Két tűz közé került a felemelkedő nagyhatalom, de éppen ez mutatja, hogy mennyire fontos szereplő lett

Trump berúgja a világpolitika ajtaját

Trump 2025 elején berúgta az ajtót, hogy akkor ő most rendet tesz az orosz-ukrán háborúban, ehhez pedig szokatlanul barátságos és megértő hangnemet ütött meg Moszkvával is. A helyzet idővel megváltozott, mikor az amerikai elnök egyre látványosabban kezdett elfordulni Oroszországtól, miután a személyes találkozója sem ért el lényegi eredményeket Vlagyimir Putyinnal. Ezt követően a korábbiaknál határozottabban fordult Moszkva bevételi forrásainak elvágása felé, ennek legjobb módját pedig abban látta, hogy másodlagos vámokkal teszik taszítóvá az energiaforrás beszerzését. Először a két legnagyobb vásárlót vette elő: Indiát és Kínát, de csak előbbire szórt ki ténylegesen vámokat.

25 százalékos vámokat vetettek ki az Indiából érkező árukra, majd további 25-öt az orosz olaj és gáz importja miatt.

Bár az Egyesült Államok kommunikációja az volt, hogy elsődlegesen Putyint szeretnék elszigetelni, és kicsavarni a kezéből a pénzügyi lehetőségeket, mégis India úgy érezhette, hogy ezzel igazából őket akarja megbüntetni a nyugati nagyhatalom. Újdelhi ezt igazságtalannak vélte. Az országban az elmúlt években rohamléptékben növekszik a gazdaság, ennek egyik fontos bázisa volt az olcsó orosz nyersanyag. Ezt nem is tudták (és nem is akarták) helyettesíteni, ugyanis India erőforrásokban kifejezetten szegény, különösen az energiahordozók terén szorul erősen az importra. Mindez válaszút elé állította a politikai vezetést: kitartanak az olcsó olaj és gáz mellett, de ezzel kivívják Trump haragját, vagy váltanak, jól fekszenek Washingtonnál, de ezzel kockáztatják a gazdasági fellendülésüket.

Modi pedig úgy döntött: kitartanak a vásárlások mellett, ezzel lényegében beintve az Egyesült Államoknak.

Egyszerre több dolog is zavarhatta az országot, amiért nem igazán érezte jogosnak a Fehér Ház lépéseit:

• Az egyik legfontosabb, hogy ameddig ők megkapták a pluszvámot, addig Kína nem, holott Peking szinte ugyanakkora vásárlója az orosz nyersanyagoknak, mint ők. Emiatt különösen erős lehetett bennük a dac, mivel lényegében ezzel pont a rivális járt jól.
• Alapból a nyakukba kaptak egy kifejezetten magas vámot. Világszerte országok sora fejezte ki elégedetlenségét az amerikai elnök szigora miatt, jó okkal Újdelhitől sem váltott ki tapsot.
• Nem igazán merült fel valódi alternatíva nyújtása.

Modi úgy érezhette, hogy az amerikai lépések veszélyeztetik a gazdaságot, holott éppen az a politikai stabilitásának egyik legfontosabb záloga, ezért akár személyes támadásnak is értékelhette az eseményeket. Az indiai export legnagyobb része az Egyesült Államokba megy, az OEC adatai szerint 2023-ban mintegy 81,3 milliárd értékben adtak el a nyugati nagyhatalomhoz, ez a teljes export 17,9 százalékát jelentette.

India's largest goods exports are to the US (17.57%)and these are the items: (GTA data, 2023) pic.twitter.com/bCHyGKIe36 https://t.co/bCHyGKIe36

— Prof. Shamika Ravi (@ShamikaRavi) April 7, 2025

A 25+25 százalékos vám egyértelműen azzal fenyegette Újdelhit, hogy akár munkahelyek milliói is tönkre mehetnek, megugrik a munkanélküliség, a kormány helyzete pedig meginog.

A politikai vezetés ezért igyekezett tűzoltással megoldani a helyzetet: adócsökkentéseket ígért az exportvezérelt iparágakban, hogy az indiai termékek megtartsák a versenyképességüket az amerikai piacon.

Az Egyesült Államok lépése viszont más folyamatokat is elindított, például Újdelhi a korábbiaknál is hangosabban kezdte hirdetni a „Make in India” programot. Ennek lényege, hogy az ország a belső piacát erősítse, és a lakosság elsősorban a helyi termékeket fogyassza. Modi kifejezetten a feldolgozóipart szeretné felpörgetni, ez már hosszú évek óta visszatérő téma részéről, de eddig inkább csak részsikereket tudott elérni. Az adócsökkentés és a gazdaságszerkezet átalakításán túl sokkal látványosabb volt az indiai miniszterelnök gyorsan megváltozó külpolitikai kommunikációja és tettei.

A nagy fordulat

Alig néhány nappal az amerikai vámok bejelentését követően az indiai miniszterelnök azonnal meglepte a világot: tüntetőleg elutazott (az egykori?) nagy riválisához, ahol a Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organisaton – SCO) tiencsini csúcsán vett részt személyesen. Ez azért nagy szó, mivel India és Kína hagyományosan távolságtartó viszonyt ápol egymással, különösen a határvitáik és az erőforrások feletti ellenőrzés miatt (ez főleg az édesvízkészletet jelenti). Nem véletlen, hogy Modi már két és fél éve nem találkozott személyesen Hszi Csin-ping kínai elnökkel, pedig több olyan közös fórum is van, ahol az országaikat évente képviselhetik. Még kivételesebbé válik a látogatás, ha figyelembe vesszük , hogy az indiai vezető a két ország 2020-as határvillongásai óta először utazott Kínába.

After the proceedings at the SCO Summit venue, President Putin and I travelled together to the venue of our bilateral meeting. Conversations with him are always insightful. pic.twitter.com/oYZVGDLxtc https://t.co/oYZVGDLxtc

— Narendra Modi (@narendramodi) September 1, 2025

A találkozón aztán látványosan jelezte az indiai miniszterelnök, hogy őt nem lehet az amerikai vámokkal sarokba szorítani: szívélyesen, hatalmas mosollyal, pozitív gesztusokkal rázott kezet Kína és Oroszország vezetőjével is, Putyinnal együtt furikáztak a limuzinban, több kétoldalú megbeszélést is tartottak. A találkozón látottakra aztán maga Trump is reagált, méghozzá lesújtó véleménnyel volt ezekről: „elvesztettük Indiát (és Oroszországot) a legsötétebb Kína javára” – jelentette ki.

Ebben a helyzetben mindez úgy nézett ki, hogy bizony az Egyesült Államok egy potenciális szövetségesét lökte Peking karjaiba, ahol boldogan is fogadták a szomszédot. Trump viszont ettől nem rettent meg, hanem még inkább felerősítette az eddigi politikáját: arra próbálja rávenni a szövetségeseit, hogy ők is vessenek ki 50-100 százalékos vámokat Indiára és Kínára az orosz olaj vásárlása miatt. Az amerikai vállalásokról is szót ejtett, kimondta, hogy „készen áll” súlyos szankciókat kivetni Oroszország ellen.

Washington és Újdelhi között közben létrejött egy állandó kommunikációs csatorna, mivel a felek egyike sem szeretné, ha ez a 25+25 százalékos amerikai vám ettől kezdve mérvadó lenne, magas rangú delegációk tárgyalnak egymással folyamatosan. Közben Trump is jelezte, hogy

a közeljövőben találkozna Modival, akit „nagyon jó barátjának” nevezett.

Alig várom, hogy a következő hetekben beszélhessek nagyon jó barátommal, Modi miniszterelnökkel. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz nehézség sikeres megállapodásra jutni mindkét országunk számára

– írta az amerikai elnök szeptember 10-én a Truth Social-ön.

A problémák feloldása mindazonáltal nem tűnik egyszerűnek. Újdelhi jelezte az Egyesült Államoknak, hogy lényegében létezik egy lehetőség, hogy ne az olcsó orosz energiahordozót vásárolják: ha a jövőben az iráni és a venezuelai piacok megnyílnak előttük következmények nélkül. Az Egyesült Államok viszont ezt aligha fogja engedni, mivel Amerikának éppen most süllyedtek történelmi mélypontra a kapcsolatai mindkét országgal. Ebben a helyzetben szinte biztos, hogy ezt az ötletet ugyanúgy fogják lesöpörni Washingtonban, mint az orosz energiahordozók vásárlása miatt kivetett vámok eltörlését.

Újdelhi egyelőre kitart amellett, hogy a belpolitikai stabilitás megőrzése fontosabb, mint az Egyesült Államokkal ápolt kapcsolatok rendbetétele, de már vannak olyan hangok, amelyek az esetlegesen megjelenő repedésekről szólnak. Szeptember 26-án Mark Rutte, a NATO-főtitkára arról beszélt, hogy az Indiára kivetett amerikai vámok nagy hatással vannak Oroszország bevételeire, Modi ezért

arra kérte Putyint, hogy tárja fel számára, mi pontosan Moszkva elképzelése Ukrajnában.

Érdekes, hogy ennek az ellenkezőjéről is terjednek pletykák, így például arról, hogy az indiai légierő közel áll ahhoz, hogy összesen hét századnyi (körülbelül 140 gépet jelent) orosz fejlesztésű ötödik generációs fejlett lopakodó Szu-57-es vadászgépet szerezzen be. Ennek több magyarázata van:

• India a 2025 májusában Pakisztánnal vívott légicsatáját követően feltárta a saját hiányosságait,
• ráadásul Iszlámábád hamarosan kínai ötödik generációs gépeket kaphat, így jelentős előnyre tehet szert. India nyilvánvalóan ezt nem szeretné hagyni.
• Moszkva hajlandónak mutatkozik arra, hogy a szükséges hét századnyi vadászgépből ötöt Indiában gyártsanak le, hozzájárulva ezzel Újdelhi hadiipari irányvonalához.
• Az Szu-57-esek az oroszok szerint a legnagyobb hatótávolsággal rendelkeznek és a levegő-levegő rakéták terén is a versenytársak előtt járnak állításaik alapján.

Mindez annak ellenére is meggyőző lehet, hogy vélhetően az Egyesült Államokkal kiépített viszonyt nem éppen afelé fogja terelni, hogy elnézőbben álljon a feltörekvő nagyhatalomhoz. Más kérdés, hogy ez egyelőre még csak híresztelés, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy az orosz hadiipar kifejezetten köhög a külföldre szánt megrendelések szállításánál. India is megjárta ezzel,

a korábbi Sz-400-as légvédelmi rakétarendszerekkel csúsznak az oroszok.

FACT CHECK TRUMP: India has the lowest trade deficit among major U.S trading partners. pic.twitter.com/SLTdzlSCEj https://t.co/SLTdzlSCEj

— Rahul Shivshankar (@RShivshankar) September 2, 2025

Könnyen meglehet, hogy ez az információ éppen ezért inkább egy nyomásgyakorlási kampány része, melynek lényege, hogy tulajdonképpen Trump fegyverét fordítja saját maga ellen. Az Egyesült Államok izolacionista politikája sem engedheti meg, hogy annyi országot szigeteljen el, hogy végül önmaga köré húz falakat, inkább jobb tárgyalási pozíciót akar elérni, és a kereskedelmi deficitet csökkenteni, Indiával pedig tetemes, mintegy 40 milliárd dollár feletti negatív mutatót sikerült összehozni 2024-ben.

Nem lesz kutyából szalonna

Modi politikájában az érezhető, hogy nem akar mindenáron rossz viszonyban maradni az Egyesült Államokkal, zajlanak a tapogatózások. Az orosz kapcsolatokat egyértelműen magyarázzák a gazdasági és a katonai érdekek, ennél egy fokkal komplexebb India nexusa Kínával. Az SCO találkozón az indiai miniszterelnök ugyanis kifejezetten joviálisnak tűnt Kína vezetőjével is, holott a két ázsiai nagyhatalom „ősi riválisai” egymásnak. Sokan a tiencsini találkozót is úgy értelmezték, hogy a világ legnépesebb országát Kína karjaiba lökték (erre maga Trump is rájátszott egy kicsit).

Bár a közeledés tényleg látványos, ettől még nem lettek szövetségesek.

A korábbi nagyon feszült hangulat után van is honnan javulniuk a kapcsolatoknak, a mostani inkább annak szól, hogy a korábbi csatabárdok közül elásnak néhányat, de azért „még marad bőven a bőr alatt tüske”. Más megközelítésből nézve a tiencsini találkozó inkább volt az enyhülés (eddigi?) csúcspontja, mint a nagy olvadás kezdete. A felek ugyanis 2024-ben már bejelentették, hogy a vitatott határszakaszokról hátrébb vonják a csapataikat. Ez a lépés mindkét fél számára kifizetődőnek tűnt, mivel Peking és Újdelhi is csökkenteni tudta (átmenetileg legalábbis) az országára nehezedő nyomást, hiszen volt mindkét kormánynak épp elég baja enélkül is.

Reference maps to understand present area of engagement between Indian and China in Ladakh:- Map 1: Important landmarks and area of current face-off (Galwan River)- Map 2: Galwan River along with alignment of Line of Actual Control (as per Google Earth) in the region. pic.twitter.com/pg6dyJ2P8w https://t.co/pg6dyJ2P8w

— VatsRohit (@KesariDhwaj) May 19, 2020

A kőkemény gazdasági érdekeken túl sok egyéb kontextusa is van Újdelhi és Washington kapcsolatának, kezdve onnan, hogy az indo-csendes-óceáni térségben egymás stratégiai partnerei. Itt a legnagyobb kihívást éppen az jelenti, hogy Peking rohamtempóban fejleszti a haditengerészetét, már a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (People’s Liberation Army – PLA) rendelkezik a világ legtöbb hadihajójával, bár merülőtonnában és tűzerőben az Egyesült Államok mögött vannak. Újdelhi ezt egyértelműen fenyegetésként éli meg, nem véletlen, hogy a saját képességeit is folyamatosan fejleszti. Az orosz Szu-57-es ötödik generációs lopakodó vadászgépek beszerzéséről szóló felvetések érdekesen hatnak ebben a kontextusban, mivel elsősorban a Pakisztán elleni bevetés jelenik meg a kommunikációban, de a háttérben egyértelműen ott lappang a kínai fenyegetés elleni elrettentő erő szükségessége is.

Ezen túl is maradtak érzékeny pontok, kiemelendő a technológiai verseny. India korábban kizárta a kínai cégeket az ország 5G hálózatának kiépítéséből, valamint a TikTokot betiltotta. Voltak hangok, akik az enyhítésért lobbiztak, mivel szerintük Újdelhi ezzel a gazdasági növekedés elé görget akadályokat. A nyitásra van is szándék, de nem biztos, hogy ez tetszeni fog Pekingnek:

India a korai kínai módszert vetné be, vagyis a megjelenő vállalatoknak olyan vegyesvállalatokat kell alapítaniuk helyben, amely átadja a technológiát is.

Ráadásul ez még nem is jelenti azt, hogy a stratégiai üzletágakban megjelenhetnek a keleti nagyhatalom gazdasági szereplői, az továbbra is tabu marad.

A közeledési dilemma így végső soron mindkét kormányban fennáll: a rivalizálás elvetése gazdasági előnyökkel jár, cserébe növekszik a sebezhetőség, és épp a legnagyobb veszélyforrás profitál még ebből. A Foreign Affairs elemzése arra jutott, hogy

egyelőre marad az „inkább rivális, mint szövetséges” szemlélet a feleknél.

Ezt példázza az is, hogy hiába volt a nagy bejelentés a katonák visszavonásáról a kérdéses határszakaszon, valójában nem történt lényegi mozgás. Közben ott van az is a levegőben, hogy Trump váratlanul megköti a saját látványos kereskedelmi megállapodását Kínával, ezzel pedig India akár ki is eshet a kalapból. Újdelhinek tehát úgy kell lavíroznia, hogy ne tűnjön se túl engedékenynek, se túl ellenségesnek egyetlen másik nagyhatalommal kapcsolatban sem, mert könnyen a „partvonalra szoríthatják”. Ezek a problémák viszont egyre inkább arra utalnak, hogy a dél-ázsiai ország kezdi kinőni a regionális hatalmi státuszt, és egyre inkább bebocsátást nyer a „nagyok ligájába”. Addig még hosszú út áll előttük, ameddig megkérdőjelezhetetlenül a legszűkebb elit része lesz, de a nagypolitikai kuszaság már mutatja, hogy milyen jövő várhat Modiékra. 

Címlapkép forrása: Mark Wilson/Getty Images