Előfizetői tartalom

Mi lesz, ha kipukkan a kínai „ingatlanlufi”? – Íme néhány elgondolkodtató ábra

A néhány hónappal ezelőtt kirobbant Evergrande-sztori kapcsán emberek millióinak szeme szegeződött a kínai ingatlanpiacra, aggódva figyelve a legnagyobb kínai ingatlanfejlesztő bukását azt találgatva, hogy vajon milyen hatással lesz ez a nemzetközi piacokra nézve. Bár azóta a nemzetközi aggodalom részben alábbhagyott, vagy legalábbis más irányba terelődött, egyre inkább úgy tűnik, hogy a cég nem fogja elkerülni a csődöt. Ennek kapcsán érdemes egy visszatekintést tenni és megnézni, hogy milyen folyamatok zajlottak az elmúlt évtizedekben a kínai ingatlanpiacon, amik a mostani helyzet kialakulásához vezettek. Íme néhány ábra, amin érdemes elgondolkodni.

A kínai ingatlanpiac robbanásszerű fejlődése az 1980-as évek végén indult, amikor a korábbi szocialista terveken alapuló lakásfejlesztéseket elkezdték piaci alapokra helyezni. Ezzel egyidőben a jobb munkalehetőségek miatt tízmilliók költöztek vidékről az ország nagyvárosaiba, megteremtve az új lakások iránti keresletet. Bár a kínai ingatlanjog számos ponton eltér az európaitól – a fejlesztési telkek például állami vagy szövetkezeti tulajdonban vannak így azt kizárólag bérelni lehet – a piaci alapú fejlesztők megjelenésével, majd a lakások magántulajdonba kerülésének engedélyezésével elindult a lakásárak emelkedése.

Az áremelkedés szakaszai

A növekedés első szakaszának az 1993-ban elindult kamatemelések vetettek véget, amikor a korábban éves szinten tapasztalt 20-30 százalékos áremelkedés hirtelen megállt, majd az évtized második felében mérsékeltebb – 5-10 százalék/év - ütemben folytatódott tovább. Ez a szakasz egészen a 2008-as válságig tartott, amikor ismét jött a megtorpanás, azonban Észak-Amerikával és Európával ellentétben a kínai lakáspiacon ez csak egy rövid ideig tartott. 2009-től az inflációt alig meghaladó kamatok nyomán a könnyű finanszírozhatóság növelte a beruházási és vásárlási hajlandóságot, így már abban az évben volt egy 25 százalékos felpattanás. A következő stagnálás 2014-ben következett be, de ahogy a korábbiakban, úgy a laza monetáris politika és a pozitív külkereskedelmi mérleg ismét túllendítette az ágazatot a válságon.

Az áremelkedés területi jellemzői

A lakásárak növekedése kapcsán fontos elkülöníteni az egyes városokat. Míg országos átlagban 2002 és 2018 között mintegy 4-szeresére mentek fel a lakásárak, addig a Tier-1 városokban - Peking, Sanghaj, Sencsen, Kanton (Guangzhou) – több mint 6-szorosára emelkedtek. A nominális áremelkedésen túl, ezekben a városokban a jövedelmekhez viszonyítva is sokat romlott a lakáshoz jutás lehetősége. 2018-ban már közel két és félszer annyi átlagjövedelem kellett egy átlagos lakás megvásárlásához, mint 2003-ban.

A cikkből kiderül:

  • Hogy alakultak az elmúlt két évtizedben a lakásárak a kínai városokban?
  • Miért vált elsődleges befektetési eszközzé a kínaiak szemében az ingatlan?
  • Milyen arányban vannak jelen azok a lakásvásárlók, akik már második vagy harmadik lakásukat veszik?
  • Mekkora a saját tulajdonban lakók aránya Kínában és a nagyobb országokban?
  • Melyek voltak 2020-ban Kínában a legnagyobb ingatlanalapok és ebből mennyi a külföldi cég?

Kedves Olvasónk!

A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!

Signature előfizetés