Ennyit a békéről, berobbant az újabb háborús helyzet – Valóságos erőszakhullám söpörhet végig a világ egyik legnépesebb országán

„Történelmi békemegállapodás”

Donald Trump amerikai elnök június 27-én az Ovális Irodában „hatalmas áttörésről” és „történelmi békemegállapodásról” beszélt, mikor jelenlétében a Kongói Demokratikus Köztársaság (a továbbiakban Kongó) és Ruanda külügyminisztere aláírta a két ország közötti békeszerződést. Trump szerint ezzel mintegy 30 éves konfliktusnak sikerült véget vetni, ami

nagy nap Afrika és őszintén szólva az egész világ számára.

A két ország közötti konfliktus valóban több mint három évtizedre nyúlik vissza, méghozzá az 1994-es ruandai népirtáshoz, melynek során szélsőséges hutu milíciák a tuszi törzshöz tartozókat és mérsékelt hutukat gyilkoltak le tömegesen. A népirtásért felelős hutuk egy része a szomszédos Kongóba menekült (akkor még Zaire volt az állam neve), emiatt Ruanda – ahol időközben a tuszi Ruandai Hazafias Front (RPF) került hatalomra, és van hatalmon mindmáig – háborút indított nyugati szomszédja ellen. Az úgynevezett első kongói háború 1996 és 1998 között zajlott, és alig zárult le, már ki is tört az 1998 és 2003 között zajló második kongói háború – itt Uganda és Ruanda harcolt Kongó ellen –, amelyet „Afrika világháborújának” is neveznek, és amelyben több mint 5 millió ember vesztette életét.

Kongó keleti részére később sem jött el a béke. 2012-ben alakult meg a tuszi Március 23-a Mozgalom, röviden M23, amely felkelést indított a kongói kormány ellen, mert az véleményük szerint a Ruandából átszökött hutukat, a Demokratikus Eről Ruanda Felszabadításáért (FDLR) nevű milíciát támogatja.

Az M23 felkelése 2013-ban véget ért, de 2022-ben kiújult, idén év elején pedig elsöprő erejűvé vált: a lázadók elfoglaltak két nagyvárost, Gomát és Bukavut, és már két tartományban, Észak-Kivuban és Dél-Kivuban is jelentős területeket tartanak ellenőrzésük alatt.

Bár a ruandai vezetés tagadja, nyílt titok, hogy Ruanda tevékenyen, többek között katonákkal támogatja az M23 felkelőcsoportot. A lázadók jelentős ásványianyag-lelőhelyekre is rátették a kezüket, a kibányászott anyagok egy jó része pedig Ruandába kerül, ahonnan utóbbi saját termékeiként értékesíti tovább azokat a világpiacon.

A Donald Trump által tető alá hozott június végi békemegállapodás, amelyet elvileg még a két ország elnöke által is szignált tágabb szerződésnek kellene követnie, azonban csak a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti konfliktusos viszonyt rendezi, az M23 felkelőcsoport problémáját nem. Kongó és a felkelők között Katar igyekszik közvetíteni, de ez a folyamat egyelőre nem vezetett eredményre – eredetileg augusztus 18-ig kellett volna lezárni –, sőt úgy látszik, egyre távolabb kerül a megoldás. Az M23 két fontos követelése 700 foglyul ejtett társuk szabadon engedése, illetve hatalommegosztás kialakítása az általuk ellenőrzött területeken köztük és a kongói kormányzat között. Utóbbi azonban ezekről hallani sem akar.

Írott malaszt maradt a béke

Az utóbbi hetekben kiújuló harcokról érkeztek hírek az M23, illetve a kongói kormányerők és más, vele szövetséges erők, például a kormánybarát Wazalendo milícia között. Az utóbbi pár napban is intenzív összecsapások voltak az M23 és a Wazalendo között, vasárnap pedig a kongói légierő légicsapásokat hajtott végre a lázadók állásai ellen. Az elmúlt hetekből is számos gyilkosságról, kínzásról és szexuális erőszakról érkezett jelentés, amelyek mindkét fél számlájára írhatók. Az ENSZ emberiesség elleni bűncselekménynek minősítette ezeket. Továbbra is sokan menekülnek a harcok elől, pedig már így is mintegy 7 millió a menekültek száma.

In today's Congo War Security Review:Prisoner exchange between the Congolese government and M23 has reportedly made slow progress. Pro-Congolese government forces recaptured a village and conducted air attacks on M23 positions in north-central Masisi district in North Kivu.… pic.twitter.com/GLJVWo8aRr https://t.co/GLJVWo8aRr

— Critical Threats (@criticalthreats) September 19, 2025

Az M23 szeptember közepén erődemonstrációként nagy katonai parádét tartott a legnagyobb általuk elfoglalt városban, Gomában, ahol több mint 7000 újonc fegyveresüket mutatták be, köztük olyanokat is, akik a kormányerők katonái voltak, de megadták magukat a lázadóknak.

A felvonulás egyfajta megtestesülése annak a megszállásnak, amely egyre inkább gyökeret ver, és egyre inkább egy „állam az államban” formáját ölti

– fogalmazott Christian Moleka kongói politikai elemző.

Trumppal szemben számos bírálat érkezett a nagy csinnadrattával bejelentett békemegállapodással kapcsolatban, amely helyiek és régiót ismerő elemzők szerint a gyakorlatban nem sok eredményt hozott. Az AP hírügynökség augusztus végén több forrást is megszólaltatott a kelet-kongói helyzetről. Egy Gomában élő hallgató, Amani Safari szerint például semmi nem változott a környéken azóta, hogy június végén a Fehér Házban megkötetett a megállapodás.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy Ruanda nem ismeri el, hogy támogatja az M23-at, ezért ő mossa kezeit azzal kapcsolatban, hogy mit csinálnak a felkelők Kelet-Kongóban.

Azzal, hogy az Egyesült Államok a Kongó és az M23 közötti tárgyalásokat „kiszervezte” Katarnak, a problématömeg legnehezebb részét megoldatlanul hagyta. A Reuters által megkérdezett szakértők szerint a közvetítők túl gyorsan akartak eredményt elérni, miközben még korántsem épült ki bizalom a konfliktusban részt vevő felek között, és afrikai közvetítők által tető alá hozott korábbi megállapodásokra építették az új egyezményt, miközben azok láthatóan kudarcot vallottak.

A Trump által bejelentett békemegállapodás tartalmazza azt is, hogy

az Egyesült Államok a közvetítésért cserébe bizonyos jogokat kap Kongó értékes ásványi kincseinek kitermelésére.

Kongó földje rendkívül gazdag olyan értékes anyagokban, mint a kobalt, a tantalum, a réz, a cink, továbbá az arany és a gyémánt. A trumpi deal nagyon hasonló ahhoz, mint amilyet az amerikai elnök Ukrajnával kötött, és célja is hasonló: demonstrálni az amerikai lakosságnak, hogy a washingtoni békeközvetítéseknek számukra is közvetlen gyakorlati, pénzben is kifejezhető haszna van. A kongói kitermelési jogok azonban egyelőre ugyanúgy csak papíron léteznek, mint az ukrajnaiak, és kérdéses, hogy mikor lesz belőlük valóban üzlet az amerikai bányavállalatok számára.

RDC : les FARDC pilonnent les positions du M23 à Masisi et WalikaleCe dimanche 21 septembre, les Forces armées de la République démocratique du Congo (FARDC) ont intensifié leurs frappes aériennes contre les positions rebelles de l’AFC-M23 dans les territoires de Masisi et… pic.twitter.com/lBQsVR9Ixo https://t.co/lBQsVR9Ixo

— The Voice Of Congo (@VoiceOfCongo) September 21, 2025

A gomai hallgató, Amani Safari csalódottságát fejezte ki a trumpi békemegállapodással kapcsolatban.

Sajnos, ha megnézzük ezt a megállapodást, nem tartalmaz kötelező erejű szankciókat a két országgal szemben, amennyiben megszegnék azt. Az Egyesült Államok csak az amerikai érdekeket nézi

– fogalmazott. Augusztus végén pedig Félix Tshisekedi kongói elnök már azt mondta, országának nincs is szüksége közvetítőkre, Kongónak magának kell megoldania a problémáit. E szavak után az M23 rögtön a fegyverszünet és ígéretei megszegésével vádolta meg a kongói államfőt.

Tör előre az ADF

Kelet-Kongóban nemcsak az M23 lázadása okoz súlyos válságot, hanem az Iszlám Állam egyik szövetségese, a Szövetséges Demokratikus Erők (ADF) előretörése is. A muszlim terroristák rendre brutális akcióikkal hívják fel magukra a figyelmet. Legutóbb szeptember 9-én, amikor az Észak-Kivu tartománybeli Ntoyóban gyászolók tömegére támadtak rá, és legalább 61 embert megöltek, elsősorban machetékkel gyilkolva (az iszlamisták több mint 100 áldozatról számoltak be). Augusztus 9-e és 16-a között 52 halálos áldozatot szedett a terrorszervezet a kongói kormányzat összesítése szerint. Július végén egy keresztény templomra támadtak rá az Ituri tartományban lévő Komandában, és legalább 43 embert megöltek.

Az ADF az 1990-es évek közepén Ugandában alakult meg, majd kiterjesztette tevékenységét a Kongói Demokratikus Köztársaság Ugandával határos részeire is. A terrorszervezet eleinte elsősorban az Észak-Kivuban található Beni környékén működött, és igazán 2013-tól kezdve hívta fel magára a figyelmet. A kongói hadsereg 2014-ben indított először műveletet ellenük, de nem sikerült levernie az ADF-et, amely az utóbbi években egyre erősebbé vált, és egyre nagyobb területre terjeszti ki tevékenységét a Kongói Demokratikus Köztársaságon belül.

Az Institute for Security Studies (ISS) elemzése szerint

a dzsihadista csoportot segíti az M23 lázadása is, mivel a kongói hadsereget elsősorban a tuszi felkelőkkel vívott harcok foglalják le, és nem jut elég erőforrásuk és emberük az ADF elleni küzdelemre.

A terrorszervezet viszont egyre több erőforrásból gazdálkodhat, mivel az utóbbi években jól működő rendszert építettek ki kongói ásványi kincsek kicsempészésére elsősorban Uganda felé, amiből busás jövedelmet szereznek. Úgy tűnik, mindezzel szemben a kongói kormányzat tehetetlen, és amíg folytatódik az M23 lázadása, valószínűleg tehetetlen is marad.

Címlapkép forrása: Hugh Kinsella Cunningham/Getty Images