Öles léptekkel menetel a putyini úton az egykor demokratikus mintaállam – Egyre durvulnak a leszámolások

A legdemokratikusabb „sztán”

A 7 milliós lakosú, muszlim többségű Kirgizisztán a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok, „sztánok” között messze a legdemokratikusabb volt.

• Kazahsztánban Nurszultan Nazarbajev, a kazah szovjet tagköztársaság utolsó vezetője az ország 1991-es megalakulásától kezdve 2019-ig vezette elnökként az országot, de egészen 2022 elejéig, az orosz segítséggel levert zavargásokig lényegében ő irányított, mígnem kiszemelt utódja, Kaszim-Zsomart Tokajev háttérbe nem szorította.
• Tádzsikisztánban Emonali Rahmon elnök 1994 óta van folyamatosan hatalmon.
• Üzbegisztánban Islom Karimov 1991-től 2016-os haláláig töltötte be az elnöki posztot, utódja pedig a 2003-tól a miniszterelnöki székben ülő Shavkat Mirziyoyev lett.
• A leginkább elzárt és diktatórikus Türkmenisztánt 2006-ig a magát Türkménbasinak nevező Saparmyrat Nyýazow irányította vaskézzel, majd hirtelen halála után egészségügyi minisztere, Gurbanguly Berdimuhamedow váltotta, aki ugyan 2022-ben átadta a hatalmat fiának, Serdarnak, de továbbra is döntő szerepe van az ország irányításában.

Kirgizisztánban, amely a többi posztszovjet „sztánhoz” hasonlóan 1991-ben, a Szovjetunió szétesése után lett a történelem során először független állam, a jelenlegi elnök, Szadar Dzsaparov már a hatodik államfő. Az első elnököt, Aszkar Akajevet 2005-ben a „tulipános forradalomnak” nevezett „színes forradalom” mozdította el posztjáról. Utódja, Kurmanbek Bakijev hasonlóan járt: őt a 2010-ben kirobbant újabb forradalom során kergették el. A következő két elnök békésen adta át a hatalmat, ám az ötödik elnököt, Szooronbaj Dzseenbekovot szintén egy forradalom, a 2020-as, harmadik kirgiz forradalom során váltották le.

Kirgizisztán 1991 óta tartó történelme tehát meglehetősen turbulens volt, különösen a többi volt közép-ázsiai szovjet tagköztársaságéhoz képest,

ahol érdemi hatalomváltás 1991-ben sem történt, hiszen jórészt régi kommunista pártemberek vezették tovább az országokat, és a hatalom később is lényegében öröklődött. Ezekben az országokban nincs valódi plurális pártrendszer, szabad sajtó, jogállamiság, a politikai elit nagyjából ugyanaz, mint 40 éve. Hozzájuk képest azonban Kirgizisztánban kifejlődött egyfajta demokratikus rendszer, amely sok hibája ellenére is a posztszovjet térség egyik belsőleg legszabadabb államává tette az országot.

Egyre keményebb fellépés a sajtó ellen

Egészen a legutóbbi időkig. A hatodik elnök, Szadar Dzsaparov ugyanis egyre látványosabban erősíti meg hatalmát, mind jobban elnyomva a kritikus hangokat. Az utóbbi hónapokban különösen a média elleni kormányzati támadásokról érkeznek hírek. Több újság is célkeresztbe került, de a fő célpontnak a 2007-ben alapított Kloop látszik, amely 2010-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor az akkori elnök, Bakijev és fia viselt ügyeit tárta fel. Az oknyomozó portál működési engedélyét tavaly visszavonták, arra hivatkozva, hogy hamis híreket terjeszt a kormányról, a tartalmai bizalmatlanságot keltenek a lakosság körében a kormányhivatalokkal szemben, valamint „természetellenes szexuális hajlamokat és öngyilkos gondolatokat” ébresztenek az olvasókban.

A Kloop ezt követően külföldre helyezte székhelyét, de újságírói továbbra is tevékenykednek Kirgizisztánon belül. Idén viszont közvetlenül ellenük is elindult a kormányzati hadjárat. Május végén a nemzetbiztonsági hivatal zavargásokra való felbujtás gyanújával őrizetbe vette a portál nyolc volt, illetve jelenlegi újságíróját. Dairbek Orunbekov, az elnöki hivatal vezetője a közösségi médiában arról tájékoztatott, hogy az őrizetbe vett újságírók „hamis híreket terjesztettek és államellenes anyagokat tettek közzé”.

Szeptember közepén aztán a Kloop négy újságírója ügyében meg is született az ítélet. Két fiatal operatőrt lázadásra való felbujtás vádja miatt öt év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, a lap két, idősebb könyvelőjét pedig szintén öt évre ítélték, de életkoruk miatt három évre felfüggesztették büntetésüket. A két operatőrt konkrétan azzal vádolták, hogy részt vettek a 2022 óta külföldön élő újságíró, Bolot Temirov videós anyagainak elkészítésében. A Kloop tagadta, hogy munkatársaik közreműködtek volna, és maga Temirov is azt üzente, hogy nem dolgozott velük. A két elítélt a nyomozás során ugyan úgy vallott, hogy részt vettek a munkában, de később azt mondták, kényszerrel csikarták ki a vallomásukat.

A Kloop mellett egy másik kormánykritikus médiatermékre, a YouTube-on oroszul sugárzó Április TV-re is lecsaptak a hatóságok. (Az orosz Kirgizisztán másik hivatalos nyelve a kirgiz mellett.) Júliusban a bíróság „szarkazmus” vádjával záratta be az online televíziót, egy bloggerét pedig felfüggesztett büntetésre ítélte gúnyos Facebook-posztjai miatt. Az ügyészek és a bíró szerint a sajtótermék a kormány és az elnök szarkasztikus kritikájával „aláássa az állam autoritását”, és „negatívan hat a lakosság pszichológiai állapotára és általában a társadalomra”.

A Vlagyimir Putyin orosz elnökkel jó viszonyt ápoló Dzsaparov és hatóságai nemcsak egyes sajtóorgánumokra csapnak le, hanem törvényileg is igyekeznek átalakítani az ország médiatérképét úgy, hogy a kritikus hangok ne jelenhessenek meg. Júliusban egy olyan jogszabály lépett törvényerőre, amely jelentős bírságokat irányoz elő azon személyeknek és jogi entitásoknak, akik/amelyek „hamis vagy nem megbízható információt” terjesztenek. Egy az államfő által augusztus elején aláírt törvény pedig az összes médiaterméknek regisztrációs kötelezettséget ír elő, míg a külföldi tulajdont 35 százalék alá kell csökkenteni mindegyikben. Július végén Dzsaparov olyan rendeletet hozott, amely szerint egyedül az ElCat állami tulajdonú telekommunikációs vállalat szolgáltathat internetet az egész országban. Egyúttal az online pornót is betiltották az „erkölcsi értékek védelmére” való hivatkozással.

Szintén Dzsaparov hatalmának megszilárdítására irányul, hogy az elvileg 2026 végén tartandó parlamenti választásokat előrehozták idén novemberre. A kirgiz parlament szeptember 25-én oszlatta fel magát azzal az indokkal, hogy egyébként a voksolás túl közel lenne a 2027 elején esedékes elnökválasztáshoz, és több időt szeretnének a két szavazás között. A valódi indok azonban az lehet, hogy az elnök biztosítani akarja magának, hogy a következő megméretésére egy biztosan lojális parlamenttel a háttérben kerüljön sor, és ne az elnökválasztási kampányban érje őt kellemetlen meglepetés. A korábban a mindenkori elnökkel szemben ellensúlyt képező parlament Dzsaparov uralma alatt már így is az államfő készséges kiszolgálójává vált, és ez a „szerepe” a novemberi választások után tovább erősödhet.

Címlapkép: Vlagyimir Putyin orosz és Szadar Dzsaparov kirgiz elnök 2023-ban. Forrás: Getty Images