Megkönnyebbült sóhajok Brüsszelből: váratlan kudarcba szaladt bele Orbán Viktor szövetségese

Fej fej mellett a Szabadságpárt és a liberális D66

Meglepetéseredmény született a szerdai hollandiai parlamenti választásokon: a szavazatok 99,7 százalékának megszámolása után szinte holtverseny van a Geert Wilders nevével fémjelzett Szabadságpárt (PVV) és a liberális D66 között, pedig a felmérések a PVV egyértelmű, habár a két évvel ezelőttinél jóval kisebb győzelmét jósolták. Mivel Wildersszel az összes nagyobb erő kizárta a közös koalíciót, nagy esély van arra, hogy Hollandia eddigi legfiatalabb és első nyíltan meleg kormányfőjeként a D66 elnöke, a 38 éves Rob Jetten szerezze meg a miniszterelnöki széket. Mind a PVV, mind a D66 26 képviselői helyre számíthat a 150 tagú törvényhozásban.

Jetten magát Wilders antitéziseként igyekezett bemutatni, a mindent kritizáló PVV-vezérrel szemben szándékosan pozitív üzenetekre építve fel kampányát: a D66 első számú kampányszlogenje a Barack Obama volt amerikai elnök „Yes We Can”-jét idéző „Lehetséges” („Het kan wél”) volt. Az 1966-ban alapított (innen a teljes neve, „Demokraták 66”) párt a holland szélsőjobb támadásainak egyik fő céltáblája, és nem is csak átvitt értelemben: egy szeptember 20-i bevándorlásellenes tüntetésen erőszakos demonstrálók betörték a D66 irodájának több ablakát. Hozzá kell tenni, Wilders akkor elítélte az agresszívan fellépő tüntetőket.

PVV toch ook op 1! pic.twitter.com/WQA20zCfvy https://t.co/WQA20zCfvy

— Geert Wilders (@geertwilderspvv) October 30, 2025

Győztesek és vesztesek

Az arányos és parlamenti küszöb nélküli holland választási rendszer sajátosságaiból fakadóan 15 párt jutott be a törvényhozásba, és még a három legjobb eredménnyel végzett pártnak sem lenne meg a 76 képviselői helyet jelentő többsége, így – hacsak nem kisebbségi kormány alakul – legalább négypárti kormányzásra lehet készülni, ahogy az előző, a PVV koalícióból történő kilépése miatt gyorsan véget érő ciklusban is volt. Ez ismét hosszú ideig tartó koalíciós tárgyalásokat vetít előre – a 2023-as választások után ezek 7 hónapig tartottak –, így ügyvezető miniszterelnökként a politikán kívülről érkező kormányfő, Dick Schoof még jó ideig hivatalban maradhat.

Ha összehasonlítjuk a mostani eredményeket a kevesebb mint két évvel ezelőtti (2023. november 22-i) választás eredményeivel, az látható, hogy

a holland pártrendszer rendkívül instabil: egyes, két éve még jól teljesítő pártok szinte teljesen eltűntek, míg olyan erők, amelyek eddig nem voltak komolyabb tényezők, kifejezetten jól szerepeltek.

A nagy vesztesek elsősorban a bukott kormánykoalícióból kerültek ki. Wilders és a PVV számára mindenképpen kudarc a mostani eredmény, az eddigi 37 parlamenti mandátum után ugyanis most csak 26-ot szereztek. Wildersszel a legjobban szereplő pártok már a választások előtt kizárták a koalíciós együttműködést – tanulva abból, hogy a bevándorlásellenes vezető 10 pontos migrációs csomagja el nem fogadása miatt ráborította az asztalt a Schoof-kormányra –, így a miniszterelnöki posztra egyébként sem volt esélye. Ellenzékből azonban most újra felépítheti magát.

A választások abszolút vesztesének az Új Társadalmi Szerződés (NSC) tekinthető, amely két éve még 20 mandátumot szerzett, a mostani szavazataránya viszont ahhoz sem volt elég, hogy a belépési küszöb nélküli parlamentben egyetlen képviselői helyet meghódítson. Szintén rosszul járt a kormánykoalíció legkisebb ereje, a jobboldali populista Farmerek és Polgárok Mozgalma (BBB), amely hét helyéből hármat elveszített. A jelenlegi NATO-főtitkár, a Hollandiát 2010 és 2024 között miniszterelnökként irányító Mark Rutte pártja, a Szabadság és Demokrácia Néppárt (VVD) azonban annak ellenére is pezsgőt bonthatott, hogy a két évvel ezelőtti 24 helyett csak 22 mandátumhoz jutott, ugyanis a közvélemény-kutatások jóval rosszabb szereplést jeleztek előre Hollandia egykori vezető pártjának. Az előrejelzett ötödik helyett a VVD végül a harmadik helyen végzett a pártok versenyében, ezzel a sokak szemében már megbukott Rutte-utód, Dilan Yeşilgöz valószínűleg maradhat a pártja élén.

Visszatérve a nagy vesztesekhez, egyértelműen ennek nevezhető az Európai Bizottság volt alelnöke, Frans Timmermanns, aki két éve azért tért vissza Hollandiába brüsszeli pozíciójából, hogy győzelemre vezesse a mögötte álló pártszövetséget, a zöld baloldali GroenLinks–PvdA-t. Ez azonban sem 2023-ban, sem most nem sikerült neki, sőt, a baloldali erő a 25 mandátumából ötöt még el is vesztett. Timmermans már szerda este, az exit pollok nyilvánosságra kerülése után levonta a tanulságot, és lemondott.

Két párt tekinthető a választások egyértelmű győztesének, mindketten megtöbbszörözték 2023-ös mandátumaikat. A győztes D66 csaknem megháromszorozta – 9 helyett most 26 képviselői helyet szerezhet –, a mérsékelt konzervatív Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) pedig saját magához képest még ennél is jobban teljesített, 5 helyett 18 mandátumot szerezve, és ezzel az ötödik helyre futott be.

A nagy kérdés most az, mely pártok tudnak megegyezni a koalícióban.

Mivel Wildersszel mindenki kizárta az együttműködést, a D66, a VVD, a GroenLinks–PvdA és a CDA koalíciója tűnik elsőre a legvalószínűbb kimenetelnek. Ha különböző mértékben is, de mind a négy párt alapvetően EU-barát, és inkább a centrum, mint a szélek felé tendálnak.

Netherlands, 99.7% counted:National parliament electionPVV-PfE: 16.7% (-6.8)D66-RE: 16.7% (+10.4)VVD-RE: 14.1% (-1.1)GL/PvdA-G/EFAS&D: 12.5% (-3.3)CDA-EPP: 11.7% (+8.4)JA21~ECR: 5.9% (+5.2)FvD-ESN: 4.5% (+2.3)BBB-EPP: 2.7% (-2.0)DENK-*: 2.4%SGP-ECR: 2.3% (+0.2)… pic.twitter.com/PiNvmUJ42y https://t.co/PiNvmUJ42y

— Europe Elects (@EuropeElects) October 30, 2025

Fellélegeztek Brüsszelben

Az biztos, hogy az Európai Unió brüsszeli irodáiban fellélegeztek a holland eredmények láttán. Bár a 17 milliós Hollandia közepes lakosságszámú országnak számít az EU-n belül, jelentősége méreteinél nagyobb: az EU őselődje, az Európai Szén- és Acélközösség hat alapító tagja közül az egyik, ráadásul nettó befizető ország. Hollandia a „fukar” tagállamok közé tartozik, amelyek például óvatosabbak a közös uniós hitelfelvételekkel kapcsolatban.

A kormányfői posztra legesélyesebb Rob Jetten – aki Mark Rutte utolsó kormányában klíma- és energiaügyi miniszter volt – kifejezetten a szorosabb európai integráció híve. A pártvezető a Politicónak hangsúlyozta, hogy büszke arra, hogy Hollandia az EU egyik alapító tagja, ezért vezető hang akarnak lenni jövője formálásában.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen súlyos lesz Európa helyzete, ha nem folytatjuk az integrációt

– fogalmazott, hozzátéve, hogy Európának komoly „demokratikus globális hatalommá” kell válnia.

De positieve krachten hebben gewonnen! Ik wil voor alle Nederlanders aan de slag, want dit is het land van ons allemaal! pic.twitter.com/Chs6T7XMcf https://t.co/Chs6T7XMcf

— Rob Jetten (@RobJetten) October 29, 2025

Ha Jettennek ehhez a programhoz sikerült megtalálnia a megfelelő koalíciós partnereket, Hollandia az elkövetkező években valóban az európai integráció egyik motorja lehet.

Címlapkép forrása: Pierre Crom/Getty Images