BenedekTibor
Prof

Benedek Tibor azért válhatott legendává, mert észrevette azt, amit senki más

Benedek Tibor edzőként észjátékot vezényelt, amely nem a mérkőzéssel és nem a medence partján vette kezdetét, hanem a „tervezőasztalnál”. Meglepő edzésmódszertani újításai voltak, amelyek megvalósításához különleges szakembereket hívott segítségül. Érett, világklasszis vízilabdázókat tanító úszóedző, judo fogásokat tanító erőnléti edző és a stresszhelyzeti teljesítés fejlesztése céljából TEK-esekkel a játékosokra lövető sportpszichológus alkotta szűk, 5 fős stábjának három pillérét. E rendhagyó módszerek rendkívül célorientált, kreatív észjárásáról tanúskodnak, amit magas szinten vetett be versenyelőny teremtésére vagy hátrány ledolgozására. Ezek példáit azonban többnyire a vele dolgozó szakemberekkel készült interjúkból tudjuk összelegózni. Cikkünkben ezt kíséreljük meg, bebizonyítva, hogy lehet és érdemes többet magunkkal vinni Benedek Tiborból, mint hogy „mindenkinél jobban akarta”.

A Benedek Tibortól szállóigévé lett idézet szerint sikerét akaraterejének és a szorgalmának tulajdonította, miközben nem tartotta magát különösebben okosnak. Ugyanakkor szövetségi kapitányként már nemcsak az igyekezetet, az „ugyanabból még többet és többet” elvét képviselte. Edzői felfogását 2015-ben így fogalmazta meg:

Nekem most az a feladatom edzőként leginkább, hogy megértessem a játékosaimmal: nem az az egyetlen módja annak, hogy valaki jobb legyen, hogy szorgalmas, hanem egyszerűen rengeteg időt el kell tölteni azon gondolkozni, hogy lehetek én jobb, mi az, amit még ehhez tehetek.

Az úszó- és a judo edzővel, vagy a sportpszichológussal történő együttműködések a fenti eszme által vezérelt célorientált, kreatív gondolkodás termékei voltak.

Miért fordul egy világklasszis vízilabdázó úszóedzőhöz?

Sokat idézett sztori Benedekkel kapcsolatban, hogy 30 éves kora után, a pekingi olimpiára készülve, kétszeres olimpiai bajnok sportolóként úszóedzőhöz fordult. Szorgalmasan, heti két alkalommal járt úszni két és fél éven keresztül, és a rá jellemző fegyelmezettséggel csinálta a gyakran nem egyszerű úszásfeladatokat. Később úgy nyilatkozott, hogy az Egressy János úszóedzővel közös munka segítette hozzá harmadik olimpiai bajnoki címének eléréséhez.

Az úszóedzőhöz járás abból a felismerésből fakadt, hogy 33 évesen sportágában már korosabbnak számított fiatal társaihoz képest, és regenerációja kevésbé volt hatékony. Eddig persze sok más sportoló is eljuthat. Ami Benedek többletének látszik, hogy a probléma megoldásához kész volt gondolkodása révén kilépni a bejáratott sémák világából. Azért akarta ugyanis úszástechnikáját fejleszteni, hogy gazdaságosabb, energiakímélőbb mozgásra tegyen szert, ezzel kompenzálva regenerációjának romlását. Az eredmény nem maradt, el, mert saját bevallása szerint 2008-ban, 36 évesen, a harmadik olimpiáján érte el élete legjobb formáját, beleértve a meccs közben kívánatos állóképességet is.

Később, 2013-ban, amikor szövetségi kapitányként Egressyt stábjába választotta, már rendszerszinten akarta használni az egyéni nehézségére kidolgozott megoldás tanulságait. Az egész válogatott szintjén az volt a cél, hogy minél kisebb energiaráfordítással, minél hatékonyabban történjen az úszás, függetlenül attól, hogy milyen korú és úszástudású vízilabdázóról volt szó.

Egressy így fogalmazta meg együttműködésük alapjait: „Sokat számít ugyanis, hogy a vízilabdázónak a felúszások után mennyi energiája marad akciózásra, a támadás befejezésére. Már eleve ebből a gondolatból indult ki a mi együttműködésünk.” Benedek tehát a támadások befejezésének hatékonysága érdekében kívánta a top-vízilabdázók úszás-gazdaságosságát javítani, és ez a megoldás nem tekinthető magától értetődőnek. Minden romló regenerációval küzdő vízilabdázó, és minden vízilabda-edző, aki előtte ezt nem lépte meg, kiemeli Benedek tettének okosságát. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy mások nem voltak okosak sportolóként vagy edzőként. Azt fontos látni, hogy Benedek nemcsak a gyakran hangsúlyozott akaraterejét, hanem gondolkodását is magas szinten használta versenyelőny teremtésére, hátrány ledolgozására, veszteség minimalizálására.

Egy jó probléma félig maga a siker

Miért lenyűgöző húzás az úszóedző bevonása? Azért, mert egy bizonytalanságokkal és stresszel terhelt gondolkodási folyamat végterméke. Egy olyan folyamaté, amely kreatív gondolkodást igényel. Egy kreatív megoldás előállításának folyamata vázlatosan úgy néz ki, hogy először a probléma a maga alaktalanságával, megfoghatatlanságával sejlik fel. Az átlagembernek már sokszor itt erős a késztetés, hogy a problémát szőnyeg alá söpörje. A probléma ugyanis azt jelzi, hogy világunkban, ismereteinkben valami nincs rendben, és emiatt stressztényező. Mire a problémát kérdéssé tudjuk formálni, már rengeteg idő, energia, gondolkodás lehet a költsége, miközben egyáltalán nem tudjuk, hogy megéri-e vacakolni vele. Ezért a probléma a türelmetlen, „mindent most akarok” embereknek nem való.

A probléma észlelése és megfogalmazása után jöhet a megoldáskeresés, de persze csak azok számára, akik nem szálltak ki a körhintából már az első két körben. A probléma által felvetett kérdés megfogalmazásakor még nem tudjuk, hogy érdemes-e nekifogni. A probléma elvileg megoldható? A hozzá vezető út megtalálható? Én fogom tudni megtenni az utat? A következő meccsig tart az út, addig rájövök a megoldásra és lesz is időm a megoldást felhasználni, beépíteni? Vagy a sportolói olimpiai ciklusom, esetleg edzősködésem lesz csak elég a gyümölcs learatásához? A probléma ugyanis nem jelzi előre, nem címkézi fel magát, hogy megoldható vagyok, Te fogsz engem megoldani, és ha engem megoldasz, előrébb leszel a világbajnoki taktikában vagy Nobel-díjat kapsz.

Mivel a probléma sok frusztráló kérdést von maga után, a kreativitás kutatása a probléma felismerésének és megfogalmazásának képességét belepőnek tekinti a kreatív gondolkodás világába. Értékes, kreativitás alapú kiugró teljesítmény ott tud születni, ahol valaki rákérdez valamire, amire senki más. A kreatív elme problémát lát és rászánja idejét, szellemi energiáját, amikor mindenki más süvít tovább a dolgait intézni.

Mire Benedek eljutott Egressy Jánoshoz, és már „csak” az volt a dolga, hogy saját - klubcsapat és válogatott szintű - vízilabda edzésein kívül a további úszóedzéseket is teljesítse, addigra már végig kellett mennie azon a nagyon nehéz folyamaton, ami magában foglalja a problémaészlelést, a megoldáskeresést, ennek minden nyűgével és bizonytalanságával együtt. Ennek hátterében lehet megérteni lépésének nem mindennapi voltát, ami messze többet mutat meg róla, mint hogy milyen akaratereje és szorgalma volt.

A fejsejlő problémától a megoldásig vezető gondolkodási folyamat (1)
Forrás: Tanács János

Mit adhat a harcművészet a vízipólónak?

Szintén érdekes példa, hogy Benedek már 2012 novemberében, a szövetségi kapitányi pozícióra pályázása során kitalálta, hogy új alapokra helyezi a válogatott erőnléti edzéseit. Ehhez hívta segítségül Horváth Tamást, a Testnevelési Egyetem Küzdősportok Tanszékének oktatóját, judo szakedzőt. Benedek ekkorra már pontos képet alkotott az erődomináns délszláv vagy a gyors olasz vízilabda sajátosságairól, és nem ott akarta megverni az ellenfeleket, ahol tudta, hogy versenyzői behozhatatlan hátránnyal bírnak. Horváth bevonásában az egyik megfontolás az lehetett, hogy magát a test-test elleni küzdelmet kell jobban bírnia csapatának, így fárasztva ki és emésztve el mondjuk a délszláv csapatok erejét. Horváth másik szerepe az volt, hogy az általa ismert önvédelmi technikákat egy picit más köntösbe öltöztetve alkalmazza és tegye hasznosíthatóvá a vízilabdázók számára.

Benedek nem kicsit akart változtatni, hanem nagyot, de több, elsőre kis jelentőségűnek tűnő területen. Tudatosan kereste a lényegesen új megközelítéseket, mert abból indulhatott ki, hogy ezek a finomságok fogják jelenteni a versenyelőnyt. A Horváthtal közös munka alapja pedig az volt, a gyakorlatoknak valamilyen módon modellezniük kell azt a mozgást, amit a vízilabdázók a vízben csinálnak.

Ám amíg odáig el tud jutni valaki, hogy világosan megragadja, mit tekint modellezendőnek és átveendőnek egy másik, elsőre egyáltalán nem rokon sportágból, addig nem csupán a problémaészlelési folyamaton kell átmenni. Nyilván része a gondolkodás ívének a nagyon alapos elemzés, és ezt Benedek is jól tudta magáról.  „Eléggé elemző vagyok ahhoz, hogy nagyon sokat gondolkozzam azon, hogy mi miért történik” – mondta egy nyilatkozatában. Ám az elemzésen túllépő mozzanat, a harcművészeti önvédelmi elemek átvételének igénye Benedek kreativitásának újabb vonását mutatja meg - méghozzá a dolgok másként látásának a képességét.

Ezt jelenti valójában a kreativitás

Sokkal könnyebb volt Benedeknek magával kapcsolatban az elemzési képességet azonosítania, mint más, a kreatív gondolkodás finomabb berkeibe tartozó mozzanatokat, amelyek kevésbé közismertek. A kreatív gondolkodás egyik meghatározó mechanizmusa az úgynevezett széttartó, lehetőségfeltáró gondolkodás (divergens gondolkodás). Ez pedig olyan további részképességekre bomlik, mint a gondolkodás könnyedsége, rugalmassága, eredetisége, az újradefiniálás képessége és a kidolgozásra való törekvés. Ezek mind különböző gondolkodási képességek, amelyek egy kreatív folyamatban különböző módokon nyilvánulnak meg és különböző eredményre vezetnek.

A gondolkodás könnyedsége (fluency) azzal függ össze, hogy egy adott probléma kapcsán mennyi megoldási lehetőséget tud valaki előállítani. A rugalmasság (flexibility) arról szól, hogy a felszínre hozott lehetőségek hány kategóriából származnak. Így lehet, hogy valakire jellemző a gondolkodási könnyedség, mert sok ötletet gyárt, de azok mind egy vagy kevés típusba illeszkednek, ezért e személyre kevéssé jellemző a kategóriaváltások rugalmassága. Ha pedig egy személy viszonylag kevés ötlettel áll elő, de azok mind különböző típusból származnak, akkor az ő jellemzője a gondolkodási rugalmasság.

A kreativitást a hétköznapokban az eredeti, egyedi gondolkodásmóddal azonosítjuk, ami a kreatív gondolkodás kutatói számára is fontos képesség, ám csupán az egyik a több közül. Az eredetiség azzal jellemezhető, hogy egy problémamegoldás ötletei mennyire csak az adott személyre jellemzők. Így például az egyik leginkább elterjedt (és sokat is kritizált) Guildford-féle szokatlan használat teszt az eredetiséget azon válaszok számával méri, amelyeket a többi feladatmegoldó nem nyújtott be. Így lehet, hogy valaki sem nem könnyed gondolkodású, sem nem rugalmas észjárású, mégis eredetinek minősül e szempontok szerint. Vagy éppen fordítva.

Meglátni azt, amit mások nem látnak

A fentiek ismeretében kanyarodjunk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy mit tudott hozzátenni egy judo edző a vízilabda-teljesítményhez az erőnléti fejlesztésen túl. Benedek nyilván nem a sportszerűtlen küzdelmet, nem a vízalatti ütések és rúgások hatékonyságának fejlesztését várta Horváthtól. Ehelyett azok a fogások, bontások, önvédelmi technikák kerültek előtérbe, amelyek Benedek játékosainak számára a többnyire sportszerűtlen ellenféllel való küzdelemből szabadulást szolgálták.  

A különböző küzdősportokból és harci művészetekből azokat az elemeket választottuk ki, amelyek hasznosíthatók a vízilabdázók számára sportágukban. Például egy csuklófogásból való szabadulás, egy átkarolás szemből, karok alatt, karok fölött, hátulról karok alatt, karok fölött, különböző fogások védése, hárítása. Tehát nem ütünk, nem rúgunk, nem küzdünk, nem dobunk, mint a judóban, a birkózásban, hanem különböző küzdőgyakorlatokat végzünk, amiket majd a vízben tudnak hasznosítani

- mesélte Horváth a közös munka céljáról.

Az a felismerés, hogy a vízilabdában is van olyan jellegű test-test elleni küzdelem, amely hasonlóságot mutat a küzdősportokkal, és ezért termékenyen átvehető és beépíthető elemeket biztosít, egyáltalán nem kézenfekvő gondolat. Nekünk már eleve nehezíti a lépés zsenialitásának felismerését, hogy a folyamat végéről, rögtön a felismert és kimondott hasonlóság felől látjuk a sztorit. És ezzel a kreativitás egyik legérdekesebb, és oktatói tapasztalataim szerint legritkábban megmutatkozó vonásához érkeztünk: az újradefiniálás, a perspektívaváltás, a dolgok új módon szemlélésének képességéhez.

A perspektíva-váltás képességét segít megérteni az említett Guilford-féle szokatlan használat teszt. A teszt lényege, hogy adott idő alatt a tégla minél többféle használatát kell leírni. A legtöbb válaszoló, legyen bármilyen bőséges a használatra vonatkozó ötletarzenálja (könnyedség), számos téglahasználati javaslatainak csoportja (rugalmasság) vagy egyediek a javaslatai (originalitás), eleve ki sem lép abból a keretből, hogy a téglában csak mint fizikai dologban gondolkozik. Nagyon-nagyon kevesen jutnak el odáig, hogy a tégla „beépített ember, besúgó” jelentésére építsék ötleteiket. A nézőpontváltásból, a „tégla mint beépített ember” értelmezésből fakadó ötletek egy nagyobb létszámú csoportban is majdnem olyan ritkák, mint a fizikai téglára vonatkozó legritkább, legegyedibb ötletek. Azaz: lehet valaki nagyon eredeti perspektívaváltás nélkül is, ám a nézőpontváltás ritka képessége legalább olyan könnyen szül eredetiséget. És hát úgy vélem, Benedek Tibor esetében is ezt a dolgok szokatlan nézőpontból szemlélésének képességét érhetjük tetten abban, hogy a harcművészetekből származó szabaduló elemekkel akarta felvértezni játékosait.

Egy fejlődésmániás gondolkodó számos apró újítása

Benedek szűkebb vagy tágabb szakmai, vízilabdás környezete jó eséllyel számos apró vagy nagyobb újításáról tudna mesélni. Mi abból tudunk gazdálkodni, ami publikusan hozzáférhető. Ilyen például az, amit Nagy Viktor már a 2013-as barcelonai vébé legjobb kapusa cím birtokában mesélt arról, hogyan nyúlt bele a kapusok edzésmódszerébe Benedek. Azt kérte a kapusoktól, hogy ússzanak az edzésen a mezőnyjátékosokkal, mert ez javítja a kapusok állóképességét is. Ami azért volt meglepő, mert addig az edzéseken a kapusok nem úsztak a játékosokkal, összesen pedig alig 400 métert volt az adagjuk.

Más olvasatban persze ez már nem Benedek Tibornak, hanem a kapusedzőjének, Gergely Istvánnak volt az újítása. A kapusok állóképességének a bevett gyakorlat szempontjából újszerű fejlesztése mögött az volt okosság, hogy a vébé végére a legfontosabb mérkőzésekhez érve az ellenfél fáradóban lévő lövőjátékosai frissebb magyar kapusokkal találják szembe magukat. Igazából nem érdemes patikamérlegen kiporciózni, hogy mennyi volt a kisebb újításokból vagy az extrémebb módszerekből Benedek Tibor, és mennyi jól megválogatott stábjának, Gergely Istvánnak, Dabrowski Norbertnek, a csapatpszichológusnak, Imre Tóvári Zsuzsának az érdeme. Fölösleges, mert Benedek a csapatteljesítményben hitt, és mert az is okossága volt, hogy merte magát ilyen emberekkel körülvenni, sőt, felismerte, hogy ilyen szakmai segítőkre van szüksége.

A kép, ami kibomlik, hogy Benedek Tibor sportolói és edzői sikerei mögött nem pusztán a hátrányokat mennyiségi munkával ledolgozó akaraterő és szorgalom állt, hanem legalább annyira gondolkodási működése. Szövetségi kapitányként is sokkal többet tudott, mint csapatot építeni és motiválni.

Ha gondolkodó énje felől közelítjük meg őt, akkor egy fejlődésmániás embert látunk. E fejlődésmániás gondolkodó akaratereje pedig csak az egyik, de nem az egyetlen összetevője egy nagyon erősen fókuszált, célirányos, sikerorientált működésnek. Ám ehhez a sikerorientált működéshez a gondolkodás teljes értékűen, egyenrangúan tartozik hozzá: mert Benedek számára a gondolkodás és a fejlődés nem megengedett, hanem kötelező volt.

Úgy tűnik, azt vallotta, meglehet hallgatólagosan, hogy éppen a cél érdekében néha ki kell lépnünk a saját gondolkodási buborékunkból. Hogy a fókuszált, célirányos munkát és gondolkodást néha fel kell váltani a dolgokra rákérdező, kreatív gondolkodással - és utána megint jöhet a kemény munka. Meg az is hozzátartozni látszik, hogy ehhez passzoló szakemberekkel kell az embernek körül venni magát: nem baj, ha a vezető nem ért mindenhez, ha van rá egy jó szakembere. Hogy egy probléma vagy egy speciális szakember nem megkérdőjelezi az egyébként is elérhetetlen minden-tudásunkat, hanem beavatkozási pont a fejlődéshez, a versenyelőny létrehozásához.

Benedek Tibor akaraterejének, szorgalmának kevésbé látható oldalán olyan fejlődésvágy volt, ami mindent magába kebelezett, ha arról feltételezhető volt, hogy a sikert szolgálja. Ha csak becsöppent egy légzés szemináriumra (jééé, ilyen is létezik, van, aki tanul levegőt venni?), akkor is szivacsként szívta magába a tudást. Épp ezért lehet és érdemes többet magunkkal vinni Benedek Tiborból, mint hogy „mindenkinél jobban akarta”. Úgy vélem, átfogóbb és mindannyiunk számára sokkal előre mutatóbb útravaló lehetne tőle: „rengeteg időt el kell tölteni azon gondolkozni, hogy lehetek én jobb”.

A vendégszerzőink írásai a szerzők véleményét tükrözik, és azok nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio álláspontjával.

A szerző Tanács János, a Neumann János Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docense.

A cikk megírásához vezető gondolatokért köszönettel tartozom Szívós László (NJE) és Zemplén Gábor (ELTE) kollégáimnak.

Címlapkép: Benedek Tibor szövetségi kapitány a belgrádi vízilabda Európa-bajnokság bronzérméért játszott Magyarország - Görögország mérkőzésen 2016. január 23-án. A magyar válogatott 13-10-re nyert.MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

bullbear
ferrari
feher haz washington donald trump koronavirus
usa capitolium koronavirus
koronavírus maszk ruha
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Legfontosabb aktualitások, elemzés, ötletelés.
Online előadás
Hogyan tudsz profitálni a száguldó nemesfémpiaci árakból?
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
2020. szeptember 2.
Járműipar: Új időszámítás, sokasodó kihívások
2020. szeptember 3.
Financial and Corporate IT 2020
2020. szeptember 9.
Sustainable World 2020
2020. szeptember 10.
Property Market RELOADED 2020
mcdonalds gyorsétterem