Volt a második világháború alatt a honvédségnek egy igazán különleges páncélosa – Mit tudott a furcsa felépítésű Csaba?

Az első világháború lövészárokharcaibn már a korai harckocsik előtt megjelentek a páncélzattal ellátott egyéb katonai járművek is. A „páncélautó” a két világháború között kezdett el igazán népszerűvé válni, leginkább két okból.

Egyfelől a konstrukcióval a haderők lényegében egy mobil géppuskafészekhez jutottak: a mozgékony, kézifegyverek tüzétől védett járművek általában minimum egy géppuskát, gyakran egy nagyobb kaliberű gépágyút is kaptak, így a gyalogság és a könnyen páncélozott járművek ellen remek fegyvernek bizonyultak.

Másfelől a páncélautók forradalmasították a harctéri felderítést is: a repülőgépek fedélzetén készített fotók nem voltak túl jó minőségűek, ráadásul csak nagyobb csapatmozgások és komolyabb védvonalak voltak megfigyelhetőek róluk, a gyalogság nem mindig volt elég mobilis, a lovas felderítők pedig nagyon sebezhetőek voltak. Ezzel szemben

egy páncélautó aránylag gyorsan az ellenséges vonalak közelébe férkőzhetett, megfigyelhetett apróbb részleteket, majd kereket oldhatott még azelőtt, hogy komoly tűzerővel találta volna magát szembe.

Nekünk is kell egy páncélautó

A Királyi Honvédség első, és egyben egyetlen páncélautója valószínűleg létre sem jött volna akkor, ha az akkor még Magyarországon élő, de brit állampolgársággal is rendelkező Straussler Miklós nem kezd el ilyen járműveket tervezni az Egyesült Királyságnak. Az egyszerűen „Egyes Páncélautó” (Armoured Car 1) névre keresztelt prototípust a budapesti Weiss Manfréd gyárban szerelték össze, ahogyan az azt követő AC2-es és AC3-as prototípusokat is. Az utóbbi két páncélautó gyártásra is került, ironikus módon a magyar gyár készítette őket az angolok, a portugálok és a hollandok számára, mindössze egy évvel a második világégés kirobbanása előtt.

A Királyi Honvédség 1934-ben szintén felfigyelt az AC1-esre, de nem volt pénze a szabadalom megvételére, így további öt évet kellett várni, amíg az újabb AC2-es gyártását hazánk is meg tudta indítani.

A páncélautó alapján készült 39M Csaba végleges tervezésében Straussler már nem vett részt, ő 1937-ben végleg az Egyesült Királyságba költözött,

a legendás Vickers-Armstrong gyárnál tervezett fegyvereket a szövetségeseknek, ezek közül a legismertebb (de nem a legelterjedtebb) minden bizonnyal a Duplex Drive rendszer, mely egy propellerből és egy páncélozott járművekre szerelhető úszóernyőből állt. A DD-rendszerrel felszerelt páncélosok 1944. június 6-án kerültek először bevetésre Normandiában.

A Csaba sok szempontból egy rendhagyó konstrukció volt: a 90 lóerős motor (a brit AC2-esek valamivel öregebb, de nagyobb teljesítményű motorral készültek, Magyarország logisztikai okokból választott kisebbet) műúton 65 km/h-s sebességet biztosított az aránylag könnyű de magas (hat tonnás, 230 centis) páncélautónak. A hatótávolság 150 kilométer környékén mozgott, ez volt a jármű egyik legnagyobb gyengesége, ugyanis mind a szövetséges német, mind az ellenséges szovjet páncélautók messzebbre tudtak egy üzemanyagtankkal eljutni.

A Csaba igazi különlegessége a futó- váltó- és vezérműrendszerben volt keresendő: az apró páncélautó nemhogy négykerék meghajtásos volt, de mindkét futóműpár kormányozható volt, előre és hátramenetben is öt sebességes váltóval működött, mitöbb a jármű elejében és hátuljában is volt egy-egy vezetőállás, ugyanazzal a felszereltséggel. Ennek a rendszernek köszönhetően a Csabának nem kellett megfordulnia, ha egy kellemetlenebb szituációból meg akart lógni, egyszerűen elindult a másik irányba. A négy kormányozható kerék elég jó terepjáró képességet biztosított (bár olyan komoly akadályokon, mint például egy lövészárok, a négy kerék miatt nem tudott átkelni), ugyanakkor vezetése komoly hozzáértést igényelt, és a szervízigénye is meglehetősen magas volt.

A páncélos négy fős személyzettel dolgozott: egy sofőr előre, egy sofőr pedig hátramenetben vezette a járművet (az utóbbi egyben a rádióért is felelet), a parancsnok az előre tüzelő fegyverzetet kezelte, a töltő pedig szükség esetén a hátra tüzelő golyószórót.

Fegyverzet terén a 39M felemás képet mutatott: a páncélos fő fegyverzete ugyanaz az öntöltő Solothurn páncéltörő puska volt, amelyet az első Toldi-széria is használt, a toronyban emellett helyet kapott a hazai páncélozott járművek sztenderd Gebauer géppuskája is. A Csaba emellett kapott egy opcionális MG 30-as (magyar szolgálatban 31M) golyószórót is, amit a torony hátulján kialakított kibúvónyíláson lehetett kidugni. A páncéltesten emellett kialakítottak kisebb lőréseket is, melyeken keresztül a személyzet a jármű közelébe kerülő katonákra tudott lőni kézifegyverekkel.

Bár első ránézésre a Csaba komoly tűzerőt képviselt, a Gebauereken kívül minden fegyverével akadtak gondok: a 20 mm-es Solothurn korlátozott páncéltörő képessége a páncélautó esetében másodlagos tényező volt, hiszen egyáltalán nem tankok kilövöldözésére tervezték, az alacsony, négy lőszeres tárkapacitású, sorozatlövésre nem képes rombolópuska jelentősen kisebb rombolóerőt adott a páncélautónak, mint akár a német Sd. Kfz. 222-es páncélautó gépágyúja, akár az orosz BA-széria komolyabb verzióira felszerelt 45 mm-es löveg. Az MG 30-as elméletileg légvédelmi fegyverként is működött, a használatához azonban ki kellett nyitni a kétszárnyas kibúvónyílást, ami lényegében védtelenül hagyta a fegyvert kezelő katonát.

A Csabának készült egy 40M névre hallgató parancsnoki változata is, amely több, nagyobb hatósugarú rádióval volt felszerelve, ráadásul könnyebb is volt, mint a 39M variáns, viszont az extra kommunikációs felszerelés miatt ki kellett belőle szerelni a gépágyút és a hátra tüzelő géppuskát.

A páncélautók részt vettek az újvidéki harcokban, majd a Szovjetunió inváziójában is. Mint páncélautó, teljesen elfogadható teljesítményt nyújtottak, védettségük megfelelt a nemzetközi sztenderdeknek, de az alakulatok parancsnokai gyakran harckocsiknak való feladatokat aggattak a nyakukba, ezek az akciók, a magas szervízigény, a bonyolult irányítás, illetve a magas felépítményből eredő borulandóság komoly veszteségeket okozott a Csabáknak.

Magyarország védelme során még elő-elő kerültek a páncélautók, de a háborút egyetlen példány sem vészelte át.

Apró érdekesség, hogy a Csabák lövegtornyát külön is gyártották azzal a céllal, hogy a Királyi Honvédség folyami hajóira szereljék őket.

Címlapkép: 39M Csaba szemből. A torony bal oldalán a Gebauer géppuska, jobb oldalán a Solothurn rombolópuska látható. Címlapkép forrása: FORTEPAN / Lissák Tivadar via Wikimedia Commons