, hiszen ismeretlen számban rendeltek LAV 6-os kanadai PSZH-kat is, bár ezek még nem lettek leszállítva.

Ezen a vonalon apró érdekesség, hogy Katar könnyű páncélozott szállítójárműve ugyanaz a török Ejder Yalcin 4x4-es MRAP (aknaálló, rajtaütés-védett) terepjáró, ami a magyar Gidrán MRAP alapját is képezi.

Tüzérségi vonalon a katari szárazföldi erők a modern, önjáró lövegekre építkező vonalat képviselik, a fegyvernem gerincét a német Panzerhaubitze 2000-esek képezik, kiegészítve a modernnek már jóindulattal sem nevezhető francia AMX F3-asokkal. Emellett rendelkeznek néhány amerikai M142 HIMARS rakéta sorozatvetővel (illetve a hozzájuk tartozó közepes hatótávolságú ATACMS rakétákkal is), valamint pár brazil ASTROS II-essel is.

A katari haditengerészet feladatköre elsősorban az ország felségvizeinek ellenőrzése, egyáltalán nem komoly hadműveletek lebonyolítása.

Éppen ezért a flotta 123 hajójának nagyobbik része kisebb méretű járőrhajókból áll, a komoly tűzerőt négy darab Olaszországban gyártott al-Zubara osztályú korvett adja. Ezek a hajók modern légvédelmi és hajóelhárító rendszerekkel vannak felszerelve.

Amiben az olajmonarchia kifejezetten jól áll, az a légierő és a légvédelem. Katar rengeteg pénzt költött arra, hogy összevásárolja a nyugati légvédelem krémjét, közepes hatótávolságra NASAMS, nagy hatótávolságra pedig Patriot PAC-3-as rendszereket használnak, de idén leadták a rendelést az Egyesült Államok csúcsmodern THAAD rakétaelhárító rendszerére is.

A légierő vegyesen repüli a francia Dassault Rafale, az amerikai F-15EX Eagle II és a német-brit-olasz-spanyol Eurofighter Typhoon merevszárnyas gépeket,

illetve az amerikai AH-64 Apache helikoptereket. Katar emellett relatíve komoly légi utántöltő és szállítóképességekkel is rendelkezik, illetve 2022 óta vásárolják az orosz-ukrán háborúban legendássá vált török TB-2 Bayraktar drónokat is.

Akkor mégis hol a bökkenő?

Az eszközparkból nagyon jól kivehető, hogy a katari fegyveres erők azonos technológiai szinten vannak a legtöbb fejlett nyugat európai országgal.

Az igazán komoly gondok két aspektusban jelennek meg: a korrupcióban és a tapasztalatlanságban.

Arról az elmúlt években több elemzés is született, hogy Doha hajlamos „rugalmasan” kezelni a haderőfejlesztésre fordított forrásokat, a valós tapasztalatok hiánya viszont egy sokkal illékonyabb probléma. Az olajmonarchia részt vett az Öböl-háború első komolyabb ütközetében két századnyi harckocsival, a líbiai repülésmentes övezet fenntartásában 2011 után, illetve a Szaúd-Arábia vezette, 2016-os jemeni katonai beavatkozásban nagyjából ezer katonával. Az utóbbi konfliktusban vált nyilvánvalóvá, hogy az Öböl-menti együttműködés államainak katonái komoly felkészültségbeli és morális problémákkal küzdenek, Doha 2017-ben ki is ugrott a szövetségből, bár erre nem a komoly veszteségek, vagy az akció relatív eredménytelensége miatt volt szükség, hanem a 2017-es diplomáciai krízis miatt, ami mélypontra repítette az olajmonarchia kapcsolatát Rijáddal.

Az mindazonáltal látható, hogy Doha igyekszik a katonák felkészületlenségét orvosolni azzal, hogy komoly összegeket költenek a Washingtonnal, Londonnal és Párizzsal való együttműködésre, a nyugati államok kiképzői rendszeresen dolgoznak együtt a katari katonákkal.

Címlapkép: katari katonák egy 2018-as parádén. A katari fegyveres erők sztenderd kézifegyvere az amerikai M4 széria. A címlapkép forrása: Ijasmuhammed via Wikimedia Commons