"Még nem nyílt meg az út az iráni rezsim összeomlásához"

Milyen esélyei vannak egy rezsimváltásnak Iránban? Jöhet-e olyan vezető, aki konszolidáltabb viszonyokat tudna fenntartani az Egyesült Államokkal és Izraellel?

A rezsim bukásának esélyei növekedtek, de még továbbra sem lehet ezzel számolni. Ali Khamenei legfőbb vallási vezető kiiktatásával még nem nyílt meg az út a rendszer összeomlásához. Iránban a politikai és katonai hatalom több kézben összpontosul, ezért egy vezető kiiktatása taktikai, és nem stratégiai siker.

Ahhoz, hogy a rendszer összedőljön, szükség lenne vagy a vezetők sokkal szélesebb körű kiiktatására, a rezsimen belüli ellentétek kiélesedésére, széleskörű dezertálásokra, egy forradalomra, és/vagy egy szárazföldi invázióra. Ezeket egyelőre nem látjuk.

Lehetséges, hogy a Trump-kormány a venezuelai példát fogja követni, vagyis nem kísérli meg az elit eltávolítását, csak hoz egy olyan politikust, akivel szerinte együtt tud működni. Egyelőre azonban nem látható, hogy ki lenne ez a politikus, vagy hogy az iráni elitek miért lennének ma kompromisszumkészebbek, mint korábban. Persze a rendszer meggyengülése erre ösztönözhet bizonyos iráni vezetőket, de ez eddig még nem fordult át gyakorlati engedményekre.

Lehet-e globális háború a regionális konfliktusból? Kik léphetnek be esetleg Irán oldalán a háborúba?

Elenyésző az esélye a globális konfliktusnak. Irán nagyhatalmi partnerei, Oroszország és Kína nem akarnak és nem tudnak beavatkozni Irán mellett. Már Szíria kapcsán is láthattuk, hogy az oroszok még Bassár el-Aszadot sem mentették meg, akit ráadásul akkor már egy évtizede támogattak nagyon konkrét módon a polgárháborúban. Ugyan mindkettejüknek fontos partnere Irán, de mindketten az Öböl-monarchiákkal is szoros a kapcsolata.

Őket pedig Irán már az első nap megtámadta, ellenük pedig Kína és Oroszország sem engedheti meg a hadba lépést.

Irán maximum a regionális szövetségeseire számíthat, de már azokra sem igazán. A libanoni Hezbollah belépett a háborúba, de ezzel a saját túlélését veszélyezteti. A jemeni húszik nagyokat mondanak, de eddig érdemben nem járultak hozzá a konfliktushoz. Még iraki milíciák, valamint esetlegesen síita politikai hálózatok aktivizálódhatnak, de érdemben ők sem fogják megváltoztatni a hatalmi egyensúlyt.

Számíthatunk-e a háború elhúzódására? Kialakulhat-e esetleg az ukrajnai háborúhoz hasonló majdnem patthelyzet?

Nehéz bármit jósolni néhány órán túlmenőleg. Lehetséges, hogy Trump elnök egyszercsak bejelenti, hogy hatalmas sikereket értek el, és leállnak a bombázásokkal, de ehhez szerintem még több taktikai eredményre lenne szükség. Ukrajna talán nem a legjobb párhuzam, hiszen jelenleg nem folynak szárazföldi harcok.

Egy lehetséges kimenet a tavaly júniusi háború vége: a felek rakétáznak, aztán leállnak, az iráni rezsim túlél, de még jobban meggyengül.

Ebben a helyzetben számíthatunk szerintem az Iránon belüli belső problémák kiéleződésére, vagy akár a harcok újraindulására fél-egy éven belül. Nehezen látható, hogy ez az eszkalációs spirál hogy tudna stabilizálódni egy nagy kiegyezés vagy egy iráni rezsimváltás nélkül.

Mit hozhat a háború a jelenlegi izraeli vezetés, illetve Izrael térségbeli pozíciója szempontjából?

Ez a légikampány beleillik Izrael maximalista és asszertív stratégiájába, amit 2023 október 7-ét követően láthatunk a Netanjahu-kormány részéről. Ugyan a térségbeli kormányoknak és társadalmaknak nagyon elege lett abból, ahogy Izrael fellépet Gázában, Libanonban, Szíriában vagy éppen Katarban, most Irán mégis mindent megtesz azért, hogy ismét ő kerüljön a fő veszélyforrás szerepébe. Az iráni válaszlépés az Öböl-államok bombázásával példa nélküli: hat monarchiából hatot támadott meg Teherán, köztük a közvetítőt, Ománt is. Ezek az országok az elmúlt években rengeteg politikai tőkét használtak fel arra, hogy normalizálják a kapcsolataikat Iránnal, és lobbizzanak a háború elkerülésére – hiába.

Szerintem az Öbölben is egyre inkább erősödhet az a gondolkodás, hogy most már egy gyenge Iránnál is jobb egy új Irán.

Ugyanakkor az, hogy az Öböl menti és izraeli szempontok közeledtek Irán kapcsán, még nem jelenti azt, hogy elindulhat egy nagy összeborulás. Ha ez a konfliktus úgy robban ki, hogy közben Izrael nem ilyen brutálisan lép fel Gázában és Ciszjordániában, vagy nem rakétázza meg Katart, akkor más lenne a helyzet. Ráadásul ha Irán tényleg összeomlik, akkor a közös veszély érzete is csökken.

Milyen globális hatásokat hozhat a háború, különösen a Hormuzi-szoros lezárása?

A legfontosabb közvetlen hatás az olajár emelkedése, aminek hordónkénti ára hétfőre gyorsan 13 százalékkal drágult, 80 dollár fölé ugrott. Ugyanakkor nem biztos, hogy ez hosszú távú hatás lesz: a tavaly háború során sem történt nagy baj, a piac beárazta a konfliktust és annak lezárását is előre tudta jelezni. Ráadásul az olajexportáló országok tudnak a kitermelés növelésével korrigálni valamennyire.

Ellátási gondok Kínában és a kelet-ázsiai országokban lehetnek, ha a szoros lezárul, de idővel Európában is.

Ezen túl számunkra négy fontos következmény lehet. Egyrészt Irán már egy ciprusi brit bázist is támadott, tehát az EU-hoz és NATO-hoz is egyre közelebb kerül a konfliktus. Másrészt Irán gyengülése az ukrajnai orosz agresszióra is negatívan hat, ez jó hír lehet Ukrajnának. Harmadrészt nem kizárható, hogy a legfőbb vallási vezető kiiktatása, aki egyszerre politikai és vallási vezető, növeli a terrorveszélyt Európában. Negyedrészt, sajnálatos módon, a nemzetközi jog és a diplomácia az első áldozatai voltak a konfliktusnak: az amerikai-izraeli támadás és az iráni reakció is jogellenes volt, a tárgyalások pedig a hadviselés részévé váltak. Ezek nagyon negatív következmények. 

Címlapkép forrása: Fatemeh Bahrami/Anadolu via Getty Images

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.