Olyan szövetség született, amely az egész világot felforgatja – Atomhatalommal rázott kezet az olajbirodalom

A sorsfordító húzás

Nagy felháborodást keltett világszerte a Katar ellen szeptember 9-én végrehajtott bombázás, mivel ezzel Izrael átlépett egy vörös vonalat: nem csupán egy semleges országban mért csapást, hanem az Egyesült Államok egyik legfontosabb közel-keleti szövetségesét támadta. Az esetet követően Washington sem díjazta a magánakciót, kifejezetten hidegen viszonyult Jeruzsálemhez, a kiszivárgott információk szerint a színfalak mögött nagyon sokan elégedetlenségüket fejezték ki. Ennél is fontosabb fejleménynek tűnt, hogy Katar láthatóan az élére kívánt állni egy komolyabb védelmi-biztonsági kezdeményezésnek, ami egy amolyan „arab NATO” lehetett volna. Bár az

nem derült ki, hogy ennek pontosan melyik országok lehetnek a tagjai, az viszont egyértelmű volt, hogy melyik nem: Izrael.

A következő fejlemény, hogy szeptember 17-én kölcsönös védelmi megállapodást kötött egymással Szaúd-Arábia és Pakisztán (Stratégiai Kölcsönös Védelmi Megállapodás; Strategic Mutual Defense Agreement – SMDA). Az iszlámábádi miniszterelnöki hivatal pedig egyenesen úgy jellemezte a paktumot, hogy

bármelyik ország elleni agressziót mindkettő ország elleni agressziónak kell tekinteni.

Mindez azért is különleges, mivel előbbi az egyik legnagyobb gazdaságú muszlim többségű ország, míg utóbbi az iszlám világ egyetlen atomhatalma. A kijelentés nem tisztázza pontosan, hogy ennek értelmében egy Szaúd-Arábiát ért támadás esetén be lehet-e vetni az újdonsült szövetségese nukleáris fegyvereit is vagy sem. A kommunikáció kissé egymásnak ellentmondó volt: vezető tisztségviselők eleinte inkább arra utalgattak, hogy igen, később a pakisztániak visszakoztak a kijelentéseiktől.

The Islamic Republic of Pakistan and The Kingdom of Saudi Arabia have signed a Historic Strategic Mutual Defence Agreement (SMDA)Building on the historic partnership extending for nearly eight decades, based on the bonds of brotherhood and Islamic solidarity, as well as shared… pic.twitter.com/9z8iBwKTkQ https://t.co/9z8iBwKTkQ

— Government of Pakistan (@GovtofPakistan) September 17, 2025

A lépésről azonnal kezdtek úgy beszélni, mint az első nagy ugrás afelé, hogy az iszlám világ országai összefogjanak, és egy teljesen új, önálló stratégiai fordulatot valósítsanak meg a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában. Érdemes viszont ezeket a vélekedéseket egyelőre óvatosan kezelni, amit mutat már az is, hogy a kommunikációs síkon sem teljes az egyetértés. Ennél is érdekesebb, hogy a két hatalom érdekei gyakran azonosak, de nagyon sok szempontból nincs átfedés, éppen ezért nem tudható, hogy egy tényleges konfliktus esetén pontosan milyen lépések valósulhatnának meg.

A paktum lényege

Az időzítés miatt úgy tűnhet, mintha mindezt a Katar elleni támadás váltotta ki, ám valójában már hosszú ideje zajlanak a megbeszélések a felek között – bár valóban felgyorsultak az események Izrael húzása után. Szaúd-Arábia és Pakisztán évtizedekre visszanyúló biztonsági együttműködést ápol, a paktum egy újabb lépcsőfokot jelent a kölcsönös elköteleződés irányában. Mindkét félnek szüksége volt a másikra: a dél-ázsiai hatalom rendkívül szegény, ezért szüksége van a külső pénzügyi forrásokra; míg az Arab-félsziget legnagyobb országában az alacsony lakosság meghatározó szempont, ehhez jól jön a világ egyik legnépesebb országával a jó kapcsolat.

Az SMDA-ban foglalt részletekről viszonylag kevesebbet tudni, a kezdeti megszólalások alapján azt lehetett sejteni, hogy a felek hajlandóak akár a végsőkig is elmenni a másik biztonsága érdekében. Pár dolgot azért elárultak, így növelik a közös katonai gyakorlatokat, javítják Rijád kiképző személyzeti kapacitását, fokozzák a hírszerzési információk megosztását, növelik a Szaúd-Arábiában telepített pakisztáni védelmi személyzet létszámát, valamint javítják a hagyományos parancsnoksások és ezek irányításának integrációját. De a legnagyobb nyitott kérdést a kölcsönös katonai beavatkozás jelenti, nem véletlenül.

Ez egy átfogó védelmi megállapodás, amely minden katonai eszközt magában foglal

– jelentette ki Khawaja Asif pakisztáni védelmi miniszter egy interjúban.

Legalábbis fontos, hogy ezt a képet sugározzák magukról az elrettentés érdekében. Jól példázza a homályos megállapodást, hogy a fenti sorok kijelentője nem sokkal később úgy nyilatkozott, hogy a „nukleáris elem nincs a radaron”. A kétértelmű helyzet ellenére a közösségi médiában azonnal beindultak a különféle találgatások, Pakisztánban például elterjedt az a nézet, hogy Iszlámábád ezzel

nagyot lépett előre az iszlám világ fontossági sorrendjében, hiszen immáron ők védhetik meg a szent városokat, Mekkát és Medinát is.

A másik oldalon a szaúdi nukleáris védőhálóról posztoltak rengetegen, meg arról, hogy a húszik ellen is bevethetőek lesznek az atomtöltetek – többnyire álhíreket.

وإعتصموا بحبل الله جميعا ولا تفرقوا Saudi Arabia’s modern Air Force coupled with fearsome Pakistani missiles is a force to be reckoned with!Saudi gains a nuclear umbrella, and Pakistan secures investments in the weapons manufacturing sector + secure energy supplies pic.twitter.com/GeaHDl118k https://t.co/GeaHDl118k

— Khalid bin Waleed خالد بن وليد أبوبشيت (@B1NWAL33D) September 18, 2025

Rijád és Iszlámábád már régóta nyújtanak „segítő kezet” egymásnak, erre konkrét példák sorát lehet felhozni:

• 1962 óta létezik egy megállapodás a két ország között, ennek keretében a dél-ázsiai hatalom már több mint 8200 szaúdi katonát képezett ki eddig.
• Az 1970-es évek végének ijesztő fejleményei (a mekkai Szent Mecset ostroma, Afganisztán szovjet megszállása, az iráni iszlám forradalom) okán a két ország 1982-ben már hivatalossá tette a biztonsági együttműködését.
• Pakisztán az első öbölháború idején katonákat állomásoztatott az Öbölben a semleges országok védelmében.
• Megnőtt Rijád szerepe az India és Pakisztán közötti feszültség közvetítésénél, ennek leglátványosabb példája 2019-ben volt. Külön érdekes, hogy Modi éppen Szaúd-Arábiában tartózkodott, amikor Kasmírban a 2025-ös összecsapást kiváltó terrortámadás történt, az indiai miniszterelnök erre meg is szakította a látogatását.

A régóta fennálló jó viszony mellett indokolta az SMDA megkötését a közös geopolitikai érdek: mindkét ország elutasítja Izrael tevékenységét, és Irán hatalmi kivetüléseire is bizalmatlanul tekintenek. Az új helyzetben számos szempont viszont nem tisztázott, így például kinek mi a felelősségi köre egy támadás esetén, vagy pontosan mekkora elánnal kellene belevetnie magát, milyen kötelezettségek vonatkoznak rá. A The Washington Post szerint Iszlámábád inkább nem a nukleáris részletekre összpontosítana, egyes tisztségviselőik szerint ezt a kérdést felnagyítják. Azt sem tudni, hogy a szaúdiak például küldhetnek-e csapatokat Pakisztánba, ha az országot támadás éri, erre pedig minden lehetőség megvan.

Cserébe az sem tisztázott, hogy mit tenne a dél-ázsiai hatalom, ha mondjuk a húszik, vagy esetleg Irán – valamilyen módon – fellép szaúdi célpontok ellen. Az Iszlámábádnak fontos szempont, hogy a saját belső feszültségeit kordában tartsa, az egyik legnagyobb veszélyt a délnyugati beludzsok jelentik, a felkelők ellen pedig éppen Teherán adja a legtöbb segítséget.

A nagy sakkjátszma

Az egyik legnagyobb kérdést India szerepe és hozzáállása jelenti a paktumhoz. A világ legnépesebb országával Pakisztánnak az 1947-es leválása óta folyamatos konfliktusai vannak, ezekben pedig nem is nagyon látszanak a megoldások. A legutóbb 2025 májusa elején fokozódott összecsapásokig a feszültség. Azóta mindkét kormány látványosan értékeli újra a saját világpolitikai helyzetét, és igyekeznek megerősíteni a csapásmérő képességeket. Pakisztán ehhez Kínával és az Egyesült Államokkal is újraértékelte a viszonyát, valamint igyekszik a Közel-Keleten is növelni a befolyását. Ehhez éppen kapóra jött neki Izrael háborúja, mivel megnövekedett a biztonság igénye a régióban.

A szaúdiakkal kötött megállapodással ráadásul diverzifikálni is tudja a helyzetét, mivel az elmúlt időszakban egyre látványosabbá kezdett válni a kínai függés.

Pakistan declared US president Trump as “ man of peace “ . Invited him to visit Pakistan this year . ⁦@POTUS⁩ pic.twitter.com/xmLtXyX5V3 https://twitter.com/POTUS?ref_src=twsrc%5Etfw

— tariq mahmood ch (@tariqchaaj) September 26, 2025

Jelzi Iszlámábád igyekezetét a Peking árnyékából való kilépésre az is, hogy újabban megélénkültek a diplomáciai kapcsolatai az Egyesült Államokkal is. Ennek ékes jele volt, hogy amikor májusban az indiaiakkal vívott konfliktus véget ért, akkor a pakisztáni vezetés „nem győzte” kihangsúlyozni az amerikai elnök, Donald Trump szerepét. Újdelhi nem különösebben emelte ki Washingtont a fejlemények leállításában. Ez némileg már azt a minimum meglepő fordulatot is előrevetítette, hogy újabban India Kínával igyekszik lassan rendezni a sorait (az még a jövő zenéje, hogy meddig jutnak), miközben Pakisztán pedig az Egyesült Államokkal barátkozik, holott a közelmúltban még éppen ennek az ellenkezője volt jellemző. Mindez

még nem jelenti azt, hogy fenekestül felfordultak volna a térség erőviszonyai, de hosszabb távon akár stratégiai fordulatra is van kilátás.

India befolyása viszont a Perzsa-öböl térségében jóval nagyobb, mint Pakisztáné, ráadásul az elmúlt években a nagyhatalom éppen az ősi riválisa rovására terjeszkedett. Mindez része volt annak a stratégiának, hogy Narendra Modi igyekezett minden lehetséges módon elszigetelni a legnagyobb riválisát. Éppen ebből törhet ki Iszlámábád, a most megkötött kölcsönös biztonsági paktum lehetőséget ad arra, hogy Iszlámábád „visszatérjen” a Perzsa-öbölbe, ott megerősítse a pozícióit.

Kérdés, hogy miként alakul át Szaúd-Arábia hozzáállása Indiához a paktum hatására. Újdelhi a korábbi években jelentős összegeket áldozott arra, hogy az Arab-félszigeten megerősítse a befolyását. Ennek pragmatikus okai is voltak: a világ legnépesebb ország energiahordozókban szegény, ezért a gazdasági fellendüléséhez elengedhetetlenek az olyan „kimeríthetetlennek tűnő források”, mint az Öböl-államok. Ebben az olcsó orosz nyersanyag vásárlása jelentős változást hozott az ukrajnai háború után, de ez nem jelent végleges elköteleződést. Újdelhiben viszont a paktum hatására megtörhet a bizalom, mivel ezzel – látszólag legalábbis – Rijád egyértelműen állást foglalt a nagy rivális mellett. A szaúdiak mindezt azzal próbálhatják meg kompenzálni, hogy

egy konfliktus esetén igyekeznek majd a lehető legkevésbé fellépni az indiaiak ellen, de a látszatra mégis odafigyelni, a béke fontosságát hangsúlyozni.

A fejlemény az Egyesült Államokra nézve egyelőre kérdésesnek tűnik. Az elmúlt időszak fordulatai alapján úgy tűnik, hogy két, Washington kegyeit kereső ország köt egymással védelmi-biztonsági megállapodást, tehát lényegében ez megfelel az amerikai érdekeknek. Az viszont nem világos, hogy erre a Fehér Ház az áldását adta-e a paktumra vagy a jövőben milyen beleszólási lehetőségük lesz abba. Éppen ezért egyelőre inkább úgy tűnik, hogy a lépéssel sokkal inkább az amerikai befolyás reccsent meg még jobban a Közel-Keleten. Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a látványos távolodás ellenére még a Trump-kabinet sem mondott le Újdelhiről, a háttérben jelenleg is zajlanak a tárgyalások a problémás vámok miatt kialakult szakadék betemetésére.

A nagy geopolitikai játszmák ellenére

Izrael egy súlyos tabut döntött meg, amely hosszantartó hatást gyakorolhat: nevezetesen, hogy az Egyesült Államok szövetségeseit nem merik majd megtámadni.

Persze, vannak olyan kirívó esetek, mint a jemeni húszik, vagy milicisták akciói (az, hogy ezt nem torolta meg az amerikai haderő, szintén elégedetlenséget szült), de Izrael támadása esetében egy reguláris hadsereg vadászgépei indultak bevetésre, ami komoly szintugrást jelentett – ráadásul ők éppen Washington egyik legszorosabb szövetségesei. Az amerikai döntéshozók is érzik, hogy kezd kicsúszni a lábuk alól a talaj, ezért Donald Trump október 1-én végrehajtási rendeletet adott ki, hogy az amerikai csapatok megvédik Katart, beleértve a megtorló akciókat is.

Az Egyesült Államok a Katar állam területe, szuverenitása vagy kritikus infrastruktúrája elleni fegyveres támadást az Egyesült Államok békéjére és biztonságára leselkedő fenyegetésnek tekinti

– írja a rendelet.

Dél-Ázsia és az Arab-félsziget biztonságának összekötése tehát sokkal érdekesebb lehet egy tágabb geopolitikai versengés szempontjából. Magával a megállapodással egyszerre nyerhet és veszíthet egyszerre mindkét fél: Szaúd-Arábia egy atomhatalmat húzott be a saját elrettentő erejének növelésére, de ezzel kockáztatja egy régi szövetséges elvesztését, ahogy az sem kizárt, hogy a saját katonáit küldheti a Himalájába. Ezzel szemben Pakisztán egy erős pénzügyi forrást, a saját kitettségének csökkenését, és az Indiával vívott geopolitikai háborúban egy részében jelent kisebb csatagyőzelmet, közben viszont kockáztatja az egyébként is véges erőforrásait egy tőle távol álló régióért.

A sok-sok eltérő és egymásnak is kuszán ellentmondó érdekek miatt egyáltalán „nem lefutott”, hogy ki és mihez akar majd kezdeni a kölcsönös biztonsági szerződéssel.

Az nehezen elképzelhető, hogy a rendkívül pragmatikus szaúdiak ilyen könnyedén elengednének egy éves szinten 35 milliárd dolláros exportot jelentő szoros szövetségest, mint India. Éppen ezért ebben az ügyben még bőven várhatóak fordulatok, de könnyen meglehet, hogy az eddigi együttműködés felhangosításán túl valójában inkább csak a külvilágnak szól ez az egész.

Címlapkép forrása: 2014 Anadolu Agency via Getty Images