Végre-valahára pontot tehetünk a pusztító háború végére – Ezzel kerül Trump célegyenesbe egy béke Nobel-díjhoz?

Az Egyesült Államok (illetve a tárgyalásokba besegítő Egyiptom és Katar) már több alkalommal is próbált valamilyen Izrael és a Hamász által is elfogadható béketervvel előállni, a nem túl sikeres tűzszünetek után Trump most asztalt borított. Amikor mindenki azt hitte, hogy a szeptember eleji, Katar területén Hamász-vezetők ellen végrehajtott légicsapása után Izrael végleg elvágta a tárgyalási lehetőségeket, pénteken az amerikai elnök kijelentette, hogy ha a Hamász nem fogadja el az amerikai béketervezetet, akkor a földi pokol fog eljönni számukra. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a fenyegetés be is vált: a Hamász pár órával az amerikai elnök nyilatkozata után rábólintott a béketerv alapvető körvonalaira, később Izrael is így tett, hétfőn pedig közvetett tárgyalások érdekében asztalhoz is ültek a felek, ezúttal Egyiptomban.

De mit ajánlott Trump?

Washington legújabb béketerve a korábbiakhoz hasonlóan több lépcsőben kerülne megvalósításra, ugyanakkor már most eszközöltek benne kisebb-nagyobb változtatásokat.

Az első, és talán legkomolyabb sajtóvisszhangot kiváltó lépés az lenne, hogy a Hamász a lehető legrövidebb időn belül visszajuttatja Izraelbe a még élő húsz túszt, illetve húsz halott túsz földi maradványait, Jeruzsálem ezért cserébe több palesztin foglyot is szabadon engedne a börtönökből (a pontos szám egyelőre nem ismert).

A következő lépcsőkben Izrael fokozatosan kivonná a katonákat a Gázai övezet területéről, ezzel párhuzamosan pedig a Hamász is letenné a fegyvert.

Az utolsó lépcsőben egy nemzetközi szervezet felügyelete alatt működő, de palesztinokból álló szervezet venné át a terület ideiglenes irányítását,

melyből a Hamászt és a Ciszjordániát irányító Palesztin Nemzeti Hatóságot is kitiltják.

Az izraeli csapatok fokozatos kivonása már most tudható, hogy izraeli kérésre lett beleírva a tervezetbe, eredetileg az Izraeli Védelmi Erőknek (IDF) jóval gyorsabban kellett volna elhagynia az övezetet. Az is nagyon valószínű, hogy a nemzetközi közösség által többé-kevésbé támogatott, de legendásan korrupt Mahmud Abbász vezette Palesztin Hatóság kitiltása is Jeruzsálem közbenjárására lett felvéve a pontok közé.

Az ötlet jó, a megvalósítással lesznek a gondok

Trump pénteki ultimátuma után alig pár órával a Hamász már jelezte is, hogy bár teljes mértékben nem értenek egyet a javaslattal (főleg az IDF túl lassú kivonulásával), de a húsz pontos béketervet jó keretnek tartják, hajlandóak átadni a túszokat Izraelnek, valamint újra tárgyalóasztalhoz ülni. Nem sokkal később Benjamin Netanjahu is rábólintott Washington ötletére, igaz, azzal a kitétellel, hogy ha bármi kellemetlenség adódik a túszcserével, azonnal újrakezdik az övezet elleni támadásokat (cikkünk írásakor közel-keleti források szerint egyébként még be sem fejezték azokat).

A terv hosszútávú életképességével a túszcserék mellett is rengeteg bökkenő akad. A Hamász a túszok átadásával lényegében elveszíti az utolsó olyan eszközét, ami az IDF katonai akcióit valamilyen mederbe tudta terelni, hiszen a nemzetközi felháborodás és a civil lakosság szenvedése jól látható módon kevés hatást gyakorolt az izraeli katonai gépezetre. Kérdés emellett az is, hogy a Hamász belső konfliktusok nélkül végig tudja-e vinni a túszcserét, és ami fontosabb, a gázai politikai életből való kivonulást. Bár a terrorszervezet vezetése korábban is jelezte már, hogy ha ezzel a palesztin érdeket szolgálják, akkor visszalépnek a reflektorfényből, ezt igazán sem Izrael, sem az Államok katonai vezetése nem hiszi el.

Izraeli oldalról kettő komoly probléma merül fel, az egyik nemzetbiztonsági, a másik politikai: az izraeli túszokért cserébe szabadon engedendő palesztin foglyok között szép számmal lehet elítélt terroristákat, gyilkosokat találni, akik logikus módon aggasztják az ország nemzetbiztonsági szervezeteit. A politikai vonulat ennél azonban sokkal ridegebb.

A gázai harcok lezárása gyakorlatilag biztosan kormányválságot fog okozni Izraelben: Benjamin Netanjahu, és az általa vezetett Likud párt ugyanis nem gyakorol többséget a törvényhozásban, a Likudtól jobbra elhelyezkedő koalíciós partnerek pedig már számtalan alkalommal jelezték, hogy csak abban az esetben támogatják a harcok leállítását, ha a Hamász már megsemmisült, ellenkező esetben kilépnek a koalícióból.

Egy újabb országgyűlési választást a Likud jó eséllyel elbukna, Netanjahunak pedig ismét szembe kéne néznie az ellene felhozott korrupciós vádakkal.

For the 12th week in a row hundreds of thousands of Israelis demonstrated tonight against Netanyahu's plan to weaken the supreme court. More than 200K demonstrated in Tel Aviv (see video) and more than 150K in other cities accross the country pic.twitter.com/JCupR8fbRZ https://t.co/JCupR8fbRZ

— Barak Ravid (@BarakRavid) March 25, 2023

Az izraeli miniszterelnöknek tehát kifejezetten nem érdeke az, hogy a Közel-Keleten valamiféle tartós béke álljon be, így azonban szembekerül a túszok egyre komolyabb támogatást élvező családtagjaival, illetve magával az IDF-fel is, hiszen a zsidó állam fegyveres erejének prominens parancsnokai már régóta kérik a harcok leállítását.

Kérdések természetesen a Hamász és Izrael érdekein kívül is bőven adódnak. Rögtön a leginkább szembeötlő a Gázát felügyelő nemzetközi szervezettel kapcsolatos, Donald Trump ugyanis bejelentette, hogy a szervezet egyik vezetőjének Tony Blairt szánja. Blair elsőre még akár jó döntésnek is tűnhet, hiszen tíz évig volt az Egyesült Királyság kormányfője, miniszterelnökségét követően pedig több alapítvány élén is dolgozott a közel-keleti békéért, tehát egy tapasztalt, a régió dinamikájában elméletileg jártas politikusról van szó.

A probléma az, hogy Blair volt az egyik leghangosabb támogatója a 2003-as iraki inváziónak, amikor ugye vegyi fegyvereket kerestek az országban, csak nem találtak.

Az iraki fiaskó miatt Blair a Közel-Kelet nagy részén amolyan persona non grata-ként áll a köztudatban, nála elutasítottabb jelöltet Trump valószínűleg csak az ifjabbik Bush képében találhatott volna.

Az pedig már abszolút a jövő zenéje, hogy a Hamász, illetve a Palesztin Hatóság kizárásával milyen úton fognak kormányzásra alkalmas jelölteket találni a palesztinok között, milyen pénzből tervezik újraépíteni a totálisan szétlőtt Gázát, hogy fogják elszállásolni az otthon nélkül maradt civileket, vagy hogyan fogják leszerelni a Hamászt.

Bár a konfliktus két éve alatt kétséget kizáróan most jutottunk a legközelebb a rendezéshez, az biztos, hogy a tárgyalási folyamat nem lesz éppen zökkenőmentes, arra pedig szintén nagy az esély, hogy akár Izrael, akár a Hamász visszatáncoljon az alkutól (ahogyan az is valószínű, hogy kölcsönösen egymást tennék felelőssé az alku bedőlése miatt). A következő hetek legfontosabb kérdése az lesz, hogy milyen extra követelésekkel fognak előállni a felek.

Címlapkép: izraeli katonák Rámallában, Ciszjordánia fővárosában. A címlapkép illusztráció, forrása: Issam Rimawi/Anadolu via Getty Images