építőipar építkezés
Ingatlan

Nagy baj jöhet egyes lakásoknál! - Régen a Moszkva téren gyűjtöttek segédmunkásokat a vállalkozók, de most még rosszabb a helyzet

Erős állítások és őszinte kinyilatkoztatások. Az építőiparban bőven van mit vizsgálni és rendbe tenni, és mikor, ha nem most! Lesz bőven feladata az ágazat felelőseinek a következő években a kormányban és a szakmában egyaránt. Számos kihívással kell az utóbbi időben szembenézniük az építőipari szereplőknek, melyek egy része megfelelő beavatkozással kezelhető lenne. Az áremelések mögött álló okokról, a termékek minőségéről, az oktatás modernizálásának fontosságáról, a jövő technológiáiról és magáról a rendszer működéséről Derczó Istvánnal, a Weinberg 93 Építő Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

(A beszélgetést május 9-én, az új kormány összetételének megismerése előtt rögzítettük.)

Néhány hete zajlott a Portfolio Építőipar 2022 konferencia, ahol sokan meglehetősen negatívan vélekedtek az ágazat jövőjéről. Mennyire ért egyet ezekkel a hangokkal? Mit vár a piacon a következő időszakban?

A konferencián több mint 50 százalék pesszimistán nyilatkozott a jövőképet illetően, ennél kicsit több biztatásra számítottam. Részben igazuk van, részben nincs, úgy gondolom, keresni kell az alternatív megoldásokat energetikai, anyaghasználati, előregyárthatósági vonatkozásban. Én a fejlődésnek vagyok a híve. Több ponton is megütötte a fülemet a hatékonyság. Nyugat-Európában akár fizikai, akár mérnöki vonatkozásban 2-3-szoros hatékonyságról beszélhetünk. Ebben szerintem is van lehetőség. Fontos lenne a kommunikáció, illetve a digitalizáció általi tisztább, átláthatóbb folyamatok szervezése, rendbetétele. A mi üzemi hátterünk, a gyártóbázisunk támogatja ezt a filozófiát. Hosszabb távon a digitalizáció, a robotizáció, illetve az előre legyárthatóság lehetősége felértékelődik. Közösen kell keresnünk a beruházókkal, tervezőkkel, illetve a kivitelezőkkel az optimális megoldásokat, mert ha mindenki átfordul egy pesszimista hangulatba, az örvényszerűen lehúzza az egész rendszert.

Mi az, ami valós probléma?

Nemcsak az építőipart, hanem az egész életünket befolyásolja az energiaár-emelkedés, anyagcsoportok konkrét hiánya, illetve a magas ára. Ami minket konkrétan érint, az az acélszerkezetekhez szükséges anyagok drágulása, de ez a műanyagipart, a szigetelőanyagok, illetve más burkolási kiegészítő elemek területét is ugyanígy érinti. Az ÉVOSZ-ban készítettünk egy előterjesztést a kormány számára. Amikor valamilyen anyag nem beszerezhető, az a vis maior helyzetet is megalapozza, de

amivel alapvetően a kormánynak foglalkoznia kell, az az árindexálás, ami nélkül nagyon sok cég csődbe fog menni.

Derczó István
Weinberg 93 Építő Kft., ügyvezető igazgató
 Tovább

Ez csak az állami megrendelésekre vonatkozna?

A versenyszférát is kell, hogy érintse, mert ott is ugyanilyen kényszerhelyzet alakult ki.

Aki fejleszt, majd bérbe adja az ingatlant, ott további kockázat, hogy majd mennyiért lehet kiadni. Tapasztalható, hogy emiatt akár el is maradhatnak fejlesztések?

Sajnos igen. Vannak pozitív példák is, akik mernek lépni, illetve fejleszteni, de akik nálunk érdeklődnek, azoknak a 30 százaléka hezitál vagy visszalép, mert számára gazdaságilag nem megtérülő vagy bizonytalan az a fejlesztés.

Verseny van, és egymás alá kell ígérni a projektekért?

Igen, csak ettől nem lesz több munka.

Van-e olyan pozícióban az építőipar, hogy tudjon engedni az árból?

Volt egy projekt, ahol egy eleve nehezen elérhető számot álmodtak meg, majd a napokban bejelentették, hogy azt is csökkenteni kellene 5 százalékkal. Közben meg emelkedik az alapanyagár vagy maximum stagnál, de csökkenni nem fog. Itt lép életbe a robotizáció, a digitalizáció, az előregyárthatóság és az anyagok, megoldások optimalizálása. Más módon nem fogjuk tudni kezelni ezt a helyzetet. Ráadásul az infláció növekedésével Európa most vesztes helyzetben van a világ más részeihez képest, így ez nem tud versenyképes helyzetet teremteni. Több cégen látom, hogy csökken az érdeklődés és mennek a világ más területeire fejleszteni.

Mik azok az elemek, amelyek akár már egy éven belül látványos javulást hozhatnának, és ténylegesen el tudnák indítani vagy az előregyártást vagy a robotizációt?

Az egyik legfontosabb, hogy a tervezői, megrendelői, illetve kivitelezői szempontokat össze kell fésülni. Jelenleg különutas pályán mozognak, a tervezők nem hajlandók tudomásul venni, hogy valamit pontosan ki kell számolni, a szabványossági szempontokat felül kell bírálni. Az Euronorm, illetve a magyar szabványokat is időnként elő kellene venni, ami kedvezőbb lehetőséget teremtene. Ez az állam feladata lenne.

Az ÉMI-nél az anyaghasználhatóságot, illetve azoknak a lehetőségét - és most visszakanyarodok a kvótarendszerhez - ami állami kérdés, mindenképpen fel kellene szabadítani. De az, hogy milyen termékcsoporthoz milyen kvótarendszer tartozik nemcsak magyar ügy, hanem uniós is.

A világ más részein minimálisan emelkedtek az árak, a beszerző kollégáim most az indiai és kínai piac elemzésével foglalkoznak annak érdekében, hogy csökkenteni tudjuk a kitettségünket vagy a mínuszokat.

Annak érdekében, hogy ez működőképes és használható legyen, a teljesítménydokumentálási szempontokat is át kell értékelni és az ÉMI itt jön a képbe.

Azt gondolom, hogy aktív kormányzati beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket kinyissuk. A másik szempont az alapanyag vonatkozásban, hogy

a kereskedők által generált, részben túlárazott lehetőségeket is ki kellene vizsgálni.

Most olyan időszak jön, amikor mindenkinek egy kicsit önmérsékletet kellene gyakorolnia és reálisabb alapokra helyezni a túlélés lehetőségét. Azt a helyzetet kell elkerülni, amikor mindenki bekerül ebbe az áramlatba, és egymást gerjesztő módon húzza le a piacot. Akkor elvész a bizalom, aminek a csökkenésére már látok is jeleket, például az előre utalásokkal, az azonnali fizetésekkel, amik az eddigi szokásoktól eltérően megjelentek.

A Property X az első olyan hagyományos konferenciáink alapjain nyugvó rendezvényünk lesz, ahol a találkozás, a networking, az élmény és a hangulat egyaránt kiemelt szerepet kap.

Mennyire tényszerű, hogy indokolatlanul emelnek árat bizonyos kereskedők?

Sajnos vannak ilyen elemek, illetve egy bizonyos termelési kapacitás visszatartása már a háború előtt is érezhető volt Európában. A hengerművek lassabb működése tartotta magas szinten az acélárakat, ami csak romlott azzal, hogy kiesett az orosz és ukrán alapanyag. Az európai piac 50-60 százalékban erre épült. A többi területen, a hőszigetelési, műanyagipari termékeknél, a ragasztóknál szintén érezhető volt a piacon ennek a viselkedésnek a hatása. Itt is lehetett olyan hangokat hallani, hogy ha sorban állás van a termékekért, akkor miért ne adják olyan áron. Nyilván az európai gazdasági közösség tagjai vagyunk, vannak olyan helyzetek, amiket nem tudunk befolyásolni. Hiába kellett regisztrálni, hogy a hazai építőipari alapanyagból mit szállítanak ki, ez nem tudta megállítani a folyamatot.

Autóipari példával, ha egy Teslát el lehet adni 100 ezer dollárért, akkor miért ne kérjenek érte annyit, amennyit lehet?

Igen, ez alapvetően érvényes az autóiparra. Nemhogy alkudni nem lehet, hanem örülni kell annak, hogy kapsz autót, egyes márkáknál 80 hetet kell várni egy új autóra. Eddig több márkaképviseleten is volt egy 20 százalék körüli kedvezményünk, most meg örüljünk, ha kiszolgálnak azon az áron, amit el lehet érni. Nyilván ezzel átíródik a piac, de az alapvető probléma az infláció gerjesztődése. Arról nem beszélve, hogy a lakáshitelek kamata milyen mértékben szabadult el. Budapesten eddig kevésbé volt kockázatos egy ingatlanfejlesztés, mindenevő volt a piac, most viszont ez új alapokra kerül, amivel nincs is gond, mivel nem volt reális, hogy mindenki mindenevő legyen. Hogy így alakult, annak volt egy befektetési oka is. Ami kérdéses, hogy az új uniós és állami fejlesztésekkel milyen irányba fogunk tudni menni, mert

egyértelműen látszik, hogy meg fognak állni bizonyos fejlesztési folyamatok.

Az ott felszabaduló kapacitás még szorosabb helyzetet fog teremteni a szabadpiaci környezetben.

Az említett hatások eredményeként a termék minősége is változott?

A mi cégkategóriánkat figyelembe véve sok változás nem volt, terv szerint és megfelelő minőségben készültek el a munkáink, akárcsak annak a 30-40 cégnek, akikkel az élbolyban vagyunk.

Az elmúlt 6-8 évben viszont nagyon sok gyenge minőségű társasház épült az országban, elsősorban Budapesten, a pesti oldalon, és ebből eredően lesznek még komoly problémák.

Vannak olyan helyzetek, amik egyszerű garanciális javítással nem is kezelhetők.

Mi az ok? Szakemberprobléma, anyagminőség, vagy a kettő együtt?

Hozzá nem értés, de a kettő együtt. A szakmaiság hiánya. Régen a Moszkva téren gyűjtöttek segédmunkásokat a vállalkozók, de most még rosszabb a helyzet.

Akinek ép keze-lába, annak jelentős része az építőiparban talált elfoglaltságot.

Az Ön szerint jogosan háborít fel sokakat, hogy ezek a rossz minőségű munkát végző emberek ráadásul többet keresnek, mint egy tanár vagy akár egy középvezető?

Ez is egy oka annak, hogy ide jutottunk, ami rontja azoknak a megítélését is, akik becsületesen dolgoznak. Mindenképpen örülnék, ha a kormányzaton belül lenne konkrét gazdája a szakágnak, ami alatt az építőipari szabályozási ügyekkel foglalkozó területet értem, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mély- és magasépítési szakterületet, illetve az építésszabályozást, ami szintén sok nehézséget hord magában, nem beszélve a tűzvédelmi, illetve az OTÉK kérdésköréről, amiben nagyon sok tennivaló, javítanivaló lenne. Mivel a GDP jelentős részét lefedjük, indokolt lenne, ha egy koncentráltabb minisztériumhoz tartoznánk és miniszterünk is lenne.

Viszont, ha valamilyen végzettséghez kötnénk az építőipari szakmunkákat is, akkor meg sokan kiesnének, egyszerűen nem lenne ember.

Sajnos nagyon sokan valóban nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel. Ez egy kényes kérdés, évek óta fennálló probléma. Az MKIK-ban az építési szakkollégiumot képviselem megyei szinten, az ágazati képzési tanácsban is részt veszünk, az utánpótlás-nevelés napi szintű probléma. Az új kormánynak hatékonyan bele kell állnia ebbe a kérdéskörbe, és akár területi szinten felnőttképző, átképző, illetve részben az alapokat megteremtő képzéseket kellene indítania. Lejárt, elavult tanrendekből nem fogják tudni megtanulni az új trendeket, megoldásokat,

jelenleg használhatatlan tudást adunk a tanulók jelentős részének.

Nagyon fontos szempont a tervellenőrzés, amit mindenképpen vissza kell vezetni, mert olyan felgyorsult helyzet alakult ki, hogy sokszor a kivitelezéseken kell beavatkozni néhány ponton, akár méretezési vagy más szempontoknak eleget téve.

Ha valaki ezt nem veszi észre, és ezeken túllép, akár tömegkatasztrófa is lehet.

Akármelyik közösségi épületnél előfordulhat az, hogy egy összeadott rezonanciás terhelésből eredően leszakad valami, amit sürgősen meg kell oldani. Az egész tervezési szabályozást, beleértve a magyar szabvány használati lehetőségét is rendbe kell tenni. Én a hosszú távú megoldást az előregyártási lehetőségben látom, mert üzemi körülmények között sokkal könnyebben szabályozható módon lehet az egész ügyet kezelni. Norvégiában is dolgozunk több mint 10 éve, ott egyértelműen ebbe az irányba megy a piac, a helyszíni munka le van csökkentve, részegységenként szállítják ki az elemeket a helyszínre.

Emellett a BIM rendszer is abba az irányba tereli a piacot, hogy tiszta, átlátható megoldások legyenek,

ami nemcsak az építésre, hanem a karbantartásra és az energiafelhasználásra is vonatkozik.

Ezt az előregyártott technológiát valami szabályozás miatt nem lehet itthon alkalmazni, vagy csak annyira új, hogy még nem ismerik?

Egyrészt ennek az ellenőrzése nem egyszerű, mert komplexen kell vizsgálni és ettől tartanak a tervezők. Ezeket az egyeztetéseket elő kell vennünk, hogy a világ fejlettebb részén használatos megoldásokat követhessük. A monolit vasbeton szerkezetben, ha jól összevasalják, nehéz hibát találni, de lehet, hogy csak 15-20 százalékkal több anyag kell bele és mindenki nyugodtan alszik. Emellett a szabványosítást is liberalizálni kell, hogy tudjunk haladni és a helyszíni problematikákat csökkenteni tudjuk.

Miközben a hagyományos technológiával is sokszor nagyon rossz minőségben dolgoznak az „szak”emberek, azon gondolkodom, hogyan tudnak majd a totális újdonságot és sok tanulást igénylő digitális technológiával jobb minőséget létrehozni. Érzek itt egy nagyon komoly ellentétet.

Szerintem egyszerű a képlet. Van egy réteg, amelyik azt mondja, hogy nem akar a kezébe venni tabletet, mert 20 évig el tudta végezni a dolgát enélkül is. A másik réteg, amelyik képzetlen. Viszont nagyjából mindenkinek van mobiltelefonja, az okostelefonok aránya 80-90 százalék, és ezen belül használ több applikációt is. Elő kellene vennünk a dél-koreai mintát, és rá kell ültetni a rendszerre ezt az egész fejlesztési koncepciót, amit nyilván jól át kell gondolni. Bár senki nem úgy született, hogy ügyfélkapun keresztül intézi a dolgát, de az ország 60-70 százaléka már kezeli ezt a megoldást. Az építőiparban is egy kicsit bátrabb lépéssel előrébb kellene jutnunk.

Az előregyártott megoldásoknál, ahol a pontos összeillesztési pontok megvannak, szükség van egy életképes supervisorra és néhány segítőre. A supervisor tudja, hogy melyik pontokat kell összeilleszteni, egy piros gomb, zöld gomb effektus az egész. El kell kezdeni kiosztani a megfelelő embereknek a digitális eszközöket, és el kell kezdeni használtatni azokat. Ahogy Scheer Sándor is elmondta az Építőipar 2022 konferencián, „az elmúlt évek eredményeiből most tegyünk vissza a rendszerbe”, próbáljuk meg rendbe tenni az elmaradt képzéseket és a digitalizálást. Most leszálló ágban vagyunk, azon kell munkálkodnunk, hogy ez ne kerüljön túl mélyre. A pesszimizmust tegyük félre, előre kell nézni, és a kommunikációt ki kell erőltetni mindenkiből. A statikus, az építész ne azt mondja, hogy ő ezt már megrajzolta, és neki ezzel már nincs dolga, igenis van. Üljön oda a beruházó meg a kivitelező mellé, és keressék meg az optimális pontját, mert mindenkinek az az érdeke, hogy gazdaságilag eredményes projektet tudjon zárni.

A mostani leszálló görbe megállításához és visszafordításához az összes rendelkezésre álló és külföldi tapasztalatot igénybe kell vennünk. Ha az oktatáshoz nem nyúlunk hozzá, és nem adunk aktuális használható tudást az emberek kezébe, akkor baj lesz. Elő kell venni az észt példát, a digitalizáció bevezetését, a dél-koreaiaknál pedig a használható tudást. Előbb-utóbb el kell jutnunk arra a szintre, hogy idegen nyelvet is ismerni kell. Az biztos, hogy a jelenlegi pályán nem haladhatunk tovább.

A cikk megjelenését a Weinberg 93 Építő Kft. támogatta.

Címlapkép forrása: Getty Images

szennyvízkoronavírus
ukrán kórház stock
benzin
napelem háztető erdő
Közlekedési hackerek: ők okozhatják a legnagyobb kihívást
anya apa baba

Holdblog Az új "szentháromság"

A 2008-09-es gazdasági világválság óta - minimális megszakításokkal - egy nagyon egyértelmű “szentháromság”...

Kiszámoló Új gyászos rekord

Ezt is elértük, ma már 404,7 forintot kellett adni egy euróért. Ezek után izgatottan várjuk, hogy holnap az MNB...

2022. október 18.
Portfolio Future of Finance 2022
2022. szeptember 6.
Sustainable World 2022
2022. szeptember 7.
Private Health Forum 2022
2022. szeptember 15.
Property Investment Forum 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
Online előadás
Meddig esik az OTP? Mi lesz az amerikai kamatemeléssel, mekkora galibát okozhat a részvénypiacnak?
Díjmentes online előadás
Mire érdemes figyelni?
építőipar munkás