Olyan népesedési fordulat történik a Közel-Kelet egyik legerősebb hatalmánál, ami az egész régió jövőjét meghatározhatja

Gyors változás

Törökország hosszú évtizedeken keresztül az iskolapéldája volt a modernizálódó muszlim többségű társadalomnak, amelyben a születések száma hagyományosan magas volt, ezért minden stratégiában a növekedő népességgel lehetett számolni. Európában már régen attól lehetett tartani, hogy csak bevándorlással – nem kis részben éppen a török lakosság érkezésével – lehet csak fenntartani a demográfiai stabilitást, amikor Ankarában a még vígan természetes szaporodási többletekkel számoltak. És valóban: Kis-Ázsiában 2014-ig jóformán évről évre emelkedett a születések száma, a teljes termékenységi arányszám (total fertility rate – TFR) pedig – kevéssel – a szinte mindig reprodukciós ráta (2,07) felett volt még az ezredfordulót követően is. Valamikor ekkor viszont gyökeresen megváltozott a török társadalom gyermekvállalási kedve, és 2018-ra a TFR a 2-re csökkent, ettől kezdve pedig folyamatos esésben van.

2024-ben a néhány évvel korábbi 1,3 milliós éves születésszám már bőven 1 millió alá zuhant és további esésre lehet számítani.

A nyers számok egyelőre még nem jelentik azt, hogy Ankarában fejvesztve kellene népesedési krízist hirdetni, de a trendek elgondolkodtatóak. Törökország sok európai országhoz képest még így is kedvező adatokkal bír, ami arra utal, hogy az ország csak viszonylag lassan bukhat át a népesedési csúcspontján és kezdhet csökkenésnek a lakosság. Ami mégis aggasztó lehet a döntéshozók számára, az a változás sebessége, mivel ebben a trendek nem is az „öreg kontinens” országiéhoz hasonlítanak, hanem sokkal inkább Kínáéhoz.

Turkey - births - 2024 - 937,559 (down 2.49%, 24,007)TFR - 1.48 (1.51 in 2023) pic.twitter.com/MSkC9xW6oi https://t.co/MSkC9xW6oi

— andyd (@andyd10) May 13, 2025

A keleti nagyhatalom szintén a 2010-es évek második felében (kissé ironikus módon az „egykepolitika” megszüntetésével) tapasztalt meredek zuhanást a születésszámokban, igaz ott alacsonyabb volt az éves átlagos TFR. Pekingnek mindenesetre most komolyan fájhat a feje, mivel a jelenlegi 1 körüli születési arányszámok nagyon súlyos demográfiai visszaesést jelentenek már rövid távon is. A törökök ettől egyelőre messze vannak, még a rekordalacsony 2024-es évben is 1,48-as értéken voltak, de nem tudni, hogy ezt mikor sikerül megállítani. Amennyiben hasonló ütemben zuhan tovább az újszülöttek száma, akkor könnyen meglehet, hogy már belátható időn belül súlyos demográfiai kihívásokkal kell szembenéznie a török vezetésnek.  

Aggasztó lehet ezen felül, hogy csökken a házasodási kedv az országban, miközben a válások száma folyamatosan emelkedik.

Jól ismert trendek

A Török Statisztikai Intézet (TÜİK) adatai arra figyelmeztetnek, hogy megindult az elöregedés az országban, 2024-ben a 0-14 év közöttiek részaránya a teljes társadalmon beül 30,6 százalékra zsugorodott (ez 2 év alatt 1,7 százalékos csökkenést jelent!), míg a 65 év felettiek aránya történelmi magasságokban, 15,5 százalékra nőtt. Az ország átlagéletkora is folyamatosan növekedik, immár 34,4 (a nők estében 35,2) év, ezzel Törökország nem számít többé fiatal népességű országnak. A kilátások azt mutatják, hogy ez a trend ki fog tartani, Ankarában komolyan számolni kell az elöregedő társadalom rémével, 2050-re már a teljes lakosság mintegy negyede lesz 65 évnél idősebb. Ha tovább zuhannak a születési arányszámok, akkor ennél magasabb számok is lehetnek. Jól jelzi a helyzetet, hogy a 65-69 éves korosztály teljes létszáma jelenleg 3,3 millió és gyorsan emelkedik az erősödő szociális hálózatnak és a növekvő várható élettartamnak (jelenleg 75,5 év) köszönhetően, míg az 5 év alattiak 5,2 millióan vannak, de ez a szám pedig éppen csökken. Mindez azt jelentheti, hogy

belátható időn belül kiegyenlítődnek az arányok, aztán pedig átfordulás jöhet, mégpedig a tipikus elöregedő társadalmak hamisítatlan jegyével: magasabb lesz a 65 év felettiek, mint a 15 év alattiak aránya.

Az időskorú lakosság növekedési ütemét jól mutatja az a tény, hogy egyetlen év alatt félmillió fővel nőtt a számuk.

Amennyiben sikerül is „megfogni” a jelenlegi szinten a születésszámokat, a társadalom már akkor is gyökeresen átalakul. A költségvetésben ugyanis azzal kell számolni, hogy az eltartottak aránya (azokat jelöli, akik kívül esnek az „aktív”, vagyis a 15-64 éves korosztályon) inkább az idősebbek felé fog eltolódni. Ez jelentős változást hozhat a munkaerőpiacon és a szociális szférában is, hiszen egyre több olyan infrastruktúrára lesz szükség, amely a nyugdíjas korú lakosság számára szolgál, miközben évről évre kevesebb új munkaerő lép a piacra. Az előrejelzések azzal számolnak, hogy a korosztály teljes társadalmon belüli részaránya a jelenlegi 68,9 százalékról 55-re eshet vissza az évszázad végére.

Törökország mégis nehezebb helyzetben van, mint a nyugati, vagy éppen a távol-keleti (például Japán) országok, mivel ott a demográfiai átfordulás már azt követően érkezett, hogy sikerült elérni a magas fejlettségi szintet, erős szociális hálót építettek ki. A török gazdaság ciklikusan pulzál, a 2000-es évek jelentős fellendülése – kisebb bukkanók – után 2013-ban elérte a csúcspontját, ettől kezdve viszont jelentős visszaesés következett. 2021-től újra növekedési pályára sikerült állni, valóságos robbanás látható a GDP-számokban, viszont ez még mindig messze elmarad a nyugat-európai szinttől.

Funky population density map of Turkey as per 2020. Source: https://t.co/EWh1Ae4zyz pic.twitter.com/7X79d1K2bL https://t.co/EWh1Ae4zyz

— Simon Kuestenmacher (@simongerman600) December 20, 2021

Ankara egyik legnagyobb kihívását most az jelenti, hogy ezt a páratlan növekedést a lehető legtovább meg tudják hosszabbítani, de erre éppen a demográfiának lehet hatása. Az egyik oldalról ott van az, hogy a gyermekszám csökkenése miatt nem kell a költségvetésnek annyit fordítania a legfiatalabb korosztályt kiszolgáló ellátási intézményekre, ám ez csak addig igaz, ameddig az időskorúak száma (és aránya) drasztikusan el nem kezd emelkedni. Ahogy a trendek mutatják ez a pont már eljöhetett, így

a kormánynak számolnia kell a költségvetésben is ezekkel a folyamatokkal, amelyek visszafoghatják a növekedést is.

A Török Gazdaságpolitikai Kutató Alapítvány (TEPAV) jelentése szerint a gazdasági robbanás más módon is visszafogja a születések számát: sok pár a megélhetési költségek növekedése, a magas infláció, és a jövedelmek túl lassú növekedése miatt dönt úgy, hogy elhalasztja vagy lemond a gyermekvállalásról. Az egyre drágábbá váló élet a közhangulatra is rányomta a bélyegét az országban, sokan pesszimisták a kilátásokkal kapcsolatban. Növekedett az anyák átlagéletkora az első gyermek születésekor, immár 29,3 év, ez már azonos több nyugati országéval. Recep Tayyip Erdoğan elnök viszont ezt elutasítja, a török kormány által szervezett Nemzetközi Családfórumon az „individualizmust és a fogyasztás térnyerését” nevezte meg ludasnak.

Két eltérő, gyakran párhuzamosan alkalmazott politika szokott dominálni ebben a helyzetben: a gyermekvállalási kedv ösztönzése, valamint nyitni a migráns munkaerő felé. Törökországban a vándorlási kérdés érdekes helyzetet teremt, mivel milliós nagyságrendben élnek sokszor sokadik generációs törökök Nyugat-Európában, addig az ország jelentős számban fogad be migráns munkavállalókat. Az utóbbi években a külföldiek száma és részaránya egyaránt csökkent, így ez nem tűnik járható útnak, de még bőven lehetnek ösztönzők.

A török kormány felismerte, hogy valamit lépnie kell, méghozzá gyorsan, mert a népességcsökkenési spirál sebessége miatt a vártnál gyorsabban kell tompítani a hatásokat.

Ankara eddig a családtámogatási mechanizmusok felpörgetését szorgalmazta, ám a kritikusok szerint ebben nincs semmiféle innováció, a korábbi politikák ismétlésétől várják a megoldást (gyermekszületéskor adott pénzügyi támogatás és kamatmentes hitel). A Daily Sabah szerint ez azzal fenyeget, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal sem fog lényeges eredményt hozni. A másik szempont, hogy az időskorúak ellátási rendszerében óhatatlanul végre kell hajtani a kapacitásbővítést, ez jelentős forrásokat fog felemészteni.

A fenyegetés

Van egy sokkal érdekesebb árnyalata is a születési arányszámok változásainak Törökországban, az etnikai vetület.

Az országban a többségi csoportot a törökök jelentik, népességarányosan nagyjából 70 százalékkal bírnak.

Mögöttük vannak a kurdok nagyjából 20 százalékkal, a fennmaradó 10 százalékon pedig olyan egyéb kisebbségek osztoznak, mint az albánok, arabok, asszíriaiak, bosnyákok, cserkeszek, grúzok, jazidiak, lázok, örmények és pomákok, csak a legnagyobbakat említve.

Ankarában a legnagyobb politikai kihívást az ország délkeleti részén, egy tömbbe összpontosuló kurdok jelentették, mivel állandó volt a félelem, hogy megerősödik a függetlenségi mozgalom. A kurdok egyébként speciális helyzetben vannak, mivel több országban (Irak, Irán, Szíria, Törökország) jelentősebb, egymással földrajzi kapcsolatban lévő etnikai tömböt alkotnak, viszont a nyelvi-kulturális-politikai ellentétek miatt nem bontakozik ki egy nagy egység. Ettől függetlenül még vannak határokon átnyúló kezdeményezések, amelyek támogatják a kurd autonóm törekvéseket, az utóbbi években Irakban és Szíriában is volt példa ilyenre. Ezek komoly fejfájást okoznak a török politikai elitnek, mivel attól tartanak, hogy a külföldi események hatására máshol is – például náluk – beindulnak a függetlenségi folyamatok.

Yesterday, I argued that Turkey’s TFR was 1.48 in 2024, well below replacement level, and has been falling fast since 2014.Today, I want to highlight a few additional points.First: Turkey has the highest within-country TFR variance I’m aware of.In Şanlıurfa, TFR was 3.28 in… pic.twitter.com/VlFzZRBMDk https://t.co/VlFzZRBMDk

— Jesús Fernández-Villaverde (@JesusFerna7026) June 24, 2025

Az etnikai alapú politikai érdekellentétek évtizedek óta meghatározzák a török belpolitikát, eddig viszont arról lehetett beszámolni, hogy az etnikai arányok nagyjából azonosak maradtak az idő előrehaladásával: a törököknél és a kurdoknál hasonlóan magas volt a születési arányszám, bár óvatosan kezdtek mutatkozni széttartó trendek. A gazdaságilag jobb helyzetben lévő nyugati partvidékeken, valamint a nagyobb városokban már látványosan kezdett csökkenni a TFR, itt főképp törökök éltek. Külön kiemelendő, hogy a már jól ismert folyamatról lehet itt is beszélni: a hátrányosabb helyzetű vidéki településekről a versenyképesebb városokba költöztek az emberek, hatalmas metropoliszok jöttek létre. Ezzel szemben a keleti, délkeleti részeken az országos átlagnál magasabb volt a gyermekvállalási kedv, ez hosszútávon a kurdok arányának lassú növekedését jelezte a teljes népességen belül, felborítva az eddigi kényes egyensúlyt.

Az elmúlt években tapasztalt drámai fordulat viszont radikális változást hozott: míg a többségében törökök lakta vidékeken az országos átlag alá zuhant a gyermekvállalási kedv, addig a kurdoknál sok helyen még bőven a természetes reprodukció feletti számok láthatóak.

Mindez azt jelenti, hogy a kurdok részaránya a teljes társadalmon belül sokkal gyorsabban fog növekedni, mint azt korábban jelezték.

Meg kell jegyezni, hogy a kurdoknál is visszaesés tapasztalható a TFR-ben, de ez a folyamat megkésve játszódik le, adott esetben évtizedes távlatban követi csak a többségi társadalomra jellemző folyamatokat.

Egyáltalán nem kizárt, hogy Erdogan ezt is figyelembe vette, amikor 2025 elején több mint 40 évnyi harcokat követően megegyezésre jutott az 1978-as alapítású Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK), amely idén májusban letette a fegyvert és Abdullah Öcalan vezetésével feloszlásról döntött. Ezzel a vita – politikai – méregfogát egy időre sikerült kihúzni, de könnyen meglehet, hogy mindez igazából egy tűzoltásnak számít. Az bizonyos, hogy ezzel nem sikerült végleg betemetni a hosszú évtizedek során kiásott árkokat, a két etnikum között megmarad a bizalmatlanság. Fokozza a problémát, hogy a kurdok az ország legelmaradottabb részén élnek, ezért úgy érezhetik, hogy ők kimaradnak a fellendülésből, emiatt negatív diszkriminációt kiálthatnak. Ez lényegében újra kódolhatja az etnikai feszültségek kibukását, ráadásul immár a Törökország délkeleti részén élő népcsoportnak jóval nagyobb politikai súlya lehet.

A lakosság a következő években várhatóan még növekedni fog, ám az már egyre markánsabban megmutatkozik az adatokban, hogy miközben a gyermekszületések száma csökken, addig a halálozásoké emelkedik. Jelenleg ez még néhány százezer fős természetes többletet jelent a népesedésben, ez gyorsan megfordulhat, ha nem sikerül megállítani a gyermekvállalási kedv csökkenését. Törökországban a politikai vezetésnek jelentős figyelmet kell fordítania a problémára, mivel ez hosszabb távon akár a hatalmi elképzelésekre is hatással lehet. Mahinur Göktaş családügyi miniszter arra figyelmeztetett, hogy a hadseregbe is egyre nehezebben találnak fiatalokat. Most minden azon múlik, hogy Ankarában képesek-e olyan megoldásokat találni, amely a lakosság gazdasági természetű kételyeit eloszlatja, különben

hamarosan a nyugat-európai típusú válságmenedzselés fortélyait próbálhatják meg hatékonyan ellesni, mindezt egy lappangó etnikai viszállyal megfűszerezve.

Címlapkép forrása: Fatih Kurt/Anadolu via Getty Images