Szepsy: A világ első számú bormárkájává kell válni
Impakt

Szepsy: A világ első számú bormárkájává kell válni

Szepsy István és Ifj. Szepsy István

Különleges élmény volt Mádon, Szepsyéknél tölteni egy decemberi délelőttöt. Ritkán hallani ugyanis embereket olyan meggyőződéssel és hittel beszélni saját hivatásukról, mint apát és fiát, a két Szepsy Istvánt. A fél évezredes tradíciókkal rendelkező borászcsaládnak határozott véleménye és elképzelése van Tokajról, az árakról és a keresletről, a borvidékre érkező milliárdos befektetőkről. Azt is pontosan látják, hol húzott el a nemzetközi mezőny, és hol kellene javítani a magyar borkultúrán-és gazdaságon. És akkor sem beszélnek mellé, ha saját boraikról van szó: egyszerűen csak a világ első számú bormárkája akarnak lenni. Mert Szepsyéknél ez a cél. Mást nem engedhetnek meg maguknak.

Apa és fia, két generáció, két szemlélet: tudnak egymással őszintén beszélgetni saját boraikról?

Szepsy István: Kettőnk közül a fiam, István a nyitottabb, leginkább a korából fakadóan. Más időszakban tanulta a szakmát, akkor, amikor a családi gazdaság már felfelé ívelt. De együtt tanultuk a világ borait. Én szinte semmit nem tudtam 40 évesen, ő 37 éves, és már szinte mindent tud a világról.

Nekünk több stílusváltásunk volt, a legnagyobb '92 nyarán történt, amikor egy nagy lépést tettünk a csúcsminőség irányába - de persze a minőséghez saját stílus kell, lehetőleg állandó. Termőhelyek is kellenek, abban is egyetértettünk, hogy a száraz furmintok, és most újabban az aszú stílusa is kérdéseket vet fel, erről teljes mértékben az ő véleménye szerint döntöttünk. Az aszúban sürgős stílusváltásra volt szükség, amiben abszolút egyetértettünk. Sőt, az ő cégében, a Szent Tamásnál ezt a váltást korábban lépték meg.

Ez azt is jelenti, hogy most jobb Szepsy-borok készülnek, mint 5 éve?

Szepsy István: Mindenképpen, akkor is, ha a száraz boroknál a stílusunk miatt évek óta veszítünk egy kis komplexitást - nyerünk viszont eleganciát, több gyümölcsöt és magasabb savat. Hosszabban érlelhető borokat készítünk mind a szamorodninál, mind az aszúnál, mind a száraz furmintnál. Letisztult a mezőny: a száraz boroknál például csak egy fajtából dolgozunk, hiába van hat fajta a borvidéken. Az édes szamorodninál három fajtából dolgozunk, és a csúcsaszúknál 2017-től szintén csak egy fajtából. Ez utóbbi teljes mértékben István gondolata volt, én pedig csodálkoztam magamon, hogy miért kellett 30 év ahhoz, hogy erre rájöjjek.




Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Most a márkaépítésnek egy olyan szakaszába kell hogy lépjünk, ahol ki kell emelni a termőhelyeket, legyenek bármilyen kicsik. Sőt, minél kisebb, annál jobb. Azokon az abszolút termőhelyeken, amelyeket megtaláltunk az elmúlt pár évben, csak egyetlen fajtával lehet dolgozni, hogy hasonlíthatók legyenek az egyes borok egymáshoz. Kiderült, hogy legjobban a furmint tükrözi a termőhely jellegét. Hiába vannak más vélemények, csinálják meg mások a cuvée-ket, ha úgy gondolják, hogy azok jobbak.

Érdekes kérdés ez világszerte is: Burgundiában nem merül fel ez a vita, Bordeaux-ban viszont már igen, és többféle kombinációval dolgoznak az egyes területeken. Nálunk, Tokajban is sok fajtával dolgoztak, valószínűleg csak a megszokás miatt, mi is így csináltuk sokáig. Igaz, nálunk a hat tokaji fajtából csak három volt a cuvée-ben, ebből kettő csak kis mennyiségben.

Most viszont eljött az ideje, hogy csak a furminttal foglalkozzunk - egyértelműsíthessük, hogy kik vagyunk, mit csinálunk és hová akarunk eljutni.

A család történelmének és a jelenkor sikereinek persze több nézőpontja is lehet: magyar borok, Tokaji borvidék, Mád, Szepsy és Szent Tamás pincészet.

SZEPSY ISTVÁN


A Szepsy család az 1500-as évektől termel borokat Tokajban. A Szepsy pincészet jelenleg  65 hektár megművelt szőlőterülettel rendelkezik 6 település  25 dűlőjében, Mád központtal. Szepsy István 1951-ben született Bodrogkeresztúron, a Kertészeti Egyetem elvégzése után a mádi szövetkezetben dolgozott, majd részt vett a Royal Tokaji megalapításában. 1991-től saját pincészetét vezeti, az elmúlt évtizedekben több rangos szakmai és állami kitüntetést is kapott. 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét kapta meg, 2001-ben ő lett Az év bortermelője, 2009-ben a Borászok Borásza, 2010-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét, 2013-ban a European Grand Juree-től a Les Signeur de Vins-t.

Szepsy István: A Szepsy és a Szent Tamás egy sztori, annyi a különbség, hogy a Szent Tamás egy befektetésből indult, és több a lehetőség például a marketing szintjén. De a minőség, mint alapgondolat, az ugyanaz.

Ifj. Szepsy István: Tokaj az egyik, ha nem a legnagyobb múlttal rendelkező borvidék a világon. Rendkívüli adottságai vannak, és ez az elmúlt évszázadokban tudatosodott a fogyasztókban. Tokaj 250 éven keresztül a világ legdrágább borát adta, az első eredetvédelem innen származik, sőt, a földhivatali rendszer is innen indult el az országban, a földérték miatt. A 20. század viszont kimondottan megviselte Tokajt. Még korábban, a filoxérával indultak a nehézségek, aztán jöttek háborúk, rendszerek és rendszerváltások. 120 év alatt rendkívül leromlott a termelők, a kereskedők és a fogyasztók ízlése.

Az elmúlt években nagyon sokan kezdtek országos borfejlesztésbe: beszélhetünk magyar bormarketingről, Agrármarketing Centrumról, turisztikai ügynökségről. Azért lehet a mi szemszögünkből kizárólag Szepsy-irányról beszélni, mert nincs más kidolgozott stratégia, mint amit mi csinálunk. A mi ízlésünk nem úgy alakult ki, hogy sok stratégia közül mi a saját elképzelésünket választottuk, hanem egyszerűen nem volt miből választani. Ki kellett dolgozni egy stratégiát, a Szent Tamás is ezért jött létre.

A furmintstratégia azért alakult ki, mert Tokajnak nem lehet még egy olyan sztorija, mint az aszú. Viszont a Tokajit nagyon nehéz pozícióba hozni, mert a hagyományos tokaji márkák mögött nincs márkagarancia. Lehet bízni egy Brunello névben, egy Barolo névben, egy Champagne névben, egy burgundi dűlőnévben, de ott nem kell kézfogási távolságban lenni a borásszal, hogy tudjam, hogy az a bor milyen minőségű. Tokajban viszont erre szükség van.

Bár a furmint egyértelműen a borvidékhez köthető, de nincsenek piaci hagyományai. Ha a borvidék furmintfejlesztését el tudjuk vinni abba az irányba, hogy csökkentse az édes borok túltermelését, vagy hogy minőségjavításra kényszerítse azokat, akik most a nem jó minőségű termelők közé tartoznak, akkor tud csökkenni az édes bor mennyisége, amit feleslegesen készítenek, és túltermelési válságot okoz. Így lehet újrapozicionálni a magasabb értékű termékeket, ez a stratégia lényege, de ehhez fejleszteni kell a furmintot. Az igazság az, hogy valójában nincs kivel egyeztetni a megfelelő stratégiáról. A Magyar Turisztikai Ügynökség is lát ebből valamit, a borvidéki vezetés is, viszont komplexen az egész megoldást senki nem vállalja fel.

Emiatt kizárólag saját útról lehet beszélni.

Ausztriában a vásárló tudja azt, hogy ha levesz a polcról egy 50 eurós bort, azért kiváló minőséget kap, 15 euróért pedig egy ár-érték arányban vállalható középkategóriát. Tokajban lesz valaha ilyen általános, standard minőség?

Ifj. Szepsy István: Ez be fog következni nálunk is, csak előtte sok pincészet át fog alakulni, sok pedig tönkre fog menni, vagy új befektetőknek kell érkezni a borvidékre, mert egyelőre a legnagyobb gazdasági érdekek nem törekszenek arra, hogy 50, de akár csak 15 eurós borok legyenek. 

Szepsy István: Ha támogatási összeget nézünk Ausztriában és Tokajban, a különbség két nagyságrendű. Ami itt 1, az ott 100. Nem lehet összehasonlítani, hamarabb kezdték az igazodást. Más a termelői szerkezet, ott nem voltak nagybirtokok, befektetői gazdaságok, hanem a meglévők alakultak át és fejlődtek tovább. Ott is gyenge minőségű borok voltak, a bortermelés a hírhedt hamisítási botrányban majdnem elsüllyedt. Utána viszont az állam rájött, hogy miért kell neki az osztrák borgazdaság: azért, mert ez egy kitörési pont. A veltelini egy középminőségű bor, ezzel mégis csodát tettek, életben tartották, és része lett a turizmusnak. Az volt a cél, hogy legyen miért Ausztriába menni a síelési szezonon kívül is, ezt az állam nagyon jól felismerte. Szétszórva vannak a gazdaságok, és minden a vendéglátásról szól. Ennek érdekében agyontámogatták, jól is tették.




Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Nálunk is jártak osztrákok már 20 évvel ezelőtt is, akik elámultak azon, hogy itt milyen a természeti adottság, és milyen keveset hoznak ki belőle a termelők és az ország. Chilétől Új-Zélandig a világon sehol nem azért támogatják a borászatot, mert olyan óriási lenne a hozzájárulása a GDP-hez. Ez mindenhol az országkép része, a turizmus húzóágazata.

Tokajban rendkívül vegyes a kép, a borvidék egy olyan terméket készít, amely kívül van a divaton, mert a világ nagy része átállt az egyszerűbben előállítható és jóval olcsóbb édes borokra, amit Tokajban nem lehet csinálni.

Mi nem vagyunk a divattermékek között, egyszerűen nem létezik világpiaca a drága, természetes édes bornak. Teljesen új piaci réteget kell létrehoznunk, olyan árszinten, ahol lehet folytatni a minőség javítását. A magasabb minőség mindig több pénzbe kerül, és ha ezt nem fizettetjük meg a piaccal, akkor egy idő után nem tudunk továbblépni a termelésben, a technológiai fejlődésben.

Ezt az áremelést Tokaj szintjén kell meglépni, vagy a Szepsy Pincészet ebben is a saját útját járja?

Ifj. Szepsy István: A Tokaji borvidéken 11 300 hektáron lehet szőlőt telepíteni. Ez 27 településen oszlik meg, ebből ma 5 500 hektár a termő szőlő. Ebből 2000 hektár termése hagyja el (jelöletlenül) a borvidéket. A maradék 3500 hektárból 1000 hektár felett diszponál a Tokaj Kereskedőház, marad 2500 hektár.

IFJ. SZEPSY ISTVÁN


Ifj. Szepsy István (1980) a Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet főborásza, 18. generációs borász. Idén jelölték az Év Bortermelője és a Borászok Borásza díjra is. A Szent Tamás birtok 2009-ben alakult Kovács Károly, Ipacs Géza társakkal azért, hogy a furmint fajta és fajtabor nemzetközi elismertségét fokozzák és egyértelműsítsék, hogy a furmint magyar. Mindemellett ezekkel a borokkal a legfontosabb cél, hogy felhívják a figyelmet Tokaj termőhelyi rendkívüliségeire.

2005 óta létezik a Mádi Kör Bor-eredetvédelmi Egyesület, amely a borvidék egynegyedét, Mád Hegyközség területét öleli fel, amire egy termelési szabályzatot alakítottunk ki. A mádi termelői közösség (ami az egész borvidék negyedét jelenti) egységesen szavazott meg egy magasabb minőségi irányba való előrelépést. Persze nem sokra mentünk vele: a borvidék minden más szereplője, az összes befektető cég, mindenki ellene szavazott.

Mivel a szakmai rendszerváltás nem zajlott le a borvidéken, azt a gondolkodást sem irtották ki az emberek fejéből, hogy várjunk valakire, aki majd hozza a pénzt.

Mert minden más rendben van, csak a pénz hiányzik. Azt tudjuk, hogy önállóan nem lehet szerveződni. Ami Mádot illeti, itt 2100 szőlőtulajdonos van, több mint 80 borászat hoz forgalomba minőségi terméket.

A Mádi Kör és a minőségi előrelépés gondolata édesapámtól származik. Még ha változnak is a szereplők, a folyamat erre épül, mert gyakorlatilag nincs más lehetőség.

Szepsy István: Pár évvel ezelőtt az ország egyik legidősebb közgazdásza azt mondta nekem: "Tudod, hogy mi a te szerencséd? Hát az, hogy nem volt pénzed. Nem voltál tőkés, nem támogattak agyon, nem vettél fel hiteleket és nem volt tőketársad."

Három vegyesvállalat után az a tapasztalatom, hogy külső befektetővel, tőketárssal nem lehet előre menni. Azért nem, mert mindenre biztosítékot akar, és kipróbált dolgokat akar megcsinálni.

Nincsenek kipróbált dolgok, főleg egy ilyen borvidéken, ahol ekkora a változatosság termőhelyben, és ami predesztinált arra, hogy létrehozzam a világ első számú bormárkáját.

Tehát bőven van még potenciál a Szepsy borok árazásában, azaz lenne még hova és miért árat emelni. Kérdés, hogy elfogadja ezt a magyar piac, vagy inkább a külföld határozza meg az árakat?

Szepsy István: Magyarországon magas az elismertségünk, de a nemzetközi sokkal magasabb. Ezért kellett volna már régen meglépni az árak újrapozicionálását, de nem léptük meg, mert jött a válság, és tíz éve nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Az idő mostanra mindenképp megérett erre, elsősorban azért, mert megszereztük azokat a területeket, ahol ez megvalósítható. Ezeket a termőhelyeket újra fel kellett fedezni: 20 év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy az 52 első osztályú termőterületből hánynak van esélye arra, hogy a világ első számú édesborát állítsa elő.




Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

A piac elfogadja ezt az árazási politikát, mindent eladunk. Soha nem készítettünk többet, csak annyit, amennyiben biztosak voltunk, hogy el tudjuk adni. Ezt az 50 ezer palackot kell adni 40 ország csúcséttermeiben. A mi feladatunk nem az, hogy a 40 eurós bort fogadtassuk el, nekünk a több száz eurós bor a célunk.

Boraink szűk 50%-át külföldön értékesítjük, de a magyarországi vásárlók többsége is külföldi. És nem azért kell a külföldi piac, mert az jobb pénz, hanem azért, mert Magyarországon nem lehetne többet eladni. Mert itthon még egy 7 ezer forintos furmint is drágának számít. Így nem lehet nekimenni a világmárkának. Ez nem azt jelenti, hogy a külföldi többet akar fizetni érte, de vannak helyek, ahol be lehet férkőzni a résbe.

István az év elején felvetette, hogy csak a furmintra építsünk minden kategóriában - ennek felismeréséhez közel 30 év kellett. A dűlőkben jobban előreléptünk, még akkor is, ha 17 éve kezdtük el a furmint szelekcióját, pár éve pedig az egyedszelekcióját, hogy mindent erre tgyünk fel, és előrébb jussunk. De az árazásban nem lehetett, mert ha nem adjuk el, akkor az súlyosan veszélyezteti a mindennapi megélhetésünket. Tehát az a jó ár, amelyen működik a gazdaság, és még fejlesztésre is marad valamennyi.

Melyik a három legjobb Szepsy-dűlő?

A Szent Tamás, a Becsek és a Király. Meg a Kővágó, de annak még növekednie kell.  

A 7000 forintos furminttal ugyanazt az ízt kapja meg a vásárló, mint a 13 ezer forintossal?

Nem ugyanazt az ízt, hanem ugyanazt a minőséget. A 13 ezer forintos az Úrágya tetejéről, 1,24 hektárból, 60 éves tőkékről származó furmint. Abból maximum 4 ezer palack lehet.

24-én este milyen bort bont a Szepsy család?

Szenteste szerényebb, nincs nagy vacsora. Akkor valószínűleg Szepsy furmintot, mert halétel lesz. 2015-ös Úrágya, vagy 2016-os Szent Tamás. Aszút majd 26-án és 27-én este nyitunk, István- és János-napkor.

Mikor nyitottak ki legutóbb egy 2007-es Esszenciát?

Itt volt egy Master of Wine társaság, abból maradt, azt kóstoltuk meg. És nemrég, egy Szepsy borvacsorán.

Továbbra is ezt tekinthetjük a Szepsy-borok csúcsának?

Egyelőre igen. De idén valószínűleg a Szent Tamás dűlő is csúcs lesz: 1,7 hektárról származó, 1000 palack 6 puttonyos aszú, 100 százalékban furmintból. Valószínűleg ez lesz a legjobb, amíg nem jön ugyanebből a parcellából egy esszencia.

Tehát ez az év mindent visz?

Úgy néz ki, hogy igen. Találtam benne néhány halszálkát, de igen, kiemelkedő a minőség.

De az árazásban is tettünk lépéseket, új termékeket is bemutattunk. A legjobb árugrás a cuvée-nél volt. 2000-ben jöttünk ki vele, azóta mégis megszüntettük, pedig a leggazdaságosabb termékünk volt, hogy ne zavarja a szamorodni térnyerését. A szamorodni, ami egykor a leginkább lejáratott termék volt, most 13 500 forintba kerül, a 2016-os Szent Tamás 19 800, az aszú 32 ezer forint.

Bejelentettük a piacnak a további árlépcsőket öt évre előre. Ilyet még senki soha nem csinált.

És hol lesznek a Szepsy-árak öt év múlva? Biztosan marad az emelkedő trend?

Szepsy István: A polci, azaz bolti forgalomban beszerezhető borok közül az aszú ára 50 százalékkal felmegy a 2008-ashoz képest, és valószínűleg hosszabb ideig megmarad ott. Most 110 euró, a 2013-as lesz 140-150 euró, és ott beáll. A száraz furmintok, amelyek most 20-40 euró között mozognak, csak az inflációval fognak emelkedni. Hacsak nem szomjazik meg annyira a világ, hogy mindent kiszippant, és muszáj lesz az árakkal ezt követni - de ez még odébb van. A dűlőszelektált aszú ára több száz euró lesz.

Mi nem akarunk lemondani a középosztályról, nemcsak azért nem, mert eddig is eltartott bennünket, biztonságos számunkra, és hálásak vagyunk, hanem azért sem, mert ők az értők. Nem akarunk csak olyanoknak bort termelni, akiknek csak pénzük van. Előbb-utóbb ez be fog következni bizonyos termékekkel, de ez nem szimpatikus dolog, nekünk nem ad örömet.

Tehát van egy olyan borkínálat, ami a boltokban nem kapható. Mik tartoznak ebbe a körbe? Például az a 2007-es Esszencia, amit a nemzetközi Decanter Magazin a világ egyik legjobb borának választott, extrém magas pontszámmal?

Szepsy István: Igen, az is. Ugyanígy nem kapható a 2011-es aszú és nem lesz kapható a parcellaszelektált aszú sem. Ezekről az ügynökök tudnak, és ők keresnek meg, hogy ezekből szeretnének rendelni.

Magánszemélyként nem is lehet ebből vásárolni?

Szepsy István: De lehet. A fél literes Esszencia fogyasztói ára 1500 euró. Ez kapható Svédországban, Hongkongban néhány helyen, de Londonban is van belőle pár üveg. Csak 200 palack volt belőle, és csak minden 10 évben készül ilyen. Persze ez nem az a termékmennyiség, amiből meg lehet élni, kizárólag a márka jövőjét szolgálja.

Ifj. Szepsy István: Ha valaki betér hozzánk, vásárolhat magánszemélyként és kereskedésként is. Két árlista létezik: az egyik a régi partnereinknek szól, van rajta birtokaszú, szamorodni, furmint, valamint az ismertebb, de alacsonyabb árfekvésű dűlőszelektált borok. Ezen kívül van egy másik árlista, amelyen a speciális tételek is szerepelnek. Persze nem minden kereskedő kapja meg ezt, és nem minden magánvevő, mert az értékesítés az előzetes kapcsolatoktól is függ. Általánosságban az a tapasztalatunk, hogy ha egy új kereskedő meglátja ezeket az árakat, biztosan elfut.

Úgy tűnik, a jelenlegi állapotok garantálják, hogy Tokajból egyelőre még nem lesz világszerte ismert és elismert csúcsminőség. A Szepsy Pincészetből viszont lehet a világ első számú édesbor-márkája?

Így kell, hogy legyen. A világ szakmailag első számú bormárkájává kell válni. A természeti adottság és a hagyomány alapján nem lehet más. Az, hogy lesz vagy nem lesz, egy másik kérdés, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy más célt tűzzünk ki.

Az elmúlt 500 évben Tokajban mindig voltak érdekeltségeik a főúri családoknak, a leggazdagabb magyaroknak, a Rákócziaktól a Windisch-Grätz családig. Most sincs ez másképp, látszik, hogy a legbefolyásosabb magyar üzletemberek, politikaközeli milliárdosok hozzák a pénzüket a borvidékre. De miért fektetnek be ide, ha nem tudnak csúcsminőséget előállítani?

Szepsy István: Visszakérdezek. Miért Mádon a legdrágább a szőlőföld?

Nyilván azért, mert itt vannak a legjobb termőterületek.

Szepsy István: Igen, itt kezdődött el a termőhelyek márkázása. És itt van a Szepsy. Mindenki mellénk akar jönni. Mi nem adtunk el szőlőt, de másoknál felment az ára 140 ezer forintról 60 millióra, hektáronként. A befektetők úgy gondolják, hogy jobb oda befektetni, ahol már van valami, és rájuk várna annak a termőhelynek és márkának a menedzselése. A mádi közös márkához sokkal jobb csatlakozni, még ha többe kerül is. Nem azért vannak itt, mert biztosak benne, hogy létre tudnak hozni egy saját márkát, hanem azért, mert itt több esély látszik rá, mert vagyunk, akik megyünk elöl.

Ifj. Szepsy István: A potenciál benne van. Ha a Szepsy nemzetközi piaci megjelenését nézzük, a világ gyakorlatilag azonnal elismerte, méghozzá nagyon kevés referenciabor által. A Masters Sommelier intézet oktatja Tokajt, a Masters of Wine Institute szintén. Az Osztrák Borakadémia Tokajba hozza a képzését. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amit ezek az intézetek oktatnak a világ borfogyasztóinak, vagy inkább a kereskedőknek, az létezik, amit nem oktatnak, az pedig nem mérvadó.




Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Semmi mást nem tanítanak Magyarországról, csak Tokajt. Azért, mert az a típusú külföldi kifinomult ízlés a tokaji borban érzi a potenciált, amitől unikális tud lenni. Hogy ezt mi szeretnénk a borban megjeleníteni, szakmailag fejleszteni, az egy dolog. Sok üzletember viszont azért fektet be Tokajban, mert lehet, hogy ő nem érzi azt, amit a Masters of Wine vagy a csúcsfogyasztó érez, de azt el tudja fogadni referenciaként, hogy egy olyan étteremben volt üzleti vacsorán, ahol találkozott ezzel a borral.

Azt látom, hogy Magyarországon a fogyasztók csak nehezen tudnak elfogadni magyar márkákat, mert a saját ízlésük nem csiszolódott ki. Egy külföldi ruhamárkát sokkal hamarabb megvesznek, mint egy magyar szabó zakóját. Ez ugyanígy van a borral is. Sok ember nem retten meg egy ismertebb francia termelő 100 eurós borának megvásárlásától, de azt mondja, hogy magyar borért nem adok 10 ezer forintnál többet. Mert nincs meg a márka-visszaigazolás, a márkagarancia mögötte.

Ezek a pénzügyi befektetések nem segítik hozzá a borvidéket ahhoz, hogy ténylegesen előre tudjon lépni a világban. Persze, erősítenek, a földárak magasabbak, de a befektetők egy része - főként a föld- és egyéb befektetései után - nem jelenik meg a piacon évekig, nem tevékeny résztvevője ennek a munkának. 

Nyilván a Szepsy Pincészet is folyamatosan kap ajánlatokat befektetőktől, de úgy tűnik, mégsem a külső tőkebevonás a fejlődés motorja.

Szepsy István: Természetesen kaptunk már nagyon komoly ajánlatot, ők többen akartak befektetni. De a válasz természetesen az, hogy bármennyit kínálnának, ez fel sem merülhet, ugyanis abban a percben minden megváltozik.

Ifj. Szepsy István: Valószínűleg akkor kapnánk még magasabb összegű ajánlatokat is, ha tudatosulna befektetői körökben, hogy van erre lehetőség. De nincs ilyen lehetőség, a fejlesztések saját forrásból valósulnak meg.

A család viszont egyre bővül: három gyerek, öt unoka. Nyilván felmerül a generációváltás, az öröklés kérdése. Milyen elképzelések vannak? Hosszú távon az a terv, hogy együtt maradjon a gazdaság?

Szepsy István: A családért csinálunk mindent. A harmadik szőlőparcellát 1979-ben már Gabikának ültettük, a negyediket Istvánnak, az ötödiket Kingának. A gyerekeknek lett földje meg szőlője. Az lenne a logikus, ha hosszú távon ez együtt maradna. A föld és a vállalat is a családtagoké.




Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

De ahogy ma látom, okosabb lenne több céget vinni, leválasztani a legdrágább részt, a "legleget", amit bármeddig lehet menedzselni árban, a többiből pedig egy jobban fogyasztható, kifizethetőbb terméket készíteni. Az lenne a logikus, ha lenne több kis cég a gyerekeknek, és lenne egy topcég, amelyik csak a misztikus, a létező legmagasabb minőségű termékkel foglalkozik. Ez, az elérhető legmagasabb minőségre való törekvés nagyon hiányzik Magyarországról is, Tokajról is. De aminek együtt kell maradni, annak együtt kell maradni. Miután a szőlőket és a céget is a családtagoknak indítottuk el, és a gyerekek folytatják, aztán majd az unokák, remélhetőleg lesz, akinek lesz ehhez érzéke és kedve - ha többeknek, akkor többeknek.

Ifj. Szepsy István: Tokajban bőven van fejlesztési lehetőség a boron kívül is, például a turizmusban, a vendéglátásban. Így reális az a forgatókönyv, hogy a birtokot egy családtag irányítja, de a többiek is tulajdonosok maradnak, és közben ők más, kapcsolódó üzletággal foglalkoznak.

Nem áll fenn a veszély, hogy olyan lesz, mint a szovjet űrprogram? A csúcs elszakad az alaptól, és képtelen lesz felhúzni a többit?

Szepsy István: Nem. Sok külföldi és magyar céget tanulmányozunk a rendszerváltástól kezdve, figyeljük a különféle modelleket. Nagyon sok tragédiát lát az ember, a tulajdonok elvesztek, a családi vállalkozásból puszta befektetés lett - ezt mi el szeretnénk kerülni.

Ifj. Szepsy István: Amikor David Beckham volt a világ sztárfocistája, az angol fociklubok mindig benne voltak a TOP 3-ban. Onnantól kezdve, hogy nincs topjátékosa az angol focinak, a csúcsra a spanyolok kerültek, áthelyeződött a hangsúly. A csúcsmárkának mindegy, hogy milyen dimenzióban szerepel, mindegy, hogy mennyibe kerül, óriási hatása van az egész pályára.




Fotó: Stiller Ákos/Portfolio