A Trump-show után jött a „csoda”: nagyot nyert a világ egyik legerősebb országa

Az amerikai látogatás

Donald Trump amerikai elnök október 29-én utazott Dél-Koreába a közeli Japánból, ahol az ázsiai körútjának előző állomásán volt. Az Egyesült Államok delegációjának érkezése némileg átírta a hivatalos programokat, ugyanis a nagyhatalom vezetése lényegében nem az APEC-csúcsra érkezett, hanem éppen a kétnaposra tervezett legmagasabb szintű találkozó előtt „vitte el a show-t”. Trump előbb I Dzsemjonggal, a dél-koreai elnökkel találkozott a történelmi fővárosban, ahol látványos ceremóniával fogadták a vezetőt. A Kjongdzsui Nemzeti Múzeumban az ókori Silla Királyság koronájának másolatát kapta meg, a cél egyértelműen kettős volt:

Szöul igyekezett a híresen hiú amerikai elnök kedvében járni a látványos ajándékkal, közben pedig hatalmas hírverést csaptak az ország történelmi emlékeinek.

“To new trust and companionship between Korea and the United States. https://t.co/kXEaWPYplf

— Bloomberg (@business) October 29, 2025

A gáláns ékszerek mellett Trump megkapta a neves Mugunghwa Nagyrend kitüntetését is, ez Dél-Korea legmagasabb polgári elismerése. A felek a ceremoniális fogadást követően egy közös vacsorán vettek részt, ez jelentette az igazi lényeget.  Ahogyan az várható volt, az amerikai elnök – ahogy korábban más hatalmaknál, úgy – Szöulnál is elérte, hogy óriási befektetéseket ígérjen meg az Egyesült Államoknak. Ennek összege 350 milliárd dollár lesz, miközben Dél-Korea 100 milliárd dollár értékben fog cseppfolyósított földgázt (LNG) vásárolni Washingtontól. A távol-keleti hatalom termékeire vonatkozó amerikai vámok mértéke közben az eddigi 25-ről 15 százalékra csökken, ez kulcsfontosságú eleme a megállapodásnak. Számos pont még nem tisztázott teljesen, ezért hamarosan a dél-koreai államfő a Fehér Házba látogat, ahol további egyeztetésekre lehet számítani. Közben a szomszédban persze a

Észak-Korea sem tétlenkedett, igyekezett fegyvertesztekkel felhívni magára a figyelmet, a szomszédos Sárga-tengeren teszteltek cirkálórakétákat, de ezúttal nem sikerült magára vonzani a tekinteteket.

Köszönhető mindez annak is, hogy október 30-án a Dél-Koreával tartott megbeszélésénél is nagyobb várakozás övezte Trump találkozóját Hszi Csin-pinggel, vagyis a kínai vezetővel. A helyszín nem változott, a felek maradtak a kulturális örökség helyszínén. A nagy figyelemmel kísért megbeszélésről már hetek óta folyamatosak voltak a találgatások, több okból kifolyólag:

• Trump második ciklusában eddig még nem találkozott a nagy riválissal,
• miközben a globális vezetői szerepért dúló harcok egyre keményebben zajlanak.
• Ennek egyik kiemelkedő eleme a vámháború, amely kifejezetten Kína gazdasági terjeszkedésének letörését szolgálja a kereskedelmi egyenlőtlenségek csökkentése által.
• Az egésznek közben van egy nagyon komoly technológiai megközelítése, ugyanis a két hatalom között ebben egyre mélyebb árok húzódik. Arról már nem is szólva, hogy a katonai versenyfutás is fokozódik.

A high-tech iparágat érintő kérdések szempontjából szinte keresve sem lehetett volna Dél-Koreánál szimbolikusabb helyet találni, erről ebben a cikkben írtunk részletesebben:

A technológiai fókuszt mi sem mutathatta volna jobban annál, hogy a városban a kulturális expó területén nagy méretű kiállítást szenteltek a dél-koreai műszaki kutatási eredmények prezentálásának, ezek többségét a forradalmi újítások adták, de kitértek a történelmi-kulturális emlékekre is. A rendezvényből szinte sugárzott az a technológia-pozitív megközelítés, amely szinte az egész országot jellemzi.

A két „világpolitikai bálna” tehát leült egymással tárgyalni, és a megbeszélések nem is maradtak meddők. A két elnök összesen 1 óra 40 percen keresztül tárgyalt egymással, majd láthatóan jó hangulatban váltak el egymástól. Az Egyesült Államok vezetője az elnöki gépen adott interjút a médiának, amelyben elmondott több részletet is, arról, hogy pontosan miről állapodtak meg: Trump szerint „hatalmas siker” volt a találkozó, hiszen rendezték a ritkaföldfémek, vámok és a fentanil kábítószerrel kapcsolatos vitákat is. A legnagyobb figyelmet az első téma kapta, mivel a technológiai versenyfutáshoz elengedhetetlenek a kulcsfontosságú ásványok, ebben pedig Peking szinte monopolhelyzetben van. Az Egyesült Államok az elmúlt időszakban minden egyes országgal kötött megállapodásában törekedett ennek az egyoldalúságnak a megszüntetésére.

Az elmondások szerint elhárult minden akadály a kínai ritkaföldfém amerikai vásárlása körül, cserébe Washington a keleti nagyhatalomra kivetett importvámokat 57 százalékról 47-re csökkenti, valamint a korábban belengetett emelésektől eltekint. Az amerikai elnök azt is megígérte, hogy segít Pekingnek az amerikai Nvidia által gyártott csúcskategóriás chipek beszerzésében. A techóriás képviselete egyébként ekkor ott volt Dél-Koreában, hatalmas üzletekkel került be a hírekbe Huang Zsen-hszün vezérigazgató. Trump és Hszi azt is lefektette, hogy Kína továbbra is vásárolni fogja az amerikai szójababot, illetve fellépnek majd a fentanilcsempészet ellen is. Az is kiderült, hogy a felek még folytatják 2026 áprilisában a megbeszéléseket,

először az Egyesült Államok vezetője látogat majd Pekingbe, majd nem sokkal később a kínai államfő érkezik Washingtonba.

President Donald J. Trump and President Xi Jinping meet in South Korea. pic.twitter.com/F59Kzm9R5t https://t.co/F59Kzm9R5t

— The White House (@WhiteHouse) October 30, 2025

A megállapodással kapcsolatban sokan úgy fogalmaztak, hogy mindez nem a háború lezárását jelenti, hanem sokkal inkább csak „tűzszünetet”. Az Egyesült Államok oldaláról volt korábban olyan jelzés, hogy a felek akár évente újratárgyalhatják a feltételeket. Mindez törékenynek tűnik, és hiányoznak a garanciák, amelyek megerősítik, hogy egy váratlan válság során is képesek lehetnek megoldani egymással a problémáikat.

Eddig tartott a „Trump-show” Dél-Koreában, ezután ugyanis felszállt az Air Force One fedélzetére, és hazautazott (ezzel egy újabb félreérthetetlen üzenetet hagyva arról, hogy számára a kétoldalú tárgyalások élveznek prioritást, nem a multilaterális találkozók). A távozás egyben azt is jelentette, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben végül nem sikerült az amerikai elnöknek összehoznia a vágyott találkozót Kim Dzsongunnal, az észak-koreai rezsim vezetőjével. Az utóbbi hetekben erre szinte már alig adtak esélyt, mivel a felek nem egészen úgy kommunikáltak, hogy tervben is lenne ilyesmi.

Az multilaterális csúcs

Ekkor nem ért véget az APEC, sőt, valójában ekkor kezdődött csak a lényeg: az államfői csúcstalálkozó. Az amerikai vezető távozása megnyitotta a lehetőséget Hszi Csin-ping előtt, hogy éljen a „fontossági erőfölényével”, és a jelenlévők körében igyekezzen a saját elképzeléseinek teret nyerni. Ezt kihasználva magát a szabadkereskedelem és a multilateralizmus bástyájának állította be, ezzel lényegében az Egyesült Államok korábbi évtizedekben képviselt pozícióját átvéve. Már október 31-én a nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a fórum országainak össze kell fogniuk egymással, mivel „egyre összetettebb és ingatagabb” globális környezettel néznek szembe. A 21 tagú APEC (Washingtont Scott Bessent pénzügyminiszter képviselte a csúcson) végül egyet is értett abban, hogy a kereskedelem és beruházások kulcsfontosságúak a térség növekedésében. A vezetők abban is megállapodtak, hogy

az egyre súlyosabbá váló demográfiai krízis megoldásában is együttműködnek, valamint a mesterséges intelligencia területén keresik a közös megoldásokat.

A kínai elnök mostani útja nemcsak azért volt különleges, mivel Trumppal találkozott, hanem a szomszédos Dél-Koreában sem járt az elmúlt 11 évben, amely jelezte, hogy sokáig nem alakultak a legjobban a két ország kapcsolatai. Peking különösen akkor lett dühös, amikor 2016-ban THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rakétavédelmi rendszert telepítettek a közelében. I Dzsemjong júniusi választási győzelme véget vethet ennek, mivel a politikus az elődjeinél megengedőbb hangnemben közelítette meg a keleti nagyhatalomhoz fűződő viszonyát, inkább a régi szövetséges és az új „nagyhal” közötti egyensúlyozásra törekszik politikájában.

Conversation between Chinese President Xi Jinping, Presidential Committee on Popular Culture Exchange co-Chair Park Jin-young about hosting K-pop concert in China should not be misinterpreted, according to committee.https://t.co/F8MP2pYiUE pic.twitter.com/1wTDLvTv07 https://t.co/F8MP2pYiUE

— The Korea Herald 코리아헤럴드 (@TheKoreaHerald) November 2, 2025

A másik nagy találgatást az váltotta ki, hogy Pak Dzsindzsin, az Elnöki Népkulturális Csere Bizottságának társelnöke találkozott Hszi Csin-pinggel az APEC-en belül szervezett Korea-Kína csúcson. Mindez azért okozott különös figyelmet, mivel a keleti nagyhatalomban jelenleg (nem hivatalosan bár) tiltottnak számít a Hallyu, vagyis a „koreai kulturális hullámok” termékei. Mindez komoly fejfájást okozott Szöulnak, az utóbbi években ugyanis egyre jobban támaszkodtak a „soft power” terjesztésére, ennek pedig logikusan a szomszédos Kína lehetett volna a legkézenfekvőbb piaca. Erről itt írtunk korábban:

Nagyon örültem, hogy találkozhattam és beszélhettem Hszi Csin-ping elnökkel. Remélem, hogy a popkultúra révén népeink még közelebb kerülhetnek egymáshoz

– írta ki a közösségi médiába a találkozója után a K-Pop berkekben valóságos nagyágyúnak számító JYP Entertainment alapítója. Szóba került egy lehetséges pekingi koncert megrendezése is, amely lényegében azt jelentené, hogy Kínában ténylegesen feloldják a korlátozásokat és szabad utat biztosítanak a K-Kultúra előtt. A történet szimbolikusnak tűnhet, mégis nagy jelentőségű: mutathatja, hogy a két ország közeledik egymáshoz. Kérdéses, hogy mindez milyen válaszreakciót válthat majd ki az Egyesült Államokból.

A találkozónak otthont adó település közel egy évezreden keresztül volt a Silla-dinasztia fővárosa (I.e. 57 – i.sz. 935 között). Az utazási tájékoztatók szinte kivétel nélkül úgy jellemzik a várost, mint egy „falak nélküli múzeumot”, ahol az UNESCO négy helyszínt is a Világörökség részeként jegyzett. Az APEC-et megelőzően néhány probléma viszont a felszínre bukott: a helyszínt hiába fejlesztik régóta tudatosan jelentős konferenciaközponttá, arra egyelőre még nincs meg az elegendő kapacitás, hogy egy ekkora, több tízezres rendezvényt képes legyen kiszolgálni. A New York Times arról írt, hogy különösen a szálláshelyek mennyisége okozott gondot, de ezt szállodahajók bérlésével próbálták áthidalni (ez a megoldás ismert lehet még a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságról, amikor az apró monarchia szintén így tömte be a hiányokat). Szöul ragaszkodása annak köszönhető, hogy szeretné feltenni a várost a nemzetközi konferenciatérképre, hogy a jövőben több jelentős esemény is otthonra találhasson a festői szépségű térségben.

Csu Naggjong, Kjongdzsu polgármestere a rendezvényt a város turisztikai lehetőségeinek hangsúlyozása mellett a befektetések bevonzására használta fel. Dél-Koreában ugyanis a városok/tartományok folyamatosan egymásra licitálva igyekeznek versengeni a gazdasági lehetőségekért és befektetésekért, gyakran azzal érvelve, hogy az ország főváros-központúságának megtörése egyaránt érdeke Szöulnak és a befektetőknek is.

Október végén nem kis kihívás nehezedett Szöulra, hogy az APEC körül kialakult helyzetet valahogy kezelje, különösen úgy, hogy mindaz ne menjen valamelyik cél rovására. Az eseményt követően viszont kijelenthető, hogy I Dzsemjong nemcsak arcvesztés nélkül jött ki, hanem egyenesen komoly sikert is elkönyvelhetett. Sikerült egy asztalhoz ültetni a két szuperhatalmat, miközben Szöul mindkét országgal kulcsfontosságú egyezményekre jutott. Azt még egyáltalán nem tudni, hogy a találkozó végül hogyan fog öregedni, a felek politikájában bármikor benne lehet a fordulat, amely aztán az addig stabilnak hitt eredményeket végül egy csapásra megváltoztatja. Ez kihívást jelenthet Szöulnak is, hogy mivel lényegében már nem rajta múlik, ha esetleg Washington és Peking újra összerúgja a port. Az elnök a dél-koreaiak szerint is jól vette az első nagy akadályt, mivel a legfrissebb felmérések szerint a népszerűsége növekedett, az elutasítottsága csökkent.

Magát a találkozót is szkeptikus hangok övezték, a jelenlegi kényes geopolitikai helyzetben még olyan forgatókönyv is felmerült, hogy esetleg a résztvevők nem tudnak egy közös nyilatkozatot aláírni, ami elég komoly blama lett volna.

Végül nem ez valósult meg, Deborah Elms, a szingapúri Hinrich Alapítvány kereskedelempolitikai vezetője pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy „valószínűleg csoda”, hogy sikerült egy oldalra terelni mindenkit. Az APEC-kel nehéz helyzetben teljesített jól a távol-keleti ország, és a vezetője, az pedig még bőven a „jövő zenéje”, hogy ezek a megállapodások mennyi ideig maradhatnak érvényben, így a Kjongdzsu-i találkozó miképpen vonulhat be a történelemkönyvekbe. Az biztos, hogy a másodlagos cél sikerült, hiszen a történelmi főváros és az egykori Silla Királyság Trump ajándékával nagy figyelmet kapott, ez pedig fellendítheti a térségi látogatók számát, valamint nemzetközi nagyrendezvényeket és befektetéseket szívhat a városba.

A címlapképen egy jellemző kép Kjongdzsuból az APEC-csúcs idején, a dél-koreai kormány komolyan vette a vzetők védelmét. Címlapkép forrása: Chung Sung-Jun/Getty Images